Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-03 / 225. szám
4 NÖCRkD 1964 november 3. kedd. Arcképcsarnok Két szenvedély — Két dobost neveltem, mind a kettő bevonult katonának. — Ezzel fogad a zagyvapálfalvi művelődési otthonban Krátki István. Nevét ismerik. A középmagas, kissé kopaszodó embernek ez a színpadi szűk helyiség a birodalma. A muzsika „padlásszobája’’ ez. Itt tölti idejének nagy részét, itt próbálnak, tanúinak irányítása alatt a zenét kedvelő fiatalok. Sok tanítványa van. Az idő későre jár, délután négytől tartott a próba, és még mindig két fiatalember várakozik a helyiségben. — Pista bácsi, akik másolt* akarnak holnap, a kotta ott van az állványon — mondja távozáskor az egyik. — A tánczenekar új dobosa — kapom a magyarázatot. A másik fiatalembert Krátki István küldi: — Menj csak Jóska, úgy is tudom, hogy randevúd van. Ketten maradunk a dobok, kottatartók, hangszerek társaságában. Most tizenkét éve, Dombóvári Ferenc, Győré Nándor, Lörincz József és Krátki István arról beszélgettek, hogy jó lenne Zagyvapálfalán egy pengetés zenekart alakítani. 1953-ban már tizenegyen voltak. 1954-ben felcsaptak a fiataloké és megindult a versengés az idősebbekkel. Gyakoroltak, tanullak. 1957-ben tizennégy taggal már Budapesten szerepeltek az Építők Székházában és az országos versenyről 4. helyezéssel tértek haza. Az öregek lassan elmaradtak, talán féltékenységből, de inkább azért, mert helyet követeltek a tehetséges fiatalok. 1961-ben Ifjúsági Pengetös Zenekarrá alakult az együttes. 1962-ben újabb szép siker, II. hely lett jutalmuk az Építők Országos Kultúrversenyén. Jelenleg az általános iskola keretében működik a Pengetös Zenekar. A legfiatalabb tag kilencéves. — Hány tagú a zenekar? — Huszonnyolcán járnak hozzám, ennyi a zenekar létszáma is. Három iskolát kell átvenniük. A szorgalmasak egy év alatt végzik el. A fal melletti szekrényben bekötött kották sorakoznak. Jazz-iskola, Mandolin-iskola. Haway-gitáriskola és ki tudná felsorolni a többit. Beszédes lesz. — A keresztfiam könyvkötő. Ö köti be őket. Előkerülnek a hangszerek is: gitár, mandolin, tambura, amelyeket Krátki István készített. Megpendíti húrjaikat, felcsendül egy akkord. — Műsorukban melyek a kedvelt számok? — Az orosz népdalok és az olasz dalok. — A legkedvesebb? — Egy orosz népdal. Nagyon tetszik a gyerekeknek. Frontra induló katona búcsúzik a családjától. — Tud,ja, két szenvedélyem van. A zene és a gyerekek. Nincs gyermekem, ök az én fiaim. — Már túl vannak a negyedik ixen. Zeneiskolába jár, képezi magát, tagja a Pedagógus Dalkörnek. A hangszerelés is az ö munkája. (szokács) Magyarok a lengyel felszabadító harcokban 1939-1945 A magyar és a lengyel nép sokévszázados testvéri kapcsolatainak eseményekben gazdag világából újbb és újabb adatokat tárnak fel napjainkban a kutatók. A búvárkodó munkák különösképpen a legújabbkori kapcsolatok mozzanatait tisztázzák eredménnyel. E történelmi dokumentumok feltárásán munkálkodik hosszú évek óta eredményesen Stanislaw A. Sochaci lengyel történész is. A közelmúltban jelent meg a „Fejezetek a lengyel-magyar fegyverbarátság történetéből” című köny v és több tanulmánya a lengyelek részvételéről a Magyar Tanácsköztársaság harcaiban. Különös érdeklődésre tarthat számot