Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-22 / 241. szám

2 NÓGRA D 1964. november 22. vasárnap Á KGST mezőgazdasági állandó bizottságának ülésszaka A KGST mezőgazdasági állandó bizottsága novem­ber 17-től 20-ig Szófiában megtartotta 18. ülésszakát. A mezőgazdasági állan­dó bizottság megvitatta a KGST-tagállamok előze­tes elgondolásait az öntö­zés, a talajjavítás és a földek vízzel való ellátá­sának fejlesztéséről az 1970-ig terjedő időszakra vonatkozóan. Megvizs­gálta továbbá a minőségi vetőmagfajták termeszté­sének növelését célzó ja­vaslatokat, e vetőmagok kölcsönös szállításának kérdését. az 1961-től 1963-ig terjedő időszakban végzett nemzetközi fajta- minősítések jövő évi ter­vét. A tanácskozás résztve­vői foglalkoznak a mező­és erdőgazdaság gépesíté­sének egyes problémáival, a KGST-országoknak az állategészségügy terüle­tén kifejtett együttműkö­désével, végül pedig jó­váhagyták a mező- és er­dőgazdaságban az 1966- 1970- időszakban végzen­dő tudományos és műsza­ki kutatások legfontosabb irányait. A bizottság valmennyi megvitatott kérdésben megfelelő ajánlásokat fo­gadott el. A tanácskozás jóváhagy­ta az állandó bizottság jövő évi munkatervét, amely a KGST-országok együttműködésének to­vábbi bővítését irányozza elő a mező- és erdőgazda­ság területén. Novotny Moszkvába utazik Az SZKP Központi Bi- KP Központi Bizottsága zottságának, a Szovjet- első titkára, köztársasági unió Legfelső Tanácsa elnök vezetésével, hivata- Elnökségének és a szov- los baráti látogatásra jet kormánynak meghívá- csehszlovák párt- és ál­fára a napokban Antonin lami küldöttség utazik a Novotny, a Csehszlovák Szovjetunióba. Súlyos légi szerencsétlenség Svédországban Mint a Reauter hírügy­nökség jelenti, Délnyugat- Svédországban lezuhant egy utasszállító repülő­gép és a gép 43 utasa kö­zül 31-en meghaltak. A repülőgép Stockholm­ból Malmö felé tartott és útközben Halmstadban ve felrobbant, majd égni kezdett. Nyomban mentők siet­tek a helyszínre, de csak tizenkét embert tudtak kimenteni, közülük tizen­egyen súlyosan megsebe­sültek. A gép valamennyi utasa svéd volt. le kellett volna szállnia, de a rossz időjárás miatt erre nem kerülhetett sor. A gép tovább repült és Délnyugat-Svédország tér­ségében . hirtelen zuhanni kezdett, a földnek ütköz­Űjabb akció az ENSZ- közgyűlés elhalasztására i Az ENSZ gyarmati kér­désekkel foglalkozó bi­zottsága pénteki iilcsén tudomásul vette Szomália kormányának levelét, amelyben felkéri a bizott­ságot, biztosítson elsőbb­séget Francia Szomáli part problémája megvitatásá­nak. A bizottság ugyan­csak tudomásul vette az el nem kötelezett orszá­gok állam- és kormány- 'őinek kairói értekezletén a még gyarmati függőség­ben lévő területekről el­fogadott nyilatkozatot. A Reuter New Yrok-i jelentése szerint a vílág­nkarában Törökor­szág fővárosában lángok csaptak fel az ut­cán. Diákok égették azok­nak az újságoknak a példá­nyait amelyek az 1960-as felkelés által ígért refor­mok ellen közöltek cikke­ket. Ezek a lángok csak jel­képei voltak ama politikai feszültségnek amely már napok óta uralkodik a tö­rök fővárosban, s kifejező­dik a politikai pártok kö­zötti tanácskozásokban, a katonai parancsnokok szinte állandóan ülésező értekezleteiben is. A hivatalos körökhöz