Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-12 / 232. szám
1964. nov. 12. csütörtök NÖGRAD ________________________ 5 E STE A KIRAKAT ELŐTT Amíg idáig jutottak Összhangban a népgazdaság érdekével — Megint nyakunkban az eső — mondta eltűnődve Deák Pál, a balassagyarmati Palócföld Termelőszövetkezet mezőgazdásza. Októberi délután volt. Lomhán úsztak az égen az esőfelhők. Az irodában emberek ültek, öten-hatan lehettek. Többségük idős parasztember, brigádvezetők. Hogy mögöttük maradtak a fülledt, meleg nyári napok, ritkán múlik el délután anélkül, hogy ne döntenének a másnapi tennivalókról. S a legfontosabb kérdésekben most már teljes az egyetértés. Deák Pállal, a mezőgazdásszal legutóbb májusban találkoztunk. A szövetkezetben már befejeződtek a tavaszi munkák, de a fiatalemberben éppen akkor vetette a legnagyobb hullámokat a keserűség. Álltunk a homoktenger közepén, a kertészetben. — Nincs tovább értelme a hadakozásnak . . . Elmegyek ... — mondta, s aztán mélyet sóhajtott. Olyan gazdaságba készült, ahol képességeit, az egyetemen tanultakat valóban gyümölcsöztetheti. Ahol a közösség, a szövetkezeti tagok felemelkedését szolgáSalgótarján és Balassagyarmat élelmiszer- iparcikk- és vendéglátóipari vállalatainál megindult a belkereskedemi akadémia előadássorozata. A résztvé- vők a fogyasztók igényeinek felmérését és a kulturált kereskedelem megvalósulását szolgáló témákból nyernek szakmai segítÖszi beszélgetés a ló gondolat-magok termékeny talajra hullanak. Nem vesznek el a homokban, csenevész növénykék módjára . . . Ebből aztán nem volt nehéz kitalálni, baj van a szövetkezetben, valami nincs rendben a mezőgazdász körül. Szövetkezeti tagok, csapatvezetők, brigádokat irányító gazdaemberek szavai nyomán alakult ki a kép. Akkor írtunk is róla, a mezőgazdász bizony nem töltött fél esztendőt Balassagyarmaton, s máris tapasztalnia kellett: a szövetkezet vezetői nem titkolják ellenszenvüket. Ezalatt az idő alatt sok mindent kellett eltűrnie „feletteseitől” csak azért, mert kezdettől fogva a rend, a fegyelem szószólójaként lépett fel. A mellőzés, az értetlenség, a rosszindulat, bátortalanná, határozatlanná, csüggedté tette a fiatalembert. Pedig nyomasztó gondokat látott maga körül. A kései, szervezetlen munkát gyenge terméssel „fizette” a föld. Igaz a mérleghiánytól megmenekült a termelőszövetkezet, de a szervezetlenségből,' fegyelmezetlenségből keletkezett gondok felhői egyre ott goséget'. Szó esik majd a vendéglátóipar népgazdasági szerepéről, a korszerű, fejlett vendéglátásról és a technikai eszközök térhódításáról az előadássorozat kepetében. Az előadásokat megyénk legjobb szakemberei és meghívott szakemberek tartják. Palóeföld tsz-ben molyogtak a szövetkezetiek feje fölött. — Ezek tartják távol a szövetkezettől a jó módot, a gazdaságot, — próbálta bizonygatni több alkalom- mai is Deák Pál. Meghallgatták, helyeselték elgondolásait. Amikor azonban a gyakorlatra került a sör, legtöbbször keresztül húzták számítását. — Nem hagyhatod any- nyiban a dolgot — visszhangoztak benne Géczy Imre, a járási pártbizottság titkárának szavai. — Mi is segítünk, hogy rend legyen a termelőszövetkezetben. (Mert Deák amikor már hiábavaló szélmalom harcnak látta erőfeszítéseit, bement a pártbizottságra tanácsért, segítségért!) Mint érkezésekor, most is a közgyűlés állt ki mellette. Elődje, Csillag Ferenc nem mezőgazdász már. Gazdának jó volt. Ilyen nagy szövetkezet szakmai irányítása azonban meghaladja erejét. Ezt, ha kezdetben csökönyösködött is, ő maga is \ belátta. Mezőgazdász most már a gyakorlatban