Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-11 / 206. szám

6 tvógrAo *964 október ft. „Kollégiumban van a gyerek!" A gimnazisták | szakiskolások zöme a tan­év idején távol az apai háztól, kollégiumokban él. A szülők aggodalmas sav­vei gondolnak a válásra, a gyermeknek sem könnyű a másfajta életforma. A kis családot nagy családdal, nagy közösséggel cseréli fel. Mert hát a kollégista közösségben él. Szorosabb, szigorúbb közösségben, mint a bejáró iskolás. Ro­kona minden kollégista, szűkebb családja a szoba­társak, ahol a családfő szerepét a szobafelelős kép­viseli. A kollégium vezető­je és a felügyelő nevelők csak ellenőrzik a házirend betartását, a szobafelelős feladata a házirend kere­tét melegséggel, barátság­gal betölteni. Tőle függ, hogyan alakul a gondjaira bízottak rendszeretete, pontossága, bajtársiassága. Kollektív megmozdulás­ról, szórakozásról a KISZ- vezetőség gondoskodik, s a renitenskedők büntetését a KISZ-isták „bírósága” szabja meg. A kollégiumok belső rendje helyenkint eltér egymástól, de nagy vona­lakban azonos szabályokon alapszik. Az első új fiú is hamar beleszokik. Csak a szülők egy része nem ta­nulja meg, hogy az ő gyer­meke immár nem egyet­lenke, aki szinte korlátla­nul kényeztethető, s bizony gyakran anyontömi cso­maggal, pénzzel. A hazulról kiszakadt gyereknek természetesen szüksége van az otthonról érkező szeretet-megnyil- vánulásokra: levél, csomag, zsebpénz nélkül elhagya­tottnak, kitaszítottnak, érzi magát. De ezeknek a megnyilvánulásoknak módjával kell történniük, mert ha a kollégista any- nyiszor és olyan nagy cso­magot kap, amit képtelen elfogyasztani, nyakára romlik a fölösleges élelem. Ezen kívül válogatóssá, kényeskédővé válik; nem ízlik a kollégiumi koszt, inkább a hazait eszi. Ezzel mind az intézetet, mind társait sérti. Arisztokrati­kusan elvonul vagy pöf- feszkedővé válik, lekicsiny- li társait. A túlzott gon­doskodás miatt kiválasz­tottnak, különbnek képzeli magát. Hízelgőket szoktat maga köré. Szóval egész­ségtelen szellemet teremt. A kollégiumok j általában megszabják a bentlakó gyerekek zseb­pénzének alsó és felső ha­tárát is. Annyira fontos, hogy a diák önállóan ren­delkezzék némi pénz felett, hogy az árváknak és nin­csteleneknek az állam ad zsebpénzt. Ám ami a felső határt illeti, a szülők ál­talában nem elég követke­zetesek. Nincs meg a kellő ellenőrzés. A túlzottan sok zsebpénznek ugyanolyan a hatása, mint a túl sok ha­zainak. A kollégium falai között pedig egyenlőség­nek kell lennie, a gyermek tani ja meg, hogy csak ké­pességeivel, szorgalmával válhat különbbé társainál. Minden józan gondolko­zásé ember tudja — lélek­tan tanulása nélkül is —, mennyire fontos tényezők ezek az anyagi dolgok a jellemformálásban s a ta­nulásban. Ha a szülők — igaz, ma már kis százalé­ka — nem képes felfogni, hogy á kevesebbéi ebben az esetben többet nyújt gyermekének, következete­sebb szigorral kell betar­tani ezt a kollégiumi ne­velőknek. Mert nemcsak a túlkényeztetett diákok sínylik meg szüleik túlka­pásait, hanem a józan ész­szerűséggel ellátott vagy nincstelen gyerekek is megérzik: irigységet, okta­lan kisebbrendűségi érze­tet, hízelkedést vagy még alantasabb indulatokat is felébresztenek bennük. Jól szívlelje | hát meg minden szülő, aki kollégiumba küldi gyerme­két, az intézet szabályait, 'ne vétsen a kollektív szel­lem ellen. A saját és má­sok gyermekeinek árt min­den túlzással. — F — Szentben a fényképezőgéppel Mi készülhet almából? Az alma egyik legértékesebb gyümölcsünk, vitaminokban gazdag, ezért jó előre gon­doskodjunk arról, hogy csa­ládunk tagjai naponta fo­gyasszák. Elkészítési módja igen változatos, most néhány kevéssé ismert receptjét kö­zöljük: ALMATORTA: 6 tojás, t2 dkg porcukor, 12 dk vaj, 12 dió, 14 sült alma, 3 dk zsem­lyemorzsa. A vajat jól kike­verjük, állandó keverés köz­ben hozzáadjuk a cukrot és a tojás sárgáját. Ezután hozzá­keverjük a darált diót, az áttört sült almát és a meg­szitált zsemlyemorzsát. A tojásfehérjéből habot verünk és óvatosan összekeverjük. Zsírozott, lisztezett tor­taformában süssük és tejszín — vagy gyümölcshabbal dí­szítsük. ALMA-BUNDABAN: Egy to­jásból, i/, \iter tejből, 10 dkg lisztből, egy kanál cukorral, csipetnyi sóval palacsintatész­tát készítünk s jól felkever­jük. Sütéséhez 20 dkg zsírt használjunk fel. Fél kiló al­mát karikára vágunk, maghá­zától megtisztítva a