Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-22 / 189. szám

19S4- szeptember 22. kedd NŐGR.45 5 Fából vaskarika JlßtWft g lel eit fnoak — !j3n agau töwxeiiyhizü k Nem az első alkalom, hogy Romhányban meg­gyűlik a baj a tsz-tagok lovaival, amelyek elfelej­tettek bemenni a közösbe, vagy éppenséggel utólag és titokban lopakodtak be va­lamelyik háztáji gazdaság­ba. Mindenesetre a legutób­bi felmérés alapján hét olyan tsz-tagot találtak, akinek istállójába időköz­ben ló került, márpedig a törvény és az alapszabály nem teszi lehetővé, hogy akárcsak a családtagnak is lova legyen. A ló pedig van és ha más gazdára is íratták, a régi gazda ma­ga fuvaroz vele. Utóbb már nagyon rossz hatást gyakorolt a becsü­letesen, spekuláció-mente­sen dolgozó tsz-tagokra, hogy amíg ők, a viszony­lag alacsonyra tervezett munkaegységért keményen és szorgalmasan megdol­goznak, hogy megalapoz­zák gazdaságukat és a ké­sőbbi gazdagabb jövedel­met, addig egyesek feléje sem néznek a szövetkezet­nek,. hanem 150—200 fo­rintos napszámért fuvaroz- gatnak lovukkal. Több tsz- tag jelezte is Kollár Já­nosnak, a szövetkezet el­nökének: „Meglátja, elnök elvtárs, hogy mire az ősz beáll, már legalább őtven tsz-tagnak lesz újból lova és mind a bányászoknak, meg a kályhagyári mun­kásoknak fuvarozza majd a tüzelőt.” Ilyen helyzetben mit te­hetett a tsz-elnök egyebet, mint hogy a járási szer­vek tanácsát, segítségét kérte, ahol nem adhattak más tanácsot, mint amit a törvény is előír: a tsz-ta- goknak be kell adniuk lo­vukat a közösbe. A lovak­ra azonban különös szük­sége nincs a tsz-nek, ezért a vezetőség lehetőséget adott a lótartó tsz-tagok- nak, hogy a rendelkezésük­re álló tíz nap alatt kedvükre értékesítsék, te­hát adják el lovukat. Amennyiben ezt nem ten­nék meg, a bizottság fel­értékeli, a tsz pedig át­veszi a lovakat. S mint­hogy a lovak semmi szán­dékot nem mutattak a más vidékre távozáshoz, sőt to­vábbra is a megszokott szorgalommal fuvarozgat- tak a romhányi utcán, a tíz nap elmúltával elren­delték karhatalom kiren­delését és a lovak azonna­li tsz-be vitelét. Már az első lakásban meg­lágyult a törvény képvise­lők erélye, mert a keresett tsz-tag papíron bizonyítot­ta, hogy eleget tett a tsz felhívásának, eladta a lo­vát annak rendje és mód­ja szerint, a saját, bá­nyában dolgozó fiának. És nyugodt lélekkel ment a bizottság odébb, mert min­dent rendjénvalónak ta­lált, az ugyanis nem ju­tott eszébe senkinek, hogy minek is a fiatal bányász­nak ló. A következő he­lyen sem kellett igénybe venni a karhatalmat, a tsz- gazda ugyanis ugyancsak egy bányász nevére íratta át a passzust s a bizott­ság elégedetten konstatálta, hogy ezáltal a bányász ne­vén immár három ló tu­lajdonjoga szerepel. Az me­gint nem jutott senkinek az eszébe, hogy minek a bányásznak ló és éppen há­rom ló? A következő tsz- tag, ki egyúttal pártveze­tőségi tag is, megnyugtat­ta a bizottságot, hogy a ló egy nyugdíjas erdész ne­vén van, ő csak hajtja a lovat, tehát ő az erdész alkalmazottja. A bizottság bólogatott és megnyugod­va ment .tovább, minthogy eszébe nem jutott senki­nek a kérdés: hogyan le­het egy tsz-tag maszek al­kalmazott? A következő tsz-tag lovát sem