Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-23 / 190. szám
4 NŐGRÄD 1964 anepfcanaber SS. aaartfe » I ... aki nttgJiaLt egg &izmhtgírt Emlékezés Pataki Istvánra ÖTVENÉVES LENNE, ha Ne legyen tartós a kedvetlenség Magára hagytált>e a Hányás* Kórust? sen, mert a szavunkhoz nőtt élne... De harmincéves korában elragadták a nyilas suhancok és 1944 karácsonyán, a békesség ünnepén, amikor hazánk nagy része már szabadon lélegzett, megölték őt. Pataki István fiatalon, tizenhat esztendős korában kapcsolódott be az ifjúmunkás-mozgalomba. Vés- nöktanonc volt, később vasesztergályos lett, majd a vasas szakszervezeti mozgalomban az ifi-csoport vezetője. A jobboldali opportunisták korán felismerték tehetségét és sze- •ették volna rávenni, hogy 14. XII EGY TÁL LENCSE Baias ott ült a pesti Gellert szálló teraszán egy pohár sör mellett. A vörösen izzó lángoló nap egészen magasról sütött, a hajók szinte remegtek a fényben. Négy nagyon kemény, megfeszített munkájú, de gazdag év volt, A Gánt Környéki medencék bauxit- ja ismét több millió tonnára rúgott, de amit az utóbbi években feltárt, az túltett még a grófi kincsen is. Az északi Bakonyban. Iszmértól Zircig, fedezett fel vonulatokat, s kétszáz zártkutatmányt szerzett. Dudar vidékén, a Kis- Bakonyban. a Harmasha- tárhegyen több négyzetkilométernyi területen talált bauxitot. A bakonyi terület . nyersanyagkészletét több mint 100 millió tonnára becsülte. Nagyot szippantott a jó levegőből és kifesttette mellét- Most nem ugratják be, mint a huszas évekfékezze a vasas ifjúmunkások hősies antifasiszta akcióit. Pataki István akkor még nem volt kommunista, de forrón szerette hazáját, osztályát — és meghiúsította az opportunisták terveit. A náci megszállás tettekre sarkallta. 1944-ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja lett, a csepeli Weiss Manfréd-gyár- ba került, ahol tevékenyen bekapcsolódott az antifasiszta, háborúellenes agitá- cióba. Kommunista és ellenálló sejteket szervezett, illegális röpiratokat terjesztett. ben. Nem adja el egy tál lencséért jogait. Papírt vett elő, számolt. Az újabb zártkutatmányok díja miatt negyvenezer pengő adóssága van, de mi ez, ha a telepek értékét nézi? Mil- liárdokról van szó! El kéne adni tisztes árért. Tisztes árért, igen, hadd legyen haszna, jó megélhetése neki is, aki tovább akar kutatni... Balás újból megnősült és nagyon szerette második feleségét, Alicet. Ha ki kellett mennie a Bakonyba, az asz- szony nem zúgolódott, vállalta a fáradalmakat, nem úgy, mint Ilonka, akit csak a pénz érdekelt. Alice támogatta férje terveit, és mindenben mellette állt. Kisanya is, felesége édesanyja. Még pénzt is adott.. • Amikor felesége a kis Zsuzsával volt terhes, hozzájuk költözött. Balás elégedetten tárta maga elé élete kártyáit. Ha megköti a szerződést az állammal, vesz egy házat, elhelyezi a családot, aztán újra felveszi a kalapácsot, a hátizsákot. Neki már ez az élete. Egy ideig még nézegette zel húsz esztendővel ezelőtt ítélte halálra a három ifjút. Pataki István kivégzése előtt egy órával levelet írt családjának. Kis húgának írta a következő sorokat: „Emmike, kis húgom, gondolj majd az életben arra, hogy volt egy bátyád, aki téged nagyon szeretett és aki meghalt, egy eszméért, mert érdemes volt érte meghalnia”. PAJAKI ISTVÁN céltudatos hazafiassága, gyorsan megérett világnézete és harcos helytállása örök példaképe lehet korunk mindenegyes törekvő ifjú emberének. Sebes Tibor a fodrozódó Dunát, a hajókat, de nyugat felől sötét felhő közeledett s Balás sietett haza. Útközben jutott eszébe, hogy Alicenak születésnapja van, ajándékot vesz neki. Az üzletben német turisták voltaik, hangosan tárgyalták a Berlinben bekövetkezett újabb változásokat. Balás akkor hallotta először ezt a nevet: Hjalmar Sacht. Ö lett a birodalom legfőbb gazdasági irányítója. Ha tudta volna, hogy éppen ezekben a pillanatokban valahol —t sok száz kilométerre Pesttől — éppen róla tárgyalnak?... Hugenberg, mióta a legfelsőbb vezetés Hjalmar Sachtot bízta meg a „birodalom” gazdasági ügyeinek legfőbb intézésével, csak rendkívüli dolgokra specializálta magát- A leendő „német” területek gazdasági kiaknázásának terveit szövögette. 