Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-29 / 247. szám

1964. nm. 29. vasárnap SÖGSÍB 5 \ Sikeres Alacsony, zömök ember, fején keskenykarimájú zöld kalap. Kerek arca mindig derűs, s oki Kozik Ferenc­cel beszél, az mindjárt va­rázsa alá kerül Valami­lyen megfoghatatlan erő árad róla. Karancsalján a Fő utcán haladunk végig, s nem győzöm mellette kapkodni a fejem. Aki csak elmegy mellettünk — legyen az fiatal, öreg — köszön Feri bácsinak■ ö is ismer mindenkit. Egy rtagikus kor nehéz napjaira emlékeztet az 1944-es bányász ellenállás­ra. A szavakba fogható a tisztelet, mégis egy kis ke­délyességgel nyilatkoznak róla: 6 volt a fővezér. Az idő megszépíti a múltat. Most hatvanötödik évét ta­possa, de a kor nem lát­szik meg rajta, 1919 miatt több veszedel­me volt, mint nyugalma. Mindenütt tudtak róla az ország munkahelyein, s amikor a nevét mondta, úgy néztek rá, mint a vi­perára. A huszas években Belgiumba sodorta a sors. Lengyel, szlovák, olasz, gö­rög munkásokkal járt a / bányába. A.mikor haza jött, tagja lett az illegális párt­sejtnek. Sztrájkot szervez. Felrobbantotta paxittal a szénszállító kötelet, hogy fékezzék a fasiszták hábo­rús gépezetét■ Aztán, ami­kor a frontra parancsolták a bányászokat, 6 szervezte a karancsáljai bányászok ellenállását. 1956-ban pus­kával állt őrt a tsz kuko- ricagóréja felett. Amit így felsorolok róla, az mind mind egy nagy regény kü­lön fejezete is lehetne, izig-vérig forradalmár, a jövő embere, s ma is a helyi pártszervezetben te­vékenykedik. 1944. november 2t-án éj­jel határozta el a kitörést Kozik Ferenc Hatan ma­radtak vissza a bányában- Tudták, ha önként kimen­nek. halál vár rájuk, s nem is lehetett volna más sorsa a felkelés vezetőjé­nek, Hiszen ártatlanokat is megöltek a nagykaszár­nyában. A hat ember két különböző úton próbálta a kitörést. A.z egyik csoport először egy lerobbantott kijáratot próbált kibontani, de az omlás a kiszabadí­tott részt újból betemette. Később a- légakna vasaj­tajának szétrobbantásával, tűzharcban menekültek meg a bányából Kozik Ferenc es két fiatalabb társa is berobbantott kijá­ratot szemelt ki. Villant­sunk fel néhány pillanatot. Laczkó Zoltán és egy Somoskői nevű fiatalem­ber egy berobbantott kijá­rat felé tartott. Kozik Fe­renc mutatta az utat. Rá­juk parancsolt, hogy vár­ják meg. ö visszament a vágatra, hogy fával torla­szolja el a hozzájuk veze­tő utat. Jól számított. Amikor csaknem sikerült berakni a vágatot, a túlsó oldalon megszólal valaki — a főaknász: — Gyertek ki, nincs ér­telme anank, amit csinál­tok. — A szavakból álnok­ság érződött, s ez Kozikot végtelen dühre gerjesztet­te. Fenyegetően szólt visz- sza: — Azonnal tűnjél el, kitörés mert beled eresztek né­hány golyót... Hatalmas robbanás rázta meg a bányát. Erre senki sem számított. Kozik Fe­rencet homok temette el Nem sejtette, hogy az ak­nász mögött német káló­nak is voltak. Ok dobták el az aknát, de csoda tör­tént. Koziknak nem esett semmi baja, elszédült, el­temette a homok. Egy ne- ffyedora múlva magához tért keresgélni kezdte az elaludt karbidlámpát s hamarosan mégis találta, i Izgatottan indult a vára- ! kozo fiatalok felé. Fennt ' mar várták a beomlasztoít kijáratnál. Riadtan kérdez­tek a robbanás okát, de ö kitérő választ adott• — No, gyerekek, akkor ezt a vágatot kibontjuk. — Jó negyedórát dolgoz­tak amikor kicsiny rés nyílott a külvilágba. Ko- zik kidugta a fejét, s ak- J6®’’ tátja, hogy kissé távo- labb az éjszakában négy csendőr es négy német ka­tona ül körül egy tábortü­zet, Váratlanul megszólalt az egyik csendőr: ~~ figyeljetek csak. mintha dolgoznának a bá­nyában. , ” Ajaj, örülnek azok odalent, ha fekhetnek ... Kozik csendesen vissza­húzódott, egy puska, egy pisztoly és két kézigránát volt mindegyiknél. Amikor ismét elaludt a gyanú a csendőrökben, Kozik ki­emelkedett a közben kitá­gított résen, s egy kézigrá­nátot dobott a tábortűzbe.