kö­zelálló lapok ezt a feszült­séget egyszerűen azzal ma­gyarázták, hogy az 1960- ban megbuktatott. majd kivégzett Menderesz hívei­nek pártja, az úgynevezett ..Igazság Párt” november végén értekezletet tart. Emellett a török politiká­ban már a jövő nyáron esedékes választásokra is készülnek. A mostani politikai lán­gok fellobbanását megelő­ző események azonban ar­ról tanúskodnak, hogy a gyökereket mélyebben kell keresni. szervezet egyes ázsiai és afrikai tagállamai szeret­nék, az ENSZ-közgyűlés megkezdésének időpontját harmadszor is elhalasztat­Abban, hogy Törökország politikájában megérlelőd­tek egy komoly változás elemei. Az események megérté­séhez vissza kell nyúlni ni és ennek érdekében ahhoz az 1960-as katonai akciót kezdeményeznek. felkeléshez, amelynek vé­4 korimliiycsapatok átkeltek a Low a folyón U Thant nyilatkozata a kongói válságról U Thant ENSZ-főtitkár véleménye szerint a Biz­tonsági Tanácsnak kellene megvitatnia a belga kor­mány pénteki döntése miatt méginkább kiélező­dött kongói helyzetet. Mint már jelentettük, Belgium, a Stanleyville­ben tartózkodó európaia­kat fenyegető állítólagos veszélyre hivatkozva, az Egyesült Államok tevé­keny közreműködésével, ejtőernyősöket szállított a brit fennhatóság, alatt álló Atlanti-óceáni Ascension szigetre, hogy „szükség esetén” bevethesse Őket a szabadságharcosok ellen. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának szó­vivője csütörtök esti nyi­latkozatában elismerte az aktív amerikai közremű­ködést az ejtőernyős ak­cióban. Az ENSZ szóvivője U Thant főtitkárt idézve péntek este kijelentette, hogy „a Biztonsági Tanács­nak kell megvitatnia min­den olyan veszélyes hely­zetet, amely fenyegeti a nemzetközi békét és biz­tonságot. Az ENSZ alap­okmányának értelmében minden más megoldás nemkívánatos következmé­nyekkel járhat”. A szóvivő azt is közölte, hogy a főtitkár a közös amerikai—belga akcióról csak a hírügynökség: je­lentésekből értesült, nem kapott megfelelő tájékoz­tatásit az illető kormányok­tól. A főtitkár egyébként — mondotta a szóvivő — fen­ti véleményét még nem hozta az ENSZ-tagállamok. közöttük az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia vagy Belgium tudomására. Nem válaszolt a szóvivő arra a kérdésre, hogy U Thant maga kíván-e kezdeménye­ző lépéseket tenni a Biz­tonsági Tanács összehívá­sára. Ehhez ugyanis az ENSZ alkotmány értelmé­ben joga van. Az amerikai külügymi­nisztérium — mint a Reuter közli — bejelen­tette, Nairobiban tárgyalá­sok kezdődnek a Stanley- ville-ben tartózkodó ame­rikai állampolgárok ügyé­ben. A tárgyalások színhe­lyét, Nairobit Gbenye, a kongói felkelők kormányá­nak elnöke jelölte meg. A Reuter Leopoldville-i értesülése szerint a fehér zsoldosok vezette kongói kormánycsapatok egységei pénteken este átkeltek a Lowa folyón, s ezzel há­romnapi járásnyira meg­közelítették S tan ley vilié-1. Más tudósítások arról szá­molnak be, hogy elesett a felkelők által tartott I.u- lingu városa. (MTI) A NATO főtitkárának sajtóértekezlete Bonnban Nanmanlio Brosio, a NATO főtitkára sajtóérte­kezletet tartott Bonnban. A multilaterális atomerő és az atlanti szövetség problémáival foglalkozva kijelentette, hogy a multi­laterális atomerő megte­remtésére vonatkozó ja­vaslatokat és az ezzel