Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-10 / 179. szám

1964. szept. 10. csötürtök. NÓGRÁÜ 5 Taz-tanácaadó t Korszerű talajművelést az őszi kalászosok alá A népgazdaság valódi érdeke Néhány szó az igazgatói alapról az aratAs-cséplés befejezése után legfonto­sabb feladata mezőgazda- sági üzemeinknek a követ­kező év sikeres termeszté­se érdekében a szükséges munkák megkezdése és el­végzése. Mezőgazdasági szakem­bereink körében általános, hogy a tervezett és előre­becsült őszi búzatermés csökkenését legtöbbször a kedvezőtlen időjárással in­dokolják. Kétségtelen, hogy az időjárás befolyásolja a hozamot, de nem csupán ez okozza az indokolatla­nul alacsony termésátlago­kat. Figyelembe kell ven­ni a jó termést elősegítő összes tényezőket és a ter­mesztéshez szükséges fel­tételeket meg kell terem­teni. A termést kialakító té­nyezők közül legfontosabb: az éghajlati viszonyok alakulása, a talaj, az agro­technika, az elővetemény, a vetőmag. Az éghajlati viszonyok alakulása tőlünk független tényező, ezért ezzel nem is foglalkozom. A talaj is nagy szerepet játszik a termés alakulá­sában. Vannak talajtípu­sok, melyek búzatermesz­tésre alkalmatlanok, pél­dául a könnyű homok, vagy a szik. Ilyenek me­gyénkben alig találhatók. Vannak azonban olyan ta­lajok — s ezek jellem­zőek megyénkre —, me­lyek csak tápanyag híján nem adnak megfelelő ter­mést. Az ilyen talajok gondos kezeléssel, mű- és istállótrágyázással, megfe­lelő talajjavító növények termesztésével hamarosan termőképessé tehetők. IDE KÍVÁNKOZIK még a fajta kérdése, nevezetesen az, hogy ilyen talajokon igényes belterjes fajtát ter­meszteni nem szabad, mert alacsonyabb eredményt ad­nak, mint az élelmes, idő­járással, tápanyaghiánnyal, dacoló belföldi fajták. Vé­leményem szerint mecha­nikusan, százalékos arány­ban nem lehet megállapí­tani, vagy éppen megszab­ni, hogy a termelő egysé­geknek, hány holdon kell belföldi vagy intenzív bú­zát elvetniük, ehelyett in­kább a tsz vezetőségével együtt kellene felmérni a lehetőségeket és a talaj számára megfelelő fajták termesztését igy kellene megszabni. Az agrotechnikai szabá­lyok betartása az üzemen múlik. Az irányítható té­nyezők közül ezen áll, vagy bukik a termelés sikere. Az elővetemény lekerülése után a késedelem nélkül elvégzett tarlóhántás, a leg­jobb talajállapot idején végrehajtott középmély, vagy mélyszántás, tehát a vetésidőre kifogástalan minőségben előkészített talaj biztosítéka a jó bú­zatermésnek. A talajelökészítésl a he­lyi adottságok, körülmé­nyek figyelembevételével végezzük. A búza vetéste­rületét, amint az sokszor előfordul, semmi esetre sem az aratáskor, hanem az előző év tervezése során kell kijelölni. Ha az őszi búza kalászos után kerül, akkor az első és legfonto­sabb munka a tarlóhántás. A jó minőségű tarlóhántás után az elpergett gyom és kulturmagvak gyorsan ki­kelnek. A talaj vízbefoga­dó képessége javul. A ta­lajélet megindul és a kö­vetkező talajmunkák könnyebben és jobb minő­ségben végezhetők el. A gabonatarlót, ha utána bú­za következik nem taná­csos ekével leforgatni még akkor sem, ha ezzel kifo­gástalan munkát végzünk. A mélyrekerült gyommag­vak kikelését és elpusztu­lását ugyanis meggátoljuk. De ezért sem tanácsos eké­vel dolgozni, mert a kul­turmagvak a későbbi talaj- munkák során felszínre kerülnek, kikelnek és fer­tőzik a