Nógrád. 1964. november (20. évfolyam. 224-247. szám)

1964-11-18 / 237. szám

9ft. IföS SÍ5 Nem elegendő csak a termeléssel foglalkozni Tanáeakostak a Zagyvái Bányaüzem axocialista brigádvexe tői _ A Z&GYV&l BÁNYA­ÜZEM szocialista brigád­vezetői tanácskoztak Sal­gótarjánban a bányász művelődési otthonban. Több volt ex egyszerű ér­tekezletnél, toisz az eddig végzett munka értékelése mellett az egész üzem éle­te kendőzes nélkül terí­tékre került. A beszámolóból, amit Parkas Béla főmérnök a műszaki osztály vezetője tartott, kiderült, hogy a Zagyvái Bányaüzem a nóg­rádi bányaüzemek között eredményesen dolgozott. Éves esedékes termelési tervét túlteljesítette. Ked­vezően alakultak az egyéb gazdasági mutatók is. Ebben igen nagy ré­szük van a szocialista bri­gádoknak. Az idén ugyan­is már 28 brigád vesz részt ebben az élenjáró mozgalomban. A terme­lésre tett vállalásokat ke­vés kivétellel teljesítik, azonban a tanulásról már nem lehet ugyanezt el­mondani. Politikai okta­tásra 315 szocialista bri­gádtag jelentkezett, de az aktivitás nem kielégítő. Hiányosság az is, hogy az állami oktatásban keve­sen vesznek részt, A vitában mintegy 15- en szólaltak fel. Többen bírálták a beszámolót, hogy nem eléggé értékel­te mi a jó és mi a rossz a szocialista brigádok tevé­kenységében. A MŰSZAKI FELTÉ­TELEK hiányáról is so­kat beszéltek és konkrét példákkal bizonyították. van rak tenniök a mű­szakiaknak. Előfordult például, hogy a vasárna­pi fenntartásra berendel­ték az embereket, ugyan­akkor anyagról nem gon­doskodtak. Az is, hogy egy csavar hiányában órá­kat áH a gép. A Bánya­műszaki Felügyelőség jo­gosan állít le munkahe­lyet, mert szabálytalanul egy kapcsolóról két Kóta- gépet üzemeltetnek, vi­szont az új gépekhez nem kaptak elegendő kapcso­lót. Az ilyen leállítások a brigádokat sújtják, holott más a felelős érte. A csille be tapadásoktól kezdve a csapatok gyakori átszervezéséig szinte min­den olyan kérdéssel fog­lalkoztak a vitában, ami gátolja a munkát. Felszólaltak patronálok is. Tapasztalataikat mond­ták el, hogy nem elegen­dő csak a műszaki terme­lési kérdésekkel foglalkoz­ni, hanem az állandó ne­velés is patronáló fela­dat és ez a nehezebb. A BRIGÁDOK IGÉNY­LIK, hogy többször láto­gassák meg őket a veze­tők a munkahelyen is, és foglalkozzanak gondjaik­kal. Ne úgy, mint Szék­völgyön az egyik nagylét­számú brigádjáéi történt. Meghívták a bánya párt. szakszervezeti és műszaki vezetőségét értekezletre, de senki nem vett azon részt, pedig lett volna mi­re válaszolniuk. A szocialista brígádve- zetők jól foglalkoztak a gondokkal és valóban, ahogy felszólalásában Szoó Béla elvtárs a Sal­gótarjáni Járási Pártbi­zottság első titkára mond­ta: a munkásosztály fele­lősségérzetét tükrözték ezek a felszólalások. A szocialista brigádmozga­lom napról-napra erősö­dik, példájuk kihat a töb­bi dolgozókra is. A brgádok feladata, hogy vállalásukhoz híven haladjanak előre a mun­kába« a szakmai, poli ti­ki képzettségben. Igye­kezzenek tagjaikban azo­kat a tulajdonságokat erősftens. melyek jellem­zők a szocialista ember­típusra. Ez azonban el­képzelhetetlen a gazdasá­gi, műszaki vezetés, a párt és a szakszervezet állandó segítsége nélkül. Ezt kölcsönösen igényel­ték egymástól a Zagyvái Bányaüzem szocialista brigádvezetőinek tanács­kozásán. A MEGYE VALA­MENNYI bányaüzemében tartottak az elmúlt na­pokban hasonló tanácskozá­sokat és küldötteket vá­lasztottak a tröszti szoci­alista bri gád vezetői érte­kezletre. Hasznosak vol­tak kivétel nélkül minde­nütt, mert feltárták a hi­bákat, egy sor javaslatot kaptak a vezetők, de ta­pasztalatokkal gazdagodtak a szocialista brigádok is. amelyeknek eredménye a termelésben, a mozgalom fejlődésében egyaránt mérhető lesz majd. A MfcK «aigAiaj-já.ni tartósító üzemében hordószám ra készöl a különféle sava­nyúság. Csaknem egy hón apia megindult a rendszeres szállítás az üzletekké, a lakossá« igén