Nógrád. 1964. szeptember (20. évfolyam. 171-196. szám)
1964-09-17 / 185. szám
1984. szept. 17. csütörtök. NÖGRÁD 5 Gondosan tároljuk as össi termést ötlettel — Szükségmegoldások —- Takarmányraktározás A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyi- dőben sem a termelők, sem a felvásárló szervek nem építettek annyi korszerű magtárt, górét és egyéb tárolót, amely a közösen termelt áru teljes mennyiségét befogadhatná. Ezért a tsz-ekben még kevés a raktár, a jól megépített kukoricagóré és sok helyen hiányoznak az idén termő- rg forduló'nagyüzemi gyümölcsösök termését befogadó tárházak is. .Máról holnapra ugyan nem lehet elegendő korszerű raktárát, Jiűtőházat építeni, de a jó gazda gondosságával, előrelátással és ötletekkel sokat segíthetnek magukon a tárolási nehézségekkel küszködő mezőgazdasági üzemek. A kukorica megóvása Kezdjük a kukoricával, amelynek termeléséből az. elmúlt esztendőben is több ezer vagon telelt prizmába rakva a szabad ég alatt. A termés előreláthatóan az idén nagyobb lesz mint tavaly volt. Nő tehát a rakMegkezdődött a tanítás, de a munka is a Rákóczi- telepi tanbányában. A jövő vájárai javában dolgoznak már. Az idén 34 harmadéves készül a szakmunkás- vizsgára elméletben és gyakorlatban egyaránt. A másodévesek hetvenhárman vannak, míg az „újoncok”, az elsőévesek ötvenheten. J tározási gond is. Mindenki tudjál, hogy a kukoricának góréban, padláson a helye. Ahol kevés a tárolóhely, a célnak megfelel frissen kitermelt fából (persze még jobb, ha erre a célra száraz faanyag áll rendelkezésre) és erős dróthálóból, házilag épített szükséggóré is. Nem kell ehhez külső segítség. Fúró-faragó ember minden tsz-ben akad és drótháló korlátlan mennyiségben vásárolható. Ezt a megoldást választotta Győr megyében és az ország más vidékein is számos közös gazdaság. Jó megoldás az is, ha a termelőszövetkezetek kibérelik a tágasabb háztáji padlásokat és a különböző középületek, iskolák padlástereit. amelyek megfelelő fertőtlenítés és takarítás után nemcsak a csöveskukorica, hanem egyes konyhakerti növények, így például a hagymafélék, sőt gyümölcs tárolásra is alkalmassá válnak. Évről-évre sok szálastakarmány megy veszendőbe, mert a szeptemberben és októberben rendre vágott növények nem száradnak olyan gyorsan, mint nyár ságra való nevelés. Sújtólégveszélyes a tanbánya is, mint annyi másik Nóg- nádban. Ezenkívül a biztosítási előírások pontos betartásán keresztül arra nevelődnek, hogy a bányában nem lehet engedményeket tenni, mert az meg- bosszúlja magát — fejezi be Kuti elvtárs. idején. Ahogy mondani szokás: az őszi sarjú nem engedi messzire a kaszást. Vagyis: a sarjára vigyázni kell, mert ha renden ázik, megfeketedik és értéktelenné válik. Sokat segít, ha a sarjút nem szénának, hanem silóként takarítják be a mezőgazda- sági üzemek. Az ároksilóba takarított sarjúnak több a tápértéke mirit ha szénának szárítják. Ráadásul a kazalozásra sincs gond. Az időjárás viszontagságai ellen A burgonyának és répának sem használ, ha szedés után a szabad ég alatt hagyják takaratlanul. A burgonya prizmák gondosan átválogatva, száraz szalmaréteggel arasznyi vastagon takarva szeptemberben nyugodtan a szabadban hagyhatók. Ha az erősebb fagyok beköszön- tenek, már földelni kell a burgonyát. A szabadon tárolt répát a melegebb őszi napokon a fonnyadás fenyegeti. Ez nemcsak súlyveszteséget jelent, hanem a feldolgozást is nehezíti. Ezért helyes, ha a répaprizmákat kukoricaszárra], vagy műanyag takaróval fedik be és védik az időjárás viszontagságaitól. Az agronómusok és brigádvezetők körültekintéssel jelöliék ki a burgonya — és réoaprizmák helyét. A prizmákat — de még a takarmánvkazlakat is — érdemes árokkal körülvenni. hogy a víz a termények alá ne folyhasson. Érdemes