a Kilián György és tragikus végnapjaira vonatkozó, eddig ismeretlen adatokat tartalmazó írása. „Magyarok a lengyel felszabadító harcokban 1939-1945” című, leg- frisebb művének nagy értéke, hogy az oknyomozó történész szemével, az eseményekkel szoros ösz- szefüggésben mutatja be a felszabadító harcokat, s a két testvéri nép egymásrautaltságát. Népeink együttműködése korunkban, a proletárinternacionalizmus termékenyítő és népeket összefogó eszméjének hatására gyümölcsözően kibontakozott. A budapesti Lengyel Kultúra, amely eddig is minden alkalmat megragadott, hogy népeink újtartalmú barátsáját erősítse. Stanislaw A. Sochacki új művének megjelentetésével értékesen hozzájárul e barátság további erősítéséhez. 5. Zosia Samaszkówa hirtelen elsápadt, megingott, és ha az ügyész meg nem fogja a rogyadozó lányt, a padlóra zuhant volna. — Az istenért, mi van veled — kiáltott fel Halina Wilska. — Semmi, semmi — mondta Zosia. — Nem tudtam, hogy Zygmunt olyan rossz állapotban van. — A lány igyekezett uralkodni magán. — Köszönöm ügyész úr, kis híja, hogy el nem ájultam. — Szép kis história — próbált ékelődni az ügyész — most két eszméletlen betegünk lenne. Lám, mit jelent az igazi szerelem? Kalinkowski — Miért beszél rögtön szerelemről! —förmedt rá Zosia. Kalinkowski szép fiú és szeretem. De magát is szeretem, és magát is sajnálnám, ha valami baja történne. Na de vissza kell mennem Kérem, alkalomadtán adjátok át az üdvözletemet Zygmuntnak — mortdta, és kisietett a szobából. — Nem tudtam, hogy ennyire beleesett Zygmuntba. — mondta Wilska. — De hiszen Zygmuntnak menyasszonya van Plockban, és gyakran mondta nekem, hogy azonnal megnősül, ha az ottani ügyészségen kap állást. A menyasszony állítólag nagyon szép és gazdag kislány, egy orvos lánya. Radziwban saját villájuk van. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. A vajdasági ügyész telefonált; beszélt Wlochowicz- csal, aki beleegyezett, hogy a rendőrfőkapitányság vegye a kezébe a nyomozást. A helyettes ügyész nagyon megörült ennek a hírnek. — Még ma meglátoga- gatom Krzyzewsky őrnagyot és megkérem; vállalja el az ügyet. Régi barátom és bizonyos mértékig lekötelezettem. Ö az egyik legtehetségesebb nyomozótiszt. Ha ő nem találja meg azt a táskát, akkor senki. De én biztos vagyok benne, hogy még a föld alól is előkeríti. De a 483-as szoba ezen a napon még egy „inváziót” élt át. Tizenöt óra előtt az ügyész szobájába lihegve robbant be az „Express Wieczorny” munkatársa, a bíróság egész épületében közismert és népszerű Stefan Bocianszki szerkesztő. Szívély esen üdvözölte az ügyészt, udvariasan kezet csókolt Wilskának, elmesélt néhány pletykát és viccet, aztán ártatlanul megkérdezte; — Mi van Kalinkowski val? Szeretnék vele beszélni. — Beteg szegény — válaszolt Wilska — maga pedig kénytelen lesz máskor jönni. Holnap, vagy holnapután... Mit tippelünk vasárnapra, szerkesztő úr? — Az ügyész igyekezett témát változtatni. Tudta, hogy az újságírónak a bíróságon kívül van egy Aki csak a nevét írja le RÖVID BESZÉLGETÉSÜNK meglehetősen nene- zen kezdődött és vontatottan folyt le. Ez bizonyos mértékig érthető is, hiszen témája Bobál István számára kínos volt. Bobál István ug’-anis írástudatlan. Az okokat kutattuk; miért az? De menjünk