tésztába mártjuk és forró zsírban ki­sütjük. Gyermekeknek és fel­nőtteknek finom csemege. ALMAKRÉM: 12 dk alma, 10 ' dk cukor, 1/4 liter tejszínhab j és 20 dk babapiskóta. Az al- j mát sütőbe sütjük és áttör- ' jük, félretesszük hülni. A cu­kor és a tejszín egy részét összekeverjük az áttört almá­val s a tálba rakott piskóta­szeletekre halmozzuk. Tetejét a maradék tejszínnel tetszés szerint díszítjük. (Koppány György felvételei A legfiatalabb egészségügyi felelősök Ha megkérdeznének ben­nünket, melyik a legkisebb egészségügyi egység, a kör­zetorvost, a védőnőt, vagy a körzeti betegápolónővért említenénk. Felnőtt vi­szonylatban igazunk is vol­na. A társadalom legfiata­labb egészségőrei azonban a kisdobos őrsök megbízot­tai. Az általános iskola második osztályában őrsbe szerveződnek a gyerekek, /xjtj falat ketujh' — Anyu, éhes vagyok! — Nemsokára készen lesz az ebéd! — De anyu, én most va­gyok éhes! — Itt egy darabka ke­nyér, majszold el, amíg el­készülök! — Ez, hiszen ez a félfo- qamra sem elég! — Finto­rította el az orrát Feri. Nem is ette meg a da­rabka kenyeret, hanem zsebretette és kiszaladt az udvarra. Ott meglátta Bod­ri kutyát, magához csalo­gatta, elébetolta a falat ke­nyeret: — Ha kétlábra állsz, szé­pen, neked adom. Bodri felaágaskodott, a fü­lét hegyezte és vágyódva nézte a fehér kenyérkét. Éppen jó lenne uzsonná­ra — gondolta. Meg is kap­ta, el is iszkolt vele. Az utcán azonban szembe jött vele egy nagy kutya, s mér­gesen rámordult, mert ve­rekedni szottyant kedve. Bodri óvatosan letette a kenyerét egy fa alá, és ki­állt a csatára. Arra repült egy madár, meglátta a% kenyeret, fel­kapta és elszállt vele. a kenyérkét. Boldogan fel­kiálltott! — Ö, milyen hatalmas kenyér! Valóságos hegy, ekkorát még nem is láttam! Birodalmam egész népe jóllakhat belőle! 4*''' „Megetetem ezzel a ke­nyérrel a fiókáimat!’ — örvendezett. Csakhogy a nagy sietségben kiejtette a csőréből a kenyérkét, az pedig hullott, hullott alá a nagy magasságból és el­tűnt a madárka szeme elől. Éppen egy hangyaboly elé esett. Arra sétált a han­gyák királya, és észrevette A szorgalmas hangyák neki is láttak a nagy mun­kának. Bevonszolták a boly­ba a kenyeret, meg is et­ték az utolsó morzsáig, jól is lakott vele az egész hangyaország népe! Mert ami az egyiknek kevés, nagyon is sok lehet a másiknak! Balázs Éva ilyenkor még nem kisdo­bosok, nincsenek felavat­va, csak ízelgetik az őrsi formát. A berceli általános isko­la második osztályában most alakult meg a Pacsir­ta és a Cserebogár őrs, hat-hét taggal, magasabb osztályos őrsvezetővel. Min­den őrsi tagnak van fela­data. Van mókamester, pénztáros, fahordó, szakács. A reszortok közül minket az egészségügy érdekel. A két őrsben Mravik Ernő és Veress Attila látja el ezt a feladatot. — Hogyan tetszik nek­tek ez a megbízatás, mi­lyen eseményben volt már részetek például elsőse­gélynyújtás vagy egyéb ténykedéstekkel kapcsolat­ban? — Egyik őrsi tagunk­nak kirándulás alkalmával egy fa felkarcolta a kezét, amelyet bekötöztünk. Nem is kellett orvosihoz vinni — válaszol lelkesen Mravik Ernő. — Hogyan láttátok el a sebet? — Először letisztítottuk, a környékét bejódoztuk, majd bekötöttük — feleli Veress Attila. — Már tanuljátok a sze­mélyi tisztaságára vonat­kozó sok tennivalót. A tisz­ta körmökre, a reggeli fog­mosásra, a kezek rendben tartására gondolok. Átad­játok-e ezt az őrsben tár­saitoknak is? — Igen — válaszol Ernő — ellenői-izzük és felhív­juk a figyelmet a tanul­tak betartására íme az első elemi egész­ségügyi felvilágosítás. Bi< zony a gyakorlatban itt kell kezdeni. Játékos for­mában a mindig vonzó „orvoskodással” szinte be­csempésszük gyermekeink­be a helyes egészségügyi szemléletet. Egy-egy kirán­dulás pedig mindig ad al­kalmat arra, hogy az elemi elsősegélynyújtást gyako­roltassuk. Kisgyerekek, kis riport Már be is fejezném, de úgy adódott, hogy a körze­ti orvos-doktor bácsi ép­pen most érkezett a védő­nénivel, hogy a szokásos oltásokat elvégezze az osz­tályban. No, gondoltam, most megnézem az én kis „kollégáimat”, ugyan hogy „viszonyulnak” a gyakor­latban az egészségügyhöz. Egymásra néztek, sápadtak voltak, de férfiasán állták kérdő pillantásomat. Mind­ketten elsőnek és önként léptek a doktor bácsi elé. A második pillantásuk már büszke volt. Viszonoz­tam én is egy elismerő, férfias es kemény nézesse!. Veress —

Next

/
Thumbnails
Contents