búzavetést. Erre főként vetőmag termesztés esetén kell figyelni. KORÄN LEKERÜLŐ pil­langósok, valamint jól ápolt kapásnövények után, nem hantjuk le a tarlót, hanem középmélyen szánt­juk. Ezek a növények ugyanis jó állapotban hagyják vissza a talajt. Gondos ápolás esetén gyomtalanok, a szántással tehát egy munkafolyama­tot megtakarítunk. Ha azonban a lekerült növény tarlója gyomos, vagy a szántás az időjárás miatt rögös lenne, akkor először disztillerrel lazítjuk fel a talajt, majd utána , mint minden talajműveléskor lezárjuk. Az évelő pillangósok tarlóját szántani szoktuk, és pedig ha jól elő akarjuk készíteni a talajt, már a nyár közepén szántani kell, még akkor is, ha ez­zel egy kaszálást elvesz­tünk. A tarlóhántást a tar­ló kizöldülést után a szán­tás követi. A szántás mély­ségét a talaj állapota, va­lamint az előzőleg alkal­mazott művelési mélység alapján állapítjuk meg. Olyan üzemekben, vagy táblákon, ahol korábban a régi kisparcellákon na­gyon sekély művelés volt, ott a búza alá is fokozato­san mélyebb szántást kell adni az eketalp réteg áttö­rése végett. Helyesebb, ha a mélyítő művelést a ka­pás kultúrák kapják, mert a kalászosok nem igénylik a mélyművelést. A búzá­nak a 20 centis mélyszán­tás elegendő. Az ekét olyan mélyen járassuk, hogy a szántás omlós legyen, kivételes esetben, nagy esőzések után a nyáron hantosán végzett szántás is jól elő­készíthető. Erre azonban a mi éghajlati viszonyaink között nem lehet számíta­ni, ezért az ilyen szántá­soknak legtöbbször bi­zonytalan az eldolgozása. Ezenkívül a nagy száraz­ságban és melegben a han­tos szántás talajában szü­netel a talajélet. Mechani­kailag ugyan előkészíthe­tő a vetés idejére, de a talajélet tevékenysége csökken. A NYÁRON végzett szán­tást is azonnal boronáljuk és gyűrűshengerezzük. A megszántott talajt, ha ki­zöldül vetésig, tárcsával, kultivátorral és diszktiller- rel gyomtalanítjuk. A jól megművelt talaj vetés ide­jére beérett, morzsalékos lesz és a vetőmag a kívánt mélységre jól elhelyezhe­tő. Sokszor költségkímélés miatt kevésbbé fontosnak látszó művelést elhagynak, mint a nyári gyomtalanitó tárcsázást, ez azonban nem helyes, mert az esetleg költségesebb, de jól végzett munka a terméseredmény­ben többszörösen megté­rül. Meg kell emlékezni a szántás nélküli talajmű­velésről is. A szántás nélküli talajművelés ren­des időjárás, jó talaj­előkészítési lehetőségek esetén, nem pótolja a szán­tást és az azt követő ta­lajművelési munkákat. Vannak azonban kivételes esetek, mikor az eredmény érdekében a sekély talaj­művelést kell előnyben részesíteni. Ez akkor indo­kolt, ha az időjárás miatt a talaj állapota olyan, hogy szántással nem lehet rögmentes, megfelelő szer­kezetű magágyat előkészí­teni. AZ AGROTECHNIKAI kérdéssel szorosan össze­függ az elővetemény prob­lémája is. Általában jó, el­fogadható és rossz elővete- ményeket különböztethe­tünk meg, attól függően, hogy az elővetemény beta­karításának ideje a búza vetése szempontjából elfo­gadható-e s az elővetemé- nyek milyen állapotban hagyják vissza a talajt. Véleményem szerint a ke­vésbé jó elővetemények megfelelő mütrágyaadag- gal és nagyon gondos ta­lajelőkészítéssel még ked­vezőek lehetnek. Egész bú­zatermesztésünkre az az irányadó, hogy az elővete- ményt úgy kell megválasz­tani, a talajművelést és előkészítést úgy kell elvé­gezni, hogy a növény