Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-24 / 242. szám
4 NAfilAP TOULOUSE-LAUTREC Száz esztendeje, 1864 november 24-én született a festő. Alakja körül talán a legtöbb romantika lebegett, de képei a legpőrébb valóságukban mutatták meg egy romantikusnak vélt világ igazi sivárságát. Francia főárnak. Toulouse gráfjának született. Apja különcségeiről híres francia főrend, aki Nagy Károly frank királyig vezeti vissza családfáját, s aki a különcök felelőtlenségével fordul el fiától, amikor annak gyenge lábcsontjai többször eltörnek. Igaz, a fiatal grófból nem lehetett jó lovas, mint apjából: a törés soha nem forrt össze, a láb fejlődése megállt, s később, a felnőtt testet is ezek a gyereklábak hordták. A torz, törpe ember egyéniségét, életét ez a baj örökre megszabta. Tehetsége hamar kiderült. Először különböző akadémikus mestereknél tanul, de jobban vonzzák az új művészet képviselői, az impresszionisták; ők a fáradt, műtermi képekkel szemben a szabadban való festés, a kiméricskélt, beállított jelenetek helyett a pillanatnyi benyomások — az impressziók — rögzítését, a derűs, eleven színeket alkalmazzák. Közülük is elsősorban Degas áll közel a fiatal növendékhez, de csak addig, amíg eredményeit felhasználva, — Hamarosan az impresszionistákon is túllépve, — kialakítja egyéni művészetét. Legjobban a párizsi Montmartre mulatói, színházai és nyilvánosházai vonzzák. A hanyatló századvég ideje ez. A oaűvé(1861—1901) szék mér roegcsömörlöt- tek a kapitalista társadalomtól, menekülnek. Rimbaud, a költő, Afrikába utazik, hogy örökre elvesszen Európa számára, Gauguin, a festő, a Csendes-óceán elhagyott szigetére, a bennszülöttek primitív társadalmába. Henri de Toulouse-Lautrec is emigrál, a könnyűvérű ko- kottok, kitartott táncosok és abszintivók világába. Ezt a világot választja művészete témájául, látva és megláttatva — ennek a világnak a lényegét is. Képein nyoma sincs a romantikának. Táncosnői fáradt, elhasznált emberek, polgáralakjai élveteg, visz- szataszítö roncsok, akiknek egymáshoz való kapcsolatuk sem a romantikán, hanem a nagyon is józan, undorító üzletiességen alapul. Az életen nem tudott változtatni — a saját életén sem. Nem is akart. Felőrlődött ő is. Korai, 37 éves korában bekövetkezett haláláig azonban végig alkotott: becsületesen és kérlelhetetlen őszinteséggel. Életműve maradandó tudósítás egy hanyatló korról. (R. Gy.) A Salgótarjáni Üttörőház szakköreiben sok hasznos dolgot sajátítanak el az úttörők. A képen a szabás-varrás tudományával ismerkednek a szakkör tagjai. Fotó: Kinka 22. — Az „Upsala” svéd lobogó alatt fut. Az ismeretlen elbeszélte, hogy gazdag földbirtokos családból származik; Lublin környékén hatalmas vagyonuk volt. A kommunisták brutálisan kidobták a feleségét egy kisgyermekkel. ö maga tizjenegy- nehány esztendeig bujkált, és részt vett a kommunisták elleni partizán harcokban. Később, amikor a partizán osztagot szétverték, álnéven élt, és kommunista-ellenes szervezetben dolgozott: sok merényletben is részt vett. A végén a kommunista hatóságok a szervezet nyomára bukkantak; a harcosok egv részét letartóztatták, a többit egyszerűen lelőtték. fi könnyen megsebesült, s valahogy sikerült megmenekülnie abban a pillanatban, amikor a rendőrség éjszaka betört a lakásába. A jóindulatú emberek segítségének köszönheti, hogy gyalog eljutott Gdyniába. Helybeli munkások segítették, hogy a hajóra kerüljön és elrejtőzzön a kémény melletti szellőztető nyílásban. De ott nagyon meleg volt, és ő nem tudott tovább a rejtekhelyén maradná. Számít arra, hogy a kapitány, mint egy semleges állam képviselője, menedékjogot ad neki és Svédországba juttatja. Az ő szervezetének minden európai kikötőben képviselője van, és