Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-11 / 206. szám
6 tvógrAo *964 október ft. „Kollégiumban van a gyerek!" A gimnazisták | szakiskolások zöme a tanév idején távol az apai háztól, kollégiumokban él. A szülők aggodalmas savvei gondolnak a válásra, a gyermeknek sem könnyű a másfajta életforma. A kis családot nagy családdal, nagy közösséggel cseréli fel. Mert hát a kollégista közösségben él. Szorosabb, szigorúbb közösségben, mint a bejáró iskolás. Rokona minden kollégista, szűkebb családja a szobatársak, ahol a családfő szerepét a szobafelelős képviseli. A kollégium vezetője és a felügyelő nevelők csak ellenőrzik a házirend betartását, a szobafelelős feladata a házirend keretét melegséggel, barátsággal betölteni. Tőle függ, hogyan alakul a gondjaira bízottak rendszeretete, pontossága, bajtársiassága. Kollektív megmozdulásról, szórakozásról a KISZ- vezetőség gondoskodik, s a renitenskedők büntetését a KISZ-isták „bírósága” szabja meg. A kollégiumok belső rendje helyenkint eltér egymástól, de nagy vonalakban azonos szabályokon alapszik. Az első új fiú is hamar beleszokik. Csak a szülők egy része nem tanulja meg, hogy az ő gyermeke immár nem egyetlenke, aki szinte korlátlanul kényeztethető, s bizony gyakran anyontömi csomaggal, pénzzel. A hazulról kiszakadt gyereknek természetesen szüksége van az otthonról érkező szeretet-megnyil- vánulásokra: levél, csomag, zsebpénz nélkül elhagyatottnak, kitaszítottnak, érzi magát. De ezeknek a megnyilvánulásoknak módjával kell történniük, mert ha a kollégista any- nyiszor és olyan nagy csomagot kap, amit képtelen elfogyasztani, nyakára romlik a fölösleges élelem. Ezen kívül válogatóssá, kényeskédővé válik; nem ízlik a kollégiumi koszt, inkább a hazait eszi. Ezzel mind az intézetet, mind társait sérti. Arisztokratikusan elvonul vagy pöf- feszkedővé válik, lekicsiny- li társait. A túlzott gondoskodás miatt kiválasztottnak, különbnek képzeli magát. Hízelgőket szoktat maga köré. Szóval egészségtelen szellemet teremt. A kollégiumok j általában megszabják a bentlakó gyerekek zsebpénzének alsó és felső határát is. Annyira fontos, hogy a diák önállóan rendelkezzék némi pénz felett, hogy az árváknak és nincsteleneknek az állam ad zsebpénzt. Ám ami a felső határt illeti, a szülők általában nem elég következetesek. Nincs meg a kellő ellenőrzés. A túlzottan sok zsebpénznek ugyanolyan a hatása, mint a túl sok hazainak. A kollégium falai között pedig egyenlőségnek kell lennie, a gyermek tani ja meg, hogy csak képességeivel, szorgalmával válhat különbbé társainál. Minden józan gondolkozásé ember tudja — lélektan tanulása nélkül is —, mennyire fontos tényezők ezek az anyagi dolgok a jellemformálásban s a tanulásban. Ha a szülők — igaz, ma már kis százaléka — nem képes felfogni, hogy á kevesebbéi ebben az esetben többet nyújt gyermekének, következetesebb szigorral kell betartani ezt a kollégiumi nevelőknek. Mert nemcsak a túlkényeztetett diákok sínylik meg szüleik túlkapásait, hanem a józan észszerűséggel ellátott vagy nincstelen gyerekek is megérzik: irigységet, oktalan kisebbrendűségi érzetet, hízelkedést vagy még alantasabb indulatokat is felébresztenek bennük. Jól szívlelje | hát meg minden szülő, aki kollégiumba küldi gyermekét, az intézet szabályait, 'ne vétsen a kollektív szellem ellen. A saját és mások gyermekeinek árt minden túlzással. — F — Szentben a fényképezőgéppel Mi készülhet almából? Az alma egyik legértékesebb gyümölcsünk, vitaminokban gazdag, ezért jó előre gondoskodjunk arról, hogy családunk tagjai naponta fogyasszák. Elkészítési módja igen változatos, most néhány kevéssé ismert receptjét közöljük: ALMATORTA: 6 tojás, t2 dkg porcukor, 12 dk vaj, 12 dió, 14 sült alma, 3 dk zsemlyemorzsa. A vajat jól kikeverjük, állandó keverés közben hozzáadjuk a cukrot és a tojás sárgáját. Ezután hozzákeverjük a darált diót, az áttört sült almát és a megszitált zsemlyemorzsát. A tojásfehérjéből habot verünk és óvatosan összekeverjük. Zsírozott, lisztezett tortaformában süssük és tejszín — vagy gyümölcshabbal díszítsük. ALMA-BUNDABAN: Egy tojásból, i/, \iter tejből, 10 dkg lisztből, egy kanál cukorral, csipetnyi sóval palacsintatésztát készítünk s jól felkeverjük. Sütéséhez 20 dkg zsírt használjunk fel. Fél kiló almát karikára vágunk, magházától