Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-06 / 176. szám
W6G1ÄB 5 1QM vasarr-sp Tss-építkezésl hónap 82®PTEMBER a mezőgazdasági építkezések hónapja. Termelőszövetkezeteink arra vállalkoztak, hogy ebben a hónapban minden erőt osszepontosít- va pótolják a mezőgazda- sági építkezéseknél meglévő nagyfokú lemaradást, amelyre jellemző, hogy a rendelkezésre álló 60 millió forintnak augusztus elejéig mindössze a 32 százalékát használták fel. Hatvan létesítmény építését még meg sem kezdték. Az építési hónap alatt a nagyfokú mulasztást teljes egészében már nem lehet pótolni. De a kivitelező vállalatok ígéretet tettek, hogy megépítenek hét 100 férőhelyes tehénistállót és kettő 96 férőhelyes borjúnevelőt. Ezeken kívül befejezik más egyéb megkezdett gazdasági épületek építését, hogy még ebben az évben felszerelhessék a szükséges technikai eszközöket. Miért jutottunk oda, hogy enyhén szólva ilyen tűzoltó munkára” legyen szükség a termelőszövetkezeti építkezéseknél? Nógrádban meglehetősen mostoha viszonyok között gazdálkodnak a termelőszövetkezetek. Nem egy helyen elavult istállókban tartják az állatokat. Nincsenek a gazdaságoknak megfelelő épületei. Éppen ezért egyre többen igénylik a korszerű gazdasági épületeket. Az állam ennek megfelelően jelentős hitelt biztosít a termelőszövetkezeteknek, amit általában igénybe is vesznek. Csupán az idén több mint hatvanmillió forint állt rendelkezésre ilyen célra. Részben az építőipar feladata a munkák végrehajtása, ehhez párosul a termelőszövetkezetek házi építési brigádjainak munkája. Sem a tanácsi építőipari vállalat, sem a tsz házi építőbrigádjai nem tudtak a feladatokkal megbirkózni. Érthető tehát a termelőszövetkezetek aggodalma és türelmetlenség' hiszen korszerű gazdaság; épületek nélkül elképzelhetetlen a gazdálkodás. IGAZSÁGTALANOK volnánk azonban, ha nem ismernénk el, hogy az építést kivitelező vállalatoknak, a tsz épitőbrigádok- nak nagy gondot jelentett eb-ben az évben is az anyaghiány. Nem kaptak hullámpalát, lefolyócsövet és különbőz vasanyagokat. De a nagyfokú lemaradásnak más oka is van. Hatvan létesítménynek még csak az alapozását sem kezdték meg. A termelőszövetkezeti építkezéseknél lévő nagyfokú lemaradás legfőbb okát a munka szervezetlenségében, a munka- fegyelem lazulásában kell keresni. Endrei alván egy Szolgáltató ház épül Érsekvadkerten Berum ási programjának az OKISZ által történt jóváhagyása után, megkezdték Érsekvadkerten egy , „szolgáltató ház” építését. A mintegy milliós költségből szabó, cipész, fodrász és fényképész részleget létesítenek ebben az épületben. A Nógrád megyei KI- SZÖV tervei szerint a folyamatban lévő építkezést felhasználják arra, hogy szövetkezetfejtesztési alapból emeletet építsenek a szolgáltató házra, s abban az érsekvadkerti KTSZ adminisztrációs helyiségeit rendezik be. A beruházás kivitelezését még ebben az esztendőben be kell fejezni. Ezzel párhuzamosan még ebben az esztendőben szolgáltató házat — férfi és női fodrász üzlettel, valamint cipőjavító műhellyel — létesítenek Endrefalván, Nagyrosziban és Diósje- nőn. Ez utóbbi község szolgáltató házában egyébként fényképész műterem is lesz. Az épületek terveit a Salgótarjáni Lakáskarbantartó és Építő KTSZ készíti E beruházás költségei körülbelül ötszáz ezer forintra rúgnak. Terv szerint, jövőre újabb hat-hét községb.en építenek hasonló szolgáltató házakat. SáeAjmaj előtt Közeledik tzz ősz és ez valahogy mindig búcsúzást is jelent. Özv. Csuka Já- nosnénak ez a hivatástól való búcsúzás éve. Ilonka néni nynugdijba készül. 