Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)

1964-10-21 / 214. szám

6 NÖG aA D 19S4 okóőber 21. saarda VITAFÓRUM A termelékenység és a gépesítés A Nógrádi szénterület geológiai adottságai nem mondhatók kedvezőnek a gépesítés szempontjából. A decentralizált, aránylag vé­kony települések, nagytel­jesítményű, korszerű, auto­matizált berendezések al­kalmazását nem teszik le­hetővé. Nincs megfelelő munkaterület, leművelhető nagytömegű szénvagyon, így a külföldi bányászat­ban használatos jövefeztő- és rakodógépek nagyrésze a mi medencénkben nem alkalmazható. Éppen ezért a hazai viszonyoknak meg­felelően készültek olyan gépek, amelyek több mun­kafolyamatot egyidejűleg végeznek el. Ezek elősegí­tik a termelékenység foko­zását, a bányászok munká­jának megkönnyítését. Alkatrészhiány A Hidasi rakodógépek közül három már csaknem egy éve vesztegel kúpfogas- tengely hiánya miatt. A rabolóvitlák a termelékeny­ség elősegítése mellett biz­tonsági célt is szolgálnak, mégis tartlék-alkatrészhi­ány miatt jó részük nem alkalmazható. Kóta-gépe- inkhez, AK—300-as átrakó berendezéseinkhez a tavaly megrendelt alkatrészeket jórészt jövő évre és 1966- ra igazolták vissza A ter­melés kiesés mellett csu­pán a 3 Hidasi gép miatt eddig kb 100 000 forint amortizációt hiába fizet­tünk ki, holott a szükséges alkatrészek értéke alig pár ezer forint. Egyre több műszak megtakarítást A mostoha körülmények ellenére teszünk erőfeszíté­seket a földalatti gépesítés fokozására. Kétségtelen, hogy a külföldi szénbá­nyáikban elért 70—95 szá­zalékos gépesítést jó ide­ig nem érjük el. Egyetlen gyalunkat a mizserfai vé­kony II-es telepben üze­meltetjük azért, hogy a legnehezebb fizikai mun­kát gépesítsük, másrészt, hogy minél nagyobb III. telep legyen lefejthető. A fejlesztés további le­hetősége, a kányási, mátra- nováki, tiribesi frontfejté­sek gépesítése gyaluval, vagy maróhengerrel. En­nek azonban határt szab a frontfejtések telepíthetősé­ge. Üj utat, a rövidhomlo- kú frontfejtések gépesíté­sét kell megoldani. A gépi rakodás fejlődé­sében a munka megköny- nyítésén kívül az idő meg­takarítás tel jgsí tménynö ve­lő hatása érzékelhető a legjobban. 1961-ben 24 600, 1962-ben 33 200, tavaly 34 700 műszak megtakarí­tás volt. Elsősorban a könnyen kezelhető kis fel- rakókat és átrakókat kí­vánjuk elterjeszteni. Ilye­nek a Kóta, AK—300 típu­sú gépek, melyeket a bá­nyászok szívesen használ­nak. Itt is kell még az új utakat keresni, AK—300 átrakóval megteremteni a gyorsvágathajtás és a rá- robbantás lehetőségeit. Egy ilyen átalakított berende­zés már készül a nagybá- tonyi műhelyben és azt no­vemberben kipróbáljuk Székvölgyön. A fejlődést gátolja, hogy ezek a gépek sujtóléges bá­nyákban nem alkalmazha­tók. Ésszerűbb teljesítést A jövő fejlődését, a tipi­záláson és munkahelyi kon­centráción kívül a éssze­rű telepítésben, a gépek kímélésében, a javítás és karbantartás gyorsításában és jobb minőségében, a hi­ányos berendezések teljes­sé tételében látjuk. A földalatti gépesítés mellett fontos a külszíni kisegítő berendezések tel- jesítménynövelő hatása. Geológiai adottságaink megszabják a külszín ar­culatát is. A hosszú útvo­nalakon történő szállítás, a több kis- és korszerűtlen osztályozó berendezés, mű­hely, bizonyítják ezt. Bá­nyáink teljesítményét sok esetben akadályozza ezek korszerűtlensége. A külszí­ni gépesítés trösztünk te­rületén az elmúlt években sajnos nem fejlődött oly mértékben, hogy bányáink termelését zavarmentesen ki tudná szolgálni. Annak ellenére, hogy javult a kül­színi szállítás, a személy- szállítás megszüntetésével, a Petőfibányáról átvett mozdonyok üzembehelye­zésével, de még mindig sok elavult mozdonyunk van, amelyek már nem felelnek meg a mai követelmények­nek, Osztályozóink közül kor­szerűtlen és kihasználatlan a vízválasztói, a zagyvara­kodói, a kistérén vei Fo­lyamatban van a novaki osztályozó korszerúsitese Kevés a bunker ozembetűnő, hogy