néhány szót ejteni arról is, hogv a szálas- takarmánv. amelyet nvár végén és ősszel raknak kazalba rendszerint meeü- lepszik. Az is megeshet, hogy a kazal nyergessé válik. Ezért a kazlak őszi felülvizsgálását nem szabad elmulasztani. S ha a beázás veszélye fenyeget, nem szabad ! húzni, halasztani a kazlak befedését. A legjobb kazal-fedőanyag a rozs-szalma, szelek ellen pedig biztos védelmet nyújt a kazal gerincén két méterenként keresztülvezetett drót, a két végére kötött nehezékkel. Védjük munkánk gyümölcsét Az őszi munka dandárjában üresek a gépszínek. Egyelőre ezekben a színekben is jól tárolhatók azok a mezőgazdasági termények, amelyeket folyamatos felhasználásra szántak. A műanyagfólia is jó segítség. Átmenetileg véd az esőtől, a hótól és az erős napsütéstől is. A vászonponyvák viszont kevésbé alkalmasak gumós és gyökérnövények takarítására, mert a drága vászonponyva hetek alatt tönkremegy, ha a földes növényekkel érintkezik. Sok tárolási gondtól mentesítheti a termelőszövetkezetek vezetőit az is, ha a termelőszövetkezeti tagoknak juttatott részt kukoricából — de egyéb terményekből is — a termőhelyről egyenesen a tsz-tag portájára szállítják. Ezzel az eljárással hozzávetőlegesen három millió mázsa termény kétszeri mozgatásáról és átmeneti raktározásáról mentesülnek a közös gazdaságok/ Minden tsz-ben ezernyi ötletes megoldás kínálkozik arra, hogy gondos tárolással megóvjuk a termést. Fontos és közös érdek, hogy a verejt.ékes munka gyümölcséből lehetőleg semmi se menjen veszendőbe. Danes József Az engedmények bosszút állnak Munkában a jövő Táj árai VETÉS ELŐTT (Koppány felvétele) Milyen munkát végeznek most a vájártanulók? — kérdeztük Kuti Károlyt, a tanbánya vezetőjét. — Részletes tematika alapján folyik a gyakorlati oktatás is a tanbányában éppúgy, mint az elméleti. A harmadévesek fejtésben dolgoznak. A másodévesek elővájást végeznek és a különféle ácsolá- si módokat gyakorolják — magyarázza. — Az első évesek? — ők még nem voltak a bányában. A külszínen foglalkoztatjuk őket. A különféle ácsolatokkal ismerkednek. Az első bányalátogatás a jövő héten lesz. Általában ez mindig nagy élmény a tanulók számára. — Mikor kezdik a munkát a föld alatt? — Ahhoz még idő kell. Először csak látogatnak, figyelik majd a többieket és csak november közepén kezdik, könnyebb ácsolásokkal. A célunk, hogy három év alatt minden csínját elsajátítsák a bányász mesterségnek. Természetes ebben a napi 11 vagonos tanbányában nem , a széntermelés az elsődleges, hanem a nevelő, oktató munka. Itt még ha valaki nem ért valamit, ott az oktató, ami viszont az életbe kikerült vájárok mögött már nem áll. Az oktató munka egy igen fontos része a biztonVANNAK pillanatok, amelyeket az ember soha nem tud elfeledni. Ezek között tartom számon azt a tavaszi estét, amely Keszegen ért. Az irodában cserélgettük gondolatainkat az elnökkel, agronó- mussal és a járási mező- gazdasági osztály vezetőjével. Tomcsányi József, az ag- ronómus azon sajnálkozott, hogy a napközi látogatást elmulasztottuk: — Ugyanis akkor személyesen i győződhettek volna meg a falu szorgalmáról — mondta, majd az elnökhöz fordulva megjegyezte: — Ez a mi Margitunk milyen jó hatással van rájuk! És ekkor betoppant az irodába egy mosolygós, barna asszonyka. Az ablakon besurranó napsugár mosolyog így. Szerénység áradt megjelenéséből. — Elvtársak kezdődik a taggyűlés — mondta. Halkan, kedvesen szólította az embereket, akik felemelkedtek és elindultak a gyűlésterem felé. Ez az asszony az a bizonyos „mi Marink”, a falu párttitkára, névszerint Üjj Antalné. A taggyűlésen azután a másik oldalról mutatkozott be. Egy kiküldött járt a faluban szerződést kötni a málnára. Jó málnaEgy asszony a faluban termő vidék ez. Keszegen is