Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-23 / 216. szám
NOGRAD Um. aSebSbte 23 pÉntrifc Ezer kérdés — ezer felelet a tudomány világából Korszerű feltételek híján ke vés szemléltető eszközzel tanítanak Régi adósságot törlesztett a Műszaki Könyvkiadó, amikor az idei Műszaki Könyvnapokra megjelentette Pap János szerkesztésében „Ezer kérdés — ezer felelet a technika világából” című művét. Korunkban a technikai fejlődés hallatlanul meggyorsult. Ami ma új, holnap elavulhat.. A könyv szerkesztője — és részben írója — előszavában felemlíti, hogy „a Pallas Nagy Lexikon 1897. évi kiadásában még nincsenek címszavak a rádió, a televízió, a radar fogalmára, a repülés is csak a léghajózás fogalomkörében szerepel. Napjainkban a rádió és televízió közhasználatú tárgyak, a repülés mindennapos közlekedési eszköz, sőt a mesterséges holdak pálcára indítása is szinte megszokott esemény. Az emberi ismeretnek, különösen pedig a műszaki ismereteknek, a technikának ez a rohamos fe-jlődése alig követhető ''í'omon.” A technikát pedig bizonyos fokig nyomon kell követni. A technika ma már szinte életünk minden területén jelentkezik, s ebből következik az is, hogy a mai ember általános műveltségét a modern technika ismeretével is kell gyarapítani. Ezt a célt szolgálja ez a rendkívül sikerült könyv, amely mindenkihez szól. Szól a fiatalokhoz, akiknek vannak már technikai alapismereteik, de ugyanakkor szól a ma felnőttjeihez is, akiknek nem megvetendő része még ma is értetlenül áll a televízió, a radar, a tranzisztor, a kibernetika, az űrhajózás és a technika sok más vívmánya előtt. A könyv ezer kérdése és válasza a legfontosabb technikai ismereteket közli, néhol humoros formában.' de mindig szakszerűen és érthetően. Biztosíték erre, hogy a munkatársak sorában a magyar műszaki és tudomány os élet kiváló szakembereit — közöttük egyetemi tanárokat, kutatóintézeti vezetőket, üzemi főmérnököket, szakírókat, a tudományos ismeretterjesztés legkiválóbb szakembereit — üdvözölhetjük, de biztosíték erre a szerkesztő, akinek sok kiemelkedő ismeretterjesztő művét ismeri már az olvasóközönség. A könyv szórakoztató olvasmány, Kassowitz Félix humoros rajzai segítik megérteni a nehezebb kérdéseket, úgy hogy az olvasó vidáman forgatja ma jól a könyvet, és szórakozva okul belőle. Igen ügyes, hogy a könyv végén tárgykörönként megismétli a kérdéseket, s ezzel lehetőséget ad játékos tanulásra, kérdez — felelet játék rendezésére. A Műszaki Könyvnapok e sikeres műve nyilvánvalóan nagy közönségsikerre számíthat. Dr. V. P. QiujG&zLáv tengerpart — ()patija SAUMŰN 14. Önkéntelenül ahogy belejött a játékba, hangosan beszélt. A többi ágyról felemelkedtek az emberek és hangosan nevettek. — Hagyja már Sándor bácsi — kértem. Abbahagyta. Nem hatott rám a bohóckodás, mert tudtam, hogy nem gondolta át a helyzetemet. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy jót akar nekem. Gondoltam, őszintén beszélek vele. — Figyeljen ide. — Na? — Tudja én nagyon szerelem Verát. — Látom. — Igen. — Ő is téged. Jobbat nem is kívánhatsz. Rendben, de maga tudja, milyen a szerelem. Nem templomi história. _ ? — A Vera engem úgy ismert meg, mint bányászt. .. Akkor nézett rám először és hajtotta oda a fejét, amikor azt meséltem el neki, milyen a föld alatt. — Na és? Most meg lesz egy góré ura. — Kegyelemből. — Cö... cö... — Hűséges lesz hozzám, attól nem félek... de a szerelem elszáll.. . az nem a jóakaraton múlik. — Ne okoskodj. — Ez pedig így van. — Akkor se akard az egész világot. Különben se hiszem, az az asszony oda van érted... — Most még igen, és különben is nemcsak Vera van. Én is vagyok. Ha