sorjában. A Mátravidéki Hőerőmű zagyvarónai telepének párttitkárával minap a dolgozók általános és szakmai továbbképzéséről beszélgettünk. Ennek kapcsán kerül szóba Bobál István neve. A párttitkár elmondta, hogy az üzem dolgozóinak létszáma jelenleg 234, közülük hárman egyetemet, 24-en középiskolát végeztek, az általános iskola nyolc osztályát 80, a hat osztályt 93 dolgozójuk fejezte be. Az 1964-65-ös tanévben az egyetemen egy dolgozójuk tanul, a középiskolát tizen, az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát hatan végzik. Az üzem vezetősége nincs megelégedve ezzel az eredménnyel, s mindent elkövet, 'hogy az általános iskolába járók számát növelje. Ez azonban nem köny- nyű feladat, s különösen nehéz dolguk van — amint mondotta — az analfabétákkal. Náluk jelenleg öt dolgozik. Ez a viszonylag kis szám is jelzi: megyénk üzemeiben sajnos még nem sikerült felszámolnunk az át- kos múlt e hagyatékát. Az ötven-hatvan év közti korosztálynál az ellene való küzdelem különösen nehéz, őket ugyanis már nehezebb meggyőzni a tanulás szükségességéről, a munkában eltöltött nyolc óra után már nehezebben fognak tankönyvet a kezükbe. Sokan közülük szégyelik is tudatlanságukat, s inkább másik szenvedélye is: a „lovak”. A barátai röviden „Ló”-nak is nevezték. De Stefán Bocianskd nem engedte magát kiütni a nyeregből. — Állítólag valami gondjuk van Kalinkowski esete miatt. Ügy tudom, valamily en iratok vesztek el. — Ugyan, pletyka az egész, — legyintett az ü- gyész, mintha jelentéktelen dologról lenne szó — Valamelyik ostoba kigondolt valamit és mások tovább szajkózzák. Szerkesztő úr, nincs md után érdeklődnie. Nincs semmi az „Expressnek”. De megígérem, ha befejezzük a „fehér gengszterek” ügyét, maga lesz az első, aki megkapja az anyagot. A „Zycie” előtt... Bocianski egy pillanatig mintha gondolkozott volna, aztán az ügyész felé nyújtotta kezét. — Nos. akkor áll az alku! Tehát elsőnek kapom meg a „gengszter” anyagot. Még a távirati iroda is megelőzve? — Rendben van — válaszolt az ügyész, elbúcsúzva a szerkesztőtől. Ugyanazon a napon, néhány perccel este nyolc óra után, Jerzy Kur ügyész belépett a Wolowska utca egyik házának lakásába. (folytatjuk) vállalják az írni-olvasni nem tudás következményeit, mintsem levetkeznék ezt a rosszul értelmezett szégyenérzetet. PEDIG A TANULÁS hasznosságáról az elmúlt évek során azok is meggyőződtek, akik korábban idegenkedtek attól, hogy a napi nehéz munka után pótolják, amit a múltban önhibájukon kívül elmulasztottak. Az erőműben is akad sok szép példa. Takács Ferenc gépész tavaly végezte el az általános iskola hetedik osztályát, azelőtt a hatot. Most a nyolcadik osztályba iratkozott be. — Ezt a hátralévő évet mindenképpen elvégzem — mondja. — Igaz, a munka és a tanulás mellett másra nem igen jut ideje az embernek, de megéri. A párttitkár szerint még több ilyen jó példa kellene a gyárban. Mert vajon a többieknek, akik hat elemivel, esetenként felelős beosztásban dolgoznak az üzemben nem adatott-e meg ugyanez a lehetőség a hiányosságok pótlására? Jóllehet munkájukat még jól elvégzik, az ellen nem merülhet fel kifogás. Ám a technológiák fejlődnek, s ami ma jó volt, nem jó már holnap. S aki nem látja ezt, nem fejleszti tudását, óhatatlanul lemarad. — Bizony