1933-ban szerezte meg a szülésznői oklevelet, azóta dolgozik Erdőtarcsán. Ide néni nyugdíjba készül, gyermekeit és itt segített mások gyermekeinek a világra hozatalában. — Bizony nagy itt a fejlődés — mesél ezekről az időkről, — Amikor én kezdtem, a szülésznőtől megkövetelték, hogy még a pelenkát is kimossa. Az elődöm is ezt csinálta, én is ezzel kezdtem. Szaktanács helyett ez volt a szokás. Abban az időben még divat volt, hogy áztatott kenderkötelet kötöttek a vajúdó derekára és az ajtót rugdostatták vele, hogy előbb szüljön. Nehéz volt legyőzni q babonát. Ezek a fiatal marnak, akikkel ma itt terhes tanácsadáson találkozunk, mind Ilonka néni „keze alatt jöttek a világra”. — Bizony, a naplómba ezernél több szülés van bejegyezve. Csak az a szomorú, hogy még a negyvenes években a községben évi 30—40 szülés volt addig most legfeljebb 15 élet születik... — S ezután hogy lesz, Ilonka néni? — Nem jó arra gondolni, hogy ezután már nem dolgozom. Azt hiszem, én mindig itt leszek a tanácsadáson, ha megengedi a főorvos úr! És ezt nagyon kérem. Még nem vagyok fáradt, én még nem akarok pihenni — erősködik. De a haja ősz már, lassan eljön az élet tele is. Addig? Csinálja csak úgy, mint eddig, ha kedve tartja, Ilonka néni. A leendő kismamák szeretetre, figyelmességre vágynak, — Veress százférőhelyes tehémstálló csaknem két éven át épült; a töménytelen műszaki hiba miatt nem tudták átadni. És ez nem egyedülálló eset. Az istállók építésénél általában előfordult, hogy a tartópillérekre szerelt vasbeton gerendákat szakszerűtlenül helyezik el, emiatt azokat le kell bontani. Pásztón a 96 férőhelyes borjúnevelőnek már az alapozását olyan rosszul végezték el, hogy mindent elölről kellett kezdeni. Hasonló mulasztásokkal találkozunk a tsz házi építőbrigádok munkájában is. A termelőszövetkezeti épít kezések megvalósításában, ezeknek a brigádoknak nagy szerepet szántak. Évi tervfeladatuk 32 millió forint. Ebből augusztus elejéig mindössze 18 millió forint értékű munkát végeztek ol. Nem fordítanak megfelelő gondot a tűin donképpeni legfontosabb feladtukra, a termelőszövetkezeti építkezésekre. Az általuk készített dohánypajták például legtöbb helyen befejezetlenül, fedél nélkül állnak. A termelő- szövetkezetek férőhely hiányában ezekben a félkész pajtákba kénytelenek a frissen letört dohányt elhelyezni, kitéve azt az időjárás viszontagságainak. A TERMELŐSZÖVETKEZETI építkezéseknél lévő nagyfokú lemaradás okait itt kell keresni. És a szeptemberi termelőszövetkezeti építkezési hónapot arra is fel kell használni, hogy mindezeket megbeszéljék az építkezést kivitelező vállalat, tsz építőbrigádok tagjaival. Ha megértik, hogy a termelő- szövetkezetek csak korszerűen felszerelt gazdaságban tudnak korszerű gazdálkodást folytatni, akkor lényeges változás következhet be a munkájukban. Bobál Gyula Változások a belső szállítási