Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-27 / 245. szám
f§®» ww"t«r W. pénte*: ÍÍÓSSAB 5 Az idős kovács (Kinka László felvétele) Vékony, magas ember. Kovácsmester Inas kezével szilárdan markolja a togót Benyúl vele a tűzbe s megfordítja az izzó acéldarabot. Feszülten figyeli mikor lehet alakítani. Ilyenkor mindig el- togja az izgalom. Régi mester Kiss János. Csendes. kevés szavú. Olyan ember, - aki dolgozni jobban szeret, mint beszélni. — Mit mondjak a kovács mesterségről? — kérdezi tűnődve. Megigazítja az öreg szemüveget. Meggyújtja a kialudt cigarettát. — Nehéz munka az. Talán ezért nem is csinálják fiatalok. Pedig valamikor nagy dolog volt kovácsnak tanulni. János bácsi harminc éve mester. Kezdte mint patkóié kovács. Később gépész vizsgát tett, majd megtanulta az autóvezetést, nagy szorgalommal. Az idős mester a Pásztói Gépállomás erdőkürti részlegének a dolgozója. Itt dolgozik a fia is. Nem, nem kovács. Szerelő. — Ki lesz utánam a kovács? — kérdezi János bácsi. Nem tudok neki válaszolni. Pádár András Té! előtt a téglagyárban Az őszi kár ellenére sem lesz fennakadás Bár meg nem köszöntött be a tél, de a téglagyáraknál már elcsendesedtek a banyák, a présgépek. A nyersgyártás befejeződött. Az országos téglaipar, ha nem is, de a Nógrad megyei téglagyárak, többsége teljesítette éves tei-vét. Vajon, 'hogy készülnek a jövő évre? Kistérén vén J A kemény füstölög. Dolgoznak a behordok és a kihordók is, — Van elegendő nyerstéglánk. bár az októberi esős időjárás kárt okozott, 68 ezer nyerstéglával kevesebb lett, mint szerettük volna. A kemence azonban termelhet újig. Nem lesz leállás — magyarázza Csörgő Mihály, a fiatal gyárvezető. — Éves égetési tervünket is teljesítettük és mintegy egvmiHió-négyszáz ezer téglával többet gyártunk. — Milyen fejlesztés lesz jövőre? — — Saját erőből felújítjuk a présgépét. Már a szétszerelése folyik. Ezenkívül 360 ezer forintos költséggel korszerűsítjük a bányát. Az idén még kilenc ember dolgozott a bányában, de jövőre már három elegendő lesz, ugyanis teljesen gépesítjük az anyag előkészítést. A gép már a vállalat birtokában van. Most folyik a tervezés és február 25-e a megvalósítási határidő. de meg is lesz — magyarázza. — Építünk egy 50-60 ezer tégla befogadására alkalmas szárítószínt is. Ezen kívül ezer négyzet- méter szabad szárító területet is elkészítünk. — Jó, hogy mindenkinek tudtunk munkát biztosítani, aki csak maradt. Azután még a vállalat legutóbbi értékelését nézegetjük, amiből kiderül: az engedélyezett 4 százalék •helyett 0,5 százalékos se- léjttel dolgoztait. Ezer tégla előállításához pedig a tervezett 18.5 óra helyett csak 15,4 órát használtak fel. Ludányfmiásziban Két pótkocsis teherautóra is rajtodnak egyszerre. Kell a tégla nagyon. A nyerstér pedig olyan mintha összedöntötték volna. Teljesítettük a tervet, sőt többet gyártottunk, de a legutóbbi viharos idő megtréfált bennünket. Mintegy 900 ezer nyerstégla az elemi kár — újságolja Heizer László művezető. — Nem kell azért aggódni, lesz a kemencét mivel „etetni.” Egyébként is egy hónapra leállunk átépítésre. Kettőszázötvenezer forintot kaptunk a kemence átépítésére. — Tavaly a nyersgyártásnál a gépi berendezést korszerűsítettük. Ott most csak felújítás, karbantartás lesz, legfőbb gondunk, a kemence. • Ezenkívül is lesz munkánk, mert az egész vasúti sínhálózatot átépítjük. Kialakítjuk a teljes körforgalmat. A dolgozók? — Van munkájuk, bár a nők közül többen elmentek téli szabadságra. Szécsényben Vízoniczky Balázzsal az üzemi bizottság titkárával beszélgettünk. — Nincs még végleges adat, de a 10 milliós tervet túlteljesítettük, sajnos több mint nyolcszázezer a legutóbbi elemd kár. Nálunk csak felújítás lesz a télen. Tavaly a kemence néhány kamráját úgymond tűz alatt építettük át. Ilyen az idén is lesz — újságolta. A téglagyárakban az égetés tovább folyik, azonban a felkészülés most a legfontosabb munka. B. J. ozik Rajmund hatvan éves múlt. Jól bírja magát, cmk az arcára írt barázdákat az idő. Könnyedén mozog, s ma sem tud cselekvés nélkül lenni. Szép,, nagy házban lakik, Karancsalján feleségével. Nyugdíjas, de napközben most sem lehet otthon találni. A tsz embereivel jár az erdőre fát vágni. Egy kis itókából kortyolgatunk, miközben a közelmúlt történeteit idézzük. Hogy is történi? — Amikor azon a borús, novemberi napon 1944-ben feljöttünk a bányából, 175- ünket a salgótarjáni nagy- kaszárnyába kísértek. Egy nagy teremve zsúfolódtunk össze. Másnap reggel korán ébresztettek. A belépő csendőr megkérdezte. — Ki akar önként vallomást tenni? — Volt valaki. s azt mindjárt ki is vezették. Áruló volt. Gyáva, gyengeszívű ember mindig akad. Engem vittek másodjára kihallgatásra. Többen voltak egy szobában, katonák, csendőrök. Mindjárt azt kérdezték: — Miért mentek le a hányába? Kihasználva ss Issdvez# i«Hff Még hatsisá* holdon húsút vetnek Kevés a kettős műszak 20 ezer forint jutalom a gépállomási trakiarosokm&k Nagyon rosszul számolták az idővel ezen a mostani őszön a ludányhalá- szi Alkotmány Termelő- szövetkezet tagjai. A naptár már november végét mutat, s a szövetkezetben még mindig nem fejezték be a búzavetést. Az 50—55 vagon cukorrépa termés jelentős része még szállításra vár, s a kukorica egyrésze is kinn van a közös gazdaság' határában. Ember és gép Igaz, október eleje óta éppen csak lopkodják a munkára alkalmas órákat a széosónyi járás szövetkezeti tagjai. Ezalatt az idő alatt 200 milliméter csapadék hullott a közös gazdaságok földjére, s ez a legtöbb helyen .megbénította a gépeket, a munkára kész karok erdejét. Nem is volt csak egy olyan termelőszövetkezete a járásnak, ahol októberben befejezték a búzavetést, s igen lassan, szaporodik még most is azoknak a gazdaságoknak a száma, ahol nagy erőfeszítések árán már végeztek a munkával. A járási operatív bizottság legutóbbi ülésén, Győri Sándor a mezőgazdasági osztály vezetője még 600 holdra becsülte a szövetkezetek adósságát. Nyolc olyan termelőszövetkezetet említett, többek között a litkei, a ság- ujíalui. a varsányi gazdaságokat, ahol már földben van a búza. Több szövetkezetben azonban rendkívül nehéz helyzet előtt állrtak a szövetkezeti vezetők, a traktorosok, a tagok. Nógrads zakóiban mindössze 20 holdon kell befejezni a munkát, hogy a vetessel végezhessenek. De ez a húsz hold most sokkal több gondot okoz a szövetkezet vezetőinek, mint az őszi vetések ösz- szesen. Tizenkét napja már, hogy megfelelő helyet keresik a búzának, mindhiába. Az erősen kötött, nedves talajon nem boldogul sem a gép, sem az ember. A terv szerint N ógrádmegy erben csaknem 100. Rimócon több mint 80 hold búza vár még vetésre. A szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet határában 190 hold föld még nem takar búzát. Sümegi Jánosnak és Boros Bélának, a szövetkezet elnökének és mezőgazdászának az a véleménye, ebből a vetésből termést is kell betakarítani- ok. S nem is akármilyent. A szécsényi szövetkezetben 600 'hold, átlagában 16 mázsás terméssel számolnak. A szövetkezet vezetői tehát olyan lehetőségeket keresnek, hogy a kedvezőtlen adottságok ellenére sem kelljen túlságosan sokat engedniök terveikből. Természetesen néhány termelőszövetkezetben a vezetőik körében lábra kapott káros szemlélet nem sietteti a búzavetés gyors befejezését. Vannak akik azt tartják, mást már úgyis hiábavaló dolog erőltetni a munkát, vagy úgyis feszített a vetésterv, nem éri károsodás a szövetkezetét. a ' népgazdaságot, ha elmarad az a 10- 20 hold. A járási operatív bizottság nagyon helyesen, olyan intézkedéseket tett, amelyek kizárják a termelőszövetkezetekben a búza vetésterületének