Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-25 / 243. szám
4 »OGRÄTl 1904. november 28. I I Téli vetés Gondolatok a falusi népművelésről A mennyiség után most a minőség forradalmat éli falusi népművelésünk. Ez az átalakulás természetesen elválaszthatatlan a változások szocialista tartalmából, főképpen a szövetkezeti gazdálkodástól,de fontos az is: a mai közlekedés és hírközlés érzéki közléségbe hozta a városhoz, bekapcsolta — mindjárt a nagyvilág vérkeringésébe. Jövendő szociográfiai kutatásaink adhatnak csak tudományos szempontból pontos választ arra. mit jelent ilyen értelemben a televízió hatása. Még ennél is többről van sió Most már a kultúrát és a tudományt se másod, vagy harmadkézből kapja, hanem ugyanonnan és ugyan akkor amikor á város, Érzékelő részese világhírű művészegyüttesek fellépésének, forró légkörű, fővárosi színházi esteknek, az irodalom jelenségei szólnak hozzá a képernyőről, elsőrangú előadóművészek tolmácsolják számára az emberi kultúra nagyjait. Tudósok laboratóriumába pillant be, gépcsodák titkaival ismerkedik, népek, fajok, országok sorát veszi szemügyre. Vannak népművelési házak és népművelési aktivisták, akik például ma sem igen vesznek tudomást arról, hogy az új helyzetben nagyobb igényekkel ülnek be az em- oerek egy tudományos ismeretterjesztő tájékoztatóra, mint mondjuk a ».televízió előtti” időkben. Mas mercevel merik a nemzetközi eseményekről szóló tájékoztatót, mint annakelőtte, amikor csak igen ritkán adódott alkalom arra, hogy a téma szakértőitől hallgassanak kommentárokat, helyzetmagyarázatokat. Többet várnak a szakmai tanfolyamoktól ma — nem is szólva a nagyüzem teljesen új gazdasági és műszaki problémaköréből jelentkező szükségletekről —, mint amikor jobbára csak a falu néhány érdeklődő, az újhoz vonzódó személyének a tudásvágyát kellett kielégíteni. Kilátástalan versenyek Akik pedig mindezzel nem számolnak, akarva- akaratlan a kulturálódás „alanyaival” a művelődési házak közönségével kerülnek szembe. Egyesek felesleges és értelmetlen, sőt kilátástalan versenybe kezdenek. Mások pedig „megbénítva” érzik magukat, nem mernek szervezni mondván, hogy a helyi kezdeményezés úgyis kilátástalan: nem érhetik el azt, amit a mozi a televízió a rádió tud nyújtani. E két szélsőség ma sok helyen tévutakra tereli az erőfeszítéseket. Holott a mai folyamatok tartalma egyértelműen pozitív, hiszen a külső kulturális és népművelési források bekapcsolódása nem feleslegessé tette, hanem magasabb fokra juttatja a vidék művelődésügyét. nemhogy elvenné a levegőt a helyi munkától, hanem ez adja meg a fellendülésnek eddig el se képzelhető lehetőségét. Ami ma létkérdés Természetesen, a falusi népművelésnek — el nem hanyagolva egyébirányú feladatait — most a dolgozók, a szövetkezet munkájával kapcsolatos oktatási-, művelődési kérdések megoldására kell irányítani az erőfeszítéseit. Hiszen a falu számára létkérdéssé vált a nagyobb agroteehnikai és agrobiológiai ismeretek megszerzése, a nagyüzemmel kapcsolatos ismeret- anyag elsajátítása. Ezt figyelembe veszi egyebek között a televízió is, amely téli szakmai előadássorozattal siet a szövetkezetek segítségére: ez mintegy gerincét is képezheti a szövetkezetben dolgozók továbbképzésének. A falusi népművelés jelentősége feltételezi a falusi pártszervezetek és tanácsok rendszeres segítségét. A falusi tél többé nem az elzártság, a kényszerű tétlenség időszaka, amikor a testtel együtt a szellem is pihen. Nagy költőnk. Petőfi ugyan még „rossz gazdának” nevezte, amely nagy könnyelműen elfe- csérli mindazt, amit a kikelet és a nyár gyűjtöget. Mi már a termékeny gyűjtögetés