Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)

1964-09-20 / 188. szám

1984. szept. 20. vasárnap. NÖGRÁD 5 Egy párthatározat nyomán A szén minőségének Körúton a téglaiparban Megyénk négy gyára kosul három tervtálteljesítésre késsül javításáért A SZÉNBÁNYÁSZAT tevékenységét nem lehet csupán mennyiségben mér­ni. Legalább ilyen fontos a minőség. Ettől függ az árbevétel, a gazdaságos­ság. A népgazdaság érde­ke, hogy jóminőségű ház­tartási szénnel lássa el a lakosságot, de az ipar mi­nőségi igényeit is ki kell elégíteni a lehető legjob­ban. Nem egyszerű kérdés ez a nógrádi szénmedencé­ben, ahol , köztudomású, hogy a jóminőségű szénte­lepek kifogyóban vannak, a termelés mind -lobban a gyengébb telepekre szorul. Ennek ellensúlyozását csak a teleparányokkal és kü­lönböző minőségjavító in­tézkedésekkel lehet bizto­sítani. Az elmúlt év már­ciusában a megyei párt­végrehajtóbizottság is fog­lalkozott ezzel a kérdéssel és határozatában hosszú időre megszabja a felada­tokat. Vajon hogy sikerült érvényt szegezni ennek a határozatnak? AZ ELMÚLT évben a nógrádi bányákban átlag 2 kalóriával alacsonyabb fűtőértékű szenet termel­tek a tervezettnél, viszont válogatással oly módon si­került csökkenteni a ha­mutartalmat, hogy tonnán­ként 1,53 forinttal, tehát éves szinten több millió forinttal nagyobb árbevé­telt értek el ’ a tervezett­nél­Ha az idei első félévi eredményeket vizsgáljuk, a bányák egésze nem telje­sítette minőségi és így ter­mészetes árbevételi tervét sem. Átlag 8 kalóriával maradt el a tröszt és csak­nem egy forinttal keve­sebbet kapott tonnánként a szénért a tervezettnél. Az elmaradást főként az év eleji gondok, a vagon­hiány miatti többszöri át- lapátolás, törés okozta. Később már kedvezően alakultak a minőségi mu­tatók, de még nem sike­rült teljes egészében pó­tolni az elmaradást. Per­sze egész más képet ka­punk, ha bányaüzemen­ként; vizsgáljuk a minőség alakulását és ez nagyrészt azt is tükrözi, hol, milyen hatékony intézkedéseket tettek. A Zagyvái Bányaüzem az idén mintegy 100 kaló­riával termelt nagyobb fű­tőértékű szenet, mint ta­valy, és mint amilyen ter­vezve volt. A hamutarta­lom is kedvezően alakult. Nem csoda tehát, ha ton­nánként 10,57 forinttal na­gyobb árbevételt ért el. Mátranovákon 3,37. Nagy- bátonyban 1,06 forinttal Volt, nagyobb a tonnánkén­ti árbevétel a tervezettnél, viszont Mizserfán 4.53. Kis- terenyén pedig 14,24 fo­rinttal kevesebb. A kisterenyei elmaradás részben indokolt, mivel az üzem a mennyiségi, de ,a jóminőségű szenet ter­melő bányák fokozatos ki­merülése miatt minőségi tervét sem tudta teljesíte­ni. Mizserfán viszont nem­csak az alacsonyabb fűtő­értékű szenet termelő kül- feités termelési arányának növekedése, de a mélymű­velésben a pala szaporo­dása is oka az elmaradás­nak. A minőség javítása ér­dekében több in tézkedés is történt a párthatározat óta. Ilyen többek között, hogy a minőség ellenőrző cso­port már a szakmai térvek készítésénél teljes részle­tességgel meghatározza az arányokat oly módon, hogy biztosítani lehessen a mi­nőségi tervek teljesítését. Ezt havonként, sőt deká­donként ellenőrzik, hogy időközben is operatív in­tézkedéseket tehessenek. Sajnos, a tervszerűséget mégis sok kedvezotlén kö­rülmény befolyásolja. Egy­részt a sorozatos vagon­hiány, a szén törése, más­részt a kisterenyei elma­radás, amit más üzemek­nek és elsősorban a gyen­gébb minőségű szenet ter­melő külfejtésnek kell pó­tolni. Egyesek szerint minőség­rontó tényező a gépi jö- vesztés is, azonban ez egy­általán nem fedi a valósá­got, mert a géppel jövesz- tett szén egyébként is tö­résre kerül, az erőművek használják fel­A MINŐSÉG javításá­ban nem elhanyagolható kérdés az anyagi