kez­deti fejlődését a legtelje­sebb mértékben elősegít­sék. Ha az induláshoz meg­adjuk a legkedvezőbb fel­tételeket, az időjárás befo­lyásolhatja ugyan a ter­mést, de az egyes gazdasá­gok hozomai között olyan nagy különbségek, mint az utóbbi években voltak — nem lehetnek. Faragó Gusztáv főagronómus Szécsényi Tangazdaság Különös gyárépületi Aki csak távolról látja időn­ként, az ugyancsak csóvál­hatja a fejét: „Na ez is olyan, akár a Lucaszéke, nehezen készül el... ” Mert a váza kész már jó ideje, de a fal^i még hiányoznak. Az igazgatói alap fel- használására, különösen az egyéni jutalmazásra szánt hányadának szétosztására a vállalati közvélemény mindig érzékeny. Külön­leges esetek híre még az érintett vállalaton túl is elterjed, bejárja néha az egész iparágat. így volt ez nemrégiben is, amikor az egyik válla­lat igazgatója egész terv­időszakon át nem nyúlt az alaphoz, meggyőződés­sel állítván: vigyáz a nép­gazdaság érdekeire, nem bánik könnyen az ország vagyonával. Azóta is em­legetik, hogy a vállalatnál felhasználatlan maradt az alap. Létszámtól függően Mindenki számára vilá­gos ugyanis, aki csak va­lamennyit is megértett az immár másfél évtizede rendszeresített igazgatói alap valódi céljából, hogy az ilyen álláspont minden, csak nem a népgazdasági érdek képviselete. Az ala­pot azért bocsátják az igaz­gató rendelkezésére, hogy — kulturális és szociális célokon túl — a vállalat előtt álló gazdasági fel­adatok megvalósítását se­gítse, elsősorban céljutal­mazások alkalmazásával. Ez az oka annak, hogy az idén már teljesítményeik, alapjövedelmezőségük ala­kulásától függetlenül meg­kapják az egyes gyárak, vállalatok az e célra tel­jes pénzösszeget. Az ösz- „szeg tulajdonképpen csak a létszámváltozása szerint ingadozik. (A gyakorlatban az egyes vállalatok igaz­gatói alapját úgy határoz­zák meg, hogy a dolgozók számát beszorozzák az úgy­nevezett fejkvótával: átla­gosan 150 forinttal. Ezer fő esetén a vállalat igaz­gatói alapja például 150 ezer forint.) Távolról sem könnyel­műség húzódik meg a fel­tétel ilyen meghatározása mögött. Arról van szó ugyanis, hogy az igazgató számára — függetlenül a vállalati eredménytől — Távolról ilyennek látszik a hidasi új brikettgyár. Közelről azonban egészen más a kép. Állnak a falai is, csak­hogy nem téglából, hanem üvegből. Átlátszó gyár, bizonyos ösztönzési, kultu­rális és szociális kiadások­ra mindenképpen lehető­séget kell biztosítani. Célszerű felhasználás Különösen érvényes ez az alap kulturális és szociális kiadásokra szolgáló hánya­dára, a meglevő intézmé­nyek fenntartása érdeké­ben. Nem más azonban a helyzet a jutalmazást, ösz­tönzést szolgáló hányaddal sem. Sőt, éppen azoknál a vállalatoknál kell az ösz­tönzésre lehetőséget nyúj­tani a problémák megol­dása érdekében, amelyek­nek nincs teljesen rendben a szénájuk. Az igazgatói alap ilyen jellegű célfel­adatok elvégzését serkent­heti, ha a rendelkezés szel­lemének megfelelően gaz­dálkodnak vele. Ha az említett vállalat­nál arra vigyáznak, hogy a fontos pénzforrást ne fecséreljék el sűrűn tartott rendezvényekre és repre­zentációkra, lelkesen üdvö­zölni lehet = t^ekvést. De az igazgatói alapot itt takarítás címén felhaszná­latlanul hagyni egyet je­lent azzal, hogy lemon­dunk a vállalati tevékeny­ség hatékonyabbá tételé­ről. Ez pedig már való­ban sértené a népgazdaság