Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-01 / 224. szám
^ a NOGRAD VASÁRNAPI MELLÉKLETE A megye székhelyéhez méltó szellemi életet A szerkesztőség összefoglalója "w estet két hónapig folyt a vita lapunk hasábjain a címben foglalt témánál. írásban tizenöten, szóban pedig — a különböző ankétokon, tanácskozásokon — jóval többen mondották el gondolataikat. Az élénk érdeklődés egy megérett szükséglet napirendi» tűzését tükrözte A hozzászólásokban — és azokon túl is — általános az egyetértés: Salgótarján szellemi életét fel kell lendíteni! „Ha ma az aktuális problémák között kutatunk, ennél fontosabbat, ennél aktuálisabbat nehéz volna találni” — ínja joggal és sokak véleményét tükrözve Vonsik Gyula. A cél helyességét, megvalósításának . szükségességét a vitában több oldalról világították meg, feltárva a feladat bonyolultságát, sokoldalúságát, ösz- szetettségét. Számos értékes állásfoglalás és hasznos konkrét javaslat hangzott el. A vita hevében előfordultak egyoldalú értékelések, vélemények is, amelyek többségét mások korrigálták, bírálták. Néhány fontos kérdés nem került jelentőségének megfelelő megvilágításba, mint például a lakosság egyes rétegeivel, különösen az ifjúsággal való sajátos munka feladatai. Kívánatos lett volna a téma megyei vonatkozásainak hang- súlyozása, kimunkálása is, ehhez jelentős hozzájárulást jelentett volna, ha nemcsak salgótarjáni olvasóink kapcsolódnak be a vitába. A hozzászólások mérlege azonban így is egyértelműen azt mutatja, hogy mindazok, akik véleményüknek, javaslataiknak hangot adtak, kivétel nélkül segíteni, gazdagítani, előrelendíteni kívánták az ügyet. A szerkesztőség úgy látja, hogy a közvélemény állásfoglalása a megvitatott kérdésben egyértelmű, s főbb vonalaiban kialakultak a cél eléréséhez vezető utakra és eszközökre vonatkozó elképzelések is. A továbbiakban a konkrét tervek kidolgozásán és azok megvalósításán van a sor. Abban a reményben, hogy az elhangzott vélemények és ‘ javaslatok hasznos hozzájárulást jelentettek a megye és a város vezető tesületei- nek ilyen irányú munkájához, a szerkesztőség a további vitát lezárja. Ezzel ' egyidejűleg azonban szükségesnék tartja a vita rövid összefoglalását és néhány kérdésben saját álláspontjának leszögezését. Mindenekelőtt világosan és pontosan kell tisztáznunk a cél tartalmát, azt, hogy mit értünk a megye székhelyéhez méltó szellemi életen, a vitában ugyanis előfordult ennek téves értelmezése is. Abból a tényből kell kiindulnunk, hogy országosan — és a megyében is — a forralalmt átalakulás napirendjére került az emberek szellemi arculatának átformálása, a kultúra — az egész szellemi élet — szocialista alapokon való fellendítése. Ez a munkánk egyik következő láncszeme. Az a kérdés: Nógrád megyében hol kell megragadnunk ezt a láncszemet, hogy eredményesen haladjunk előre. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a korábban napirendre került nagy feladatok megvalósításában — mint a politikai hatalom kivívása és megszilárdítása, a termelés emelése, a termékek minőségének javítása — a megye székhelye járt az élen, és példája hatott az egész megyére. Ezért jogos az igény* hogy az új cél felé is a megye székhelye törje az utat, amelyen az egész megye járni fog. A vitanindító és a hozzászólók ilyen értelemben hangsúlyozták a Nógrád megye szellemi életére ható, azt pozitívan befolyásoló vezető központ kialakításának szükségességét, erre mondták határozottan, hogy kell! Senki sem vitatja, hogy ezt meghaladó — Szegedihez, Pécshez, Debrecenhez mért — szerepet elérni irreális célkitűzés lenne. S zemléletesen úgy fogalmazhatnánk meg álláspontunkat — egyik hozzászóló hasonlatát folytatva —, hogy Salgótarján transzformátor lehet, amely felerősíti az országos energiát, hasznosítja és továbbadja azt, de ezen túl maga is termel feszültséget a megye szellemi, kulturális életének vezetékében. Ilyen szellemi élet megteremtése lehetséges Salgótarjánban, mind a tárgyi, mind a személyi feltételeket illetően. Egyetértünk Kómár Katalinnal> aki hozzászólásában a következőket írja: „Salgótarjánban ma adva vannak, s a közeljövőben még kedvezőbbek lesznek a fejlesztendő kultúrközpont, illetve a megye székhelyéhez méltó szellemi élet előfeltételei.” A vitából kiderült, hogy a város már meglévő szellemi javai jó alapot szolgáltatnak a továbblépéshez, a