nagyon 'értenek hozzá. A szerződéskötést helyszíni szemlével egybekötve végzik. Ment is minden a maga rendjén mindaddig, amíg a megbízott rá nem bukkant egy húsz-harminc holdas fiatal telepítésre. Ami igaz az igaz, felvert benne a gaz. Amikor meglátta, azonnal félretette a szerződési lapot és kijelentette: — Erre nem kötök szerződést, ezen úgy sem fog teremni. EGY PILLANAT alatt vége szakadt a jó hangulatnak. A keszegiek rosz- szallóan ráncolták homlokukat ekkora sértés hallatán. Tanácstalanul topogtak. Az elnök már köszörülte torkát, hogy valami cifrát mond ennek a jókedvet romboló embernek, amikor Üjjné oda perdült eléje: — Két napon belül megkapáljuk! Csak halvány mosoly volt a kiküldött válasza, amelyet az csiklandozott a szájára, hogy végignézett a széles táblán és belerúgott egy csonttá keményedéit rögbe. Aztán beszélhettek neki. Azért mire a faluba értek, valamennyire megpuhították, mert búcsúzáskor azt mondta: — Ha két nap múlva megkapálják, megköthetjük a szerződést! A taggyűlésen erről volt szó. Két napon belül rendbe tenni a fiatal málnást. A kiküldött magatartásából sokan arra számítottak, hogy a sértésre megadják a választ. Nem ez történt, Üjjné megkérdezte az elnököt: — Elnök elvtárs két napon belül a málnást rendbe kell hozni, mit tudunk itt tenni? Gyors számítást végzett Bebizonyította, ha a málnásra nem kötnek szerződést 60-70 ezer forint biztos jövedelmet kockáztatnak. Eladhatják ugyan, de akkor maguknak kell bevinni Vácra, fizetni a szállítást és az árusító ember munkaegységét, nem is beszélve a romlási kockázatról. Az érvek meggyőzőek voltak. Az elnök is úgy nyilatkozott: — Ezt Elvtársak meg kell tennünk! Rögtön a tervezéshez láttak. Embert és gépet mind számbavettek. Felelősöket jelöltek ki. A hivataloskodás ilyenkor már csak gátolná a munkát, el- hidegítené a szót, ezért már a beszélgetés is közvetlen mederben folyt: — Az asszonyokat Margit, te vállald! KÉT NAP múlva a fiatal málnásra is megkötötték a szerződést. Már megsárgult a fiatal málnás. A nyargaló őszi szél csörgeti száradt levelét. Friss mag kezdi új életét a szántásban, múlik az esztendő. Csak az' az akarat, ami ebben az asszonyban, Üjj Antalnéban van, az nem múlik. Azt mondja Gyetván József, a tanácselnök, hogy ha a faluról van szó. az emberekről, akkor Üjjné fáradhatatlan. Lelkesedése és szorgalma vezetőket, dolgozókat egyaránt magával ragad.1 Nemrég azért kardoskodtak, hogy elkészítsék a legelő itatókúí- ját, mert a szomjúságtól kiapadtak a marhák, aztán azért, hogy az iskola tisztán fogadja a gyerekeket, legutóbb pedig a taggyűlésen vitázott a tsz-el- nökkel, agronómussal, brigádvezetőkkel, mert a tervezett alatt maradt a tsz gabonatermése. — Margitnak abban van a nagy ereje, hogy szereti a faluját, az embereket. A boldogulásukat akarja -— mondja Gyetván József. A majorban már megkezdték az esti fejést. Üjjné is űtt dolgozik, fejőnő. Fehér köppenyben ül a tehén alatt, karján megfeszülnek az izomszalagok és muzsikálva friss tejjel telik a vödör. Fáradtabb az arca, mint tavasszal. — Várjanak rám, amíg végzek. Csak félóra . . . ■ Meghívom hozzánk az elvtársakat. Ránk néz, az egyetértésünket várja, de a keze nem áll meg. — Szép az otthona, példás a családi élete — mondja menetközben a tanácselnök. Ez az asszony, aki szakadatlanul hadakozik a falu érdekeiért, vitában győz le férfiakat, asszony és anya is tud maradni. — Az embereknek a munkához a család adja az erőt. A fiaim a 21 éves Anti, a 18 éves Feri, a 10 éves Józsikám és leányom a 16 éves Margit. Ezekért a gyerekekért érdemes dolgozni. EBBŐL NYERNÉ az erőt? Ebből és abból a nagyobb családból is, amely a falu és az ország közösségét alkotja. Ezért tudja legyűrni a magára, vállalt sok-sok fáradságot. Bobál Gyula
