Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-13 / 156. szám

6 NÓGSÁD 1964 augusztus tS esüttSeK® I A KISZ és a munkásifjúság MEGYÉNK üzemeiben jelenleg 8310 ifjúmunkás és 2164 iparitanuló dolgo­zik. A múlt évi tagössze­írás alapján 6054 ifjúmun­kás, illetve 2019 iparita­nuló tagja volt a KISZ- szervezetnek. 1960-ban a munkásifjúság szervezett­sége jobb volt (KISZ-tag- létszám 6657), azóta ez a szám fokozatosan csök­ken. A csökkenés főleg a bejáró fiatalok, illetve a tsz és területi alapszerve­zetekhez tartozó munkás- fiatalok körében nagymér­vű. Miért? Az okokat ke­resve természetesen szá­mos tényezőre kell rámu­tatnunk. Az utóbbi évek­ben kétségtelenül befolyá­solta a szervezettség ala­kulását, hogy az általános iskolából kikerült fiatalok nagyrésze továbbtanul a középiskolákban, és az ipari tanuló intézetekben. Az iskola elvégzése után pedig rövid idő múlva be­vonul katonai szolgálatra, így az üzemekben a fiata­lok lényegében csak 22-23 éves korukban kapcsolód­hatnak be a KlSZ-munká- ba. A taglétszám alakulásá­ban azonban mindenek­előtt olyan hátráltató té­nyezők játszanak közre, mint a szervezeti élet gyengesége, a politikai fel­világosító munka hiánya. Egyes üzemekben az utóbbi időszakban a megelége­dettség jellemezte a KISZ- szervezetek munkáját. A Magyar Vasötvözetgyár- ban, és a Salgótarjáni Síküveggyárban az utóbbi két évben például egyet­len munkásfiatalt sem vet­tek fel a KISZ-be. De nem sokkal jobb' a helyzet eté- ren a Salgótarjáni Acél­árugyárban, a Salgótarjáni Bányagépgyárban, a Nóg- rád megyei Építőipari Vál­lalatnál, és a Hőerőmű­nél sem. Befolyásolta a szervezettséget, hogy üze­mi szervezeteink egy része nem tudott rendszeresen olyan programot biztosíta­ni a fiatalok részére, amely a legjobban megfelelt vol­na érdeklődésüknek élet­kori, illetve képzettségbeli sajátosságainak. Az üzemi KISZ-szervezeteink szerve­zeti életére jellemző pél­dául az is, hogy a KISZ- gyűléseket havonta rend­szeresen megtartják ugyan, ám azokon a fiatalok meg­jelenése, s. a taggyűlések színvonala sok esetben egyáltalán nem megfelelő. Persze a taggyűlések meg­tartásánál probléma a többműszakos üzem, és a munkás járatok korai indu­lása is. Gátolja a szervezeti élet rendszerességét, üte­mességét, hogy a KISZ- szervezeti felépítése több üzemben nem egyezik meg a pártszervezetek felépíté­sével. (Például a Salgótar­jáni Acélárugyárban. a táblaüveggyárban, az építő­ipari vállalatnál.) MINDEZEKEN kívül rendkívül jelentősen befo­lyásolja az üzemi KISZ- szervezetek tevékenységét az üzemi KISZ-bizottságok vezetési színvonala, és módszere. Annak ellenére, 4 helyes úfo*t A síküveggyári fiatalokról A Salgótarjáni Síküveg­gyár KISZ-szervezete az elmúlt évben nem tarto­zott a legjobbak közé. Ez év tavaszán új vezetőséget választottak és új szellem­ben kezdtek hozzá az ifjú­sági mozgalom problémái­nak orvoslásához. A vezetőség, — amely­nek élére Dági Sándor ke­rült — féléves intézkedési 'érvét dolgozott ki és mun­kához kezdett. A KISZ II. kongresszusának tiszteleté­re munkaversenyt indítot­tak az ifjúsági brigádok között. A versenygyőztese­ket zászlóval és pénzjuta- ommal díjazzák. Vállalá- aik közé tartozik a zagy- 'apálfalvai Kossuth Ter­melőszövetkezettel kötött szocialista szerződés is, -ímelynek értelmében az aratási munkákban már segítettek. 