érdekelt­ség sem. Tavaly Kistere- nyén kísérleteztek ugyan a minőségi bérezéssel, de si­kertelenül. Az osztályozó­kon viszont kedvező ered­ménnyel. A kiválasztott palamennyiség arányában részesülnek többlet bérben. Ennék a hatására megnö­vekedett az egy főre eső teljesítmény. A legjobb eredményt 3-ról 5 tonnára növekvő műszakteljesít­ményt a Gyulai-osztályo- zón érték el. Kevesebb lét­számmal, több meddő anya­got választanak ki, ami ugyancsak a fokozott anya­gi érdekeltségnek köszön­hető. Az első sikertelen kísérlet után megfontolan­dó, hogyan lehetne az anyagi ösztönzést hatéko­nyabbá tenni a bányákban is. A minőség javítására való törekvésben igen nagy szerepe van a cél­szerű robbantási, művelési technológia kialakításának. Cél a darabosabb szem­hullás, ami a válogatást könnyíti. Ezt segíti elő a mind szélesebb körben al­kalmazott polietilén cso­magolású vizeskavics foj­tás alkalmazása is. Ezen­kívül a teljesen elmeddő- södött szénterületek elha­gyása, amire több esetben is szükség volt. Az osztályozok is nagy szerepet játszanak a minő­ség javításában, a darabos szén arányának növelésé­ben. Sajnos, több osztályo­zó elavult, korszerűtlen. AZ ELMÚLT ÉVI párt­határozat óta az üzemeknél is egyre inkább előtérbe került a minőség kérdése. Van is eredmény, azonban tennivaló is akad még bő­ven. Feltétlen kedvező ha­tása volt annak, hogy az üzemi pártbizottságok is többször napirendre tűz­ték a minőség kérdését. Tárgyaltak róla különböző szinteken, műszaki érte­kezleteken, termelési ta­nácskozáson, sőt, a tanfo­lyamok tematikájában is szerepelt. Ezt a munkát azonban éppen a már is­mert okok miatt még fo­kozni kellene, azért, hogy mindenki érezze, központi kérdés a minőség javítása. Bodó János Keresett cikk lett a tég­la az idén. Á gyárak álta­lában á tervezettnél ké­sőbb kezdtek termelni és az időjárás is sok gondot okozott. Országunkban is elmaradt a téglaipar. Va­jon mi a helyzet szűkebb hazánkban a téglagyárak­nál? — Vállalatunk, az Észak- magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat sokat törlesztett az elmaradás­ból, de az éves ? 2rv végé­ig nyerstéglából még négy és félmilliót égetett téglá­ból 3 milliót kell pótol­nunk. Véleményem szerint ma­radéktalanul teljesíteni tudjuk éves tervünket — vélekedett Bodar Jenő, a vállalat főmérnöke, aki még elmondotta, hogy Nóg- rád megye 4 téglagyára együttvéve tervtúlteljesí­téssel számolhat. Körutat tettünk a tégla­gyárakban, hogyan készül­nek az utolsó hajrára, hogy amig az időjárás köz­be nem szól, melyik ho­gyan járul hozzá a tégla­hiány enyhítéséhez. Szécsényben Czobor Pál, a szécsényi téglagyár vezetője biza­kodva várja az év végét. Nem csoda, hisz egész éven át egyenletesen ter­meltek és bár később kezd­ték itt is a nyersgyártást, sikerült pótolniuk az el­maradást. —Egy millió háromszáz- ezer tégla hiányzik még az egész éves nyersgyártási tervünkből. Ez azt jelenti, hogy még mintegy 22 nap­ra van szükségünk és az­után még terven felül is gyártani akarunk — mond­ja az üzemvezető. — Égetési tervünk is meg lesz és hozzátehetem jelentősebb kapacitás bő­vítés . nélkül az idén két millió nyolczázezer darab égetett téglával többet adunk az országnak, mint tavaly. Ludányhalásziban A Ludányhalászi Tégla­gyár versenytársa a szé- csényinek, ha nincs is er­re hivatalos szerződés, hisz terve is ugyanannyi, 10 millió nyers és 9 millió égetett tégla. Ök azonban 22 nap késéssel kezdtek a- nagyobb szerelési munkák miatt. Az alaptervükhöz még egy millió nyolcszázezer nyerstégla kell. Ez 30 na­pi termelés és még azon­kívül legalább két hetet szeretnének dolgozni, hisz tőlünk is, akárcsak a szé- csényiektől, egy millió nyerstéglát vár a vállalat terven