kevés szóntároló bunkerral talál­kozunk, s így a bányák termelésének elszállítása csak akkor biztosított, ha a szállítás, az osztályozás és vagonbarakás feltételei egyidejűleg maximálisan kielégítettek. Emiatt a ki­sebb üzemzavar rövid időn belül a bányák termelésé­ben is érződik, Éppen ez­ért szorgalmaznunk kell a gyulai 100 vagonos bunker mielőbbi üzembehelyezését, a zagyvái- és a vízválasz­tói osztályozok koncentrá­lását, kihasználását. A termelékenységet nö­velő hatása van trösztünk területén a meddő ürítés gépesítésének is, amelyre a Zagyvái Bányaüzemnél van értékes kezdeménye­zés. Adorján Henrik ^uram a (Kin ka László felvétele) Rémtörténet A Kórház folyosón ülök, nem messze tólem egy másik páciens. Ö nem zavar engem, én nem zavarom öt. Szemben ajtó nyílik. Fe­hér köpenyben, az orvo­sok és pékek nemzetközi sapkájában erős férfi jön ki. — Mit óhajtanak? — fordul hozzánk. Szomszé­dom nálam szemfülesebb, vele kezd beszélgetni a jö­vevény. — Mi a panasza — kér- ,dezi a pácienst. — Nem tudnám egycsa- pásra megmondani. Több panaszom! van — No mit érez, mit fáj­lal? — Hossz a közérzetem, — így a páciens. Valami nyomja a gyomrom. Sót, gyomoridegességet is ta­pasztaltam. S ez utóbbi, szóval a gyomoridegesség különösen tegnap óta gyö­tör. Mióta elolvastam az újságból ezt a kémtörténe­tet. — Üjságot terít ki. — Ezt ni „A pókháló és a 74-es hajó". Nagyon felhá­borított a cselekmény, de a gyomrom főként attól jött mozgásba, hogy meg­írták... Ön is olvasta? — Nem, nem olvastam! Tegnap zsúfolt napunk volt. Három műtétet csi­náltunk. De meséljen.. Az el is mesélte, es a fehérköpenyeshez for­dult: —Hát lehet ilyen ügyet­len kémtörténetet írni? Pocsék uram! Pocsék! Ha gyenge kifejezést akarok használni. Éppen olyan, mint amikor Mark Twain mezőgazdasági szaklapot szerkesztett és azt írta: hasznos, ha a farmer augusztus helyett már jú­liusban elveti a kukorica­szárat és kiülteti a hajdi­nakását! — Igen! — bólogatott a féhérköppenyes. — Na, lám. ez idezte elő a betegséget. Külön­ben nemcsak a gyomrom, hanem a szivem is, az is nyavajás. — No, mondja csak! — Mondom! Úgy érzem, hogy a szívem és a gyom­rom fájdalmainak kapcso­lata van. Mert... ha fáj a gyomrom, akkor gyorsab­ban ver a szívem, s ha lasabban ver a szivem, jobban fáj a gyomrom. — Érdekes! — Valószínű nemcsak a gyomrom és a szívem kö­zött van kapcsolat, hanem a szememmel együtt lán­colatot képez. Ma reggel jöttem rá. Fájt a szívem, éget a gyomrom, és eny­hén könnyeztem. Ha pe­dig könnyezek, akkor nem fáj a szívem, csak a gyomrom remeg. De az annyira, hogy a kezem is átveszi a rezonanciát és a nevemet sem tudom leír­ni. — Ez valóban bonyolult — Állapította meg a fe­hérköpenyes. — Tehát, ha a gyomra fáj, akkor fáj a szíve... — Nem! Akkor gyor­sabban ver! — Igen! És, ha lasab­ban ver a szive, akkor nem fáj a gyo... — Nem! Akkor jobban fáj a gyomrom. — Igen! Namost, ha fáj a szive, akkor könnyezik, s ha jobban fáj, akkor valósággal sír, igaz?! Trégre kibogozták a * szem, szív és a gyomor összegubancolt láncát. S ekkor kinyílt az ajtó, ahonnan az imént a fehérköpenyes jött. A mű­tőst hívták: — Bocsánat mennem kell! — mondta a fehér­köpenyes és felállt. — Nem ön az orvos? — kérdezte a faképnél ha­gyott. — Műtős vagyok kérem —' felelte a fehérköpenyes. És kellő önérzettel hoz­zátette: — De én is irok kem­törteneteket. V. Gy. Vérátömlesztés v. önként és ingyen A kórházak vérszekré­nyeinek készlete megnyug­tatóan biztosítja a súlyos betegek életben maradását és gyógyulását. Ehhez to­vábbra is vér és véradók kellenek. Az orvosok a jövőben a nagy követel­ményeknek csak akkor tud­nak eleget tenni, ha a vér­adók tábora növekszik, ha minél több önkéntes vér­adó lesz. Tulajdonképpen ez a tudat már el is ju­tott társadalmunk minden rétegébe. Bizonyítja ezt az is, hogy a véradók száma évről-évre növekszik. A legjobbak újabb és újabb embertársukkal értetik meg, hogy vért adni a leg­szebb