13 alkalommal 140 fő 1117 munkaórát tel­jesített. Különösen jól dol­gozott Harangozó István és Komiszár Gáspár, akik több mint 30 órát teljesí­tettek. A társadalmi mun­kában élenjárókat e hó vé­gén csehszlovákiai köruta­zásra viszik. Persze, a munka mellett szórakozni is kell a fiata­loknak. Ennek érdekében kultúrcsoportot szerveztek, amely az egyes ünnepek alkalmával szerepel. Van KISZ-zenekaruk. Szeptem­ber hatodikén ifjúsági na­pot rendeznek a kultúrott- honban, amelyre az előké­születek már folynak. Az üzemi sport vetélkedőkben is nagy mértékben kive­szik részüket a gyár fia­taljai. Munkájukat nehezíti, hogy a tagság még mindig nem elég aktív, különösen az idősebb . korcsoport. Nagy gondot okoz, hogy nincs KISZ-helyiség, ahol programszerűen dolgozhat­nának. Kaptak ugyan a vállalat vezetőségétől egy felvonulási épületet, ame­lyet társadalmi munkában a tagok alakítanak át meg­felelő klubhelyiséggé. Probléma még van elég, de már helyes úton jár a Salgótarjáni Síküveggyár KISZ-szervezete. Cs. B. A mi utcánk, a Lo­^ vász Józsefről elne­vezett, új házsorokból áll, a megyei tanács mögül ka­nyarodik fel a hegyoldal­ba. Három-négy éve kopár hegy volt itt. Ma néhány száz család kellemes ottho­na. Salgótarján egyik leg­fiatalabb utcája a miénk, de azért már úgy élünk itt, mint az őslakók. Vannak köztünk sokan, akik fél életüket nyomor­tanyán kínlódták végig, mások zsúfolt kolóniából kerültek ide, van olyan is persze — néhány ifjú há­zas — akinek itt van az első lakása. Reggel, mint mindenütt a világon, a csendes, éb­redő városrészben is gyors a vérkeringés, öt óra után toppannak a léptek, az el­ső koránkelők indulnak munkába. Alig tűnnek el a kanyargós utca első 'for­dulóján, megjelenik fris­hogy üzemi KlSZ-szerveze- teink egyre több felké­szültebb KISZ-vezetőt von­nak be munkájukba, s ez­zel emelkedik a vezetés színvonala, számos helyen még nincs kialakult kollek­tív vezetés, a vezetőségi tagok és aktívák nem elég­gé tájékozottak a fiatalok helyzetéről, üzemen belüli problémáiról. Rendkívül nagymértékű a vezetők fluktuációja is. Üzemi bi­zottságaink vezetői az el­múlt négy év alatt lénye­gében kicserélődtek. A Sal­gótarjáni Táblaüveggyár­ban, az Öblösüveggyárban, és az Acélárugyárban négy év alatt négy-öt titkár is váltotta egymást a bizott­ság élén. Probléma több helyen a káderutánpótlás biztosítása, az egy hónapos iskolán részt vett fiatalok egy része nem kapcsolódik be a vezetésbe. Nem elég­gé rendszeres a KISZ-tagok megbízatással való ellátása, és ezek értékelése sem. Számos esetben megbízatá­sokat csupán a nagvobb kampányfeladatok teljesí­tésénél adnak. A KISZ II. kongresszusá­ra való készülődés munká­jában mindezekből mielőbb le kell vonnunk a tanulsá­got. A KISZ-szervezetek, il­letve bizottságok ez idő­szakban tekintsék legfőbb politikai munkának a KISZ- szervezeti erősítését. Az eddigieknél határozottab­ban léphetnének fel az üzemekben mindenekelőtt a KISZ-szervezetek szám­beli növekedését gátló né­zetek, az elzárkózás, a KISZ-en kívüliekkel szem­ben táplált bizalmatlanság­gal szemben. A BIZOTTSÁGOK, az alapszervezetek igyekezze­nek olyan programot biz­tosítani a fiataloknak, amely leginkább megfelel érdeklődésüknek, életkori és képzettségbeli sajátos­ságaiknak. Nagyobb igény­nyel kell fellépni az üze­mekben az üzemi KISZ- szervezetek vezetőivel szemben is. A következő vezetőségi választásokat fel kell használni az üzemi KISZ-vezetés megerősíté­sére, s a KISZ tevékenysé­gének népszerűsítésére, a munkásifjúság körében. T. E. Miért telefonált Orbán Pista? Kétbodonyi