Nógrád. 1964. október (20. évfolyam. 197-223. szám)
1964-10-21 / 214. szám
196! afetáher 21. saerda »ÖOSÄB 5 Nincs halogatni való időnk A asaap ráart vettem egy tanácskozáson. A ZIM Salgótarjáni Gyáregységének párt-végrehajtó bizottsága hívta össze, szocialista brigádmozgalom aktuális problémáit megbeszélendő. Minden részletre kiterjedő beszámoló helyett a tanácskozás néhány alapvető motívumát ragadnám ki. Mindenekelőtt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezen az értekezleten talán a legtöbb bírálat a szocialista brigádok kulturális vállalásait érte. Beszámolók már korábban is érintették ezt a kérdést — s az utóbbi időben egyre gyakrabban úgy, mint a szocialista brigádmozgalom „gyenge pontját" —, de most alig volt felszólaló, aki a probléma ilyen, vagy amolyan vonatkozásáról megjegyzést ne tett volna. A másik figyelemreméltó mozzanata a tanácskozásnak, hogy a mozgalom aktív részvevői és helyi irányítói, segítői előtt is kirajzolódik a jelmondat három összetevőjének szerves, egymást feltételező, kiegészítő, egymásra ható kapcsolata, Ébred az a felismerés, hogy a „Szocialista módon... tanulni..követelmény teljesítése nem kevésbé fontos a termelési vállalások valóraváltásánál. Hogy a három követelmény nem tűr meg semmiféle rangsorolást, Hogy közülük bármelyiknek az elhanyagolása az egész mozgalom torzulásához vezethet. Néhány Összefüggésre azonban még az imént mondottakon kívül is rá kell mutatni. A mozgalom „Szocialista módon... tanulni” célkitűzése a marxista világnézet, a szakmai ismeretek és az általános műveltség fejlesztését foglalja magában. A.Z, hogy napjainkban ez utóbbi — az általános műveltség színvonalának emelése kerül — leggyakrabban terítékre, jelzi, hogy a legtöbb tennivaló ebben van. De indokolt azért is, mert a politikai ismeretek bővítése s a szakmai továbbképzés hatékonysága sem nélkülözheti azt a bázist, amelyet az általános műveltség emelése teremt. És most már legyen szó ne csak a szocialista brigádtagokról, de a gyár többi munkásáról is. Egy tapodtat sem jutunk előre, amíg rá nem döbbenünk, hogy az általános iskolai végzettséggel kapcsolatos tűzhelygyári számadatok nyugtalanítóak. A gyár személyzeti osztályának kimutatása szerint a vállalat 1727 munkása közül 1312-en nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel. Köztük van 82 analfabéta is. Jobb az arány, ha a szocialista brigádok általános iskolával rendelkező, vagy nem rendelkező tagjait vesszük számba. De lelkendezésre itt sincs okunk, hiszen a 370 szocialista brigádtagnak több mint a fele nem járta ki a nyolc általánost. S ha ezt az adatot összevetjük azzal, hogy a vállalat munkásai közül jelenleg mindössze harmincötnegyvenen járnak, Illetve iratkoztak be általános iskolába, hogy abból a 194 szocialista brigádtagból, aki nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel — mindössze tizenhármán szánták rá magukat a megszerzésére — látnivaló, hogy a szocialista brigádtagok, de valamennyi munkás műveltségének fejlesztése érdekében kitűzött céltól még' messze vagyunk. Elérését nem elvont humanisztikus szándékok sürgetik. hanem konkrét, gyakorlati feladatok. A nem kielégítő alapműveltséggel rendelkező munkások számaránya kedvezőtlenül hat a szakmai és a politikai oktatás eredményességére is. Az elmúlt oktatási évben ebben a gyárban is tapasztaltam, hogy a szocialista bngádtagoknak legalább a fele évek óta azonos szintű politikai szemináriumra jár, s hogy a többség azért nem léphet „felsőbb osztályba”, mert például a filozófiai, vagy a politikai gazdaságtan alapjaihoz hiányoznak a történelmi, földrajzi, biológiai és egyéb alapismereteik. Ezeket az általános iskola anyagából meríthetnék — ha elvégezték volna, Kritika tárgya, hogy a gyárban elhanyagolták a szakmai továbbképző tanfolyamokat. Ennek azonban nemcsak az az oka, hogy hiányzott a tanfolyamok megszervezésének és szervezett lebonyolításának ellenőrzése, de az is, hogy a meghallgatott előadások ismeretanyagának csak egy bizonyos hányada talált megértésre' e tanfolyamok hallgatóinak