vihette el a bizottság, minthogy a tsz-tag a lovát időközben a fiára Íratta. Az meg éppenséggel nem jutott eszébe sénkinek, hogy az egy háztartásban élő fiú szintén a családhoz tarto­zik. A következő lovat ugyan elvihették volna, de itt a tsz-tag olyan befo­lyásos nevekre hivatkozott. Egyetlen, csak egyetlen egy ember, mégpedig a szesz­főzde vezetője adta át tisz­tességgel a lovát, minthogy jól tudta, hogyha felesége tsz-tag, akkor ő sem tart­hat lovat. Alapjábanvéve tehát minden maradt a régiben Persze ez csak csalás­sal, korrupcióval, a törvény megsértésével és kijátszá­sával történhet, éppen ezért megkérdeztük Termán Já­nost, a romhányi tanács­elnököt, hogy mit tettek a törvénysértések megszün­tetéséért. Kiderült, hogy a tanács eddigi tevékeny- ságe csupán arra irányult, hogy felhívja a pénzügy- őrség figvelmét néhány fu­varosra. Egyébként az érin­tett fuvarosok egyik-má­sikának szíves segítségét, a fuvardíj megfizetése mel­lett időközben a tanács is igénybe veszi, mert így akarják elvenni a kedvét a feketefuvartól. A tanács­nak végzett fuvar ellen­értékéből uevai's *-a százalékét azon nyomban befizetnek adóra. A többi maszek fuvaros pedig egye­lőre adót sem fizet, sőt a nyugdíjas erdész is el­felejtette bejelenteni az SZTK-nak. hogy alkalma­zottat tart. Nem kétséges, hogy mi­előbb érvényt kell szerez­ni Romhányban a törvény szigorának. Ami pedig a fuvarozást illeti: ha any- nyira szükség van a köz­ségben fogatra, akkor a tsz szervezzen fuvarozó brigádot. De a visszaélések sorozatát sürgősen meg kell szüntetni! Lakos György Eredményes műszaki Intézkedések a Tűzhelygyárban A gáztűzhelyszereldéből szeptemberben naponta átlag száz gáztűzhely kerül ki Néhány hete lapunk ha­sábjain beszámoltunk ar­ról a megújult, pezsgő műszaki tevékenységről, amelynek középpontjában a vállalat első félévi elma­radását előidéző „kóroko­zók” feltárása és orvoslá­sa állt. A legfőbb cél a gáztűzhelygyártás mennyi­ségi és minőségi színvona­zolatlan hiányzások, a fe- megszűnt a másodszori sa­lelőtlenség' ellen. vazás is. A mennyiségi termelés, de a minőség ro­vására is ment, hogy ko­rábban a borsodnádasdi másodosztályú lemezt szin­té válogatás nélkül zomán­cozták. Gyakran a hen- A munkafegyelem és a gerlesi hibák miatt hasz­nálhatatlan alkatrészt■a zo- után kellett el­Segileíl az átcsoportosítás munkaszervezés megjaví tásával párhuzamosan a mancozas iának emelése volt. Ennek gyár vezetői néhány áteső- dobni, holott több körülte- viszont meg kellett terem- portosítást is végrehajtot- teni a feltételeit. A kapko- tak. dás és a „lyukak betörné- giai . se” helyétt igazgató, fő- dául a lemezalkatrészeket rú intézkedés értelmében kintéssel legalább a zo- A korábbi technoló- máncozás költségeit meg- sorrend szerint pél- takaríthatták volna. Szigo­mémök és műszaki mun- savazás után elvitték a le- ma már/ a lemezosztályo­katársaik meghatározták mezműhelybe, itt hegesz- zás közvetlenül a nyers- az előttük álló néhány he- tették, ezután az alkatrészt anyag beérkezése után a csiszoló üzembe szállí­tották. A zomácozásra a csiszolás után került volna sor, azonban „útközben” az alkatrész megint rozs­dás lett, tehát ismételt