busásan megfizet a hajó tulajdonosának, meg a legénységének is. Olaf Atterbom figyelmesen végighallgatta az elbeszélést. Nem szakította félbe egyetlen szóval, egyetlen mozdulattal sem. Az ismeretlen hadd beszélje ki magát kedvére, akkor könnyebben ki lehet hámozni, hogy történetében mi az igazság és mi a hazugság. A kapitány a gyanús potyautast körülvevő matrózok egyikének megparancsolta: Kísérje le ezt az embert a fürdőszobába, hadd mosakodjon meg. Később a szakács adjon neki ennivalót. Amikor az ismeretlen eltűnt a fedélzetről, a kapitány visszatért a kabinjába. Jókedve, amely reggel óta vidámabbá tette, nyomtalanul szertefoszlott. Az ügy kellemetlen volt. és nem tudta, mit tegyen. Talán az illető valóban „politikai”, aki mögött német, vagy amerikai kémszervezet áll. Az ilyenekkel jobb elkerülni az összeütközést Megvan a maguk módszere. Nem is olyan régen az egyik barátja kitett a partra egy matrózt, egy németet az NSZK-ból, aki fellopakodott az egyik szovjet kikötőbe siető svéd hajóra. A kapitány a matróznál sok precíziós felvevő- gépet talált. Nem akarta vállalni a kockázatot; a matrózt. csomagjával együtt kitette az egyik kanális zsilipjénél. Amikor visszatért Hamburgba, fényes nappal, a népes utcán. egy „részeg” leszúrta. A kikötői hatóságok pedig rögtön ezer márka pénz- büntetésre ítélték, mert patkányok voltaik a hajón. A rakományra több, mint tíz napig várt és végül valósággal megszökött a barátságtalan kikötőből. Eltekintve attól, hogy ez politikai, vagy közönséges tolvaj, aki külfödre akar menekülni; ha elviszi a szökevényt Svédországba, ez azt jelenti, hogy magára haragítja a lengyel kikötői hatóságokat. AtteT- bom kapitány jól tudta azt is, hogy Svédországban sem szeretik az ilyen utasokat. Jegyzőkönyv, nyomozás, kihallgatás... — Kellett ez nekem — mondta önmagának. És szokásához híven, ha „lengyel” gondjai voltak, elhatározta, hogy a műszaki tiszttel, Oskar Borggal beszéli meg a potyautas ügyét. A hajó-telefon utasítást adott: Oskar Borg azonnal jöjjön a kabinjába. — Tudod már. hogy potyautas van a fedélzeten? — ezekkel a szavakkal üdvözölte a kapitány a kabinba belépő műszaki tisztjét. — Hogy az ördög vigye el!... — Vigye el... helyeselte Borg. — Most mit csináljunk? — Az a kérdés, hol vagyunk? — Félóra múlva Heil magasságában leszünk — tájékoztatta Borgot a kapitány. — Tehát még lengyel viTizenkétezer kösyr birwblmábím Gyula bácsi, — Tessék csak minél gyakrabban felkeresni, szívesen állok rendelkezésére. És ha kívánsága van, itt lakom nem messze kopogtasson be a lakásomra. Ezeket a szavakat mondotta Heckenberger Gyula bácsi, amikor beléptem az Acélárugyári Művelődési Ház könyvtárába. — Hát igen kérem. Ez az én feladatom. És>-aninak örülök, a dolgozókat elláthatom az irodalom remekeivel. Már tizenegy éve dolgozom ezen a helyen és ez- idő alatt közel 300 ezer könyvet adtam fiatal és Idős dolgozó, nyugdíjas, általános iskolás és egyetemi hallgató kezébe. Nagyon pzép foglalkozás ez. Amikor ide kerültem 400 olva- Isója volt a könyvtárnak. (Mindössze 7 efcer kötettel rendelkeztünk 5700 darab ivóit a forgalom. Jelenleg egy olvasóra 23 könyv jut évente. Az ötvenhét éves. mindig , mosolygó arcú Gvuszi bácsi nagy terveket tűzött ki ebben az évben. Még 1963-ban 48700 könyvet olvastak el a kölcsönzők, ebben az évben a kölcsönzők számát 50 ezer darabra szeretné emelni. Ehhez nagyban hozzájárul most novemberben a könyvbarát hónap. Kora döíoíán beszélgetünk. s máris igen sokan térnek be a könyvtárba. A nagy polcok előtt kisebb dobogókra állva iskolás gyermekeket lehet látni. Nagy igyekezettel válogatnak a könyvek között. Valaki megszólal: — Ezek nagyon jók voltak. Gyuszi bácsi. Tessék most is összeszedni ilyenekből hat darabot. A