felül — mondja Tő- zsér István gyárvezető, majd így folytatja. — Sajnos minket elég súlyos elemi csapás ért. A tavasszal negyvenezer, a legutóbbi nagy esőzéskor pedig 138 ezer nyerstég­lánk ment tönkre. Ezt a mennyiséget három nap alatt le tudjuk ugyan gyár­tani, de rengeteg munkát igényel a tönkrement nyerstégla eltakarítása — magyarázza a gyárvezető. Az udvaron, a rakterü- leten már jó néhány nyers­téglakazal áll. Ez a ke­mence egész téli üzeme­lését biztosítja. Ludányha­lásziban nem lesz gond a tér vtel j esítéssel. Kisterenyén — Nálunk az égetés a legfőbb gond. A kemence a szűk keresztmetszet, ezért még tavalyról is van összekazalozott nyerstég­lánk — fogad Csörgő Mi­hály, a kisterenyei gyár vezetője. — Az idei égetési ter­vünk 4 millió. Ebből szep­temberig 3 millió 414 ezer téglát kiégettünk és szá­mításom szerint még eb­ben a hónapbEm teljesít­jük éves égetési tervün­ket. — Lesz-e elegendő nyers­tégla a téli folyamatos munkához? — vetjük köz­be. Nyersgyártási tervünk 5 millió, ezt október 5-re teljesítjük és még utána is gyártani szeretnénk. Ugyanakkor a múlt évről maradt nyerstéglát is ki­égetjük, tehát' lesz bőven amivel biztosítani tudjuk a kemence folyamatos üze­meltetését — fejezi be a gyárvezető. Ipolytarnócon Már nem ilyen bizako­dó a hangulat az ipolytar- nóci téglagyárban. Amikor ott jártunk éppen üzemza­var, áramhiány volt. Ahogy megtudtuk elég gyakran előfordul ilyen eset. Elma­radás pedig bőven van ebben a téglagyárban. Ki­számolták . ugyanis, hogy megtudjuk, elég gyakran lát kellene gyártaniuk, akkor 45. nap múlva tel­jesíthetik az éves nyers­gyártási tervet, azonban szeptemberben eddig 36 ezer volt csak a legna­gyobb napi eredmény. — Mi az oka az elmara­dásnak? — tettük fel a kérdést Petró József gyár­tásvezetőnek. — Több oka is van. Az egyik a tárolóhelyhiány. Képtelenek vagyunk mág- lyázni. Emiatt az idén 118 ezer darabos elemi ká­runk volt. Egyetlen tároló színünk van, azt már a tél­re bekazaloztuk, a szabad tárolás pedig 'nagyon ne­A tavalyi oktatási évben rendezte meg első alkalom­mal a TIT Salgótarjánban a vállalati vezetők köz- gazdasági szabadegyetemét. Az első évfolyam sikeres volt, az előádások az ér­deklődést felkeltették, ezért a most kezdődő ok­tatási évben i megrendezik a szabadegyetem második évfolyamát. A kilenc előadásból álló sorozat tematikájának ősz­hez. Ebben a kérdésben Jö­vőre már lesz megoldás, újabb területet sajátít ki a vállalat. A másik ok az egész évi létszámhiány. Ä nyáron még iskolásokkal is igyekeztünk ezen enyhíte­ni. Egyébként jelenleg terv szerint 80 embernek kelle­ne lenni és csak 59 van. Emiatt elmaradunk a ki­hordással is — válaszol a gyárvezető. Ipolytarnócon nem sok remény van az éves terv teljesítésére. Az okok vi­szont olyanok, amelyeken korábban lehetett volna se­gíteni. Elsősorban a műsza­ki feltételek hiánya, táro­lóhelyhiány, üzemzavarok, sok állásidő miatt nyílván a kereset is kevesebb, mint a többi gyárakban. Hiány­zik a hajtóerő, ezért nem igen jelentkeznek munká­ra. Olyan okok ezek, ame­lyeken egyik napról a má­sikra nem lehet változtat­ni, de vigasztaló, hogy már hozzáfogtak. Jövőre na­gyobb lesz a tárolótér, sőt fürdő és üzemilakás építé­sére is 490 ezer forintot terveznek. Bizonyára a vál­tozó munkakörülmények sokat jelentenek majd, azonban még az idei ter­vért sokat kell tenni. Nógrád megye 4 tégla- . gyára közül tehát három tervtúlteljesítésre készül, csupán egy küzködik ere­jét meghaladó gondokkal. Az őszi esős időszak kö­zeleg, de addig még na-, gyón sokat lehet tenni va. lamennyi gyárban. B. J. szeállításánál különös fi­gyelmet fordítottak a ve­zetés műszaki fejlesztéssel és munkaerőgazdálkodás­sal kapcsolatos