Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)
1964-11-20 / 239. szám
november 20. péntek NÖGBAD Neki sem könnyű... A hidak dicsérete Nem lehet meghatódott- ság nélkül olvasni az egykori krónikások beszámolóját a nagy történelmi eseményről, amely 115 évvel ezelőtt játszdott le: 1849. november 20-án átadták a forgalomnak Széchenyi Lánchídját. Először kötötte össze állandó szilárd kapocs a két városrészt, Budát és Pestet. Tíz évig építették — külföldről hozott szakemberek vezetésével — mai nagyszerű hídépítőink ősei. Abban a formában 1913-ig állott a híd. A fasiszták gálád háborús merénylete után, az volt a feladat, hogy visszaadják a fővárosnak egyik legpompásabb ékességét. 15 esztendővel ezelőtt — 1949 november 20-án — a centenárium méltó megünnepléseként átadták a híd- munkások a kétszeres teherbírású, a kiszélesített űttestfi új Lánchidat. A Lánchíd másfél évtizede ismét megbízhatóan ellátja feladatát, amely pedig rendkívüli volt, hiszen az Erzsébet híd sem létezett. Vajon lehet-e kedvesebb jubileumi ajándéka a kétszeres évfordulót ünneplő Lánchídnak, és tisztelőinek, barátainak, mint a zászlódíszbe öltözött, s szombaton, november 21-én ismét megnyíló új Erzsébet-híd avatása? Hányszor hallani ma még faluhelyen, a szövetkezeti majorban, vagy kinn a földeken, ha a termelőszövetkezet elnökéről beszélnek: Neki könnyű a dolga, ő csak dirigál... !” Aki ilyen véleményt hangoztat, bizonyára egyszer sem gondolta át: valóban, milyen is a szövetkezeti vezető dolga? Vajon például köny- nyebb-e vitázni a termeltető vállalattal, átcsoportosítani a fogatok, a gépek rendjét (mert az esőzés mindent felborított), aztán pénztárkönyvet felülbírálni, majd a vezetőségi ülésre, vagy közgyűlésre készülni, a háztáji földek dolgában rendet teremteni, személyes panaszokat kivizsgálni és orvosolni stb., mint villával, kaszával a kézben végezni a mindennapi dolgot a szántóföldeken vagy az állatok körül? Nagyon sók olyan tsz- elnök van ma már, aki hajnalban elsőként jelenik meg a gazdaságban s este utolsóként tér otthonába. Közben gyakran elhül az ebédje, s olykor még a vacsorája is. De a legfontosabb: a közös gazdaság eredményes működéséhez éppen annyira nélkülözhetetlen az elnök munkája, mint a növénytermesztőé vagy az állattenyésztőé. Ezt többnyire belátják a gáncsoskodók is. Aki nem próbálta, kevésbé tudja megérteni, hogy a közösségért való fáradozás menynyi fizikai és szellemi energiát, szüntelen figyelmet, körültekintést, anyagi és erkölcsi kockázatot, felelősséget és éberséget kíván a szövetkezeti vezetőktől. Egy-egy ember munkájának nehézségét és értékét csak a munka eredményén, a közösség anyagi és kulturális javainak gyarapodásához való hozzájárulásán mérhetjük le. S ezzel arányban kell állni a munkát végző ember megbecsülésének, tiszteletének is- Akár vezető az illető, akár tisztséget nem viselő tsz-gazda. A jó múltkoriban az egyik szövetkezet elnöke—; 12 éve áll a közös gazdaság élén — mondta: „A tsz-gazdák általában elismerik, hogy a közösségnek szüksége van vezetőre, de közülük néhányan még csak a jogaikat tartják számon és szívesen megfeledkeznek a közössel szembeni kötelezettségeikről. Gyakran nem látják az össefüggést sem a saját és a vezetők munkája között. Ha a szövetkezetben jól mennek a dolgok, azt kizárólag a saját munkásságuk eredményeként tekintik, de ha akadozik a fogaskerék, akkor azonnal a vezetőséget vagy az elnököt okolják.” Félreértés ne essék: nem arról van szó, mintha nem lenne még ma is, a maga feje után járó, senkire nem támaszkodó, a közösség