sa- vazásnak kellett alávetni, Nos, a ponthegesztő- és a csiszológépet a sajtoló üzemből a zománcozó Üzembe telepítették át, s üzem termelésének gyöke- ezzel nemcsak „kiegvene- res megjavítása nélkül, sítették” á technológiai sával lefolytattak. Ezekbén az üzemekben az utat, nemcsak fölöslegessé Az illetékes kereskedel­tették az alkatrészek időt- rabló furikáztatását, de tek, hónapok stratégiáját, legfőbb tennivalóit. A becslésnél több *. * Megállapították, hogy a szerelés folyamatossága, gyorsabb üteme megoldha­tatlan a lemezleszabó, a sajtoló, és a zománcozó első félév folyamán olyan hiányosságok mutatkoz­tak, amelyek lehetetlenné tették a megfelelő mennyi­ségű és minőségű tartalék­alkatrész felhalmozását, sőt gyakran a napi terme­léshez szükséges alkatrész mennyiséget sem tudták rendelkezésre bocsájtani. Az elhatározott intézkedé­sektől a gyér vezetői azt várták, ' hogy a negyedik negyedévre a szerelde ké­pes lesz naponta kilencven- kilencvenöt darab készter­méket előállítani. A becslés, mint' kiderült, óvatosnak bizonyult, ugyanis már szeptember hónap folyamán sikerült a napi termelést, az első félévi átlagos ötven-hat- vannal szemben száz gáz­tűzhelyre emelni. Minden jel azt mutatja, hogy ez az eredmény szilárd alapokon nyugszik. Mit tett a műszaki ve­zetői gárda ez alatt a rö­vid néhány hét alatt? A legfontosabb tényke­déseik közé tartozik, hogy a Párt- és szakszervezet­tel karöltve következetes harcot kezdtek a munkaie­gyelem megsértése, az iga­megtörténik. Sikeres kísérletek Kísérleteznek a gyárban új technológiai eljárások­kal is: a zsírtalanítá&nál például a triklóretylén al­kalmazásával. Még jelen­tősebb az a kísérlet, ame­lyet a színes zománcozott áru egyszeri zománcszórá­mi és minőségvizsgáló in­tézmények véleménye sze­rint az alapzonsánc nélküli egyszeri zom fji cs zorassa 1 készített alkatrészek töké­letesen megfelelnek a mi­nőségi követelményeknek. Prakfalvi Endre, a labora­tórium vezetője körülbelül egy esztendeje kezdett kí­sérletezni a fehérzománcú áruk nikkelalapozásával. Fényesen kiállta a próbát ez az új technológia is. A zománcozás előtti nikkelezés elvégzésére a vállalat — önköltsegcsökr kentési hitelből — a zo­máncozó üzem mellett úi nikkelező műhelyt épít, amelyben már november második felében megkez­dődik a kísérleti gyártat. Kibúvók helyett... Jó úton mduM. el a ZIM Salgótarjáni Gyáregysége az év második felében. A kifogások, kibúvók keresé­se, más vállalatok, intéz­mények okolása helyett határozottan igénybe veszi a tehetséges és lelkes mű­szaki gárda kezdeményező készségét. Cs. G. Sok Toldi Miklós kellene A kovácsok kenyere vsí. A galgagntai Táncsics Tsz felosztott területből Pleva ben is jól halad a burgonya szedése. A családokra Pá! és Fuskely Pál krumpliját mérlegelik, (Fotó: Kinka László) A SALGÓTARJÁNI Acél- tagjai valamennyien magu- árugyár kovácsoló gyár- kévá tették a felajánlást, részlegének A-üzemében illetve küzdenek annak tel- dolgozik a gyár egyik leg- jesítéséért. Késés, a mun- jobb Ifjúsági brigádja, az kában való fegyelmezet- Oravecz-brigád. Negyven lenség hosszú idő óta nem tagja van. Tavaly nyerték fordult elő. el a Szocialista brigád meg- Fidrik István