sokan nem látják, vagy nem akarják látni még ezt — mondja a párttitkár. — S itt van Bobál István esete. Felkerestük munkahelyén. Huszonhárom éves fiatalember. Közvetlen munkatársai szerint is értelmes, ügyes munkás. Segédmunkás, de többre is vihetné. A lakatosmunkától a gépekig mindenhez ért egy keveset. A gép a mindene. Szivesen beszél a gyárról, munkájáról. Csak amikor a tanulásra terelődik a szó, akkor hallgat, Színház őszi-téleleji programjában több érdekesnek ígérkező bemutató kapott helyet. A megyei bemutatók sorában elsőként Király Dezső-Vécsey Ernő; Az igazi című zenés vígjátékával találkozunk, amely november 14-től 22-ig Romhányban, Diósjenőn, Homoktere- nyén, Szécsényben, Ete- sen, Nagybátonyban, Nóg- rádmegyeren, Mátrano- vákon és Mátraszöllősön kerül közönség elé. Katajev: Kisorsolt menyasszony című vígjátékának november 16-tól Benedek István: Aranyketrec (3. kiadás) Egy elmeosztály életéről szól ez a könyv. Írója orvos, aki beszámol arról a küzdelemről, hogyan próbál az osztály vezetője emberséges életmódot teremteni a lélek sérültjei száakkor zárkózik be. Érzékenysége érthető. Kiderül, azonban, két osztályt elvégzett, nevét is le tudja írni. Az üzem falain látható „öregbetűs” feliratokat szintén kiböngészi lassan. izzadva. A párttitkár Szerint a korábbi években s idén is mindhiába beszélnek neki a tanulás szükségességéről, előnyeiről. Most én is megkérdeztem; — Miért nem tanul? — Nem fog az agyam — mondja. — És nincs hozzá türelmem. Munkatársai szerint szavai nem fedhetik teljesen a valóságot Egy idősebb munkás mondta: „a gyereknek van esze, csak lusta kicsit.” A türelmétlenség tehát inkább kényelemből fakad. Ezt le kell győznie. Nemrég nősült. — Felesége előtt szóba hozta? Ö ugyanis gyakran olvas újságot, sőt folyóiratot is otthon. — Erről még nem volt szó — hangzik a lakoniku® válasz. VALÓBAN LEHET, hogy erről még nem beszélgettek Uj házasok, érdeklődésüket leköti jövőjük biztosításának gondja, s talán, a feleség, fel sem figyelt még az ifjú férj szokására; hogy félretolja a vacsoránál az újságot. Egyszer azonban feltétlenül szóbakerü-1 majd ez is. S Bobál Istvánnak válaszolnia kell. Még nem késő, pótolni amit elmulasztott A gyárban megbecsülik munkáját, sokra vihetné. Gépész is lehetne, ami különben vágya. Ám múlnak az évek, mindig csak nehezebb lesz. Most kellene elkezdenie, amig nem késő. A tudás nálunk ma nem kiváltság. Mindenki birtokolhatja. De küzdeni kell érte. Érdemes. T. B. A Déryné Színház bemutató-tervéből Az Állami Déryné Megjelent 20-ig tartó Balassagyarmatra, Kazárra, Hugyag- ra, Mihálygergére és Mát- ramindszentre látogató új turnéja után december 7-én mutatja be a színház Kohoutt Ilyen nagy szerelem című drámáját A darab az- eső szériában december 13-ig lesz műsoron majd 19-én, 20-án és 31-én kerül még megyei közönség elé. Az év utolsó bemutatója Miller: Édes fiaim című drámája lesz. A kitűnő művet december 25-től január 3-ig játssza megyénkben a Déryné Színház. mára A szerző vérbeli írd is, aki érti a módját, hogy művészi és élvezetes formában, a lelki betegségek torztükrében feltárja az olvasó előtt a „normális emberek” fonák vonásait is, s ezzel az orvosi emberség ügyét összekapcsolja az általános emberi humanizmus ügyével. /