tudósítónk Orbán István telefonhívá­sára látogattunk el a köz­ségbe. Megérkezésünk után nyomban a tárgyra tért. — Tulajdonképpen arról van szó, többet akar a fi­atalság. — panaszolja. — Szeretnénk hasznosabb es­téket a KISZ-ben. Van ugyan klubunk, no de mi van benne? Két sakk, meg_ egy asztalitenisz felszerelés.” Legalább egy magnónk vol­na. — Nem kívánunk mi le­hetetlent — kapcsolódik a beszélgetésbe Romhányi Margitka. — Mi még min­dig mentünk, ha segítséget kért tőlünk a pártszerve­zet, a tanács, vagy a tsz.... — Nem hánytorgatásból mondom — veszi át a szót Bere Lenke — de például a tanácselnök elvtárstól konkrét Ígéretet is kap­tunk. Jutalmat ígért ha se­gítünk, hogy Kétbodony megkapja a „Takarékos község” címet. Akkor mi KISZ-esek 18 betétköny­vet váltottunk, hoßv pé’d ' mutassunk. De az ígéretből máig sem lett semmi. — És nem is a pénzért megyünk mi segíteni. Nem is tudom, hány vasárnapot töltöttünk a tsz-ben — szó­lal meg ismét valamelyi­kük. — Társadalmi mun­kában. faluszépítésben is elsők között vagyunk. Pe­dig legtöbb fiatal valahol a falun kívül dolgozik, fá­radt, amire hazaér. — Éppen mert fáradtak vagyunk jól esne egy kis szórakozás. De mit tudunk mi itt csinálni? Mégcsak tévénk sincs. Egy volt a pártszervezetnék, de tavaly április óta azonban rossz. A mozi csak vasárnap ját­szik. — Régi, megkopott fil­meket —, szól bele Kál­mán Mária, a védőnő. — Marad a rádió. Node kö­nyörgöm! Ezerkilencszáz- hatvannégyben igazán ke­vés ennyi szórakozás!..«. — Én más megyéből, Bi­harból kerültem ide két éve. Azóta nem tudjuk el­érni Máriával hogy rendes lakást kapjunk. Olyan a szobánk, hogy télen reggel­re befagy a víz. Nem győz­zük venni a tüzelőt. Rend­ben van, fiatalok vagyunk, kibírjuk. A munkakörül­ményeink is mostohák. Nincs például a csecsemő- és terhestanácsadásra kü­lön szobánk. Az orvosi ren­delőben tartjuk, az pedig bármennyire is modem, nem alkalma® erre a cél­ra. — Ám, ha csak ez vol­na! De nem értékelik mun­kánkat sem. Akadt veze­tő, aki azt mondta, minek az a tanácsadás. Ugygn CIGÁNYEGYÜTTES Budapesten szerepelt a nagyhírű Mátészalkai Ci­gányegyüttes. A Kulich Gyula Szabadtéri Színpadon léptek fel jól sikerült, színes, életteli számaikkal. A fővárosi kö­zönség nagy tetszéssel fog adta szereplésüket és min­den egyes számukat forró tapssal jutalmazta. Képünk a sikeres bemutatkozás egyik szép jele­netét ábrázolja. A MI UTCÁNK sen, rugalmasan, halk fü- työrészessel Boldvai bácsi, a házmester. Mire a laká­sok felnyitják rolettás sze­müket, ragyog a lépcsőház, tisztára seperve a kocka­lapos járda. Nyolc óra után elcsen­desedik a mi utcánk. Min­denki elment munkába, pi­acra, a háziasszonyok ebé­det főznek, az éjszakai mű­szakból hazajöttek lefüg­gönyözött ablak mögött pi­hennek. A< gyermekek csak este jönnek haza a napkö­ziből, az apróbbak meg vi­dáman homokoznak a há­zak előtt. Mire azonban délután hatot mutat az óra, ismét élénkül a mi új utcánk, újra pezseg az élet. Az asszonyok kiülnek a házak előtti padokra. Mögöttük a napi „műszak”, kézimun­kát vesznek a kézbe és te­referélnek. Itt a zöldcsí­kos pádon hangosan felol­vas az egyik. Amott a há­zakból megmaradt hegy zöld-gyepes oldalában pok­rócot terít le egy család. Pillanatok telnek el, sie­tős készülődéssel, aztán or­runkba csap a nyárson sült szalonna ínycsiklandozó il­lata. Holnap mások telep­szenek a nyársolóhely kö­ré. Jó a szabadban lenni. Még tavaly parkosítottak a házakat körülölelő