veinek kielégítésére A képen látható bordóban sós-visesuborkát szállítanak. {Fotói Kínka László) n)&Líi&& kAtk&zmLfu%k Sűrű őszi köd terpesz­kedik a tájon. Szokatlanul csípős az idő. Kocsink fel­kapaszkodik a hegyre, s alattunk van a bujéki táj ködbe burkolódzó képe, A faluban csendes minden. Még a gépállomási bri- gádszállás is üres, mint az elhagyott fészek. — Egy lánctalpas trak­torunk kivételével már valamenyi munkához lá­tott, — újságolja nem kis örömmel Orszanszki Fe­renc, a brigád vezetője. A termelőszövetkezet fo­(T adósítónktót) gatosai már kora reggel kimentek a határba, hogy eltakarítsák a gépek ál­jából a kukoricaszárat. A traktorok mélyszántást vé­geznek­A Szamkó-dűíő már messziről mozgalmas ké­pet mutat Mintegy tíz pár látogat és ugyanennyi traktor „kooperált” a na­gyobb tempó érdekében, S a közös munka nagyszerű eredménnyel jár. Egyre nő a lehordott kukorica­szár halmaza, a tábla mel­letti kicsiny erdő- -. tisztá­A z ég szürkés, de ^ tiszta és derűs. a Pécskő mögül kibukkant. Nap fényei sárgán, vörö­sen. halványkéken verőd­nek vissza a salgőtarjáni új bérházakról. A főutcán szabálytalan csoportban negyven pásztói, tsz-ben dolgozó asszony álmélko- dik a serény építkezésen. Néhánran közülük tavasz- szal és nyáron jártak a megyeszékhelyen. Most a rövid idő alatt bekövetke­zett változást' új házak emelkedését, légi. roska­tag épületek eltűnését hangos csodálkozással fo­gadják. Vendégségbe ér­keztek a városba. Alig egy hónapja a Nógrád megyei Nőtanács szervezésében a tűzhelygyár és az öblös­üveggyár asszonyainak egy csoportja járt a szövetke­zetben, most illendőképpen visszadják a látogatást. Ez keilene a tsz-ben is A tűzhelygyárban feltű­nően sok asszony dolgozik, vannak műhelyek, ahol csak mutatóban látni né­hány férfit. Például ott is. ahol a népszerű Kalor- kálvhákon végzik az utol­só szereléseket. Itt tudják meg a szövetkezeti asszo­nyok, hogy a gyár csak­nem hétszáz nőt foglalkoz­tat és itt látják, hogy a gyár milyen szorgos és egyenletes munkát követel a lányoktól, asszonyoktól­Üzemlátogatók Negyven tsz-asszony a tűzhelygyárban és az üveggyárban te. Általában az egyenletes munkatempó az, amely más műhelyekben is fel­tűnik. így érkezik a vendég­csoport; a gáztűzhely-sze­relő részleghez, ahol Gazsi Ferenc üzemvezető bemu­tatja egymásnak Hartl Lászlónét, a pásztói Béke Tsz kertészeti szocialista brigádjának vezetőjét és Halász Józsefnét, a tűz­helygyár szocialista címért küzdő Komarov-brigádjá- nak vezetőjét. A tsz-bri- gád nagyobb múltra tekint vissza, hiszen a gyári küz­dő-brigád a hárrhas űrha­józás napján alakult, még­is kölcsönösen tanulnak egymástól. — Vállaltuk, hogy a na­pi 40 helyett eggyel többet, vagyis 41 gáztűzhelyt adunk át — mondja Ha­lászná. — És sikerült? — kérde­tt Hartlné. — Azóta napi 42 gáztűz­hely a teljesítményünk. Az őket körülvevő tsz- tagok összenéznek, össze­súgnak. A közösen kiala­kult véleményt pedig Markó Mátyás, a tsz-ker- tészet vezetője, a látoga­tók egyetlen férfitagja fo­galmazza meg: — Ezt kellene a mező­gazdaságban is. A hoza­mok növelése ott is éppem- úgy lehetséges .. • Szép munka, de... Az öblösüveggyárban lenyűgöző látvány fogadja a pásztói tsz-a sszonyokat: vörösen izzó üvegtől for­ró a levegő, könnyedén, nyáriasan öltözött férfiak fújják, formálják az üveg­ballonokat, automatagépek ontják a borosüvegeket, amelyek még a szállító- szalagon is parázslanak. Itt látszólag még gyorsabb a tempó, mint a tűzhely­gyárban, a formába öntött izzó, folyékony üveg meg­szabja az előző és utána következő munkák ütemét. A kemencék közelében a levegő fülledt és nehéz, nagy ventillátorok cserélik frissel. Kendő és haj lobeg a szélben. Közben vigyáz^ ni kell minden lépésre mert a lábak közelében a selejtüveg lángol lávasze­rű, ijesztő masszában. — Szép munka, de a tsz-ben könnyebb és egész­ségesebb! — hallatszik több felől is. Ez a véle­ménye Klagyivík