Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-29 / 195. szám
1984. szeptember 29. kedd. NÓGRAD 5 MÁSODIK OTTHONUNK Sietünk nagy részét munkahelyünkön töltjük. S, hogy életünk vidám-e vagy keservesen folyik, örömünk több-e, vagy a bánatunk, szerényen számítva is legalább felerészben a munkahelyünkön dől el. A gyári műhely, a hivatal, vagy intézmény szűkebb kollektívájának légköre, a kollektívát alkotó emberek egymásiránti magatartása, a munkahelyek külső rendje és eszétikája a munkában fáradozó ember jó vagy rossz közérzetének megannyi alkotó eleme. Az emberei^ akikkel munkahelyünkön találkozunk többnyire „csak” munkatársaink. Nem ismerjük behatóbban a magánéletüket, nem is illik kutatnunk azt, ha csak magatartásuk nem ütközik a közösségi élet törvényeivel. Egy célért küzdünk: a társadalom, s benne saját boldogulásunkért. Eközben sok örömet, de ha nem vigyázunk, sok keserűséget is okozhatunk egymásnak. Csak nemrég hallottam a következő esetet. Egy fiatal asszonynak bánata volt. Nem egyezett 'férjével. Elhatározta, hogy rendbehozza az életét. Hetekig gyötrődött, mit tegyen és csak nehezen szánta rá magát a cselekvésre. Az asszony munkahelyén megindultak a találgatások. Nemsokára akadt valaki, aki rásütötte az asszonyra a bélyeget. — Kovácsné az utóbbi időben nagyon fennhordja az orrát. Azért esik nehezére szóbaállnd velünk, mert lenéz bennünket — hangoztatta úton-útfélen. Csatlakozott ehhez a híreszteléshez néhány más kolléga is. Az igazságalanság, az oknélküli elítélés csak nehezítette az asszony életét. Hiába védekezett, más az oka szótlanságának: csak hosszadalmas és kínos magyarázkodás után hitték el neki az igazságot. Az viszont, aki elindította a vádaskodást, nem vette észre, hogy durva tapintatlanságával fájdalmat okozott munkatársának. A különféle munkahelyeken sajnos nem ritka az ilyen befeketitésre, kötekedésre alkalmat kereső ember. S mennyi keserűséget okoznak környezetüknek. Legtöbbször maguk is elkeseredettek. Ha kutatjuk az okát, miért békétlenek, gyakran rájövünk, hogy valamilyen balsiker törést okozott az életükben, lelkileg meghasonlottak. Ezért hajlamosak arra, hogy mindenkiben rosszat lássanak. Ha tudva tudják valakiről, hogy becsületes, jóérzésű, akkor is besározzák: nem tudják megbocsájtani az illetőnek, hogy különb mint ők. Az ilyenekkel nagyon nehéz bánni. A munkahelyi kollektívának, vezetőknek feladata felfigyelni rájuk. Jóindulattal, és megértéssel kell segíteni őket, hogy megváltozzanak. De ha a türelmes, segíteni akaró szónak nincs foganatja, akkor a közösség érdekében, keményebben is fel kell lépni velük szemben. A munkahelyek vezetői különösen sokat tehetnek azért, hogy kialakuljon a jó kollektív szellem. Ha a vezető megfelelően törődik a dolgozókkal, figyelmet tanúsít gondjaik, örömeik iránt, azzel sok baj, felesleges idegeskedés, oktalan összeütközés elkerülhetővé válik. Persze nem várhatunk mindent a vezetőktől,.. Nemcsak a bajkeverő intrikusok, hanem a piszkos, rendetlen munkahely is elkedvetlenít. Ezen segíteni pedig mindnyájunk feladata. Ne feledjük: a barátságos, higiénikus környezet felfrissít, segít kialakítani a jó hangulatot. Kevés fáradságba kerül, és esetleg néhány cserép virágba csupán... Valamennyien sokat tehetünk azért, hogy segítsük a munkahelyi jó összhang kialakulását. Biztosíthatjuk egymás számára a kiegyensúlyozttságot, az eredményes munkát, a nyugodt, barátságos légkört. Egy kis jóakarattal megkímélhetjük egymás idegeit, kölcsönösen elviselhetőbbé tehetjük a mun- kaközbeni fáradságot, és bosszúságok helyett munkahelyünk derűjével térhetünk haza otthonunkba. Mindez apróságokon múlik. Tartsuk rendbe munkahelyünket és főként tartsuk tiszteletben egymást — és életünk nagyobbik fele, a munkahelyen töltött idő kellemesebbé válik. R. R. Segítenek az építőknek Tj ár sódul mi munkákon a izoeialiiia twijád * Jelenleg mintegy 150 dolgozó tagja a Mátravi- déki Hőerőmű zagyvarónai telepén a tizenegy szocialista brigádnak. A brigádok az első félév eredményei alapján teljesítették villamosenergia termelési terveiket. Az előírt 24 500 000 kilovatt- órát 5 590 900 kilovattórá- val teljesítették túl, a- mely érékben több, mint három millió forintnak felel meg. A munkaverseny sikeréért különösen a turbinagépészek, a kazánfűtők és az elektronikusok vették ki részüket. A szocialista brigádok közül az időszakban körülbelül nyolcvanan vettek részt az erőmű és Salgó- tarán közt épülő távfűtés vezetékéhez szükséges földmunkálatokban, illetve az I. számú hűtőtorony medencéjének tisztításában. E két munkán körülbelül 3 000 társadalmi munkaórát töltöttek eL A jÖTŐ szakmunkásai között Látogatás a szécsényi új tanintézetben Sehol sem szeretik a váratlan látogatókat, a Szécsényi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolába tanítás közben, váratlanul érkeztünk, mégis nagyon szívesen fogadtak. Takács Béla, az iskola osztályfőnöke magyarázatát is adja ennek. — Teljesen új az iskolánk, a hallgatók is most kezdik az első évet, szívesen vesszük, ha hírt adnak rólunk, hogy jól vagyunk, kellemes, korszerű az elhelyezésünk. Az újonnan épített iskola külseje szép, modern, a környezete is megragadó, ősrégi falakkal körülvett parkra néz, ahonnan tágas kilátás nyílik a zöld- pázsitos Ipoly völgyére. Az épület belső szerkezete hasonló. Tágas, világos folyosók és tágasak a tantermek is. Űj benne a bútor, mint ahogy újak a birtokosok is. Benedek Pál a technikum igazgatója, aki egyben igazgatója a Mező- gazdasági Szakmunkásképző Iskolának is, elmondta, hogy neki is annyira tetszik ez a csupa-fény iskola, hogy „rezidenciáját a régi kolostorból” ebbe az épületbe helyezte át Ennek előnyét a szakmunkásképző iskola növendékei élvezik leginkább. Még csupán két hete, hogy három évre az iskolának kötelezték el magukat, máris meleg kapcsolat alakult ki köztük és az igazgató között. Ott van közöttük, szemmel tartja életüket, a délutáni foglalkozást is 6 vezeti. Jó kezekbe kerültek ezek a gyerekek, mert az osztályfőnökön, az igazgatón kívül Simon Klára tanárnő is nagy szeretettel tanítja őket: ő ügyel a lányokra. Izsó Illés viszont a géptant oktatja a fiúknak. Ezenkívül egy sor gyakorlati szakember, gép- állomásigazgató, agronó- mus, álattenyésztő, kertészeti szakember váltja itt egymást, hogy az iskolában tanuló gyerekek valóban kiváló szakemberként kerüljenek vissza a termelőszövetkezetbe. Zsenge, kis hajtások még ezek a gyerekek. Most kerültek ki a nyolcadikból. Van közöttük, aki a faluján túl még nem járt. Máris nagyon otthonosan Reggeli torna Az órán A lányok tanuló és hálószobája Koppány felvételei mozognak új fészkükben. Még csak ismerkedtünk a környezettel, amikor a Hollókőről való Cimmer Ágika nagyon határozottan így invitált: — Tessék jönni, megnézni a szállásunkat. A lányokat a kollégium épületében szállásolták el. Felügyelőjük Simon Klára tanárnő, aki úgy látszik, az édesanya szerepét is jól betölti, mert amikor a beléptünk a lányok szobájába, rögtön futárt menesztettek a tanárnőért, hogy jelen legyen, amikor idegen férfinép lépi át a lányok szobájának küszöbét. Szép, lakályos ^ leányszoba. Vadonatúj modern bútorok, amelyek nappal társalgóra, éjszakára pedig hálóra alakíthatók. A bútorok sokszínűsége élénkké, frissé teszi a régies, boltíves helyiséget. Izsó Illés vezetésével a fiúk géptant tanulnak. A tanár kérdéseit nagy figyelemmel kísérték, aztán élénk kézemelés, mindenki felelni akart. — Te gyere, Hornyák Jancsi! — mutatott egy élénk tekintetű, rövidke gyerekre a tanár. — Honnan is vagy te? — Galgagutáról és szán-! tóföldi gépész akarok lenni. És felelt. Itt-ott még botladozott a válasz, de amikor a tanár megfontoltságra intette a fiút, szépen kikerekedett a mondani vo- ló. Az iskolában a megye majd minden községét egy-egy fiú képviselt«. Csak kérdezni kell, már peregnek is a válaszok. — Én Gálik Ferenc vagyok Érsekvadkertről. — Én meg Horváth: László Nógrádkövesdről — mondja egy vékonyarcú fiú. Valamelyik a sokaságból: elkiáltja magát: — Laci verseket is ír. Az osztályfőnök aztán elmondja, hogy megteremtették a gyermekeknek a szórakozási lehetőséget is. Televízió, rádió, mozi, színház, tanári felügyelet mellett nyitva előttük. Laci a klubesteken elszavalhatja költeményeit. Vanyarcról hét lány és egy fiú tanul a szakmunkásképző iskolán. Abban a termelőszövetkezetben gondolkodnak okosan a vezetők, amelyikből a legtöbb gyereket küldik az iskolára. Mert ezek a fiatalok mire visszamennek, képzett szakmunkások lesznek, akik hozzáértéssel kezdenek munkához. Hát, így élnek ezek a gyerekek ,akilc a mezőgazdaság jövendőbeli szakemberei lesznek!. Bob ál Gyula