idejének tartjuk, amikor a szellem kincseit kell felhalmoznunk, amikor .milliókat részeltethetünk a tudás, a megismerés örömeiben, és folytatjuk egyben a szövetkezeti nagyüzem építését is. S ha jövőre aratunk: ennek gyümölcseit is aratni fogjuk. Rózsa László Az északmagyarországi vasas színjátszók fesztiválja Ünnepi hetek nyitányára gördült szét szombaton este a függöny a Salgótarjáni Acélárúgyár Művelődési Házában. Hat együttes találkozója lesz ez a fesztivál; sorrendben a salgótarjáni, a borsodnádasdi, az ózdi, a gyöngyösi, két budapesti együttes kapnak egy-egy estre színpadot a művelődési házban. A fesztivál szombati kezdete egyben a Madách Imre halálának 190. évfordulójára emlékezés alkalma volt: á Salgótarjáni Acélárúgyár Petőfi színjátszó szakköre a drámaköltő műveiből készült fel erre a napra. A kiváló színjátszó együttes Vertich József rendezésében bemutatta Az ember tragédiája három képét tmlamint a Civilizátor című egyfelvonásos komédiát. Vasárnap este a borsodnádasdi művelődési ház színjátszói a Füredi komédiások című háromfel- vonásos operettel álltak színpadra és szép sikert arattak. A fesztivál keretében e hét szombatján az ózdi művelődési ház színjátszó szakosztálya Kálmán Imre: Montmartrei ibolya című operettjével, vasárnap pedig az Egyesült Izzó gyöngyösi színjátszó csoportja Dosztojevszkij: Két férfi az ágy alatt című háromfelvonásos bohózatával mutatkozik be. A továbbiakban a Munka Vöröszászló Érdemrendjével kitüntetett Vasas Központi Művészegyüttes ad Strauss-estet s a Magyar Optikai Művek színjátszói mutatják be az Afrodité szigete című drámáját. A kapitány nem töprengett. tovább. Rövid táviratot irt az esetről, és megkérte a tisztet, aki az ,.Up- salán” a rádió-mechanikai funkciót is betöltötte, hogy azonnal továbbítsa a Kikötő révkapitányságá- loz, Gdyniába. A rádió tabinban hárman vártak a válaszra. Tízegynéhány perc múlva meg is érkezett. A kikötő révkapitánysága kérte, hogy a hajó ne változtassa meg irányát, csak öt mérföldre csökkentse a sebességét. A helli kikötőből a határőrség járőrhajója odaúszik és az illegális utast leszállítja a fedélzetről. Hamarosan három katona. sötét színű egyenruhában, az „Upsalai fedélzetén volt. — Kapitány úr — jelentkezett az egyik — a 125-ös határőrpont parancsnoka jelentkezem az illegális utas ügyében. — Tessék, itt van az igazolványa — üdvözölte a kapitány a fedélzetmestert. — Vezessék elő a „vendégünket” — fordult embereihez. A potyautas megjelent a hajó belsejébe vezető lépcsőn. A csoportokban állókra tekintet, és amikor megpillantotta a határőrség egyenruháját viselő matrózokat, mindent megértett. Még néhány lépést tett előre. aztán hirtelen megfordult, öt méternyit rohant a hajóperemig, majd átugrotta a fémkorlátot és eltűnt. — Riadó! Egy ember a vízben! Leállítani a gépieket! — vezényelt a hajó parancsnoka. A hajó gyorsan lassított. mert úgysem volt nagy sebessége. — Csónakot a vízre! Az egyik határőr szempillantás alatt odaugrott, ahol a szerencsétlen szökevény eltűnt . . . A víz felszínén megjelent a határőr szőke haj- tmcae. Látszott, hogy harcol a rá-rátörő hullámmal, de a motorcsónak, meg a vízre bocsátott csónak már közeledett felé. Az úszó ismét felszínire bukkant. — Rudat — kiáltotta, s erős lábmozgásokkal igyekezett fenntartani magát a víz felszínén. Az egyik svéd, az ő csónakuk volt közelebb, az evezőt nyújtotta neki. Az úszó félkezével megragadta, de a zsákmányát sem engedte el. A potyautast sikertelen öngyilkossági kísérlete után felhúzták a motorcsónakra: mögötte a megmentője. — Az ördögbe is! — káromkodott, — de jól teleszívtam magam