magam hagynám ott a bányát, de csak azért, mert az az átkozott fal rámom- lott. Mindig ott ülne a mellemen, hogy egy szerencsétlen perc tehetetlen áldozata vagyok. — Bolond vagy te, nem áldozat. Megint elmúlt egy hét. Kétszer is megpróbáltam talpraállni. Ha lépésre mozdítottam a jobb lábamat, olyan fájdalmat éreztem, mintha kést forgatnának az agyamban. Nem is sokat gyötörtem magamat. Majd küldenek értem kocsit — gondoltam. Úgy járok majd be az irodába, míg megszokom a mankót. Egyik délelőtt ismerős füttyjelef hallottam a kertből. Megdobbant a szivem. Más is ismeri gyermekkorunknak ezt a jelét? Azután háromszor megismétlődött. Mindent feleda pásztói gimnásdumban korlátozhatnak. Hiába rendeljük meg a szükséges kellékeket, nem szállítja az IFÉRT. A második-harmadik osztályban pedig jóformán nincs is felszerelés a tanultak bemutatására. Zombola László kémiatanár veszi át a szót: — Nagy megrendelést adtunk fel, de alig érkezett valami. Küldtek jó négy láda üvegeszközt, nem is a legfontosabbakat. Mérlegünk, vegyszereink nincsenek. Még bemutatni is nehéz egy-egy új, a könyv alapján ismertetett vegyü- letet. Csak egy tálcára, ami ráfér, annyival tudok az órákra menni. Ez pedig kevés a mai korszerű tanítási módszerekhez. Valahogy ott a baj, hogy új dolgokat nincs módunk megkapni. A mi iskolánk pedig egy évtizedes sincs, kevés az az eszköz, amit a régi épületből magunkkal hozhattunk. VERES ÉVA biológia szaktanár szintén panaszkodik: — Nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy ezer forintért három vari- oscopot kaphatunk. Előkerítettük az ezrest, de a vari- oscopok használhatatlanok. A rögzítő rész pontatlan, emiatt az egész műszer hasznavehetetlen. Az iskola egyetlen mikroszkópja is elavult. Ahhoz, hogy szemléltetve taníthassunk öt-tíz gyerekenként legalább egy műszerre volna szükségünk, hogy kis munkacsoportokat alakítva egyszerre dolgozhasson az egész osztály. Na és a vetítőkészülék? Van is meg nincs is. Eltörött egy lencsése, és senki nem tud felvilágosi tani, hová vihetjük pótlásra, illetve hol szerezhetünk új lencsét A gyerekek pedig nagyon szeretik a metszetekről készült vetítéseket Növénytani gyakorlatokra egyáltalán nincs lehetőségünk. A szertár — bár inkább raktárnak nevezném — északi fekvésű, nap nélkül pedig elpusztulnak a növények. Szóval az iskolareform megszabta követelményeknek mi itt P ásztón sajnos még nem t®- dunk eleget tenni. — Amivel dicsekedhetünk, az talán a könyvtár — veszi át a szót az igazgatóhelyettes — csaknem négyezer kötet könyvünk van, jól használhatóak q tanultak kiegészítéséhez, de azoknak már csak a folyosón jutott hely. S milyen nagyon fontos lenne az egyre népszerűbb isk*. la-tv óráinak hallgatás^ de nekünk nincs tévénk, • ha volna sem lenne olyan termünk, amely a hét több napján szabadon fogadhatná az adások iránt érdeklődő gyermekeket. Szóval a nevelői szándék igen kevés a korszerű oktató-nevelő munkához, a feltételek biztosítása viszont nem rajtunk múlik, felettes szerveinknek kellene egy kicsivel többet törődniük velün' MEGSZÍVLELENDŐ ed az óhaj, figyelembevéve hogy jövőre még több elsőst várnak a nappali az esti és a levelező tagozatra. ü. ML Artur Rimbaud 1854-1891 Vidor Hugo ,íkölyök-Shakespeare"-nek neveti, Verlaine „száműzött angyal”-nak látja. Aragon pedig úgy tekint rá, mint a modem irodalmaknak talán „legnagyobb költőjére, akinek szelleme, hangja kísérts költészet utolsó fél évszázadában*. Alakja köré trafó-* szók, legendák fonódnak, tulajdonképpen egy zseniális kamaszfiú. Egész életművét serdülő korában alkotta,\ 15—19 éves koráig. Ennyi idős, amikor megírja ad „Egy évad a