problémái­ra. A vállalati vezetők köz- gazdasági szebadegyetemé- nek második évfolyamán szeptember 21-én Dobossy István, az OFI helyettes vezetője tart előadást Ve­zetés és emberismeret” címmel. Vállalatvezetők szabadegyeteme Beteglátogatók A beteglátogató csoport munkájáról érdek­lődünk a salgótarjáni Acélárugyár szakszervezeti bizottságán. Megtudjuk, hogy a csoportnak jelen­leg 24 tagja van, jól mű­ködik, az üzemi beteglá­togató felelős Kasza And­rás. — Mióta? — 1951 óta. Természetes tehát, hogy számos tapaszalattal ren­delkezik. Egyik legrégibb beteglátokatói élménye Cs. László nevéhez fűződik. Ma már csak mosolyog az eseten. Cs. napok óta nem volt munkába, a csoport, mint ilyenkor szokásos „kiszállt” meglátogatni Karancslapujlőre. Gépko­csival mentek, egyik ház előtt álldogált Cs., keze be­kötve. Mire a tanácsról visszaértek már nem talál­ták a kapuban. Agyban fe­küdt. takarókba burkolóz­va. Azt kérdezték tőle: —Mit szól majd a fele­séged? Ugyanis úgy. ahogy volt, ruhástól, cipőstől „mene­kült” az ágyba, amikor munkatársai feltűntek. A csoport feladata per­sze nem csupán a beteg­ellenőrzés. A beteg dolgo­zónak, illetve munkatárs­nak jólesik a látogatás, a gondoskodás. Nagyon sokszor kis csoma­gokkal is kedveskednek, a szakszervezet havonta több száz forintot biztosít e cél­ra. Rendszerint cigaret­tát, csokoládét visznek a beteg kollégáknak. A cso­port jogkörébe tartozik, hogy segélyezési javaslat­tal is élhet. Ez évben pél­dául öt alkalommal utal­tak ki szociális segélyt az arra rászorulóknak. Kasza András elmondja, hogy havonta rendszeresen járnak a nógrádgárdonyi tüdőszanatóriumba, a ba­lassagyarmati és pásztói kórházakban fekvő bete­gekhez. A bizalmiak a betegek névsorát rendszeresen megkapják, s Kasza And­rás szerint azok nyolcvan százalékát felkeresik. Eb­ben az évben körülbelül hatszáz dolgozóhoz mentek el. Részben a rendszeresí­tett látogatásoknak is kö­szönhető, hogy az Acéláru­gyárban évek óta nem szö­kött fel a táppénzes állo­mányban lévők száma. I- dén eddig májusban volt a legmagasabb, több, mint hat százalék, havi átlag­ban öt százalék körül van. A kisebb-nggyobb fe­gyelmezetlenségek, — a- melyek esetenként még előfordulnak — megszün­tetése ugyancsak a beteg­látogató csoport feladatkö­rébe tartozik. Idén két dolgozótól vontak meg táp­pénz. Ezek közé tartozik G. Jenő acélöntődéi mun­kás, aki az üzemorvosi vizsgálaton a felhívás el­lenére nem jelent meg. Hat dolgozót szóbeli dorgá­lásban, hét munkást írás­beli megrovásban részesí­tették. Amikor a legutób­bi tapasztalatokról illetve fegyelmezetlenségről ér­deklődünk, a beteglátoga­tó csoport vezetője két esetet említ. V. Károly vasöntödéi dolgozó július 9-től 11-ig volt betegállo­mányban. Amikor Soós Já­nos és Sólyom Kálmán meglátogatták Pás2tón, ép­pen a földművesszövetke­zet padlását tapasztotta. A másik eset a baglyasaljai M. Zsigmondé. Idén már nyolcszor volt betegállo­mányban. Legutóbb két hétig, Tudomására jutott, a csoportnak hogy ez idő alatt járja az erdőt, csip­kebogyót, vadkörtét gyűjt. Kérdezték, mi baja? Azt mondta, az erdőn ráesett a fa a lábára, miközben vadkörtét szedett, hogy a két gyerek ne éhezzen. Ez persze nem igaz, hiszen a felesége is dolgozik, s ha anyagi körülményeik nem is a legjobbak, megélheté­sük biztosított. M: Zsig- mond részéről is nagyobb munkafegyelemre van szükség, hogy megérdemel­je az előlegezett bizalmat huszonkettedik munkahe- ly-'­IZ érdezzük Kasza And- rást. a beteglátoga­tót, hogy volt-e beteg? — Igen. voltam — mondja. —.öt éve. Ba­lassagyarmaton operáltak. — Meglátogatták-e a be­teglátogatót? — Persze, hogy megláto­gatták. Az igaz, hogy csak a hatodik héten. T. E.

Next

/
Thumbnails
Contents