Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-29 / 195. szám

1964. szeptember 29. feedd­NŐ6S.4B 5 Gordfui! esőmé Emlékszünk még, hogy Nagy Sándor az ókori Ma­kedónba nagyhírű királya, miként oldotta meg azt a bizonyos gordiusi csomót. De ugyan ki hinné, hogy például egy ilyen rendkí­vül fontos üzem, mint a vasútállomás vízproblémái­nak megoldásához holmi kardnak hasznát vennénk. Egy rendelkezés, egy utasítás, egy irat — az más. Egyébként — ne ve­gyék dicsekvésnek — eb­ben nekünk sokkal na­gyobb gyakorlatunk van, mint Nagy Sándornak. Hol is kezdődött? Ott, hogy a vasutas lakótelep továbbá a salgótarjáni utasellátó intézmények víz­ellátásához, az állomási WC-k üzemben és rend- bentartásához a MÁV szer­ződés szerinti mennyiség­ben a város vízhálózatá­ról kap vizet. Ez a szer­ződés júliusra és augusz­tusra például mintegy 1500 köbméter vizet engedélye­zett. A valóságos fogyasz­tás sokkal többnek bizo­nyult, ezért a vasút július­ban 675 ezer, augusztusban 379 ezer forint büntetést fizetett. A hatalmas össze­gek megdöbbenést keltet­tek, egyszersmind gyanút is: a túlfogyasztásban nem is annyira a fogyasztó, in­kább a csatornahálózat a bűnös. S valóban valaki észrevette, hogy a szenny­vízcsatornában tiszta víz csörgedez. Nosza, elzárták a főcsapot, s szeptember 11-én elkezdték keresni a hiba okát. Szeptember 13- án rábukkantak a csőtörés­re, s a hibát kijavították. Igen ám, de addig ismét elfolyt az egy hónapra en­gedélyezett vízmennyiség. Ezért a MÁV Budapesti Igazgatóságának illetékes i osztálya az állomásnak I megtiltotta a további víz­vételt a városi vízhálózat­ról. Immáron két hete nincs j víz a vasút lakótelepéé, nincs az utasellátó intéz­ményeiben, továbbá azok­ban a diszkrét rendeltetésű intézményekben sem, ame­lyeknek tisztaságával kap­csolatosan éppen nem ré­gen jelent meg egy mél­tatlankodó levél a Nógrád- ban. Ez az oka annak a meg­győződésünknek, — s emi­att nem szeretnők, ha azt hinnék, bírálni akarjuk a makedón királyt —, hogy a csomókat gyakran hasz­nosabb megoldani, mint elvágni, Mert ugyebár, ha nincs büntetés — de ugyanakkor víz sincs, ez nem megoldás. Az sem megoldás, ha — mint hal­lottuk — engedélyezik, hogy naponta egy-egy órá­ra megnyissák a főcsapot. Ezt már ismerjük: ilyen­kor megtelik a kád, a mo­sófazék, a kislábos, a nagy­lábos, a bögre, a pohár — mert tartalékolni kell . . . Aztán másnap ugyanez megismétlődik, mert friss vízre áhítozik a fogyasztó. Ellenben volna egy ja­vaslatunk. Vasutas berkek­ben ugyanis beszéltek ró­la már, meg kéne csinálni. Furasson az igazgatóság egy kutat a nagyállomá­son, Ami egyszer s min­denkorra megoldja az állo­más vízproblémáit. És vég­eredményben ez sem kerül többe egymilliónál, Mint amennyit két hónap alatt, büntetésül kifizettek. Cs, G. c&z, cltd dikiália k&wlelíi Példájuk ösztönöz Manapság az ipari üze­mekben is rendkívül sok szó esik a dolgozók álta­lános, illetve szakmai mű­veltsége emelésének szük­ségességéről. A politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életünkben be­következett változások sür­getik ezt. Fejlődésünknek ahhoz a szakaszához ér­keztünk, amikor nem elé­gedhetünk meg azzal, hogy a termelési terveinket ma­radéktalanul teljesítjük, il­letve túlteljesítjük, a ter­melési mutatóink jók. És a műszakiak ? Örvendetes jelenség, hogy mindezeken kívül a szocialista tudatformálás sokrétű és bonyolult fel­adata mindinkább előtér­be kerül, hogy ma már egyre többen látják, az általánosan képzett és szak­mailag műveltebb dolgozó a termelésben is jobban megállja a helyét. Kevesebb szó esik az ipari üzemekben tevékeny­kedő műszakiak tovább­képzéséről. Igaz. a gyárak­ban dolgozó technikusok és mérnökök képzettségük­nél fogva magasabb szin- ten vesznek részt a terme­lésben. illetve annak irá­nyításában. Ennek ellenére felmerülhet a kérdés: az ő továbbképzésük vajon nem elsőrendű jelentőségű-e? A válasz nyilvánvalóan csak az lehet: feltétlenül az. Azonban milyen ered­ményekről szólhatunk ezen a téren? A kérdést, vizs­gálva ellátogattunk a Zagyvapálfalvi Síküveg­gyárba. Az üzemben a szakszer­vezeti bizottság tájékozta­tása szerint jelenleg 67-en dolgoznak műszaki állo­mányban, technikusi, illet­ve mérnöki beosztásban. Hetvenöt százalékuk fiatal, amely csak aláhúzza a to­vábbképzés szükségességét. A szakszervezeti bizottsá­gon' elmondják, hogy a műszakiak egy része való­ban látja is ezt, ezért ez évben 13-an vesznek részt a különböző továbbképzé­si, illetve képzési formák­ban. Mérnöki diplomáért egy, felsőfokú mérnöki ok­levélért három technikus folytat tanulmányokat. Mérnöki továbbképzőn né­gyen, ketten mérnök-tanár képesítésért, ketten a mar­xizmus—leninizmus esti egyetemen tanulnak. Az üzem két mérnöke a Szili­kátipari Tudományos Egye­sület mérnöktovábbképző­jén szerez speciális mun­kakör elvégzéséhez szüksé­ges tudást, a többiek ideo­lógiai továbbképzésben vesznek ítészt Éjszaka is... E tájékozódás után ke­ressünk fel közülük néhá­nyat a munkahelyén, ér­deklődjünk munkájukról, jövő terveikről, illetve ar­ról, miért is tartják szük­ségesnek, a tanulást, me­lyek azok a gondok, ame­lyek nehezítik a munka mellett egyébként sem könnyű tanulást? Juhász Gyula mérnök, a TMK vezetője a téli fel­készülés és a programterv kidolgozásával foglalkozik jelenleg. A mérnöki diplo­máját tavaly szerezte a miskolci egyetem levelező tagozatán. Most a buda­pesti műszaki egyetem mérnök-tanár szakának le­velező hallgatója. Miért tanul? Megtudjuk, hogy másodállásban a salgótar­jáni gépipari technikum­ban tanít, s bár az ehhez szükséges műszaki képzett­sége megvan, úgy látja, a továbbiakban egyre ke­vésbé nélkülözheti a peda­gógiai ismereteket. Gyöngyösi Gyula ugyan­csak a TMK-ban dolgozik, előadói beosztásban. ö technikus. Jelenleg a mis­kolci nehézipari egyetem gépészmérnöki szakának levelező hallgatója, har­madéves. Bár a Síküveg­gyár műhelyeiben gyakorló technikusként eltöltött is­mereteinek a tanulásban is hasznát veszi, elmondja, hogy bizony nem könnyű számára a tanulás. Felesé­ge a megyei postahivatal­ban dolgozik, kislánya óvodába jár. Amikor ha­zajön a munkából, tanulni kezdene, ám a két és fél­éves csemete kíváncsi kér­déseire is válaszolnia keil, s így a tanulásra bizony rendszerint csak későn ke­rül sor, amikor a többiek már lepihennek. Sokszor,\ különösen a vizsgák előtt, a hosszú éjszakába nyúlik a tanulás. Megéri-e a fá­radtságot? Feltétlenül, vé­lekedik. A tanulást elismerik A társadalom, az üzem megbecsüli azokat a mű­szakiakat, akik a nehéz, felelősségteljes munka után jegyzetek böngészésére, nehéz, komoly vizsgákra vállalkoztak. Valóban meg­érdemlik a tiszteletet és a megbecsülést. És példájuk — követésre méltó. T. E. Nöpii-endsn J A tennél ősző vetkezeti beruházások 8» Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága A nagyüzemi mezőgaz­daság jobb munkáját segí­ti az is, hogy a termelő- szövetkezetekben évről év­re új létesítményeket épí­tenek. Uj istállók, juhhodá- lyok, gépszínek épülnek az idén megyénk termelőszö­vetkezeteiben, több millió forintot biztosítanak új gé­pek beszerzésére. Az idén — pótberuházásokkal egvütt több mint 122 millió forintot biztosítottak a termelőszövetkezeti be­ruházásokra, s ebből az összegből 92 termelő- szövetkezetben 246 léte- sétményt valósítanak v meg. A többi között magas és mélyépítésre 52.8, gépi be­ruházásra 56,3 öntözésre pedig 4 millió forintot biz­tosított népgazdaságunk. A termelőszövetkezeti be­ruházás azonban sok kí­vánni valót hagy maga után. Ezért is tűzte napi­rendjére a megyei tanács végrehajtó bizottsága hét­fői ülésén. A jelentés meg­állapította, hogy a beruhá­zások állása — a szeptem­ber 1-i állapotot figyelem- bevéve — megyei szinten 58,7 százalékos, az elmúlt év azonos időszakához vi­szonyítva 4,1 százalékos le­maradás jelentkezik. Első­sorban azért, mert a terve­zett 246 létesítményből ed­dig mindössze 149 kivite­lezését kezdték meg. Gá­tolta a zavartalan munkár hogy 22 létesítményhez még ma sincs kiviteli terv, számos építkezéshez ké­sőn és hiányosan ér­keztek a tervdokumen­tációk, vagy jóval határidőn túl készültek el. Az építkezé­sek lassúságának másik fő oka abban jelentkezett, hogy az utóbbi hónapokban rendkívül rossz az anyag- ellátás. A termelőszövetkeze­tek gépesítésére 56,3 millió forintot irányoz­tak elő. Ebből eddig mintegy 40 millió forint került fel- használásra, de adott an­nak a lehetősége, hogy az előirányzati összeget ebben az évben a tervek szerint költsék el termelőszövetke­zeteink. Tekintette] arra, hogy a termelőszövetkezeti beru­házásokat lényegében ok­tóber végére el kellene vé­gezni. a munkálatok meg­gyorsítása, a beruházási összeg tervszerű és célsze­rű felhasználása érdeké­ben igen fontos határoza­tokat hozott a végrehajtó bizottság. Hegedűs János gépkezelő, Paulenka Mihály szociális, ta kubikos brigádjának a tagja, a kilences és a ti­zes épülethez szolgáltatja a betont (Foto: Ifcinka Lászlói ÖriiBlifii tapasztalatok Sertéshizlalás új eljárással Mint ismeretes az örhal- mi termelőszövetkeze® jú­niusban önetetéses, telje­sen modem eljárással épí­tett hizlaldát kapott. A hizlalda 400 sertés hizlalá­sára alkalmas és az álla­tok ellátására egyetlen ember elegendő. Az állat- tenyésztők, különösen a sertésnevelők azóta is nagy érdeklődéssel kísérik az újonnan épített hizlalda működését. A termelőszövetkezet a hizlalda megnyitásakor 400 darab sertést helyezett el az épületben. A sertések rohamos fejlődésnek in­dultak. Később a 400 da­rab sertésből kiválasztot­ták a továbbtenyésztésre alkalmas egyedeket, 100 tenyészkocát és 50 tenyész­kant. A kiválasztásra azért volt szükség, mert az álla­tok olyan gyorsan fejlőd­tek, hogy továbbtenyésztés­re való alkalmasságuk ve­szélyeztetve volt. A hizlaldában jelenleg 230 sertést hizlalnak. Súly- gyarapodásuk napi hetven­nyolcvan deka, szemben a hagyományos módon ne­velt hízók napi 60 dekás súlygyarapodásával. Az új módon nevelt hízók hat hó­nap alatt vágásra híznak. A termelőszövetkezet ve­zetősége úgy tervezi, hogy 230 hízót a jövő hónapban már át is adják a felvá­sárlóknak. Az új hizlalás: módszert, — amely abból áll. hogy a sertések szünet nélkül fo­gyaszthatják az eledelt — állandóan tudományos el­lenőrzés alatt tartják őket Az eladáskor számításokat végeznek majd, hogy ez­zel az eljárással mennyire sikerült megrövidíteni a hizlalás: időt és hogyan alakul egy kilogramm ser­téshús előállítási költsége. Az előszámitások azt mu­tatják, hogy mindez ked­vező. A sertések az első hónapban fejenként napi 1,80 kilogramm, augusztus­ban 2,30 kilogramm takar­mányt fogyasztottak. A súlygyarapodásuk is meg­A hetes és nyolcas számú toronyépület belső mun­káin dolgoznak, de épül már a kilences és a tizes számú épület is. Nagy Norbert kőműves brigádja képünkön az alapot falazza

Next

/
Thumbnails
Contents