könyvtáros néhány mozdulatot tesz a polcok előtt és máris előkerültek aelken — jegyezte meg nyugodtan a műszaki tiszt —, a nemzetközi előírás szerint köteleseik vagyunk értesíteni a lengyel hatóságokat, hogy potyautasunk van, és vigyék el. — De ez politikai menekült — a kapitány nem tudta, hogy mit tegyen, és elismételte Borgnak a lengyel elbeszélését. Oskar Borgból kirobbant a nevetés. — Hazudik ez a pasas, mint a vízfolyás. Az évi fizetésemet feldobom, hogy egyszerű tolvaj. Még hogy birtokai voltak Lublin mellett... Ugyan! Bankpénztáros, vagy üzletvezető volt, és megszökött a kasszával. Mit. mondhatott volna a kapitány úrnak? Hogy körözölevelet adtaik ki ellene lopásért? Hazudnia kellett, hogy szökik, hogy politikai, hogy harcol a kommunisták ellen. Szerencsére nem mai gyerekekre akadt. Hogy hívják? — Mindjárt megtudjuk — a kapitány csöngetett, és az egyik matróznak megparancsolta, hogy hozza be a potyautas iratait. Az előkerült lengyel személyi igazolványból kiderült, hogy a potyautas Andrzej Myslinski, 58 éves lakatos-szakmunkás. N.- ben lakik, az ottani cementgyárban dolgozik. Nős, két általános osztályt végzett. a könyvtár*« Berkest András: Jtekéfc m löszt ességgel, Szú vési Lajosi És még» őrizetlenül, Bronte Emily: Üvöltő szelek, Andrzejewski: Hamu és gyémánt, Prus Boleslae: Aj fáraó, Kereegh Lászlói Bern éjszaka című könyvei. Újra kettesben maradunk és tovább beszélgetünk. Sok élmény, érdekesség adódik tizenegy esztendő alatt. Gyula bácsi többször kapott már elismerést kiváló munkájáért, meg- kapta a kiváló szakszervezeti munkáért járó jelvény ezüst fokozatát. Tizenegy év alatt hat helyre költözött át a könyvtár, s Gyula bácsi kísérte a könyveket szeretettel. Előfordult, hogy kiesd volt a hely, óvni kellett a könyveket a penész<1 tői, máshol az egerektől. A jelenlegi helyen azonban már négy éve székel a könyvtár. Most is tervekkel, vágyakkal van tele, szívesed sorolja, hogy az öreg polcok helyébe újakat kapnak, a féltett kincseiket, a könyveket most már köny- nyiabb lesz megóvni. A könyvtárba új világíts testek kerülnek és a rég? bútorokat is újak váltják fel. A könyvtárnak azonban vannak fiókjai, mivel aá Acélárugyár tizenhat üzemrészében a dolgozók részére kézi könyvtárakéi is biztosítottak. Jelenleg a könyvtár készlete 12 ezer darabból áH s 1965-ben ezer kötettel gyarapszik A könyvtárosság mellett Gyula bácsi tagja a művelődési ház fúvós és szimfonikus zenekarának, segít' a rendezvények előkészítésében, ott láthattuk a Madách ünnepi esten, a szavaló versenyeken, a könyvbálon és más rendezvényeken is. Lágyhamgú, nyílttekintetű, megnyerő em< bér, aki naponta sok-sok könyvbaráttal tesz jót, amikor edmondja egynek egynek a tartalmait. Nagyon szép az ő megbízatása. Mindenki szereti és tiszteli. Azt szeretné, ha a gyártelepen lakók legtöbbje tagja lenne a könyvtárnak. Már nem fiatal, de a könyvek birodalmában nem ismeri a fáradságot, szereti a könyvieket, s az olvasóit is. Detnény László íj könyv Giuseppe Berto: VÖRÖS AZ EG (Magvető). Mint az első neoreahsta regény alkotóját mutatja be a kiadó a Vörös az ép íróját. Ezelőtt két évtizeddel • amerikai hadifogságban írta meg éri, a művét az akkori fialta 1 író, s a távolból is, bár nem élhette végig az elmondottakat, megrázóan hiteles képet tudott rajzolni a testi- leg-lelkileg meggyötört olasz ifjúság vergődő útkereséséről, bukdácsolásáról, a romok közt új élete felé törekvő, öntudatlanul lázadozó fiatalok saánal- mas bukdácsolásáról. Az erkölcsi és anya® nyomorúság útvesztői között tántorgó fiatalok sorsának megrendítő«! izzó ábrázolása tette nagy művészi értékké az új olasz irodalomnak eat a nevezette alkotását, n»eúy a IMóg- kÖRyvtárban látásét most (iolytatjuH)