érdekeit. Az elmondottakon túl indokolttá teszi az e té­mával való foglalkozást, az iparirányítás közelmúlt­ban végrehajtott átszerve­zése, az összevont nagy- vállalatok létrejötte is. Az igazgatói alappal most már az összevont vállalat ve­zérigazgatója rendelkezik. Az új helyzetben az is probléma, hogy szükséges-e felosztani, s ha igen, mi­lyen arányban a gyáregy­ségek között a központi igazgatói alapot. Nem vi­tás, központi keretre szük­ség van, hogy azzal a ve­zérigazgató a nagyvállalat ilyen is kevés van még az országban. Igaz, másban is külön­bözik ez sok üzemünktől. Mert ekkora üzem — öt­venmillió forintos beruhá­zás! — általában harminc hónap alatt készül el. Ezt — úgynevezett gyorsberu­házással — tíz és fél hó­nap alatt építették fel! Az ország hetedik bri­kettüzeme, hazai és nyu­gatnémet berendezéssel látták el, s már megkezdő­dött a próbaüzemelés. Ok­tóbertől folyamatosan ter­mel, s még ebben az év­ben 40 000 tonna 6 000 ka- lóriás kőszén-brikettet ad, azután pedig évente 150 000 tonnát. Esetenként messzire lát­szik a kivilágított csupa- üveg üzemcsarnok. Hama­rosan vagonsorok gördül­nek ki a kapuján, szállít­ják a tüzelőt az ország minden részébe. előtt álló feladatok elvég­zését ösztönözze. Az egész alapot tehát semmiképpen sem lenne célszerű fel­osztani. Az sem vitás azon­ban, a gyáregységvezetők­nek is szükségük van meg­felelő pénzügyi hatáskörre, hogy ezzel főbb célkitűzé­seik megvalósítását ser­kenthessék. . A rendeltetésnek megfelelően Ahhoz, hogy e hatáskör szélességét meghatározhas­sák esetenként figyelembe kell venni az egész válla­lat irányítási módszerét. Ahol erősebb a központi irányítás, ott a központi­lag kezelt hányad nyilván meghaladja majd a gyár­egységek között felosztot­tat Ahol a vállalati egv- ségek, tevékenységük jel­legénél vagy éppen veze­tőik rátermettségénél, fog­va nagyobb önállóságot él­veznek, a fordított arán" az indokolt. Érdemes t~ kintetbe venni -•> ' " egyes gyáregységekre váró sajátos feladatokat, és bonyolultsági fokát is. Nem kétséges, a nagyváHalAtnk- kezdetben erős köz- pontosítással. határozott központi irányítással kel­let indulni. .De az sem vi­tás: ahogy az új szerve­zet munkája, működése megszilárult, amikor már végbement az új keretek között a termelők tényle­ges koncentrációja, létre­jött az ésszerű munka- megosztás-, a vezetés is a docentrálizáció, a helyi önállóság növekedése felé fejlődhet. Ennek következ­tében igazgatói alap gyár­egységenkénti felosztásának aránya is fejlődéssel vál­tozhat. Summázva az elmon­dottakat: a népgazdaság valódi érdeke az, hogy az igazgatói alapot valameny- nyi vállalatnál a rendel­tetésének megfelelően hasz­nálják fel s ez feltételezi jz ipar átszervezéssel ke­letkezett új követelmé­nyek figyelembevételét is. M. M. Szőlészeti újítás Porlasztóit permetié A sztarazagorai gépgyár új típusú szőlőpermetező­gépet szerkesztett. Az új permetezőgép leglényege­sebb eleme egy ventillátor, amely a permetező oldat cseppjeit két és félszer kisebbre morzsolja, mint az eddig használt perme­tezőgépek. így a szőlő le­veleit rendkívül finom permet fújja be és a ven­tillátor légárama alulról fölfelé irányítja a növény­re. A gép kapacitása jó­val nagyobb az eddiginél, s működése is sokkal gyor­sabb, mert szerkezetében nincsenek csövek. „Átlátszó gyár ‘ Hidason A. K.

Next

/
Thumbnails
Contents