Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-13 / 233. szám
1964. november 13. péntek NÓGBA D 5 Túl az önellátáson Idős emberek, fiatal tudomány A háztáji és kisegítő gazdaságokról Ma már általában fogadott nézet, hogy háztáji gazdaság a közös gazdaságok kiegészítő szerves része. A háztáji föld legtöbb tsz-ben beilleszkedik a közös vetésforgóba, leginkább a közös adja az igaerőt és ta- talajművelőgépet is, ugy anakkor megfelelő áron átveszi a háztályiban tenyésztett süldők, és borjak többségét. A háztáji gazdaság eszköz-ellátottsága, munkaerő helyzete lehetővé teszi a népgazdaság szempontjából is fontos munkaigényes kultúrák termesztését, illetve tenyésztését. A háztáji gazdaságok elsőrendű feladata a családok önellátása, de nem lebecsülendő árutermelési funkciójuk sem. Termékeinek jelenleg több mint 30°/o-át — a földműves szövetkezetek segítségével — a központi készletek gyarapítására értékesítik. így például az első félévben felvásárolt burgonya és zöldségmennyiségnek mintegy 37%-át adták. Különösen figyelmet érdemel a háztáji gazdaságok tojás és baromfi termelése. 1963-ban 460 millió darab tojást vásároltak fel a szövetkezeti szervek, s ebből 340 milliót a háztáji és kisegítő gazdaságokból. Az idén még gyorsabbá vált a fejlődés, mert október közepéig már 660 millió darab volt a felvásárlás, s ebből mintegy 500 milliót — többet mint a múlt évi teljes mennyiség — a háztáji gazdaságok adtak. A jelek szerint várható, hogy év végéig a tojás felvásárlás meghaladja a 700 millió darabot is. A háztáji és kisegítő gadaságoknak fontos szerepük van a gyümölcs és zöldségtermelésben. Ezt A gyümölcs fajta: Alma Kajszibaracfc Meggy őszibarack Cseresznye Málna Szamóca Körte Egyéb gyümölcs Gyümölcs összesen: A számok mutatják, hogy az exportra annyira keresett nyári' gyümöl- csök-több mint háromnegyed részét a háztáji és kisegítő gazdaságok adják. Termelésüknek — munkaigényességük miatt változatlanul nagy jövője van a háztáji gazdaságokban. Különösen a cseresznyére, meggyre, kaj- színbarackra, málnára és jól szemléltetik az első félév alábbi adatai is: felvásárlási A felvásárolt Az országosan mennyiség q-ban összesen felvásárolt menynyiség %-ban 32 308 79,3 1 619 86,9 34 070 90,3 848 58,9 35 805 73,3 13 596 66,3 15 628 73,1 64 87,0 17 860 86,4 15 758 77,9 a földi eperre vár még nagy karrier. A háztáji gazdaságok szervezettebb támogatása országos érdek. Ezért kezdeményezte a kormányzat a háztáji bizottságok alakítását, hogy segítsék a további lehetőségek felkutatását és a meglévőek hasznosítását. Gy. Z. Történt egyik őszá napon, hogy az erdőkürti termelőszövetkezet főkönyvelője, meg az elnök gondterhelt beszélgetésbe mé- lyedtek. Az irodán nem volt már más rajtuk kívül. A hivatalos idő régen lejárt. De ők ketten, Polio László, meg Bárnál János tárgyaltak. Majd a% idősebbek... Miről is pereghetett volna a szó, mint a szövetkezet gondjairól. Mert hiába szép a gazdasági eredmény elégedett a tagság, gond mégiscsak akad. Például az is, hogy az eredmények még jobbak is lehetnének. A jövedelem is nagyobb. Csak hát az emberek sok éves gyakorlata még nem minden. Kellene ahhoz egy kevés új tudomány is. ! — Ez az! Ez kellene. De ki fog itt tanulni, hiszen alig akad fiatal a szövetkezetben? — kérdezte a főkönyvelő. Az elnök hallgatott. De aztán megjegyezte nyugodtan. — Majd tanulnak az idősebbek . . . A számok hivatott mestere felkapta a fejét erre a válaszra. A szemében némi hitetlenség bujkált. Az elnök azonban még bólintott is a nyomaték kedvéért Amennyire hitetlenkedett a főkönyvelő az első pillanatban, később annyira megkedvelte ezt a gondolatot. Elvégre miért is ne tanulhatnának az idősebbek is. Számtalan példa jutott eszébe, amelyeket korábban tapasztalt. Alig barátkozott meg a gondolattal, örökké működő fantáziája máris továbblendítette. Nem is állta meg szó nélkül az ötletet. Melegében elmondta az elnöknek. — Próbáljuk meg azt a tanulást az idősebbekkel. De segítsük előre mi is őket. Adjunk nekik ezért valami külön jutalmat. Mindez egy szuszra hangzott el. Erre meg az elnök kapta fel a fejét. A