- Mariatok alatt zajlik le a szökés. A kát fiatal meg­lapul egy bokorban, s Ko­zik szalad a másik kijárat­hoz, ahol szintén kitörtek, Nagy fejetlenség támad, a nemetek és a csendőrök ro­hangálnak, s az ellenálló­dat, akik sikeresen meg­menekültek, elnyelik a he­gyek, az erdők, hogy aztán hosszú napokon át bujkál­janak mindaddig, amíg megérkezik a szovjet had- sereg■ * Nézem az idős embert, mosolyog. Pedig amit mon- aott, az mind megtörtént, veres valóság volt. Gulyás Ernő Három salgótarjani konyhában hallattam a történetet három szemta­nútól. vacsoragőzben. Ahol olvasókönyvükre hajolva szorgalmas unokák tanul­tak. a beszélgetés idejére kiküldték őket a konyhá­ból. A történet színhelye Sal­gótarján, ideje 1944 novem­ber. Egyik szemtanú: — Én még arra emlék­szem, hogy fél öt elmúlta után öt szövetséges repülő­gép érkezett és körözni kezdett a város fölött, mi­re szétoszoltunk. A halot­takat este platókocsival szállították ki a temetőbe, de mint „arra méltatlan katonaszökevényeket” a te­mető szélén húzódó árokba temették el őket. Másik szemtanú: — A hegyoldalakon az erdőket akkor mar eppen Ä mérges asszonyok Lecsendesednek a dohányosok EZEK A MÉRGES ASZ- — Nem az időjárás, mert SZONYOK tulajdonképpen ez szép dohány. Az a hun- nagyon rendes asszonyok, cut, aki így ítéli meg! ök a tolmácsi termelőszö­Olyan hangosikodás, olyan csapkodás volt a simítóban, hogy a két brigádvezető, _____ _ __ Hídvégi Béla és Drajkó d ohánytermesztő Ferenc is jobbnak látták csak az ablakon keresztül szemlélni a mérges asszo­nyokat. vetkezet dohánytermesztő asszonycsapata, amely már két éú óta őrzi a szocialis­ta brigád címet, amelyet a tereskei asszonycsapattal vívott ver­senyben szerezlek meg. Ve­zetőjük Balogh László „kormánykitüntetett” és ahogy ő mondja, a dohány között született. A csapat tagjai: Drajkó Ferencné, Drajkó Béláné, Drajkó Im- réné (a névegyezés nem rokonságból ered!) aztán amelynek feltétele, hogy a özvegy Fodor Ferencné, ifj. termelőszövetkezetnek Nagy ám a tét. Megtar­tani a nehezen megszer­zett szocialista brigád cí­met, a tereskeiekkel szem­ben tartani az elsőséget, ségük van, Drajkó Feremc- nének pedig 240 munkaegy­sége van eddig. AZON AZ ESTÉN pa­naszkodtak az emberek, hogy az asszonyok későn mentek haza. Sokáig dol­goztak is és megbeszélést tartottak. Az elnök későn tért haza Rétságról, de még a simítón találta az asszo­nyokat. Benézett hozzájuk, de nem sokat beszélgettek vele. Az elnöknek az tűnt fel, hogy a dohánylevél Gyurica Istvánné, özvegy Hajcsuk Józsefné, ifj. Cse­hek Gyuláné és Tordai Mi- hályné. Az asszonyok kö­zött idősebb is. középkorú is, de egészen fiatal is van. Ök tehát a mérges asz- szonyok. dohányból 85 ezer forintot színre> nagyságra olyan jövedelmezzenek. De ez még nem minden. Ók is keresni szeretnének. Annak pedig az a feltétele, hogy 85 ezer forinton felül jövedelmezzenek, mert a többletet a brigádtagok kö­zött osztják szét. Természe­tesen ez már a munkaegy­ségen