bizalmával visszaélő tsz-elnök. Akad, de előre meg lehet mondani: az ilyen elnök nem jut mesz- szire. Az öntudatában növekvő tsz-tagság előbb- utóbb tilos jelzést állít eíébük. Termelőszövetkezeti mozgalmunkat egyre inkább a demokratizmus fejlődése jellemzi. A termelőszövetkezeti elnökök többsége az elmúlt 4—5 esztendő alatt országszerte derekasan megállta a helyét. Szemléltető bionyíté- ka ennek: az átszervezés nehéz viszonyai közepette és az évek óta kedvezőtlen időjárás ellenére is a mezőgazdasági termelés szerényen bár, de növekedett. Miben álljon . ez a segítés? Elsősorban abban, hogy ki-ki — bármilyen munkakörben Is dolgozzék — lelkiismeretesen, pontosan, odaadással végezze feladatát- A szövetkezeti demokrácia kiteljesedése érdekében pedig nagyon fontos, hogy a szövetkezeten belül a tagok ne tűrjenek semmiféle intrikát, védjék meg vezetőiket a bajkeverőkkel szemben. Bíró András Jogos-e nz aggodalom? Megjegyzések az értekezletekről Van abban valami nyugtalanító, hogy az idén a megyei közalkalmazottaknak kevesebb, mint egynegyede vett részt hivatalának munkaértekezletein. Sokhelyütt egyáltalán nem is tartanak munkaértekezletet. Talán ellentmondásként hat, ha ezek után megemlítjük: mostanában az emberek megint sokat panaszkodnak az értekezletek elburjánzása miatt. Sok az értekezlet, — hallani innen is, onnan is — amitől nemcsak az emberek magánélete csonkul, de néha szinte már dolgozni is alig marad idejük. Vagyis a sok értekezlet gyakran attól a tevékenységtől rabolja el az időt, amelynek jobb végzéséhez kéne segítséget adnia. Éppen ezért, a közalkalmazottaknak — zömében a tanácsi apprá- tus alkalmazottainak — részvétlenségét a munka- értekezletek iránt, akár az értekezlet áradat elleni természetes védekezésként is felfoghatnánk. Hanem... a munkaértekezletek iránti részvétlenség korántsem ilyen sommásan elintézhető probléma. Először is, ha az érte- kezlet-ellenesség érveire jól odafigyelünk, észrevesszük: ritka, amikor az értekezleteket általában szapuljuk. Az emberek inkább az értelmetlen — értekezzünk, hogy értekezhessünk — szócséplés- sel nincsenek kibékülve. Az olyan megbeszélések ellen, amelyek hatékonyan, szinte kézzelfoghatóan segítik kinek-kinek a mindennapi munkáját — nem tiltakoznak. Másodszor, a hivatali munkaértekezlet lényegében ugyanazt a szerepet tölti be — vagy legalábbis kéne betöltenie — mint a gyárakban az üzemi termelési értekezletek. Már pedig, a termelési értekezleteken nemcsak azért vesznek részt egy- egy üzem dolgozói, mert 1’ art pour 1’ art érdekli őket a lezárult időszak munkájának eredménye, s a következő időszak sok-sok feladata. Másszóval, nemcsak azért mennek el az ilyen értekezletre, hogy meghallgassák vezetőik beszámolóját. Hanem azért is, hogy ott felszólaljanak, elmondják véleményüket. Egjebek között arról is miként vélekednek az üzem egészének tevékenységéről, vagy éppen vezetőik munkájáról. S teszik ezt azért, hogy ha már ott vannak, akkor már mondjanak is valamit. De abban a tudatban, hogy a termelési tanácskozás az egyik legalkalmasabb sőt erre a célra rendszeresített fórum, ahol az üzem birtokosa — munkás- és vezető egyaránt — nyílváníthatja véleményét a termelés, a munka általános és részproblémáiról. A társadalmilag egyenlő dolgozó emberek gyülekezete előtt gyakorolhatja mindenki a tőle elidegeníthetetlen jogot: beleszólná a közös ügyekbe. A szocialista demokrácia kiteljesedésének jeleit látjuk abban, hogy az üzemekben fokozódik az érdeklődés a negyedévenként megtakarított termelési értekezletek iránt. Elégedetten