nyugalmáról közismert tsz-el- nök egyszeriben felvilla- nyozódott. Az ötlet megragadta. Tetszett neki is amit a főkönyvelő mondott, csak nem tudta még elképzelni, hogyan is csinálnák. — Hogyan tudnánk aztán megoldani? — kérdezte. — Legkönnyebben a szociális-kulturális alapból — kapta meg a választ Szorít a kényszer Az bizony. Eddig úgyse nagyon költöttek ilyesmire. Most meg itt az alkalom. Illetve dehogyis alkalom ez még. Csak a kettejük elképzelése. A kényszer szorította rá őket. Ahogy így töprengtek az elnök felsóhajtott. — Ajaj. Nem lesz jó ez. — Miért? — kérdezte a másik. — Az idősebbeket nem küldhetjük Szakmunkás- képző iskolára, mert soknak nincs meg a nyolc osztálya. A könyvelő azonban nem hagyta magát. — Ez is baj? Akinek hiányzik, megszerzi most. A hat osztálya bizonyára mindenkinek megvan. Kijárják a hetediket, nyolcadikat, közben elsajátítják a szakma elméletét. Illetve az általános iskola befejezése után még egy évet tanulnak a szakmunkásképzőn. így már tisztábban BSte a nagy feladatot az elnök is. Meg is állapodtak, hogy már másnap megkezdik * toborzást. A következő nap reggel az elnök már az irodában várta a főkönyvelőt Látszott rajta, hogy nagyon keveset aludt Kérdezte Is tőle a főkönyvelő, alig hogy belépett az irodába. — Mi az, nem aludt elnök elvtárs?'-T Nem fog ez menni — j kerülte meg a kérdést az elnök. — Azt sem beszéltük meg, hogy mennyi is lenne az az ösztöndíj. — Ennél mi sem egyszerűbb — szólt a főkönyvelő. — Aki jelentkezik, javaslom adjunk neki négyszáz forintot. Felét kifizetjük, mikor elkezdi a tanulást. A másik felét meg akkor, amikor befejezi az évet. A jó példa A megoldás is tetszett az) elnöknek. Felmérte maga4 ban a lehetőségeket, s azt) is mit jelentene két-három év múlva a termelőszövet-1 kezeinek nyolc-tíz szakképzett ember. Igaz, nem lesznek fiatalok, de az idősebbek gyakorlottabbak a1 fiataloknál, nagyobb hasznot is hajtanak. Később meg majd csak kerülnek fiatalok is. Azt mondják a jó példa ragadós. Ki tudja, ‘hátha az ösztöndíj a fiataloknak is meghozza a1 kedvet. A két ember el is kezdte a szervezést. Az elején nem merték volna gondolni sem, hogy néhány nap múlva már majdnem húszán lesznek a jelentkezők. Pedig így történt. Nem kellett sokáig beszélgetni a legtöbbel. Szabó Sándor, Krajcs János, Gmcso Pál, Proksza Mihály, Proksza János, meg a többiek szinte az első említésre beleegyeztek a tanulásba. A község tanítói pedig áldozatkészen vállalták, hogy esténként megtanítják az idősebbeket a fiatalabb tudományra. így lett majdnem húsz idős ember ösztöndíjas „diák” Erdőkürtön. Pádár András Magjeleni Gergely Mihály: FEKETE PÁVA (Szépirodalmi) Nagyon mai, nagyon korszerű történetben veti félj az író a sajnos, oly gyakran tapasztalható elidegenedés problémáját a mi’ viszonyaink között. Egy kudarcba fulladt házassági után másfél évtizeddel tér vissza anyjához az az ifjú, aki kis gyermekként szakadt el a szülői háztól. Örömmel várják, s annál nagyobb a megdöbbenésük, hogy egy önmagába zárkózott idegen állít be hozzájuk, aki nem képes feltárulni a feléje áramló szeretet hatására sem A családi élet felbomlása nem múlt el kártevő hatás nélkül, — sívár magánosság. megnemértés, gyanakvás mérgezi meg együttlé- tüket- A gyermekiek kel szembeni felelősség komoly kérdését veti fel Tányérvásár (Foto: Kink.i László) NEM ADTAM igazat elkeseredett igazgató barátomnak, pedig tudtam, hogy megállapításaiban sok az igazság. Növelni, sem akartam pesszimizmusát, elhallgattam tehát előtte Fodros igazgató esetét Ver- mesnével. Válalati érdekből több üzemrészt át kellett szervezni Fodroséknál. Természetesen csak emberek mozgatásával, szakmunkások átcsoportosításával lehetett a feladatot megoldani. Az átszervezés utolsó akkordjaként húsz szakmunkást kellett még meg- mozgani. fizetés ugyanany- nyi, a munka sem nehezebb. Mind a húsz ember, közöttük Vermesné is, megértette, hogy ez a megoldás elkerülhetetlen. Az értekezleten, ahol Fodros igazgató ismertette az áthelyezés szükségességét, senki sem ellenkezett. Vermesné sem. Sőt, ő szólalt fel elsőnek. — Megszoktam már a