Ernőnk­nek, az 57 esztendős bri­gádtagnak és a fiatalabb Sidi Józsefnének is. Valamelyik asszony meg azt is hozza toldja.' — Ha úgy dolgozna min­den tsz-tag mint itt az üveggyárban, hamarabb fellendülne, megerősödne a pásztói szövetkezet is .. ■ És Berta Páiné. az üveg­gyári árszintező vezetésé­vel tovább vonul a tsz- asszonyok csoportja mű- helyről-mühelyre. Egyik helyen kézzel és géppel festik a modern formájú üvegkészítményeket, má­sutt hozzáértő férfiak sa­játos köszörűkövekkel met­szik a díszt és formát az üvegekbe. Megismerked­nek Balya Istvánná szo­cialista brigádjával, az ud­varon pedig Mátrai Ilona rakodó-brigádjának tag­jaival találkoznak, akik immár harmadszor szeret­nék megőrizni a szocialis­ta címet. A brigádtago-K szinte családi közösségben élnek egymással. A Mátrai brigád tagjai például ép­pen az előbb adták át a névnapi ajándékot a bri­gád egyik tagjának: Hives Erzsikének. Szép karórát kapott... Erzsiké nászajándéka Pasztán a tsz-asszonyok „szalonna-nyá rsalásra” hívtak meg a vendegeket s szövetkezet megtekintése után. Az üveggyári asszo­nyok most az üzem étkez­déjében tejfölös csirkepap­rikással vendégelik meg a pásztólkat­Kevés volt még az idő, hogy rendszerezhették vol­na a látottakat, de a tsz- ben szorgalmasan dolgozó 61 éves Endrész Antalné szerint a legfőbb tanulság csak egy lehet: — Jobb és könnvebb a tsz-ben a mi munkánk! Azután szóba kerülnek azok is, akik nem vehettek részt az élménydús látoga­táson, mert a tsz-ben sem állhat meg a munka: szed­ni kell a karfiolt, szállítani kell a káposztát. A közös vonásokat is felemlegetik: a tsz-brigád is időt fordít a tanulásra, elvégzi a munkát a bete­gek helyett, megajándé­kozza az ünneplő brigád­tagokat. Krizsanyik Erzsi­kének, aki néhány napja ment férjhez éppen egy üveggyári munkáshoz, Du- dolla Mátyáshoz, a 'szo­cialista brigád két lepedő­vel, két törülközővel és egy abrosszal lepte meg. De úgy mondják, hogy a szövetkezet pedig megelő­legezte a bútorvásárlás költségeit, amelyet majd a fiatalasszony folyamatosan „ledolgoz” a szövetkezet­ben A gazdag műsorú, kö- zösen eltöltött nap után méltán állapíthattuk meg, hogy nincs messze egymástól a falu és a vá­ros, a föld és a gyár . .. Lakos György sasa. A frakttwoiiok t»eg eppen most fordulnak meg a tábla másik vegén. Már egyenesbe állnak, fel­zúg a motor, hasad a ned­vesen csillogó barásda, — Nagyon igyekeznünk kefl, hogy meglegyen a szükséges szabad terület a traktorosoknak, — ma-, gyarázza Fctre Gál. a fo~ gatosok brigád veaetóie. — Az állatok csak neheze» haladnak a kíasé még most is csúszós nedves föl­dön. De az ősei mélyszán­tás ezeken a földeken kü­lönösen fontos ... A ta­vaszi szántásba veteti mag, itt nagyon bizonyta­lanul terem — Megsu­hintja ostorát, a lovak megfeszítik az „isteángot" s húzzák terhüket az őszi köntösben pompáao erdő felé. A traktorosok közöl Ko­vács Károly és Balogh Gyula érnek elsőként hoz­zánk, majd sorra érkez­nek a többiek is. A mun­káról beszélgetünk, a szántásról, amely most igen nagy erőfeszítést kí­ván valamennyiüktől. A legfontosabb azonban, hogy a minőségre nincs panasz, a kívánt mélység is megvan. — Jó már, bogi- dolgoz­hatunk .......Sokat keli pótolnunk, mért. rossz volt az idő, — magyarázza Ko­vács Károly, — Meg aztán keresni is szeretnénk vegre. — veti közbe Balogh Gyula. Ko­vács Károly, meg ő is ki­váló dolgozói a gépállo­másnak. A határ mindenütt moz­galmas. Kisbágyonban gé­pekkel, Felsötoldon foga- tos vetőgépekkel teszik földbe a búzát: Szurdok­püspökiben. Pásztón és Taron cukorrépát szállíta­nak a szövetkezeti tagok. Kallón, Palotáson, Héha- 1 ómban és Erdőiarcsán az utolsó holdakon készíte­nek ágyat a búzának. Szavaegede, MátoaszőGős, Vanvarc és a Cserilát völ­gyi községek határában a mélyen szántott holdak számát szaporítják a trak­torosok. Gyorsított tempóban pó­toljak az elmaradást. Benőre 3am

Next

/
Thumbnails
Contents