állapítjuk meg egy-egy ilyen értekezhet parázs hangulata, a szenvedélyes felszólalások valamint az értekezleten elnöklőnek tárgyilagos beszámolója alapján — amelyben az elsorolja: az előző értekezleten elhangzott javaslatokat miként ültették át az életbe —, hogy üzemeink dolgozói nemcsak élnek beleszólási jogukkal — de ami ezzel közvetlen összefügg — egyre inkább értékesítik észrevételeiket, javaslataikat. S ennek következtében fokozódik a felelősségük is az őket körülvevő közügyek iránt. Annál lehangolóbb, hogy a közalkalmazottaknak, ezer és ezer ember életét érintő közügyek közvetlen intézőinek ez a fóruma — sorvad. Másfajta értekezletekben persze a közalkalmazottaknak nincs hiánya. Egymást érik a vizsgálatok, jelentések, felmérések, ellenőrzések, beszámolók; s ezeknek értekezleteken való megtárgyalása — van ebből az áldásból bőven. Csak az az értekezlet halódik — a megyei tanács egyik-másik osztályán például immáron második éve — ahol egyebek között arról is beszélgethetnének munkatársak, csoportvezetők, osztályvezetők: hogyan lehetne útját állni ennek az embert s emberi munkát elborító papírfolyamnak. És az értekezlet szorul háttérbe a mintegy ezer tanácsi alkalmazottat és választott vezetőt érintő járási- községi tanácsi hálózatban, melyen az emberközelben intézett közügyek tapasztalatait gyűjthetnék, összegezhetnék, általánosíthatnák. Tanulságul a mai, holnapi, távlati munkastílus, ügyintézés tökéletesítése érdekében. Végül olyan értekezletet hanyagol el a közalkalmazott, melyen megérez- hetné: nem csupán kis „csavar” a gépezetben, de birtokosa, gazdája is ennek a hatalmas mechanizmusnak, amit emberi társadalomnak nevezünk. S amelynek életében, munkájában fontos szerepet tölt valamennyi közalkalmazott; s amelynek életéért, munkájáért felelősséggel is tartozik. Ej lap hasábjain nem egyszer szóvá tettük egyik másik gyár, üzem belső demokráciájának problémáit. Volt okunk erre. Tények bizonyították, hogy ahol a dolgozók közösségének lenini demokráciája nem jutott érvényre; s ahol éppen ezért az egyes dolgozó mindinkább eltávolodott, elkülönült elidegenedett a közös ügytől — ott a közös ügy fejlődése is elakadt, kátyúba ragadt. ...Erre az aggodalomra vajon nincs-e méginkább okunk, 'mikor ezúttal a közalkalmazottak munkaértekezletei, a lenini demokrácia egyik legfontosabb hivatali fóruma iránt megnyilvánuló részvételenség- re irányítjuk a figyelmet? Cs. G. .................... mmwfilww ■ F öldalatti vasút Háromszáznegyven méter mélységben, akár a külszínen járnánk, dohognak a mozdonyok. Hányáson a főszállító vágatban már ezt a korszerű szállítási módot alkalmazzák. A hat mozdony egyikén Fodor Sándor a vezető. Gépével 40 megrakott csillét vontatott most is az akna alá. Csupán egy állítás és máris fordulhat vissza a közben kiürült csillék elé. A gépek javítása is itt a föld alatt történik. Nehéz lenne kiszállítani őket ha tönkremennek. Erre a célra tágas mozdony létesítettek. Itt dolgozik Turiczky Ottó és lEe&ete József a mozdonyok: ygxvosai”. Ahogy monSŐÉ®: még egyetlen mözgtaps# sem küldtek fel, baneai^ist alkatrészre van szMfeségíők mennek ki. Mi attak aera. volt még üzemzavar,: tervszerűen, folyamatosa» javítják a tartalékban ÜSh vő mozdonyokat. Kányáson a földalatti vasút dolgozói mindent elkövetnek, hogy felszínre1 kerüljön a szén, legye» mindig elegendő ürescsille a bányászoknak. Fodor Sándor még egyszer visszapillant, azután kidőli az üres csillékkel. Tttríezfcy Ottó és Fekete József a tartalék mozdonyt javítják. Koppány György XeSvétetei