vízzel. A polyautast lefektették a motorcsónak fedélzetén. Két matróz löttyin- tette belőle a vizet, aztán mesterséges légzést alkalmaztak. A szökevény néhány perc múlva kinyitotta a szemét. A motorcsónak parancsnoka a hajóra ment, hogy megköszönje a vízbeme- rült megmentését; egyidejűleg bizonyos formalitásokat is elintézett a lengyel állampolgárságú Andrzej Míslinski ügyében. A hajó kapitánya a fedélzetmesternek a hivatalos papírokkal együtt egy üveg konyakot is átnyújtott. — Köszönöm, kapitány úr! Szolgálatban vagyunk. Semmire sincs szükségünk — szabódott a fedélzetmester. — Orvosság ez! — nevetett a kapitány, — annak, aki a vízbe ugrott, hogy meg ne fázzon. De másoknak sem árt meg néhány csepp ebből a medicinából. Drága kincs az egészség! Vigyázni kell rá! — Nos. ha a kapitány úr azt mondja, hogy orvosság, akkor nagyon köszönjük — a fedélzetmester nadrágja zsebébe csúsztatta az üveget. Az „Upsala” tovább indult Malmes felé. A 125- ös határőrpont motorcsónakja pedig visszaért a helli kikötőbe. Itt a szökevényt száraz ruhába öltöztették. Az orvos segítségére sietett, szíver&ítő injekciót adott neki. A szökevény teljesen összeroppant. SkaM Gyermekeink második otthona A somoskőújfalusi állandó napközi otthonos bölcsőde életéből mutatunk be két képéé: A gondozónők arra is ügyelnek, hogy a kis lakók külsőjében se legyen kifogásolni való... Fotó: Kinfea Új könyvek Nino Palumbo: AZ ADÓTISZT (Európa). A „kdsrealista” ábrázolónem fogadott el, és nem szólt senkihez. — Ne aggódj fickó — vigasztalta az egyik határőr —, a fejedet /nem vágják le. Legfeljebb néhány hónapot kapsz a szökési kísérletért. De az is lehet, hogy csak pénzbüntetésre Ítélnek. Mislinski.nél nem találtak semmiféle pénzt, vagy valamiféle iratot, csak a személyazonossági igazolványát, melyet a fedélzetmesternek adott át Olaf Atterbom kapitány. A helyőrség parancsnoka elhatározta, hogy a szökevényt néhány órai pihenés után átviszik Gdyniába, és átadják a rendőrségnek. Másnap Mislinskit Gdy- niában a helybeli rendőrség egyik tisztje kihallgatta. Személyi adatait igazolványa alapján diktálta be és azzal védekezett: illegálisan akart Svédországba menni, hogy onnan Amerikába hajózzon, ahol rokonai élnek. — De hiszen a rokonaitól kaphatott volna meghívót és a „Bátorival” elutazhatott volna néhány hónapra. Miért kellett a disszidálási kísérletet megkockáztatni? Hogyan került a hajóra? művészet remekműve ez az 1957-ben Deledda-dijjaj jutalmazott regény. Egy , kis szárnkirkacnól szól. aki előtt életében először és egyetlen alkalommal feltárul a vagyonszerzés nagy esélye. Egy ravasz fiskális rábeszélésére körmönfont adócsalásba keveredik, rettegve kísérti a szerencsét, mindent feltesz egy kártyára, hogy azután rádöbbenjen a keserű igazságra:' a nagy gazembereknek sikerül csak a vakmerő pénzszerzés, a maga lelki- ismeretével viaskodó kisember végzetszerűen rajta veszt az ilyen manővereken. Az író valóban páratlan realista emberi átás-i sál rajzolja meg a maii Olaszország nagy cápáinak:: habzsolását és kis halainak: vergődését a kapitalista viszonyok könyörtelen törvényszerűségének szorttá- -sában. Petersáes Via do: SEBHELY (Magvető). A Dráva és a Szlovén hegység szögében rejtőzik' az a kis szlovén falu, amely ennek a regénynek a színhelye írója Magyarországon élő szlovén író, számunkra eddig ■kevéssé ismert, szmóéren idézi fel a második világháború partizán/moss- galmának hősi és embert alakjait. Ezekben a harcokban nemcsak a test, de gyakran a létek is súlyos sebet kapott, akár a. regény egyik hősnője, aki* éppen saeneiroe taszít menthetetlen«! a p—Btet lásba. (folytatjuk)