csökkentését. A munka meggyorsítására van szükség a kapások, főképpen a kukorica betakarításánál is. A legutóbbi jelentések arról tanúskodnak: az 1553 holdnyi kukoricából mintegy 850 hold termést takarították be a szövetkezeti assszonyok. Nem halad megfelelően a kukoricaszár betakarítása sem. Nagylócon a gépáilo- mási traktorosok azért nem tudnak szántani, mert a traktoroknak, éppen úgy, mint tavaly, vágatlan kukorica,szár állja útját. lie vés’ a traktoros Miklosík Ignác, a Szécsényi Gépállomás igazgatója szerint igen jelentős terület, csaknem 12 ezer hold vár mélyszántásra. Eddig 5500 holdon végezték el a munkát a gépállomási és a termelőszövetkezeti traktorosok. A kettős műszakban dolgozó gépek számának további növelése (most hat termelőszövetkezeti és hét gépállomást traktorral dolgoznak éjszaka is)! a járható útja annak, hogy szaporodjon a mé- lyenszántott holdak szama a szécsényi járás közős gazdaságaiban. A járási tanács mezőgazdasági osztálya a gépállomás igazgatója, mert a vezetők körül egyedül ma*- rgd-t helyén ebben a nehéz időszakban, szervezési Intézkedések sorát foganatosítják az őszi munkák mielőbbi befejezésére. X gép- állomási traktorosokat ezenkívül mintegy 20 ezer forint jutalommal serkentik szaporább munkára, amelyet a vetés, mélyszántás befejezése után kapnak meg a munkába» élenjáró gépállomást dolgozók. Víncze Istvánná Szemtanúk emlékeznek: Akit halálra ítéltek — Nem akartunk berukkolni. — Az anyátok kommunista. ,. az oroszokat vártátok, ugye ? Ügy váglak azután orrba, hogy azonnal elöntött a vér. Ezután a cellába kisértek. De nem sokáig lehetett maradásom. Kihallgatásra vittek, s ez tizennégyszer ismétlődött meg.' Szidtak és ütöttek, rugdostak, elmondani is nehéz. Sok mindenre nem is emlékszem, mert eszméletlen voltam. Az egyik kínzóm, már annyit használhatta a kezét, hogy elfáradt, és a szeneslapáttal ütlegelt. Minden kihallgatás egy-egy el- ájulást jelentett. Csipke Gáspárt, az egyik bányász társunkat orvoshoz kellett vinni a kihallgatások után, de az sem volt különb a többi hóhérnál. Ott rúgta az embert, ahol érte. Majd kiválasztottak tizenkettőn- ket, s az Acélárugyár tornatermébe kísérték. Itt töltöttük az éjszaka egy részét. Reggel nyolcra Cetedre mentünk. fal mellé állítottak fel bennünket sorba. Mondanom sem kell, hogy bírósági tárgyalás nem volt. Tudtuk, hogy az utolsó perceket éljük. Három katona állt minden bányász előtt. A lábuknál puska. Volt aki sirt, mások a falnak dőltek a fájdalomtól. Nagyon kegyetlen érzés volt. Hazafelé szálltak a gondolataim feleségemhez, a tizenhárom éves Magdihoz, a tizenegy éves Évához, meg a három éves Elemérhez. Mi lesz velük? Hogyan nevelődnek fel? Ezen töprengtem,. amikor hirtelen megjelent egy tiszt és parancsot adott. A katonáknak el kellett vonulniok. Nem akartuk hinni. Csendőrök kísértek bennünket tovább, de ekkor már közel lehetett a front. Csapatok, szekerek, autók, vonultak. Egy másik községbe kísértek es egy leventeotthonban szállásol-' tak el tizenkettönket, Ekkor elhatároztam, hogy megszököm. Töprengtem, kerestem a megoldást, mi: lehetne csinálni. Ügy döntöttem, hogy elvágom késsel a csendőr nyakát. Amikor azonban a kés után nyúltam, valami belső hang azt mondta: nem szabad És nagyon jó, hogy így történt. Egyszer az őr magunkra hagyott, s ekkor mintha összebeszéltünk volna, hárman kiugrottunk az ablakon. így szabadultam mag és többen hasonlóan. Persze sokáig bújhattam, az erdőben, a hegyek között a Karancsban, haza jármi nem lehetett Korane&aljára. így akadtam össze a bátyámmal, aki az ellen,áá- lást szemezte. m ömden ez s feisfórM-* ja Kozik Rajmund- Icáivá-1 riájának. Húsz esztendeje történt mindez vele. De amikor a tragikus epizódokat meséli, kissé elfátyolo- sodik a hangja, látom, hogy ál és átjárja a fájdalom. Nehéz napok vontaik