gondok megoldásában Hamis és tényleges takarékosság A targoncaállomason — ami nem más, mint egy huliámlemezzel fedett le- szer, „ajtaja” pedig egy lánc — két villas targonca áll. Az egyik selejtezésnek néz elebe, a másikat javítják. A harmadik, a Diesel-motoros, éppen most húz el az úton előttünk. Emelővillájún vaslemez. Visszajövet begördül ez is az állomásra. — Őszinte legyek, elvtárs? — kérdi tőlem az egyik lakatos. — Már rongy mind a kettő. Ez is, meg a villanymotoros is. Körülbelül hároméves gépek — néznek össze és számolgatnak a targoncaállomás vezetőjével —, de a Diesel targonca hidraulikája jó, 'ha felemel hathét mázsát. Pedig két es fél tonnát pellene emelnie. Generálj avításra kéne vinni őket. Mert itt javítani...! Alkatrész, elvtárs, alkatrész. Azt hiszem, aranyat hamarabb szerezhetnénk, mint például egy Simmering gyűrűt. Tessék nézni. Áll a gép, a trafó- olaj mégis csöpög. Menynyi olajat csorgat el a hidraulikád egy műszakban? — lordul a targoncavezetőhöz. — Sokat. — Mégis. — Hat-nyolc litert. Ötből egy Csak az imént mondta az állomás egy másik dolgozója, hogy száz kiló transzformátor olaj háromnégy napig elég. Pedig tartania. Abból a költség- többletből amit a tűzhelygyári belső szállítás jelenlegi 'helyzete okoz, az a veszteség csak a kisebb tételek közül való. — Ez a kocsi, a heten még minden áldott nap a műhelyben volt — mondja az egyik háromkerekű targonca vezetője. — Hány robbanómotoros targoncájuk van? — kérdem az állomás vezetőjét, Nagy Sándort. — Négy darab háromkerekű és egy négykerekű. — Ebből jelenleg menynyi az üzemképes? — Egy. Átlagosan egy üzemképes — teszi hozzá. A targoncák „életkora” két-három év. Később a főmérnök mondja, hogy normális körülmények között akár tíz évig „elélhetnének.” Hibák sora Mi az oka a korai kidő- lésnek, kérdem a lakatosokat, mi a gépek leggyakoribb hibája? Van a gyárnak például nyolc egytonnás villamos lapos targoncája. Szinte hetenként kell javítani valamennyit. — Tengelytörés, féder- törés, motorégés — sorolja a lakatos. — Miért ég le olyan gyakran a motor? — Az is azért, amiért a tengely, a rugó eltörik. Rosszak a gyári utak, a gépek túlságosan igénybe vannak véve kérem. Egy ilyen targonca, három műszakban kétszázhúsz tonnával megfordul! Aztán itt van a villástargonca. Az sem pihen. Hát így állunk jelenleg a belső szállítással a Tűzhelygyárban. A szállítandó készárú, alkatrész mennyisége együtt nőtt a gyár termelésének növekedésével. Ma egyetlen napon annyi árut kell ide s oda kocsikáztatni, mint két évtizeddel ezelőtt egész hónapban. A gyár terjeszkedett, az utak szűkültek, romlottak. Eszik, tépik, rongálják a járműveket. így állunk. Azaz, hogy most már azért nem egészen így. Mert a belső szállítás fő problémáinak megoldásában változások érlelődnek. Hátterükben ezeknek a változásoknak az áll, hogy a vállalatnál egészséges, okos szemlélet kerekedett felül ebben a kérdésben. Ha valaki körüljárja a gyárat, elmegy az üzemrészek között, s ha még ráadásul ezt esős időben teszi, saját keserves tapasztalatain is lemérheti, ezek az utak gyalázatos állapotban vannak. Tavaly egyébként ezt egy vizsgáló bizottság tagjai is megállapították. Útépítésre mégsem került sor. Vajon