is, az egyetemet végzett Deák Pál. Üj ember az elnök is, Halaj Ferenc. Abban azonban már eddig is sikerült közös nevezőre jutniok: a szövetkezeti tagok sorsát nagy felelőtlenség lenne néhány ember hangulatára bízni. Ezért tették rendszeressé ezeket a délutáni gyorsröptű tanácskozásokat. — Holnap vetünk — mondotta a mezőgazdász. ■— Mayer, Bérezi, Sallai gépei szállítanak ... A gé- oek mellett készenlétbe helyezzük a fogatos vetőgépeket is — lassan, érthetően beszélt. Mayer Jenő a kertészeti brigád vezetője, aki most a növénytermesztőknek segít, helyeslőén ingatta fejét: Már alig két hónap választ el bennünket az esztendő végétől. Az okos „finis”-hez mindenütt az eddigi munka alapos elemzése szükséges. Az állami ipar első három- negyedévi tervét mintegy 2 százalékkal túlteljesítette, noha két fontos tárca, a kohó- és gépipari minisztérium, valamint az építésügyi minisztérium vállalatai 1-2 százalékkal elmaradtak az időarányos feladatokhoz képest. Az egy munkásra és alkalmazottra jutó napi teljesítményérték 4,7 százalékkal növekedett az előző év azonos időszakához képest, a létszám ugyancsak ennyivel. Az esztendő eddigi részében a legnagyobb lemaradás a költségszint alakulásában tapasztalható. A termelési költségek alakulására kedvezőtlenül hatott a laza létszámgazdálkodás. A termelés növekedésének alig valamivel több mint a fele származott a termelékenység emelkedéséből. A magas létszámok ellenére a vállalatoknál a — Az jó lesz . . . Puha a föld, a gépekkel nehezen boldogulnak a traktorosok . . . Ügy látszik az esztendő utolsó hónapjai sikert Ígérnek Balassagyarmaton. Ha nem jön az októberi eső a vetést régen elfelejtették volna. így sok a munka, de okos gazdálkodással jut ember a cukorrépához, a burgonyához, a kukoricához is. Ha elvetik az utolsó holdakat is, hozzálátnak a mélyszántáshoz. Négyszáz hold lesz belőle. S ahogy a számok tengerében eligazodó könyvelők bizonygatták, a munkaegység értéke sem lesz alacsonyabb 36-37 forintnál. Azt mondják Deák Pál, hosszú — csaknem egy évig tartott végigjárni — s nem is egészen sima volt az út, míg idáig jutottak. De megérte. Gondok azért még most is akadnak a szövetkezetben. Halaj Ferenc az elnök ezért biztatta határozottabb fellépésre, nagyobb bátorságra a mezőgazdászt. — Nem szeretek én hangoskodni — hárította el magától Deák Pál. Mert ha egy kicsit is hangoskodna, talán gyorsabban rendeződött volna lakásgondja is. Nem kíván lehetetlent a városi tanácstól, egy szobát kér, amelyet fűteni is lehet, hogy ne kelljen naponta kétszer megtennie az utat Balassagyarmat és szülőfaluja, Endrefalva között. A szövetkezet megerősítéséhez ez is hozzátartozik. Gyorsan repülnek ezek a délutáni órák. A brigádve- zetőkke! együtt Deák Pál is indulni készült. Még a határt akarta bejárni. Sietős volt a dolga, hiszen ilyenkor már hamar sötétedik. tavalyihoz képest növekedett a túlórák száma, ami arra vall, hogy — ott helyben — nem történtek hathatós intézkedések a munka és üzem- szervezés megjavítására, a belső tartalékok feltárására. Nem a mennyiségi hajsza Ha ezekhez hozzászámítjuk az utolsó negyedév szokásosan nagy tennivalóit — a feladat temérdek. Minden jó, ha a vége jó, tartja a közmondás. Az évvégi feladatok valahogy mégis másképpen vetődnek fel, mint az eddigiek során. Rohammunka és a szokásos évvégi hajrá nélkül szükséges teljesíteni a terveket, biztosítva ezzel a jövő esztendő, a második ötéves terv befejezésének jó előkészítését. Az ipar- vállalatok — van ilyen rendelkezés — nem is használhatnak fel több túlórát a negyedik negyedévben, mint az előző