emberi kötelességek közé tartozik. A kórházak és klinikák gyógyulást vá­ró betegei meggyógyulnak az önzetlen emberek 2—3 deciként összegyűjtött élet­mentő vérétől. Nem egy van közöttük, aki tízszer, hússzor, vagy még ennél is többször tartotta oda a karját véradásra, hogy a kis palack reményt, gyó­gyulást vigyen valakinek, akit nem ismer, talán so­ha nem is látott. A véradók nem különös . emberek, csak egyszerűen emberek, önkéntes vér­adók, s a me'""'őződés, jó­tékonyság, hála indítékai vezérlik őket. Itt nem le­het határ, nem lehet val­lás, más világnézet, beosz­tás, származás, rang, nő avagy férfi. A cél vert ad­ni, életet mentem. A véradók is egyszerű munkásai a dolgos hétköz­napoknak, mégis tudjuk, hogy ök azok, kik termelő munkájuk mellett még ad­nak valamit a társadalom­nak, életet mentő emberi vért, amit semmilyen mo- r dem gyárban nem lehet előállítani, de a gyógyulni vágyók ezreinek van rá szüksége. Csak a bányá­ban. a gyárban, meg talán otthon tudják, hogy vér­adók is. Sem a műhelyek­ben, sem a gyáron kívül nem kívánnak ők megkü­lönböztetést. Adtak és ad­nak, mert tudják, hogy embertársaikon segítenek vele, segítik az orvost, szenvedéseket enyhítenek, betegségeket győznek le az ő áldozatkész cselekedetük révén. Hosszú az út a vér tit­kának megfejtésétől a mai korszerű, tudományosan megalapozott vérátömlesz­tésig. Ezen a szép és nagy úton óriási terhet vállal­nak a gyógyító orvosokon kívül a véradók is. A cél az, hogy ezt a nagy ügyet minél többen szolgáljuk, minél több véradó legyen, minél jobban elégítsük ki a tudomány által tá­masztott igényeket, gyó­gyulni vágyó betegeink fel­épüljenek. és velünk együtt alkothassanak, örülhesse­nek. Dr, Pirkner Ferenc Huszonhárom iiit@nd@ A második világháború idején 1941-ben kapcsoló­dott be a vöröskeresztes mozgalomba König Klo- tild. Azóta szünet nélkül aktívája a mások egészsé­gét védő nemes mozgalom­nak. Most, hatvannyolc­évesen is mozgékony titká­ra a balassagyarmati váro­si vöröskeresztnek. Balassagyarmaton 1 290- as taglétszámmal hat alap­szervezet tevékenykedik. Sajátosan mások a felada­tok a terményforgalminál, a városi kórházban, az épületszerelőnél a nehéz­konfekciónál, vagy bárhol a városban. Abban azon­ban minden szervezet meg­egyezik: az emberek egész­ségesebbek legyenek tisz­ták, az utcák korszerűek, az üzletek. Nyolc egész­ségügyi állomást létesített a vöröskereszt, a város nyolc pontján kéznél a segítség bármikor, bármi történjék. Közülük a leg­szebb, legjobban felszerelt az állomáson lévő kis egy­ség. Nem kis munkát lát el csupán társadalmi tevé­kenységként König Klotild. Hogy melyik inkább a szív­ügye, mi áll legközelebb hozzá, erre nem tudott fe­lelni. Büszkeséggel újsá­golja viszont, hogy ötezer asszonynak küldtek meg­hívót a rákszűrés előtt, s hogy egészségügyi tan fo­lyamot szervezett a vörös- kereszt a város iskoláiban is. És ezzel nyolcszáz kis­iskolás sajátította el a legnélkülőzhetetlenebb egészségügyi ismereteket Aztán a város tisztasá­gáért oly sokat fáradozó mozgalom eredményeit so­rolja. Százharminc akti­vista járja rendszeresen az utcákat, vizsgálja, elle­nőrzi a város kétezerötszáz házát. Rendszeresen törődik az alkohol rabjainak áldoza­taival, figyelemmel kiséri az ilyen családok éj étét és azonnal segít a gyereke­ken, vagy a házastársakon. Ünnepeken a kórházban fekvő betegeket látogatják meg, anyák napján, gyer­meknapon kedves öröm­ként egy-egy szál virágot, visznek az ágybanfekvő- nek. Az önzetlen segítség szép példáit adták azok a véradók is — hatszázat tartanak nyilván — akik az életmentésben nélkülöz­hetetlen vérrel sietnek em­bertársaik segítségére. A városi vöröskereszt ve­zetőinek figyelme minden­re kiterjed. S hozzá kell tennünk, hogy mindeme te­vékenységét nem a nyug­díjasoknak kijáró pihenő­időben, hanem munka mel- lell — orvosirnok az egészségházban — látja el ez a faradhatatlan szfefi, idős titkár.

Next

/
Thumbnails
Contents