jövő feladclai azonban a jelenleginél sokkal többet kívánnak. „... Adni csak olyan kosárból lehet, amelyben van valami, és sokat adni csak onnan lehet, ahol bőven van miből” — fogalmazta meg nagyon találóan Kmetyí Ferenc. A fő feladat tehát Salgótarján kulturális színvonalának, a lakosság műveltségének emelése. A vita középpontjába — helyesen és érthetően — az a kérdés került, hogy mi a teendő. Azzal kapcsolatban, hogy a kulturális színvonal emelését hol kezdjük, megoszlottak a vélemények. Elhangzott olyan állásfoglalás, amely egyoldalúan az igények fejlesztésének szükségességét hangsúlyozta, elhanyagolva a kielégítésüket szolgáló intézmények létesítését. Mások viszont aláhúzták az intézmények nélkülözhetetlenségét. A kulturális fejlődés személyi és tárgyi feltételeire vonatkozóan Balcza Lajossal értünk egyet, aki azt írja: „Véleményem szerint egyik sem lehet meg a másik nélkül.” Valóban: együttes, komplex módon megoldott fejlesztésre van szükség! A hozzászólók többsége — igen helyesen — a cél megvalósításának biztosítékát a következő főbb feladatok végrehajtásában látja; 1) A tömegek általános műveltségi színvonalának emelése, szellemi arculatának formálása. Ennek alapvető eszköze az iskolázottság javítása. Az általános iskolát végzett dolgozók arányának lényeges növelése, az analfabétizmus felszámolása, a társadalmi kérdések iránti érdeklődés, a művészeti élmények iránti igény fejlesztése olyan méretű feladat, amely méltán nevezhető forradalminak, és ennek megfelelő eszközöket is követel. Csak ilyen munka eredményezheti a lakosság szellemi igényeinek fejlődését, erkölcsi-világnézeti arculatán a szocialista vonások erősödését, a kulturált életforma kialakulását, a művelődés egyre növekvő térhódítását a dolgozók szabadidejének eltöltésében. A magasabb igény pedig nemcsak „elbírja” a színvonalas művészeti, ismeret- terjesztő, könyvtári, stb. tevékenységet, hanem újabb ösztönzést is ad a kielégítés eszközeinek, lehetőségeinek megteremtésére. 2) Az egész szellemi rekonstrukcióban központi szerepet tölt be az értelmiség, amelynek száma, szerepe állandóan növekszik megyénkben. Akadnak vélemények, amelyek azt vallják, hogy értelmiségünk szellemi tétlenségben él. Életünk minden területén szembetűnő eredményeink egészében ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A megye értelmiségének mindennapi munkája a termelés fejlesztésében. az új létesítmények felépítésében, a közoktatási reform megvalósításában, az eaészségüd szolgáltatások szélesítésében mind azt igazolja, hogy képes megoldani a reáháruló feladatokat, és ez biztos alapot jelent a megyeszékhely szellemi életének fejlesztésébe való tevékeny és eredményes bekapcsolódáshoz. Ehhez azonban szükséges: bátor kezdeményezés, az alkotómunka fejlesztése, jobb megbecsülése, az elért eredmények széleskörű és rendszeres publikálása, az értelmiségiek politikai, szakmai színvonalának emelése, a társadalmi életben való hatékonyabb részvétele. .) Előrelépni a fent jelzett kérdésekben csakis úgy lehet, ha megfelelő kulturális intézmények hálózatával rendelkezünk. E tekintetben Salgótarjánnak nagyon sok a pótolni valója, mert a felszabadulás előtt — és sajnos utána is másfél évtizedig — a városi színvonalat jelentő legelemibb kulturális intézményeknek is szűkében volt. A bővülő lehetőségek önmagukban is ösz- tönszerűleg hatnak az igények alakulására, továbbá, munkahelyet biztosítanak kvalifikált új erők számára, akik képesek a szellemi élet fellendítésében tevékenyen közreműködni. Hogy mást ne említsünk, az új megyei kórház máris reménytkeltő tervek kialakítására inspirálta dolgozóit a tudományos kutatás fejlesztése területén. És ez így van, helyesebben így lesz a többi szellemi dolgozókat foglalkoztató intézmény esetében is. S algótarján kultúrköz- ponttá fejlesztésében' mind a vitaindító, mind a hozzászólások egy része hangsúlyozta az irányítás, a vezetés javításának szükségességét és azt, hogy a feladat megoldása váljék közüggyé. Indokolt Kondorost Jánosnak az ügy gyorsabb előrehaladását sürgető szenvedélye, s helyes az a felismerés, hogy a feladatok végrehajtásáért közvetlenül felelős szervektől a fenti célok megvalósítása tudatosabb, tervszerűbb, konkrétabb irányító — szervező munkát követel. De a szenvedély sem feledtetheti, hogy a megye kulturális életének fejlesztését az