1935 júniusában egyik nap Mercedes kocsijával s Stinesse ellenőrzése és irányítása alatt álló bajorországi ipartelepeket nézte meg. Stilnesse, a gyáros a főépület kapujában fogadta a magas látogatót. Csak frissítőt szolgáltak fel, s máris az „Öt ujj” elnevezésű üzemrészbe mentek. — Huszonnyolc kilométer széles, harminc hosszú — magyarázta a házigazda Hugenbergnek. — A fákat mindenhol meghagytuk, repülőről sem lehet látni a föld alatti gyárakat. Három éven belül négyezer Azzal a gondolattal indultunk útnak: ahonnan ilyen levelet írnak, ott nincs valami rendjén. Nagyhírű művészeti csoportról van szó, a salgótarjáni bányász művelődési otthon kórusáról. A napokban levelezői rovatunkban közöltük a kórus egyik tagja, Tóth Gyula levelét „Magárahagya- tott a Bányász Kórus” címmel. A bányász dalkar fenntartása nemcsak az otthonnak, de az egész városnak, illetve a megyének is érdeke, a bizalomra, a féltő szeretetre immáron négy évtizedes munkával, szép eredményekkel szolgált rá. Viszont, ha nyilvánvaló is a szeretet az otthon vezetősége részéről, semmiképpen sem állíthatjuk, hogy az valamennyi esetben meg is nyilvánult az utóbbi időben. A vezetés részéről esetenként előforduló „megíeledkezé- sek” tették indokolttá, hogy Tóth Gyula megírja levelét. Melyek ezek? Hosszúra nyúlt szünet Szeptember 9-én a dalkör majdnem három hónapos szünet után kezdte meg próbáit a bányász napon sem szerepelt, bár tagjai számítottak rá. — A szünet az otthon tatarozásával függött ösz- sze — mondja Vonsik Ilona művelődési otthon igazgató. — A felújítási munkák befejezése után a dalosok számára kulturált környezetet biztosítunk, ahol próbáikat tartják. Tóth Gyula dalos: — A levelet a dalkar gép alkatrészeit tudjuk itt előállítani. — Siettesse a munkát! — villantotta szemét Hugenberg. — Göringnek csak bombázógépből háromezer az igénye. A Luftwaffe fejlesztésében meg kell előzni a hadiflottát is. Persze, azok ügyesebbek voltak .,. A spanyol Primo de Rivera is igazán előzékeny... Ca- dizban már akkor épültek hajóink, amikor még a Népszövetség burkában vergődtünk. A ,<Z” Plan- ban én is benne voltam ... Szóval két évet kap, Stinesse, perccel sem többet. De ez se kevés! Meg kell gyorsítani a tempót. Az angolok és a franciák is ébredeznek. Meg kell előznünk őket. Hugenberg megsimogatta sörte haját. — Minden segítséget megadunk, erhbert ameny- nyit kell. — Jöhet ember is, de bauxit kell, illetve aluminium. A svédektől m ó" csak kapunk acélt, de na lesz az alumíniummal? ... Hallottam, a francia bauxitmezőkről már alig akarnak szállítani. Hugenberg egyik kísérőjéhez fordult. — Magyarországról mennyi bauxit jött? — Tízezer tonna. Kevés. — Menjünk vissza az irodába. elmondom mit kell tenniük .., Stinesse intézkedett, a mélység fölött himbálódzó szállítókocsit odarendelték. Hamarosan visszaérkeztél? a főépülethez. Hugenberg kifújta magát, aztán a nevében írtam. Ha találkoztunk az utcán, egymást kérdezgettük, mi van, mit tudsz, mikor lesz próba? De senki nem tudott semmit. — Kapott a kóru6 -hivatalos” tájékoztatást a kényszerszünet okáról? — kérdeztük az igazgatónőt. — Mindenki látta, hogy tatarozzák az épületet. S más okok is voltak: Ma- róti Gyula karnagyot igénybe vették a fúvószenekari próbák, ez az együttes csehszlovákiai szereplésre készült. Különben sem kötelességem mindenkivel külön-külön megbeszélnem. Mint igazgatónak éppen a további jó és közvetlen viszony érdekében akár hivatalon kívül is tájékoztatni lehetett volna a dalkart a „pihenő” okairól. Ha nem is külön- külön. De reméljük a közvetlenebb viszony átmeneti megszakadása okozta a többi „problémát” is. Mert akad más is! Hiszen, ha az „illetékes” nem beszél, esetleg beszélnek „helyette”, s a szóbeszéd hamar szül „legendákat”: „Majd jön a szabó .. •” Angliát „lefújták”. Tóth József dalos: — Kérem, ezek nem egetrengető dolgok. De az hiba, hogy a hangulat elromlott, hogy szóbeszéd járja, ami olyan ugyan, mint a köd, vagyis eloszlik, de a rossz hangulat megmarad utána. Mert kérem, ma már senki sem tudja pontosan, hogy ezek az ígérgetések honnan erednek. Néhány dalos véleménye: — Mi énekelünk szívépárthoz való hűségről tartott rövid előadást .Stines- sének. „Vannak rendkívüli helyzetek, amikor a gazdasági életben nem elég a szokványos lendület, a kezdeményezőkészség, a régi értelemben vett üzletkötés. A politikát is figyelembe kell venni és valamennyien katonák vagyunk a magunk területén” — mondotta, majd a kíséret másik tagjára nézett. — Krumbolz, az iratokat! Hugenberg átvette a mappát és kinyitotta. A legfelső lapot, amelyen Balázs Jenő fényképe díszlett és alatta sűrűn gépelt szöveg volt olvasható. Stinesse felé tolta. — Ez a felfedező. Szegény, erdélyi ember. Mérnök. Kutató. Feleségétől elvált, két fiúgyermekével az asszony Romániába ment vissza. Utána gazdag nőt vett el, de ennek a pénzét is elkutatta. Rengeteg adóssága van. Szívós, kemény, nyakas ember. Ám a pénz nagy úr ... Pénzt fogunk neki ajánlani. Nyolc helyen tárt fel újabban bauxitot. A pénz kiutalása az Ön feladata lesz, Stinesse. Ha nem sikerül, majd... szóval... Elmondom, most magának a társaságokat is. Egyelőre egy van, a Bauxit Tröszt. Ezek Gánton bányászkodnak, kezdetben Grechter- nek szállították, de aljas zsidó banda, akik eladják Svájcnak a bauxitot. Meg kell ijeszteni őket. Ijesztés, pénz. Maga itt közel van Magyarországhoz. Segítse mindenben a mi embereinket. (folytatjuk) a dal, de mar saeretnénk az idei programról is többet tudni. — A karnagy művéanb vonatkozásban irányítsa a csoportot, de ne ő csínéi- ! ja az adminisztrációt, ae I ő intézze a közügyeket, ne legyen probléma még az j egyszerű kottasokszorosátáe 1 is. — Tíz éve kaptunk ruhát, ezek már rongyosak, kopottak. — Igen, az angliai ót előtt már azt hallottuk, van 160 ezer forint, lesz ruháink. Egyszer össze is jöttünk, 'hogy jön a szabd De nem jött. — Ö, az angliai út Lázasan készültünk rá, végül lefújták .Más külföldi úttal is jártunk már így. Ki ígér? — Ezeket én na» ígértem — állítja az igazgatónő. — Ki igerte? — Nem tudom. A rtiha dologban igaza van a dalosoknak. De, hogy „majd jön a szabó”, arról még nem volt szó. Pletyka, akadnak, akik terjesztik. — Az angliai út is az volt? — Nem egészen. IMS végén a bányász szakszervezet közölte velünk: lehet hogy Angliába utazhatunk cserelátogatásra. De nem mondtam biztosra. Sajnos a meghívást visszavonták. A legutóbbi csehszlovákiai meghívással is így járt a kórus. — Mit tud a kórus ez évi programjáról? — A miskolci szereples óta nem kaptunk újabb meghívást. A dalkar most a bányász kulturális hónapra készül. A műsortervet viszont nem ismerem, bár Maróti karnagyot akinek különben ez kötelessége is, már többször megkértem, hogy közölje. Jár ótó Gyula karnagy: — A műsorterv késze* van, de addig nem akarom leadni, amíg a hozzá szükséges anyag beszerzése nem történt meg. Ehhez viszont már en Kertem többször is az otthon vezetőségnek segítségét. Véleményem szerint köny- nyítené a munkát egy mű-l vészeti előadó szerződtetése, hisz az igazgató egy személyben a legnagyobb jóakarattal is képtelen, hogy valamennyi csoport munkáját irányítsa. — Hogyan látja a kórus helyzetét? — Aggodalomra nincsen ok. A havi 16 munkaórát teljesítjük, a próbák jól haladnak. Miskolcon, az országos minősítő dalos versenyen 10 kórusból abba a kórusba jutottunk, amelyik ezüstkoszorús érdemérmet nyert. Szorgalmas munkával az aranykoszorú elnyerése sem lesz lehetetlen. Most az a legfontosabb, hogy dolgozzunk, a kedvetlenség a kiváltó okok megszűnése után ne legyen tartós. X. K. A nyilas vérbíróság kőA VÁSÁRBAN Jan Kojan müve J Szüts István: V A vörös agyag Dokument um regény