pokolban” című művét. Senki se gondolná, hogy utolsó alkotása ez. Katonának áll a holland] gyarmati hadseregbe. Alig érnek Batáviába, megszökik. Ciprus szigetén vállal munkafelügyelői állást. Később Etiópiában egy kereskedelmi cég beszerzője, kai ravánokkal jár... Az irodalomról többé hallani sem akar. 37 éves korában, súlyos betegségben, szörnyű szenvedések közepette hal meg egy marseilles-i kórházban. Rimbaud emberi-művészi útkereséseit, felismeréseit, élményeit páratlanul színpompás, érzékletes, eredeti képekben, meghökkentő asszociációkban gazdag nyelven fejézi ki. Az érzések kavargása, a szép és csúnya sértő kontrasztja, nyers és vad indulatok, szárnyaló szelíd vágyak mind-mind jelen vannak Rimbaud költészetében. Az őszi könyvhetek eseményei EZ A NÉGYTANTERMES iskola, amelyikben most a pásztói kilenc tanulócsoportos gimnázium székel, eredetileg általános iskolának készült. Érthető, hogy a tizedik tanévet megkezdő gimnázium nagyon szűkösen, épphogy csak elfér benne. Hát még, ha hozzászámítjuk az ideit, hogy a három elsőosztályban több tanuló szorosko- dik, mint valaha esztendőkkel ezelőtt az egész gimnáziumban. A korszerű követelmények szerint ilyen zsúfoltságban tanítani alig lehet. Maga a tanári kar a hat személyesre tervezett nevelői szobában szorong, tiznnégyen vannak pillanatnyilag, de még négy szaktanár hiányzik is. Külön előadóterme nincs, így a speciális kísérleteket igénylő órákat, a fizikát, a biológiát és a kémiát is a tantermekben tanítják a nevelők. A tantermekben, amelyekben a katedráról a szemben lévő falig pad van pad hátán. Tanteremmé lépett elő az ifjúsági szoba — igy ilyen nincs is — a tanulószoba és minden olyan helyiség, amelyet valamelyest is nélkülözni lehet. Minket most esősorban az érdekel, hogyan tudja a nevelőtestület a szemléltetéshez szükséges eszközöket .alkalmazni, mit tudnak tenni a tanárok az órák színesítéséért. A nevelők a fizika tanárt, Almási Lajost unszolják, mert az ő lehetőségei még a legelfogadhatóbbak. ő mondja el, hogyan vélekedik erről a gondról. — Legjobban az előadó terem hiányzik. Erős szagokat árasztó vegyszerekkel is dolgozunk, szagelszívó berendezés azonban nincs az osztályban, és ez kellene a nap további részében. Sajnos még így is csak annyi műszerem-vegv- szerem van, hogy bemutathatok egy-eev kísérletet, de már a tanulók nem gyave lekászálódtam az ágyról. Az ablakhoz ugráltam. Az öcsém állt lent. — Szevasz... Péter, ne menj oda... Jó lent... Várunk. .. — Igen.... — Hallod? — Hallom. — No? Mit mondjak? , — Hát... nem mozog a lábam... — Akard... mozog majd. — Nem tudom... — Együtt dolgozunk majd... először csak úgy teszel-veszel... — Igen. — Érted. Sietek, úgy kaptam el egy kocsit, ami ide jött. Indul vissza. Éjszakás vagyok. — Szevasz. — Szevasz. Vera délután titokzatosan mosolygott és a táskájából előhúzott egy borítékot. A borítékban az osztályvezetői kinevezésem, dátummal. Még a legnagyobb fájdalmak idején is sokkal többet tudtam beszélni Verával, mint akkor délután. Ö beszélt, beszélt, én meg másra gondolva bólogattam. (folytatjuk) A megyei őszi könyvhetek keretében a pásztói járásban is több irodalmi estet, író-olvasó találkozót rendeznek. A könyvheteket a járás Madách-emlékesttel Csecsén nyitotta meg. Szépen sikerült irodalmi műsorban Pintér Nándor gimnáziumi tanár méltatta nagy drámaköltőnk munkássá-1 gának jelentőségét. Október 24-én állattenyésztési ankéttal egybekötött mező- gazdasági szakkönyv kiállítást és könyvbált rendeznek Taron, november 14-én Szurdokpüspökiben irodalmi est, november 21- én pedig Szirákon író-olvasó találkozó lesz az őszi könyvhetek keretében.