erre hivatott legilletékesebb vezető testület kiemelt feladatként tűzte napirendre, kezeli és valósítja meg az intézmények. társadalmi szervek közös erőfeszítése révén. Évek munkája készítette elő az értelrriség létszámának emelését, a szükségessé vált objektumok felépítését. s mind aktívabb figyelem követi a kulturális tevékenység egyes ágait. Ehhez még azt fűzhetKAASAl LAJOth Qfaifdémhél Annak idején enyém vak a tegSsfib örült gyorsasággal vágta a 18 éves voltam. A hidászoktól kerültem #4e s egy csapat lány vezetője Vágtam a csavarmenetet es a lányokra sandítottam akik lesimított hajakkal szépek voltak. Vonzottak és gyötörték fiatalságomat. Ó forró sistergő nappalaim álmokkal zsúfolt éjszakáim. Távoli Ifjúságom felé fordítom arcomat és érinteni szeretném még egyszer * 1üay* aki aa. én gyönyörűségemre táncolt egy májas elsején. HUNY AM ISTVÁN: őLLuirnhtui A kópéban hatan beszélgetünk, öt „szívtudós”, meg én, ki iájolaöan vészkongató, diákos műszavakban; mint infarktus, angina, attak; ők garázda szívükre matattak' és legyintettek. A szívkórház felé robogtunk. Röpködtek cifra kórleletek, tubusok, medicinák csörögtek a zsebben. Alattunk vonatkerekek talpfákkal zúgva pereltek: raittata, rattata... S a mellkasok döcögve ráf eleitek; ra-ra, ra-ra, ra-ra! Az öt beteg egymásra ficitált: Kinél vérszomjasabb, rangosabb a kői — Mint cövek feküdtem, egy télen, szakadaöaa^— Kétszer befuccsolt nálam a motor s a tű életrekeltett! — Szivem megnyúlt, kampős ökörtülök, átlyuggatott ikon! — Támolygok tíz lépést és leszédülök? — Magából se lesz olimpikon! És cinkosan nevettek. — Enyém ketyeg-kotyog, pedig nyuzték-faragták. Egy kecskebak-izomból varrtak rá jó darabkát, De-ugratják-mielőtt élsiet s Mihály lovára pattan, rémségünkre igyunk a füredi Kiskalacsban! jűk hozzá, hogy a jövőben a lakosság egyes rétegeinek nevelésében hasonlóan jelentős feladatok várnak a szakszervezetekre a Kommunista Ifjúsági Szövetségre, a Hazafias Népfrontra és a Nőtanácsra is. Különös felelősség hárul az üzemek gazdasági vezetőire, akikre a legfontosabb termelőerő; az ember nevelését is bízták. Most arra van szükség, hogy a már eddig létrehozott erők jzervezett és tervszerű működésbe lépjenek, s ennek hatása érezhető legyen a város, a megye szellemi arculatán. Ezzel egyidejűleg nem szabad megfeledkezni a további fejlődés feltételeinek fokozatos. de következetes előkészítéséről tárgyi és személyi vonatkozásban egyaránt. „A kívánt új szellemi arculat kialakítása nem most kezdődik, és természetesen nem megy máról- holnapra” — írja Habonyi Zoltán. A múltból örökölt elmaradottság mellett nehezítik ezt réei szokásaink, előítéleteink saját kényelmességünk is. Kz esetenként hitetlenséget, kétkedést eredményez, sőt ellenállást is kivált. Dr. Karászi Benő. megjegyezi:”... a születőt mindig nagyobb kritika fogadja, mint a régit...”. Czinke Ferenc is erre figyelmeztet hozzászólásában: Ahhoz, hogy”... a megyeszékhely összpontosítsa szellemi tartalékenergiáját... le kell számolni azzal a * patópálos, ezt sem lehet, azt sem lehet maradisággal, ami a kispolgári belenrugváii marasztaló sara a már műútra kerülő szekéren.” Ezek a megjegyzések, arra hfvják fél a figyel-) met, hogy az újnak ittj meg kell majd küzdenie! a régivel, hogy vannak! olyan nézetek, amelyek-' nek — az egyik hozzá-' szóló: Tamás Pál szavad-* val élve — „leltári érté-! kük egyáltalán nincsen”! de még átmenetileg meg-! nehezíthetik az új kibon-! takozását. Az új, a születő mellett! nagy erők állnak. Erő-1 södik az a felismerés, hogy a szellemi színvo- vonal emelése ma igazi forradalmi tett Mindjob-’ ban kibontakozik a kérdésben a kommunisták, az értelmiségiek példái mutatása. Meggyőződé-, sünk, hogy a város párt-i szervezetei is míndinj kább betöltik vezető széf repüket ebben a nemes! építőmunkában. És ha á tömégszervezetek, a mozgalmak és a gazdasági vezetők is felzárkóznak, akkor elmondhatjuk: közüggyé válik a megye székhelyének méltó szellemi rangra emelése. A vita lezárásával él- érkezett a tettek1 ideje. Jobban mint ezelőtt szükség' van a közvélemény aktív közreműködésére, kezdeményezésére, ellenőrzésére, céljaink eléréséhez. A jövőben aa iskolákban, a pártoktatásban, művelődési házakban. klubbokbanj könyvtársakban, tárlatokon, koncerteken folytatjuk mindazt, amiről ai Nógrád hasábjain véle-1 «lényt cseréltünk.