megtisztítva a tésztába mártjuk és forró zsírban kisütjük. Gyermekeknek és felnőtteknek finom csemege. ALMAKRÉM: 12 dk alma, 10 ' dk cukor, 1/4 liter tejszínhab j és 20 dk babapiskóta. Az al- j mát sütőbe sütjük és áttör- ' jük, félretesszük hülni. A cukor és a tejszín egy részét összekeverjük az áttört almával s a tálba rakott piskótaszeletekre halmozzuk. Tetejét a maradék tejszínnel tetszés szerint díszítjük. (Koppány György felvételei A legfiatalabb egészségügyi felelősök Ha megkérdeznének bennünket, melyik a legkisebb egészségügyi egység, a körzetorvost, a védőnőt, vagy a körzeti betegápolónővért említenénk. Felnőtt viszonylatban igazunk is volna. A társadalom legfiatalabb egészségőrei azonban a kisdobos őrsök megbízottai. Az általános iskola második osztályában őrsbe szerveződnek a gyerekek, /xjtj falat ketujh' — Anyu, éhes vagyok! — Nemsokára készen lesz az ebéd! — De anyu, én most vagyok éhes! — Itt egy darabka kenyér, majszold el, amíg elkészülök! — Ez, hiszen ez a félfo- qamra sem elég! — Fintorította el az orrát Feri. Nem is ette meg a darabka kenyeret, hanem zsebretette és kiszaladt az udvarra. Ott meglátta Bodri kutyát, magához csalogatta, elébetolta a falat kenyeret: — Ha kétlábra állsz, szépen, neked adom. Bodri felaágaskodott, a fülét hegyezte és vágyódva nézte a fehér kenyérkét. Éppen jó lenne uzsonnára — gondolta. Meg is kapta, el is iszkolt vele. Az utcán azonban szembe jött vele egy nagy kutya, s mérgesen rámordult, mert verekedni szottyant kedve. Bodri óvatosan letette a kenyerét egy fa alá, és kiállt a csatára. Arra repült egy madár, meglátta a% kenyeret, felkapta és elszállt vele. a kenyérkét. Boldogan felkiálltott! — Ö, milyen hatalmas kenyér! Valóságos hegy, ekkorát még nem is láttam! Birodalmam egész népe jóllakhat belőle! 4*''' „Megetetem ezzel a kenyérrel a fiókáimat!’ — örvendezett. Csakhogy a nagy sietségben kiejtette a csőréből a kenyérkét, az pedig hullott, hullott alá a nagy magasságból és eltűnt a madárka szeme elől. Éppen egy hangyaboly elé esett. Arra sétált a hangyák királya, és észrevette A szorgalmas hangyák neki is láttak a nagy munkának. Bevonszolták a bolyba a kenyeret, meg is ették az utolsó morzsáig, jól is lakott vele az egész hangyaország népe! Mert ami az egyiknek kevés, nagyon is sok lehet a másiknak! Balázs Éva ilyenkor még nem kisdobosok, nincsenek felavatva, csak ízelgetik az őrsi formát. A berceli általános iskola második osztályában most alakult meg a Pacsirta és a Cserebogár őrs, hat-hét taggal, magasabb osztályos őrsvezetővel. Minden őrsi tagnak van feladata. Van mókamester, pénztáros, fahordó, szakács. A reszortok közül minket az egészségügy érdekel. A két őrsben Mravik Ernő és Veress Attila látja el ezt a feladatot. — Hogyan tetszik nektek ez a megbízatás, milyen eseményben volt már részetek például elsősegélynyújtás vagy egyéb ténykedéstekkel kapcsolatban? — Egyik őrsi tagunknak kirándulás alkalmával egy fa felkarcolta a kezét, amelyet bekötöztünk. Nem is kellett orvosihoz vinni — válaszol lelkesen Mravik Ernő. — Hogyan láttátok el a sebet? — Először letisztítottuk, a környékét bejódoztuk, majd bekötöttük — feleli Veress Attila. — Már tanuljátok a személyi tisztaságára vonatkozó sok tennivalót. A tiszta körmökre, a reggeli fogmosásra, a kezek rendben tartására gondolok. Átadjátok-e ezt az őrsben társaitoknak is? — Igen — válaszol Ernő — ellenői-izzük és felhívjuk a figyelmet a tanultak betartására íme az első elemi egészségügyi felvilágosítás. Bi< zony a gyakorlatban itt kell kezdeni. Játékos formában a mindig vonzó „orvoskodással” szinte becsempésszük gyermekeinkbe a helyes egészségügyi szemléletet. Egy-egy kirándulás pedig mindig ad alkalmat arra, hogy az elemi elsősegélynyújtást gyakoroltassuk. Kisgyerekek, kis riport Már be is fejezném, de úgy adódott, hogy a körzeti orvos-doktor bácsi éppen most érkezett a védőnénivel, hogy a szokásos oltásokat elvégezze az osztályban. No, gondoltam, most megnézem az én kis „kollégáimat”, ugyan hogy „viszonyulnak” a gyakorlatban az egészségügyhöz. Egymásra néztek, sápadtak voltak, de férfiasán állták kérdő pillantásomat. Mindketten elsőnek és önként léptek a doktor bácsi elé. A második pillantásuk már büszke volt. Viszonoztam én is egy elismerő, férfias es kemény nézesse!. Veress —