munkahelyemet — mondta —. de a vállalati érdek mindenek előtt. A magam részéről szívesen átmegyek a főműhelybe és azt hiszem, a szaktársaim is hasonló megértéssel fogadiák az igazgató elvtárs intézkedését. Mindenki megértéssel fogadta, de mindenki csodálFőnök viharban kozott. Vermesnét ..ellenzékinek”, „nagyszájúnak”, „pletykásnak” tartották, és íme, most ő egyengeti a megoldás útját. Fodros igazgató is csodálkozott Vermesné készségén. Meg is dicsérte a felszólalása után. Csak másnap délelőtt akadt el a lélegzete a meglepetéstől, amikor benyitott hozzá Vermesné s így kezdte a mondanivalóit: — Kérem, mentsen fel az áthelyezéstől . . — Mi történt? Hiszen tegnap egyetértett az áthelyezéssel ... — Most is egyetértek, de menjenek a többiek. Én csak azért segítettem, mert F-'ndoltam. mára már vísz- szasegít nekem az igazgató elvtárs... — Nem segítem vissza! — mondta dühösem. de kellő nyugalommal Fodros, aki gerinces ember hírében áll és mindnekor kí- verekszi a vállalatának ís. az embereknek is az igazát. — Akkor majd megmutatom, hogy engem nem lehet csak egyszerűen áthelyezni — felelte epésen Vermesné. majd jónanotot sem kívánva, otthagyta az elképedt Fodrost. EZ JANUÄKBAN történt, amikor a vállalat vezetősége gondos előkészítés után úgy tervezte: az új üzemrész építése májusig befejeződik és akkor kerül sor majd az előzetesen megbeszélt áthelyezésekre is. Időközben, március vége felé, egy üzemi értekezleten szót kért Vermesné: — Nem szeretek, senkire sem rosszat mondani — kezdte felszólalását — de Fodros igazgató elvtárs visszaél a dolgozók bizalmával. A vállalatnál sok a szabálytalanság, a normákat indokolatlanul megváltoztatják ... — mondta, és más efféle dologokról beszélt. Vermesné már ott helyben megkapta a választ az igazgatótól és közvetlen munkatársaitól. Vermesné felszólalása minden alapot nélkülöz, csak kellemetlenkedni akar. De akkor még senki sem gondolt arra, hogy tudatosan kitervelt támadásról van szó. Úgynevezett „céltámadásról” ... Május elején, amikor a már említett áthelyezés aktuálissá vált és az erre vonatkozó írásbeli intézkedést Vermesné kézhez kapta, nyomban bejelentést tett a vállalat felettes hatóságánál. „Tiltakozom az áthelyezés ellen” — írta többi között. — „Azért akarnak eddigi munkahelyemről elmozdítani, mert márciusban az üzemi értekezleten volt bátorságom az igazgatót erősen megbírálni. Dehát úgy látszik, egy beosztottnak még ma sem szabad kritizálni a főnökét.” i A bejelentés nem marad következmények nélkül, szerencsére a dolgozók véleménye ma már nem talál süket fülekre. Ebben bízott az igazgató is. Bizonyítani tudja: az áthelyezés már előbb januárban szóba került, és közös megegyezéssel el is hatá- roztatott még mielőtt Vermesné bírálata márciusban elhangzott. Öt pontosan azért bírálta, hogy megakadályozza az áthelyezését. De amíg az igazgató a bizonyításig eljutott, rengeteg utánjárással, rengeteg időt pazarol el: a vizsgálat részletei, kikérdezés, gyanakvás szüntelenül őrlik az idegeit; lekötik az energiáját és elvonják a munkájától. Jól tudta ezt Fodros igazgató is. DE EZ ESETBEN a felettes hatóság nagyvonalú volt. Nem indított vizsgálatot. Csupán egyoldalúan megállapította, hogy Vermesné ügyében tulajdonképpen nem valamiféle kisszabású munkaügyi vitáról, hanem a közérdekű bejelentést és a bejelentőt védő törvény megsértéséről van szó: a Szaktársnő áthelyezése nem vállalati érdekből történt, hanem azért került erre sor, mert megbírálta Fodros igazgatót. íme, nemhiába bírált a derék Vermesné: őt nem lehet áthelyezni! Törvényadta kötelesség megvédeni a bejelentőt — vallja Fodros vállalatának felettes hatósága, amivel teljes mértékben egyet lehet érteni. De eiTŐl méeis az jut az eszembe: néha nem azt kell megvédeni, aki a bejelentést megteszi, hanem az szorul védelemre, aki ellen a bejelentés irányul. Erről az eshetőségről azonban mintha megfeledkezett volna a felettes illetékes. MINDENESETRE: nem ügyetlen ember Vermesné! De Fodros igazgató is megérdemel minden elismerést, ha vállalatánál ezek után rendet és fegyelmet tud tartani... Földes György eda