főműveze- tisztelő címet, idén az okle- tővel beszélgetünk. Az Ora- velet. Nemrég ők is csatla- vecz-brigád jelenleg export­koztak a szegcsomagoló fia- ra dolgozik, iráni perzsa- taljainak felhívásához, a csákányt készítenek. A fő- KISZ VI. kongresszusára művezető a zöld fedelű felajánlották, hogy a havi brigádnaplót mutatja. Tin- értéktervet 102, az exportét taceruzávaj ezt írták rá: 103 százalékra teljesítik, a Csákány. Belük a fehér la- selejtet a 0,36 százalékon pokon a munka havi érté- tartják, amely országosan kelése: a kovácsok minden is jó eredmény. Vállalták, hónapban teljesítik, sót hogy a munkahelyet, a gé- túlteljesíti a terveket, pékét tisztán tartják. A a KISZ-titkár, aki egyéb- balesetmegelőzés érdekében .ként szintén az Oravacz- előadásokat hallgatnak, il- brigád tagja, mosolyog, letve megbeszélik a meg- — Bizony a napló veze- előzés lehetőségét. A brigád [“ével -^nlfa"*- leg­közelebb ezen is javíta­nunk kell. Állandó napló­vezetőt lehetne „szerződtet­nünk”. Most a kéthavi 'maradást is pótolnunk kell majd. A KISZ-titkárt Tart Lászlónak hívják, ő tájé­koztat a gyárban zajló, il­letve az üzem falain kívül életről. A brigád létszáma, illetve a három műszak miatt ritkán szervezhetnek rendezvényeken való közös részvételt, közös moziláto­gatást, programot.. Ezt még az is nehezíti, hogy a leg­több brigádtag vidékről jár be dolgozni Salgótar­jánba, illetve a gyárba. Maga a brigádvezető is. ORAVECZ LÁSZLÖ bri- gádveztő erőteljes, kemény­kötésű fiatalember, régi „csákányos”. A csákányké­szítő brigád földjén égihá- borúszerű dübörgésben dolgozik. Mintha magának a haragvó Zeusnak műhe­lyébe tévedtünk volna. Pe­dig itt tevékenykednek, s kemény akaratukból válto­zik, alakul az anyag. De hogyan! Tűzben, tonnányi, kalapácsok alatt, erős ke­zük mozdulatai nyomán. .Oravecz László homlokán verejtékcseppek futnak. Ö egyébként a csákány­nyújtást végzi. Talán a munka természete kívánja így, talán más, nem tudom, de tény, hogy a kovácsok, így Oravecz brigádvezeto is keveset beszélnek. Tóth Ferenc kovács Ora­vecz László mellett dolgo­zik. Negyven körül jár. ő a „legidősebb” brigádtag. A gyárban tanulta ki a ko­vács szakmát, amelyben azóta is dolgozik, amelv kenyeret ad neki. Nemcsak munkának, ki­csit hivatásnak is érzi azt hogy kovács. Középtermetű, zömök férfi, naponta 20-25 mázsa vasat emel. De nem erről, hanem az évi megta­karításról beszél, az anyag- megtakarítást tonnákban mérik. Vasárnaponként egy-egy pohár sör mellett „szórakozik”, beszélget munkatársaival, de kiderül az is, hogy a legfőbb szó­rakozása mégis a könyv Jókai Mór regényeit szere, ti és a verseket. A költők közül Petőfi Sándor, Arany János állnak közel hozzá Ismeri A családi kört, a Toldit. — Sok Toldi Miklós kel­lene ide — szól közbe a KISZ-titkár. ELMOSOLYODNAK. Ar­ra gondolok, hogy Tóth Fe­renc kovácson kívül vajon még hányán, de hányán szeretik a könyvet, az írott, okos szót. Bizony sokan. Eszembejut egy Petőfi vers is, amely igy kezdődik: Pi- roslik már a fákon a le­vél. . . Az őszről szól. Itt körülöttünk a vas píroslik. A kovácsok „kenyere”. Me ­leg, forró kenyér. Mint ma­ga az élet. Tóth Elemér

Next

/
Thumbnails
Contents