szem­ben felmerült ellenvetése- I két akkor lehet majd csak I megvitatni, ha mér a INATO elé terjesztették. Bonni megbeszélései alap­ján Brosio arra a követ­keztetésre jutott, hegy a nyugatnémet kormány ha­ladék nélkül folytatni kí­vánja a tárgyalásokat és helyesnek tartaná, ha meg­vitatnák a legutóbbi brit javaslatokat. A NATO szervezeti' kérdéseit ille­tően azt a véleményét fe­jezte ki, hogy lényeges változtatásokat csak az összes tagországok hozzá­járulásával lehet végrehaj­tani. Von Hase államtitkár, a bonni kormány sajtófőnö­ke pénteken szintén nyilat­kozott a sajtó képviselői­nek, s a többi között hang­súlyozta, a német szövet­ségi kormány szeretné, ha a multilaterális atomerö- ben minél több ország ven­ne részt. Fordul a szél Ankarában delmében a diákok most újságokat égettek Ankara utcáin. Akkor a hadsereg reformokra törekvő körei­nek vezetésével elsöpörték Menderesz reakciós rend­szerét., amely a külpoliti­kában vadul szovjetelle- nes volt. Belpolitikában is a legelmaradottabb erőkre támaszkodott. Annakidején ezt úgy fejezték ki: Men­deresz politikai bázisa „a mecset és az aga”. Másszó­val: :az elvakult, a parasz­tok tömegeit szellemi — erkölcsi rabságban tartó papi hálózat és a gazdag parasztok rendkívül befo­lyásos, hangadó rétege. Nem lehet csodálni, hogy az 1960-as felkelés nyomán jogos reménység támadt a török társadalomban. A tö­rök munkások, az elkesere­dett és elégedetlen értelmi­ség, a létért küzdő kézmű­ves réteg reformok soroza­tát várta. A reformok azon­ban elmaradtak. Elsősorban azért mert, a hadsereg tisztikarának azok a cso­portjai, amelyek radikáli­sabb társadalmi reformok irányába tolhatták volna a rendszert, elveszítették a hadseregen belül vívott ha­talmi küzdelmet. A konzer­vatívabb katonai csoport gvőzelmével egyidőben Inö- nü, a kormányt alkotó Köztársasági Párt vezetője belpolitikailag is a komp­romisszumok útjára lépett. A gyakorlatban ez azt je­lentette, hogy a társadalmi reformokat nem valósítot­ták meg. Ezért a politi­káért Inönü kormányának érdekes módon azzal kel­lett „fizetnie”, hogy a Men­deresz politikai örökséget képviselő Igazság Párt na­gyon megerősödött. A re­formok elmaradása ugyanis érintetlenül hagyta ennek a pártnak társadalmi bázisát. z egyetlen — igaz, fi­gyelemreméltó — változás az volt, hogy a tö­rök külpolitikában kissé megszaporodtak a józanság, az ésszerűség elemei. Né­mileg tompult az a telje­sen elvakult, vad szovjetéi- lenesség, amely Menderesz idejében jellemezte a török külpolitikát. A jelek sze­rint a ciprusi ügy fejlemé­nyei adták meg a lehetősé­get arra, hogy e változás évekig alig észlelhető üte­me hirtelen' meggyorsuljon. Közismert: Törökország kormánya az elhúzódó ciprusi vita első szakaszában igazán hűségesen követte az Amerikában meghatá­rozott katonapolitikai vo­nalat. Nagy csalódására és megdöbbenésére azonban kénytelen volt tudomásul venni, hogy Washingtont és Londont az egész ügy­ben nem annyira a török igények — mint a NATO­támaszpontok ügye érdekli. Aszerint osztogatják, ada­golják támogatásukat a török vagy görög politi­kai csoportoknak, hogy pillanatnyilag milyen tí­pusú megoldás nyújt több lehetőséget a NATO-tá- maszpontok fenntartására. Ez a fokozódó felismerés megváltoztatta a politikai