miért? Mert a gyár egyes akkori vezetői szerint — tekintve, hogy út csak a rezsiköltség terhére építhető — ez túlságosan megterhelné a gyártmányok önköltségét. A végső számadásnál azlan kiderült, hogy a járestíweij javítási költségei, a Séjsek: idő előtti kidöíése $ a! készárú, alkatrész szállítás zökkenői, jóval többéi kerülnek a vállalatnak,! mint amennyibe az atek rendbetétele került voksá. Néihány héttel ezelőtt, a] vállalat új igazgatója óta-' sítást adott a fő közieke-í dési utak, mindenekelőtt a: nikkelező üzemhez vezető' út megjavítására. Mert egy! felmérés tanúsága szerinti itt ment tönkre a legtöbb! .jármű. Az irtat már beto-! nozzák. De még ebben az’ esztendőben sorra kerül a többi is. Körülbelül egymillió forintos költségből. — Amennyi körülbelül négy villástargonca ára. S ennyi, egyebek között, tönkre is ment az utak miatt két-három esztendő alatt — mondja a vállalat főmérnöké fanyar mosoly- lyal. Nemcsak a gépeknek Más is történik, nemcsak utak építése. Szerszámot készítenek, például a Ruggyantaáru gyár számára a Simmermg-gyúrűk gyártásához. így talán hamarabb hozzájutnak a ma még hozzáférhetetlen alkatrészhez. De számos nyitott kérdés azért maradt. Lesz; köztük olyan, amelyekre' csak a gyár jövőre elkezdődő rekonstrukciója ad’ választ, de van olyan amelyekkel nem szabad a re-' konstrukcióra várni. A főmérnököt, például! mar az első szavaknál kihozza a sodrából, ha a«’ öntödei felöntés, az úgynevezett .engusz” lerakodásáról kezd valaki beszélni. Ezt a kérdést az öntöde és a szállítás vezetőinek együttes erővel, végleg rendezniük kellene. Rendezni kell a járművek garazsi- rozásanak, javításának a helyzetét is. A tisztító üzemből szüntelen szállongó a por, behatol mindenüvé. Ä garázsban álló járművek motorjába, az ak- kumlátorokba, a hidraulika belsejébe is. Bíztató, hogy a gyár vezetői az idén, néhány hónap leforgása alatt többet cselekszenek a belső szállítás körülményeinek megjavításáért, mint korább&n egv évtized alatt. Vége a hamis „takarékoskodás” korszakának. És bizonyos, hogy az utak megjavítását meghálálják a j árművik; meggyorsul a szállítás üteme is. Az is bizonyos, ha az ebben a kérdésben megnyilvánuló egészséges szemlélet következetesen érvényesül, s a többi szállítással kapcsolatos problémák megoldására is sor kerül. Cs. G. Percenként félmillió fordulat — olajozás nélkül Októberben szabadul Jakus Béla III. éves szerszámkészítő tanuló, a Balassagyarmati Fém tömegcikkipari Vállalatnál. Tanítómestere, Nagy Imre úgy nyilatkozik róla, jó szakmunkás lesz A moszkvai Fémforgácsoló Szerszamgépkutató Intézetben a csapágyak , kenő-olajozását levegővel ! helyettesítették. A surló- ! dás a minimumra csökkent, vagyis a forgás által sodort levegórészecskék tömörülnek és „légpárnát” képeznek. Ez a légpárna helyettesíti a kenő-anyagot. Igv a forgási sebességet percenként félmillió fordulatra is lehet növelni. Szovjet csiszológépeken máris alkalmazzák az elvet, bevált a műrosttal dolgozó fonalgyárakban is. Ott a légpárnás orsók százezres fodulatszámmal működnek. Az elektronikus számológépek „emlékező” berendezéseinek légpárnás dobjai mintegy hat-hétez- rss fordulatszam esetén is megtartják megbízható üzemképessegüket.