harmadikban. Miről van tulajdonképpen szó? Maximális erőfeszítés szükséges, de ez nem annyira a mennyiség hajszolására mint inkább az önköltség csökkentésében előállított lemaradás pótlására irányuljon. Nagyfokú rövidlátásra vall az olyan évvégi hajrá, amely többszörösen megbosszulja magát. _ A mértéktelen túlórázás rontja a minőséget. De továbbmenve: az egyébként is nagyon igénybevett közlekedés számára túlterhelést jelentene az a nagy árutömeg, amit a vállalatok az esztendő utolsó napjaiban rázúdítanának. Más tapasztalat is figyelmeztet! Például az, hogy az év elején a rohammunkát követően a szerelőműhelyek hetekig állanak, mert a hajrában kiürítették az alkatrész- raktárakat. Vagy: az építők fagyszabadságra mennek, mert nem gondoskodtak a munkahelyek tőkésítéséről. Az idén januárban a gépipar termelése például 28 százalékkal volt alacsonyabb, mint tavaly decemberben. Az esztendő végével igaz, egy elszámolási időszak lezárul, de kezdődik egy új, amelyből mindenki ugyancsak eredményt vár. Nagy könnyelműség volna tehát az új feladatok sikeres megoldásához vezető hidat figyelmen kívül hagyni. A dolgozók nem örülnek ha... Az építőipar tavaly több mint egymilliárd forintos adóssággal zárta az esztendőt. Ez látható vo*t már az év második felében, az illetékesek mégsem néztek szembe őszintén a tényekkel. A tervek teljesítését szorgalmazva megfeledkeztek a zavartalan téli munka feltételeinek biztosításáról. hz idén a kormányszervek időben felszólították az építés vezetőit, hogy mérjék fei, milyen területeken számíthatnak nagyobb lemaradásokra. E reális kép nemcsak az építőiparban teszi lehetővé az erők ésszerű átcsoportosítást, hanem például a gépiparban is biztosítja a hátralévő feladatok megfelelő rangse- rotását. Ha példái»! valamelyik építkezésnél nagyobb lemaradás várható, felesleges az ide tervezett, gépeket megerőltető túlórázással határidőre le-1 gyártású. A dolgozókat ié jogosain bosszantja. ha valamit áldozatos munkával elkészítenek az év végéig és látják, hogy a gyártmányt nem szállítják ei. Szükséges, hogy minden iparág és vállalat ponté-1 san mérje fel a hátralévő1 időszak feladatait. Ha például a tervben és a szerződési kötelezettségek között olyan tételek szerepeinek, amelyek pillanat-1 nyttag a beruházásoknál, a k«l- és belkereskedelemben néödidözhetök, ne erőltessék legyártásukat. Ehelyett inkább olyan termékekre összpontosítsák az' erőket, amelyek a beruházások gyors üzembehelyezését, a sürgős kül- és belkereskedelmi igények maradéktalan kielégítését valóben segítik- A terv teljesítése az év végén sem ön-1 cél, hanem ekkor is al szükségletek legjobb, nép- gazdaságilag legiésszerűbb kielégítését hivatott szolgálni. Évvégi rohammunka helyett Nemcsak a népgazdaságnak, a vállalatnak is javára válik, ha elejét veszik a felesleges túlórázásnak, rohammunkának. A munkásokat megkímélhetik az emberfeletti erőfeszítésektől és megfelelő fettételeket teremthetnek, hogy az új esztendő első napjaitól folyamatosan dolgozhassa-: nak. Már most az esztendői végén kell áttörni a pangásnak és a hajrának ezt a frucsa körét. Az üzemi pértszerveze-’ tek, és a járási pártbizottságok sokat tehetnek azértj hogy a* évvégi rohammunka az idén már ne nyerjen: „polgárjogot” a vállal átoknál. S a munka értékelésé-1 ben az év végan is váltói zatian mércét alkalmazva — összhangban a népgazdaság érdekével — a párt- szervezetek elősegíthetik, hogy a termelési százalékok ne homályosiítsák ei az egyéb tervszámokat, a feladatok jó minőségi, gazdaságos teljesítését. Belkereskedelmi akadémiák Vincze Istvánná Kovács
