Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-11 / 154. szám
NÖGEÄD 1964. augusztus 11. kedd. 3C£ft£J iiflüúízlf j Zakopanéból—Krakkóból M i marad meg egy utazás emlékeiből, vagy pontosabban: mit őráz meg a csalóka emlékezet egy olyan útról s lenyűgözően szép állomásairól, mint amilyennek a közelmúltban részesei voltunk? A szónokinak tűnő kérdésre bizony nem könnyű feleim. Most utólag kézibe veszem azokat a színesen megírt s több színnyomású ismertető füzeteeskéket, amelyeket utaztató intézményünktől, az IBUSZ-tól kedvcsináló ízelítőül már az utazás megkezdésekor kaptunk. Utólag veszem kézbe s forgatom lapjait — az utazás óráiban az autóbuszból elénk táruló ismeretlen világ foglalta le figyelmünket — utólag ellenőrzőm tehát: mi maradt meg a reánkzúduló megannyi benyomásból, élményből? Közép- s Kelet-Szlovákiai utunkba eső városainak falvainak látványa megkapó kontraszt: a modern társadalom lüktető élete az ódon. patinás falak között... Aztán: mesz- szire vigyázó széles tetőkön, hegyi folyók vadregényes völgyein kínozott át az országút fehér szalagja legtartósabb állomáshelyünk, Zakopane felé. Mint ékkövet a foglalata úgy ölelik körül hegyormai A Krasprowy Vlerehen, Krakkói Piac tere. A hatszázéves torony mögött teljes szélességben a híres, egykori posztócsarnok a keletien szertelen magaslati települést, ahol Európa szinte minden nemzetisége rendszeres találkozóra jön össze, s ahol a városiba gyakran leruccanó hegyi pásztorok színes viseleté csakúgy beillik az utcák képébe, mint az autókaravánok közé hajtó konflisok, vagy a díszes fara- gású fenyőgerenda-házak szomszédságában emelkedő legmodernebb szállodák, lakóépületek. Fent a csaknem ezerkétszáz méter magas hegyóriásra, a fényözönben fürdő Gubalowkára, 20 percenként, ontja vidám utasait a siklóvonat! Egy órával ezelőtt még fotográfus gazdájával együtt a főutcán üzletelt a hatalmas „jegesmedve”, s most itt a csúcson kibővült a trupp az élelmes főnök az álmedve mellett immár valódi kutyafogattal, szűrben, pör- ge karimájú kalapban, fokossal fotograíáltatja a giccsre hajlamos nyaralókat (Nem irigylem a „medvét” árnyékban is 35 Celsius fok van). Aki bírja a magasságot, átszállót vált a kétszakaszos lengyel lanovkára, s a lélegzetelállítóan szép kötélpályás utazás végállomásaként eljuthat az 1988 méter magas Kasprowy Wi- erebre. Csupasz hegycsúcsok. sziklás hegygerincek, mohával fedett meredek hegyoldalak, szakadékok és völgyek, smaragd hegyiía- vak, vízesések és sziklákkal teléhintett lankák tarkítják a hol kopár, hol erdős, majd égre törő fenyvesekkel borított tátrai tájat. Lent még virágos rétek színesítik a völgyeket, fent a magas csúcsok felé már esenevész növényzet kúszik a kopár hegytetőkre. A mély, sötét hasadé- kokban örök hó fehérük... Nincs, és nem is képzelhető el lengyelországi társasutazás programja anélkül, hogy az útvonal ne érintené a körutazás egyik legszebb állomáséit, a hajdani fővárost, Krakkót. Az ősi város teljés mértékben kielégíti azt a várakozást, amellyel, falai közé érkezik a látogató. A magyarok számára különösen sok emléket idéz a közös történelmi múlt, Báthory István és Nagy Lajos lánya, Hedvig királynő hamvai itt nyugszanak a lengyel királyok katedrálisában. Krakkó szívében, az egykori Piac téren a középkor bámulatos artisztikus építömüvészete mutatja be teljes hűséggel a századokkal ezelőtti várost. A tér látványossága egyebek mellett — az oszlopos, boltíves hajdani posztócsarnok, amely ma apró boltok sorait rejti magában. Wawel, a volt királyi var hű leírása, köteteket töltene meg. Talán Moszkvában a Kreml Fegyvertárában, vagy a leningrádi Ermi- tazsban láthattam annyi pompát .a történelmi korszakok annyi művészeti kincsét, ereklyéjét, mini itt. S Krakkó külön varázsa: a műemlékek pazar kavalkadéját sehol sem bontják meg az új, modern városnegyedek, s a vele szinte szorosan egybeépült pompás szocialista város: Nowa Huta. András Endre A „medve” gazdija most Gubalowkéa működik, — Békés együttélés Zakopanéban: faházikó a modern lakóház szomszédságában Készlet Wawel egyik külső udvaráról