felüli jövedelem. Mert a munkaegységgel egyébként jól állnak, álta­Mérgesek azért, mert Ba- loghné a napokban a szé­pen gondosan lesimított, összeillesztett, színre is. megválogatott dohányleve­lekből néhány mázsát Szé- csénybe, az átvevőhelyre Iában 150, 200 munkaegy- szállított. ahol az átvevő nem világos I-be, amely a legjobb minőséget és ezzel együtt a legtöbb pénzt je­lenti, hanem világos II-be. de a legnagyobb részt bar­szabályosan volt párosítva, szépen kisimítva, hogy jó volt ránézni. — Micsoda derék asszo­nyok ezek! — mondotta, Nem tudhatta, hogy ezek az asszonyok délután na­gyon mérgesek voltak, hogy szinte villámlott a tekinte­tük. Babái Gyula Növekvő ieenyek 3o minőség — gyors szélütés A SaJgotarJaíH AoáLáüw- gyár termékeit a kőiaaae»- kedetem államosítása dáa exportálja a világ külön­böző tájaira a FEfUJ- NION Külkereskedelmi Vállalat. Ahhoz, «agy a gyár termék® a konku­rensekkel versenyt tu«ja­rak tartani jó minőségű - árura, gyors szállításra; van szükség. E követeimé-; nyéknek a vállalat az el­múlt tizenhat évben ele­get tett. Az afrikai országokból, különösen sok cégtől ér­kezett elismerés az acél­árugyári szegekkel kap­csolatban, A jövőben meg a formaszegek gyártását kel! fejleszteni, illetve az aprószegek iránt felmerült igények kielégítésére kell nagyobb gondot fordítani. A vállalat másik fontos1 expordkke a bútorrugó, amelyet tíz eve exportál-; nak. A rozsdásodássa! kapcsolatban felmerült kezdeti nehézségeket, a színtelen lakkozással meg­oldották. na II és barna III-ba vette át a dohányt. MIKOR BALOGHNÉ ha­zajött, olyan cifrát mondott áz átvevőre, hogy egy fér­fiembernek sem vált volna szégyenére. — Hát hogyne, amikor azt mondta, hogy azért osz- osztályozza le a dohányt, mert őt is megfenyegették, hogy legyen szigorúbb — mondja az átvevőről. Na aztán több sem kel­lett az asszonyoknak, Ba- loghnéval együtt cifrázták. Körülbelül így: — Hát ezért dolgozunk mi. hogy így egyszerűen le­becsüljék a munkánkat! Tehetünk mi arról, hogy az időjárás ilyen? Télre készülnek a mélyfúrósok Vándor élet a mélyfúró- sé. Ninics még egy olyan szakma, ami az időjárás szeszélyeitől ennyire függ­ne. . , A téli felkészülés még zárt üzemben is sok gondot okoz, hát akkor ott ahol a dolgozók állandóan változó munkahelyen, de mindig a szabadban van­nak. Az Északanagyarországi Földtani Kutatófúró Válla­lat salgótarjáni üzemveze­tősége is részletes téli in­tézkedési tervet dolgozott ki. Jelenleg ugyanis 20 fú­ró berendezéssel dolgoz­nak. Gyöngyös környékén. Felnémeten, Jászladányban és Bükkábrányban is te­vékenykednek. A télen 26 gépegységre fejlődnek fel. mert a Gyöngyös környé­ki lignítkutatás ütemét úgy kell gyorsítaniuk, hogy jövő április végére befe­jezzék. Ma már a vállalat bizto­sít szállást mindazoknak, akik igénylik. Agyak, le­pedők, takarók vannak raktáron. A védőruha ellá­tás is kielégítő. A melegí­tő italokhoz szükséges anyagok is a fúróegységek­nél vannak már. Néhány kályhára és a Csoportok szállására tűz­helyre lenne még szükség. A gépegységeknél a mele­gedők fűtésé'iez olajkályhát akartak ugyanis alkalmaz­ni, tekintettel, hogy az ola­jat könnyebb odaszállíta­ni, mint a szenet. Sajnos nem engedélyezték. A sok gépegység közül szinte naponta költözik egy-egy új munkahelyre. Nagyon nehez körülmé­nyek között hiszen kézi erővel rakják fel a nehéz szerkezeteket. lassú * munka és ahogy az időjá­rás romlik úgy válik mind nehezebbé. Igen