hegy­maradékon. A zöldellő pá­zsit azonban további ötle­tet ébresztett. Lehetne még szebb ez a környék, gon­dolták. Először csak az egyik ház körül jelentek meg nyíló, illatozó virágok. A példa azonban gyorsan ragadt, azóta minden ház előtt virágágyak pompáz­nak. Minden este más ön­tözi, gondozza. Alig dugja ki a fejét a gyom, máris ott teremnek gyermekeink és irtják a szép virágok „elnyomóit”. Az egyik bácsi beteg. Felesége, gyereke munká­ban van. A szomszédok felváltva vigyázzák, őrköd­nek gyógyulásán. A mi utcánkban autó is van, néhány. Pontosan nem is tudom, mennyi. A házak tetején tévé antennák, né­melyiken öt, hat is. Szeretem a mi utcán- kát, a kedves szívé­lyes embereket, a vidám gyerekeket. Esténként, mi­kor a tv-elcsendesül min­denütt. tompítva szól a rá­dió. legalább résnyire min­denütt. nyitva az ablak. A környék virágainak illata beszáll a szobába. Ujlaky Mária mit tud csinálni a védőnő, mert a körzeti betegápció­nő?... Mária kishaja elsírja ma­gát. Lenke bólogat hozzá, Ketten sincsenek negyven évesek és pályájuk legele­jén közöny, értetlenség ve­szi körül őket. Mégis lelke­sek, nem szegte kedvüket a közömbösség. A ió szán­dék cseng a szavukból, amikor így folytatják: — Az ifjúságvédelmi bi­zottságban szerepet váBbA- tun'k mi is... — Szólunk, ha a mozi­ban tizennyolc éven aluli­val találkozunk a nem ne­kik való filmnél. — Gyakran nem Is a gyerekkel hanem a szülő­vel kell vitába szállnunk. A kocsma előtt néha órá­kon át ott ülnek a gyere­keik. Várnak az apjukra, aki benn szórakozik. Ha látom, hogy sort kóstoltat két-hároméves gyerekéved. pérsze, hogy közbe szólok. Erre a szülő ast váteeaoi- ja: mi közöm hozzá — Szóval sok még a ten­nivaló. Ezért is kellene he­lyiség, szórakozási lehető­ség, művelődési élet a KISZ-be. Mi azt akarjuk, hogy a közülünk kikerülő leendő szülők már másként neveljenek. — Előadásokat szeret­nénk hallgatni, klubszobát kapni, ahol télen megvitat­hatnánk egy-egy könyvet. A könyvtár is egy héten csak egyszer tart nyitva, keveseljük ezt is. — Minek a védőnő — is­métli, mint valami refrént ismét Bere Lenke. — Gya­log járom a körzetem, Kétbodonyt, Kisecsetet, Szentét, Szécsénkét. Nem­csak nyáron, télen is me­gyek. Egészséges gondolko­dású, ép testű fiatalokat szeretnék. Hát ezért vagyok én itt. Mondja-e valaki erre, hogy nincs igaza? S a töb­binek is. A tartalmas szó­rakozást igénylő Orbán Pistának, a megbecsülésre sóvárgó Romhányi Margit­kának. Bere Lenkének. Elgondolkoztató, hogy ezt a községi, vagy a já­rási vezetők nem vették észre. U. M. cAimtáAML khzilhtjpk Kezdetben volt a klub. Ez még Zagyvapálfalva önálló község korában lé­tesült, hirdetve lakosságá­nak művelődési szomját. De egy kisközség korlá­tozott anyagi lehetőségeit is. Azóta Pálfalvából városi kerület lett. Salgótarjánhoz csatolták. Eleven cáfolatá­ra azoknak a keveseknek, akik egy darabig még visz- szasírták az „elvesztett” önállóságot, a községfej­lesztési alap terhére, más- ' félmilliós költséggel egy új, szép művelődési otthont épített a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Válla­lat. A klubhoz most már mű­velődési otthon is van te­hát. Sőt a Moziüzemi Vál­lalat jóvoltából — azaz pénzéből: csaknem egymil­lióból — szépen berende- Izett, pontosan házomszáz- I hetvenhárom kárpiztozott J ülőhellyel rendelkező szé­lesvásznú, hetenként négy­szer játszó filmszínháza is. Zagyvapálfalván készül­nek az augusztus 20-i ava­tásra.

Next

/
Thumbnails
Contents