széljárás irányát Ankará­ban. Az amerikai Times tudósítója előtt maga Inö- nü is csalódását' fejezte ki a török-amerikai szö­vetség „'hatástalansága” miatt. Korábban lángoló NATO-barátságukról híres török lapok váratlanul ar­ról kezdtek írni, hogy Tö­rökországnak lazítania kell az atlanti blokkhoz fűződő kapcsolatain. így például a kormánypárt­hoz közelálló Ulus című lap azt a követelést is fel­vetette: vonják ki a tö­rök csapatokat a NATO főparancsnokságának ha­tásköre alól és kezdjék meg a Törökországban lé­tesített atlanti támasz­pontok fokozatos felszá­molását. Ha ezeket a saj- tóhan gokat nem is lehet „névértékükön” figyelem­be venni — annyi bizo­nyos a török külpolitika felett úrrá lett a NATO- kapcsolatok feletti csaló­dás. Másodrendű kérdés az, hogy ennek a csaló­SZÉLJEGYZET \ Kennedy „Dallas szereti Ont ei­nök úr!” — mondta égig évvel ezelőtt, 1963. novem­ber 22-én Connally kor­mányzó, amikor Kennedy gépkocsija végzetes útján már a Houston Street— Elm Street kereszteződés­hez közeledett. Csak má­sodpercek voltak hátra. El­dördültek a lövések. Az Egyesült Államok elnökét Dallasban megölték. És most egy esztendővel' a véres események után a1 világ még mindig nem ér­tesült a valóságról. Azok,, akik a titokzatos szálakat1 fonták, nem kedvelik a vi­lágosságot. 1865 áprilisában kísérték\ utolsó útjára Lincoln elnö­köt, aki szintén mereng-' leinek esett áldozatul. A gyászinduló hangjai szinte áthzllatszottak az óceánon,, de most is nagy és félel­metes a csend, mert az\ igazság szava hallgat. Egy bizonyos azonban: Kenne­dy viszonylag reálpolitikus volt. Hitt a békés egymás mellett élés eszményében, és belpolitikája kapcsoló­dott a fajüldözés elleni harchoz. Ma is érvényben van a római jog régi, de bölcs tétele: ha a tettest ■ keresed, vizsgáld meg, ki-' nek állt érdekében a bűn-l cselekmény? A válasz te-i hát adott: a kör azokrm szűkül, akik gyűlölettel' szemlélték Kennedy poli­tikáját, akik érvek és em­beri gondolatok okos fel-, sovakoztatása helyett a fegyverekhez nyúlnak. Bármi legyen is a nevük, hordjanak civilt; vagy egyenruhát, ok és bűntár­saik az igazi tettesek. Az évforduló erre emlé­keztet. S. E. hasnak a megérlel ódé sé- ben a Ciprussal kapcsola­tos török követelések ki- elégitetlensége oly fontos szerepet játszott. A dön­tő az eredmény:, az, hogy a csalódás érzése 1 mind hevesebb lett és egy új, józanabb, ke-i vésbé egyoldalú külpoli­tikai orientáció követelé­se polgárjogot nyer á tö­rök politikában. Ennék ai követelésnek, ennek a változás-sorozatnak volt a gyümölcse Erkin török külügyminiszter moszk­vai utazása. E látogatás- jelentőségét aláhúzta, hogy negyed évszázad óta mbst első ízben lépett török külügyminiszter saevjet földre. /! külpolitika józan- * * sága és' a belpoliti­kai realitások — természe­tesen nem választhatók el egymástól. Magától ér­tetődő: az atlanti politi­kusok „trükkjeiből” való kiábrándulás, az új kül­politikai tájékozódás-kere­sés légkörében újraéled­nek a régi belpolitikai re­form-követelések is. Ez a magyarázata an-1 nak, hogy az utóbbi na­pokban a török politikai élet felélénkült s az 1960- ban remélt de akkor ell nem nyert társadalmi re­formok követelése újra fel-hangák az ankarai ut­cákon. — ie —

Next

/
Thumbnails
Contents