nagy szűk-' ség lenne egy dams gép­kocsira. ami megkönnyíte­né, sőt jelentősen meg­gyorsítaná ezt a munkát. A mely fúrósok jól dol­goztak ebben az évben. Eddig 102 százalékra telje­sítették a tervüket, és ösz- szesen mintegy 32 ezer métert fúrtak. Uiabb és újabb földalatti területe­ket derítenek fel. Munká­jukban nem lesz fennaka­dás. mept biztosítják mind-' azt ami pillanatnyilag még hiányzik. B 3. ügy megkopasztotta az ősz. mint most, A nyomorúsá­gosán szürke város fölött éppen úgy hömpölyögtek a felhők, mint most.. Ép­pen ilyen november volt, hó még nem esett. Estefelé siettünk haza. a négy fal közé, ahova úgy bújtunk akkor. mint az állat az odúba. A nyilasokat ki­szolgáló csendőrség látva a németek tarthatatlan helyzetét, a nyilasokkal összefogva erős, terrort ve­zetett be a városban- Kü­lönben már sok volt a ká­tén aszökés. Ennek meg­akadályozására fogták el a nyolc embert is, mint „frontlógós katonaszökevé­nyeket”. és a laktanyába vitték őket. De senki sem gondolta, hogy ebből ko­moly ügyet csinálnak. Amikor megtudtuk, hogy a nyolc szökevényt haditör­vényszék elé állítatták, es a rögtönítélő bíróság ha­lálra ítélte valamennyiü- ket, el sem akartuk hinni. Eikkor már vonultak előre a szovjet csapatok, az ágyúdörgés hangjai idáig hallatszottak. Ahol ma az iskola, akkor ott egy ját­szótér és egy teniszpálya volt. Azon a napon pon­tosan négy órakor a ma­gyar katonák egy őmies' er vezényszavára elő vezették a nyolc hátrakötözött ke­zű embert. Azt hiszem, német tiszti és közlegény] egyenruhákat is láttunk. A kivégzés nagy ceremó­niával folyt le. Sorba állí­tották őket, felolvasták előttük az ítéletet, a pap letérdeltette őket, imát mondattak velük. Majd a játszótér széléhez vezették őket, háttal a hegynek. Fe­hér kendővel bekötötték a szemüket és huszonnégy katona sorakozott fel a ha­lálraítéltek előtt- Az őr­mester parancsára a kato­nák két sorban álltak fel, három katonának kellett lőnie szuronyos puskából négy-öt méter távolságból. Az őrmester tüzet vezé­nyelt pontosan fél ötkor. A sortűz eldördülése után a nyolc ember közül egy állva maradt, de az őrmes­ter még háromszor löve­tett rá és ezek után az em­ber lerogyott. A halál be­álltát dr. Tobola tisztior­vos állapította meg. Mi az ijedtségtől hangtalanul szemléltük a szörnyűséget, mintha rossz álmunkban filmen íláttuk volna az egészet. Harmadik szemtanú: — Hogy ki szólt? Senki nem szólt. Nem volt egy pisszenés. A háború befe­jezése után exhumálták a kivégzetteket és megállapí­tották, hogy négy zsidó volt közöttük. Ezeknek a nevét is tudjuk. A másik négy szeméiyadatait nem tudtak megállapítani, mert a nyilasok near, vezették be a njölvarrtartásba. Én sohasem ismertem, mégis Latom a nyolc közűi azt, aki nem esett el Nem törte meg a tűz, a vas, az ima, s tömjén füstje. Többször lőttek rá, de ő csak állt moccanás nélkül, mint a tölgyfa. Ki volt, nem tudom. Nem is érdekes most már. De lá-v tóm megborzadva, már-» már babonás félelemmel, ahogy áll, vakít a szemére kötözött fehér -kendő. Tá­volodnia kellene, néha ér­zem is. mintha távolodna az időben, aztán a másik percben hirtelen ismét elómbukkam egészen közel­ről. Ilyenkor üvölteni sze­retnék a félelemtől: menj' De a távolság nem növök szik. Csökken. Ezzel vége iss a legen­dának. Talán meg annyit: mindezt emberek tették. Olvassátok — és emlé­kezzetek! Totfe Elemér LEGENDA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents