Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-27 / 194. szám
»éoiAn Csúcsforgalom, csúcsforgalom! Mint jóbarátok9 munkatársak... Az év utolsó hónapjai rendkívüli feladatokat rónak a vasút dolgozóira. Ilyenkor a szokásosnál is több szénnél, tűzhellyel, hengerek, kovácsolt áruval, üvegtáblákkal, kely- heíkkel, poharakkal telnek meg a vagonok. A megye legnagyobb vasúti üzemében, Salgótarjánban az ppari vállalatok termelésével függnek össze azok a nagyobb terhek, amelyeket az ősz. a tél beköszön- tével a vasútnak viselnie kell. Ha ez mégis kapcsolatban van a mezőgazda- sági termékek szállításával, itt Salgótarjánban főként azért, mert amikor azok beérnek, romlandóságuk miatt nem várhatnak. Főként emiatt „tartozik” a vasút az Acélárugyárnak 102, a ZIM Salgótarjáni Gyárgyeségének 98, a Salgótarjáni Öblösüveggyárnak 49 vagonnal, s emiatt tudott a vasút a Nógrád megyei Építőipari Vállalat esedékes anyagszállításainak csupán 32%-bar. eleget tenni. Ezt a vagonmennyiseget a MÁV, ígérete szerint, ha késve is, e vállalatrác rendelkezésre bocsátja. De ez korántsem a csúcsforgalom egyetlen problémája! Mert ha csak a MÁV tartozna! A vasút, mint valami szeizmográf, érzékeli a termelés sok üzemünkre még mindig jellemző arit- mikus, lökésszerű folyamatát. Ez részint a negyedév, méginkább az esztendő végére feltorlódott. s már csak az éves terv teljeskése érdekében is gyors elszállítást igénylő árumennyiség képében jelentkezik. Az idén alighanem különösen erős lesz ez a lökés, hiszen több nagyüzemünk ebben az időszakban teszi legnagyobb erőfeszátéseit az évközi elmaradás pótlására. Az elmondottak ismeretében, érthetőbbé válik az a különbség is, amely az év egy „közönséges” és negyedik negyede között van. Hiszen, míg például a második évnegyedben a MÁV salgótarjáni állo- másfőnöhségóre kevés híján négyszázezer torma áru elszállítása hárult, az év utolsó három havában kétszázezer tonna lesz az üzemék elszállítandó terméke, háromszázezer a beérkező nyersanyag és alkatrész mennyiség, kétszázezer tonna súlyú pedig az állomás úgynevezett átmenő teheráru forgalma.Negyszázezerrel szemben hétszázezer! Pedig nem lebecsülendő helytállást követel a négy- százezer tonna sem. A teheráru forgalmat harminc- nyolc vállalat negyvenegy rakodási helyén kell le- bonyoítani. És egyáltalán nem dicsekedhetünk korszerű technikai, műszaki felkészültséggel. Salgótarján külső pályaudvarán például — amelyre a csúcsforgalom lebonyolításának dandárja jut — 1945 előtt kilenc vágánnyal volt Az I51f$-es mehet! A 375-ös típusú 1519-es számú mozdony kész. A kisterenyei fűtőházban másik szivattyút kapott. A gép ismét személyvonat elé állhat, s a forgalmi szolgálattevő intésére útnak indulhat Kisterenye és Kálkápolna között Ez a mozdony csupán egy a tizennyolc közül, amelyet a hétszeres élüzem és kétszeres szocialista fűtőház munkásainak, vezetőinek gondjaira bíztak. Ez annyit jelent, hogy számos személyvonatot no meg ezernyi Kálkápolna, Kisújszállás, Mátranovák, Somoskőújfalu, Eger felé vagy felől közlekedő ember életét is rájuk bízták. Arról a rengeteg áruról — szénről, s ilyenkor ősszel cukorrépáról — már nem is beszélve, amelyet a vígan pöfögő mozdonyok rendeltetési helyükre vontatnak. Bizony megdolgoznak a mindennapiért a fűtőház lakatosai, szerelői, kovácsát s sósad a többsek. Csak így tudnak megfelelni a gépek is az őszi csúcs- forgalom kívánalmainak. Túlsúlyos vonat? Ugyan kérem! Manapság már inkább az a ritkaság, ha egy gép nem viszi el teljesítő.- képességének másfél-szeresét. S hozzá úgy, hogy normán alul kap enni. Illetve, csak a szén meeynyiség normán aluli, a gép műszaki állapota, no meg masinisztája fűtője — nem. Másként honnan volna a fűtőház termelékenysége majd száznégyszázalékos, honnan került volna az a több, mint másfélezer tonna szénmegtakarítás januártól szeptemberig! több a mostaninál, holott, a forgalom azóta az ötszörösére emelkedett. Míg a fasiszták fel nem robbantották, az állomás biztositó berendezéssel is rendelkezett — ma a váltókat kézzel állítják. Közforgalmi külső rakodótere, mint azt egy másik cikkünkben szóvá tettük, már nemcsak korszerűtlen, de veszélyes is; fűtőháza, amely egyebek között a tolatáshoz szükséges gépek karbantartására hívatott, elavult, s tennivalóit képtelen hibátlanul ellátni. Mindezek ellenére, a vasút dolgozói vállalják, hogy eleget tesznek a csúcsforgalom fokozott követelményeinek is, vállalják, hogy az új évet — minden korábbi törleszteni való kiegyenlítésével — tiszta lappal kezdik. Biztatóak ebből a szempontból az állomás eddigi eredményei is, amelyeknek lényeges mutatói vagi' meghaladják vagy ostromolják az élüzem szint követelményeit. Méginkább biztató azonban a vasutasok elszántsága, akarata: a szállításban előforduló zökkenők okait először, s mindenek előtt saját portájukon kutatják fel, s küszöbölik ki. De nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ebben a szándékukban több megértést és segítséget várnak partnereiktől is. A zárt kocsik hiánya országos gond. De úgy látszik az is, hogy ezeket a kocsikat gyakran tökéletesen helyettesítő ponyvás vagonokat az üzemek még gyakrabban visszautasítsak. A MÁV eáhateroaasa, hogy az év utolsó negyedében vagonadósságát le- törleszti, s a vállalatokkal kötött szállítási szocialista szerződést teljesíti — szilárd. Tudomásunk szerint, az ipar-vállalatok dolgozói ugyanerre törekszenek. A vasút és az iparvállalatok egy cél érdekében cselekszik ezt: saját és a közös ügy, a szocialista népgazdaság felemelkedése érdekében. Ne ellenfelek, de egymásra utalt s egymás munkájának elősegítése érdekében mindent elkövetni kész barátok, társak módjára munkálkodjanak tehát a csúcsforgalom időszakában. Csak egy kicsiTel A MÁV salgótarjáni áitomáeéánatesése m nyolc hónap leforgása atett — a megeogedaOSen — 291 913 kocsiállás órát számlált Az tett kötbérek több millió forintra rúgnék, pénz, amelyről a vasútnál nem győzik nincs rá szükségük. Különben k, oly» pénz a*, amely úgy kerül az államháztartás egyik zsebéből a másakba, hogy közben semmiféle hasznot asm he#L Persze, az is igaz, hogy a vállalatok, amelyekkel a vasút kapcsolatban van, még az ilyen fáig kánwm- dott szóra is könnyen visszavághatnak: „Hogyne volna sok az állásidő, ha a MÁV gyakran nem annyi vagont szolgáltat, mint amennyire a szerződése kcftate®- né. Azt hiszik a vasútnál, nekünk nem fő a fejőnk, hogyan oldjuk meg a szállítást kevesebb, későbben érkező kocsival?” A vita vég nélkül folyhatna — eredmény oéSteül E helyett a vasútnál okosabbat ajánlanak. Nem tagadják. hogy hiba az ő munkájukban is van. De a késői' le- és fölrakodásnak nagyon sokszor elejét vehetnek, ha a vállalatok tartanáéi magukat ahhoz a szállítási1 óragrafikonhoz, amelyet az állomásfőnök és munkatársai, a kocsi forduló meggyorsítása érdekében kidolgoztak. Erre a csúcsforgalom időszakában különös an nagy szükség van. \ Lássuk például: má történt szeptember 18-án Sal-i gótarjánban? Az óragrafikon szerint az öblösüveggyár! és a ZIM Salgótarjáni Gyáregysége közös iparvágány _,nak kiszolgálási ideje reggeli három óra. Az üzem-; ben lévő „elegy” rendezetlensége miatt ez a menet öt óra 30 percig tartott, holott a gépnek négy és öt óra között már az Acélárugyárban kellett volna len-1 nie. A két menet között meg kellett voLna csinálni a tűzhelygyári iparmenetet is, de ez már kimaradt, mert akkor az Acélárugyár és a zagyva! rakodó túlságosan későn kapta volna a kocsikat. így is későn kapta, ráadásul a Rákóczi úti sorompónál a reggeli csúcsforgalom idején a tolatás hosszú percekre megbénította a közúti járműközlekedést. Mire az Acélárugyár-zagy- v arak odói menet visszaérkezett, hét óra is elmúlt már — holott addigra ki kellett volna szolgálni a baglyasi rakodót; s a TÜZÉP-et, ahol türelmetlenül várták a szenet . . . Mint a lavina: egyetlen helyen elkövetett hiba sodorta magával, s végül maga alá temette az az-, napi áruszállítás rendjét, ütemét. Az „áldozat” az el-! szállítható árumennyiség menetrendszerű pontossága. S ha a lavinát tovább követnénk, látnánk, ennél is jóval több az áldozatok száma. Pedig mily kevés kellene ahhoz, hogy a tavtoa meg sem induljon! Csak egy kicsive! jobban dolgoani . ... Levél és valóság Még nem volt havi üzemi szemle, amelyen szóba ne került volna, az üzemi orvos már látni sem szereti. ..mert hiába mondok . akármit, nincs foganatja". De néhány hónappal ezelőtt, mintha megtört volna a jég. A MÁV Budapesti Igazgatóságának vezetője és igazgatóhelyettese szintén megnézte: tulajdonképpen hogyan is fest ez a rakodóterület. A MÁV salgótarjáni külső állomásának nagyon fontos területe ez, hiszen az állomásra befutó áru nagyrészét itt rakják fel vagy le a vagonokról, s a szerelvények összeállítása is tulajdonképpen itt kezdődik. Különösen nagy a forgalom itt a szállítási csúcs-időszakban, amelytől az itt dolgozó vasúti munkások a legjobban félnek. Nem a nagyobb forgalom, a több munka miatt, hanem, mert az év utolsó hónapjaiban esik az eső, hull a hó; fagy. És ilyenkor... Az állomás Salgótarján legmélyebben fekvő területei közé tartozik. Ennek nagy része van abban, hogy itt, a rakodó téren a sínek mentén a hordalék, homok, sóder, cement any- nyira felgyülemlett, hogy a talajszínt sok helyen ötven centiméterrel magasabbra került a síneknél. Az itt dolgozó vasutasok vagy bokáig érő sárban, vagy a jeges buckákon csúszkálva — kockáztatva testi épségüket, életüket — kapcsolják össze vagy szét a mozgásban lévő vagonokat. Még nem történt meg, de semmi biztosíték arra, hogy holnap meg nem történik: a vasúti munkás lába megbicsaklik a síkos buckán, és akkor... A gondolat, a lehetőség nyilván végigfutott a M ÁV-vezetőkben is. Ezt bizonyította egy levélmásolat, melyet tudomásulkesöbb november lő-re- be kell fedezni. Erre a- célra, felújítási keretbM^ több mint leétmsitté forintot engedélyeztek A vosnöcss&k örüétek,; örömük egűben korall volt. „Az dtbomás k&Aső rákvétel vegeit innen-onnan féléve Budapesról kapott a salgótarjáni allomásfő- nök: „Az állomás külső rakterületének átépítését elrendeltem” — szól a levél. Azt is közli, hogy a munkát 1964. július 1-én meg kell kezdeni es tápterületének átópáíJÉséit elrendeltem”. — papíron maradt. Vajon vmértf Megvárjuk, míg az stojwíésí egy súlyos baleset elodázhatatlanná tesaá? Irta: Csissssaiáf* <9®ea Foto: StoppéniF ®y®s®y