tekintélyes részéből hiányoznak a matematika, a fizika, a kémia és más tudományok alapismeretéi. Nem vitás tehát, hogy az üzem egyik legfontosabb feladata: megteremteni a — szerintem forradalmi — áttörés feltételeit. Amelynek célja: néhány éven belül gyökeresen megváltoztatni a Tűzhelygyárban az általános iskolát végzettek és nem végzettek arányszámát. A szocialista brigádoknál — amelyek ennek az áttörésnek rohamcsapata — el kell követni mindent, hogy a tagok a lehető legtöbben vegyék fel kulturális vállalásaik közé a dolgozók általános iskolájának elvégzését. A munkához haladéktalanul hozzá kell látni, mégpedig újabb, hatékonyabb, eszközökkel, módszerekkel, mint ahogyan azt eddig tettük. A vállalatnak bonyolult termelési feladatokat kell megoldania, amelyekhez művelt, képzett munkásgárdára van szüksége. Ez a követelmény fokozottan fog érvényesülni a rekonstrukció után. Hogy eljussanak ehhez a felismeréshez: a mi dolgunk. Hogy a felismerés realizálódhassák: az is a mi dolgunk. Mindkettő esetében túl kell jutnunk a jelenség, a tények egyszerű megállapításán. S ez elképzelhetetlen a gyár vezetőinek minden részletre kiterjedő, évekre szóló iskolára ktilRekonstrukció Kalalin-aknán Katalin-akna jelenleg 40 vagon szenet ad az országnak naponta. A jelenlegi körülmények között azonEgyelóre meg fekszik, de r övídesen szerelésre állítják az uj aknatornyot (Koppány György felvételei) dési terve nélkül a munkások iskolai oktatásával egész évben, állandóan foglalkozó, tevékenykedő, közbenjáró, segítő szerv, testület nólküL Olyan — akár hivatalos, akár társadalmi — testületre van szükség, amely megtalálja az utat a munkások meggyőzéséhez. S még valamit. A napokban kezembe került két homokterenyei tanár, Simon Elemér és Bóka István beszámolója, amelyben elmondják, hogy községükben úgynevezett beiskolázási bizottságot létesítettek; iskolai végzettség szempontjából, számba vették azokat az üzemi dolgozókat, akik a községben laknak. Elmentek az üzemekbe. felkeresték azokat a dolgozókat is, akiket rá akartak bírni a beiratkozásra. A vezetőiknél „kiharcolták”, hogy iskolába járó dolgozóiknak ne csak biztosítsák a tanulás feltételeit, de ellenőrizzék is őket, tanulnak-e. Otthonukban is meglátogatták azokat a dolgozókat, akiknél észrevették: csupán ez a beszélgetés „hiányzik” a beiratkozáshoz. ban három év alatt termelése teljesen visszafejlődött volna. Szükség volt a rekonstrukcióra, amire mintegy 62 millió forintot fordítanak, A külszínen is építenek, de a föld alatt is folyik a munka. Dolgozik a Bányászati Építő Vállalat, a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat, az aknamé- lyitők. A jelenleg 40 vago- nos bánya napi 65 vagonos kapacitásra fejlődik fel. A beruházási munkálatokat 1966 végére kell befejezni. Képeink a Katalin-aknán folyó munkálatokról készültek. Példákkal illusztrálják miként „idomítják” a tananyagot, kinek-kinek a munkaköréhez. miként keresnek és találnak olyan nevelési módszereket, amelyek a legeredményesebbek a felnőttoktatásban. Az ő lelkesedésük és a velejáró módszeresség ': ' követésre méltó. Nemcsak az oktatási intézményekben, de az olyan üzemekben is, mint a tűzhelygyár. Ha az általános iskolával nem rendel- I kező tűzhelygyári munkások a jelenlegi ütemben szerzik meg az alapművelt séget, tizenöt- húsz esztendő is beletelhet, mire a mostani statisztikai adatok megfordulnak. És ezt nem engedhetjük meg magunknak. Nincsen halogatni való időnk. Éppen ezért ne csak az iskola keresse az üzemet — az üzem is keresse az iskolát. Gyárigazgató és iskola igazgató, mérnök, művezető üzemi párttitkár, szakszervezeti titkár szocialista brigádok és iskolai tanárok együttes erőivel munkálkodjanak minden a jövőtől elhódítható esztendőért. amellyel hamarább emelhetik munkásaik többségének általános s ezzel eevütt világnézeti és szakmai műveltségét. Csizmadia Géza Dolgoznak a szegecselők Az aknagép és transzformátorház már elkészült. A belső szereléseket végzik A ventillátorház szerelését befejezte a Nagybátonyi Szolgáltató szocialista KISZbrigádja
