Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-06 / 150. szám
6 KÓGBAD 15S4. augusztus 6. csütörtök Vérüket adták, hogy életben maradj Riport az acélárugyáriak kétnapos véradásáról Eredetileg úgy volt, hogy a kétnapos eseményre. Sotíz órakor kezdődik a vér- kan, húszán, vagy harmin- adás az Acélárugyárban, can is vártak akkor is a De mivel az első napon a sorukra, amikor ott járElső Az öltözőben egyszerre többen is készülődtek a nagy pillanatra. Valameny- nyien fehér köpenyt, hószín kendőt és száj kendőt, takaros vászoncsizmát húz- utjuk a laborato- tak a lábukra, szalmadélelőttösöknek csak kis tunk, része, inkább a délutáni műszakban dolgozók jutót- , — - -----------, --------t ak be a vérvételre, a mun- riumma alakított irodába papucsba bújtak, és leülkások kérték, már korán vezetett, ahol gyors, szór- a műtő előtti várakozóreggel kezdődjön meg a ba. Az egyik széken a nemes aktus. Így aztán a véradás másnapján, kedden reggel ötre kivonult a ték a különböző vizsgála- többszörös véradásért há- tokgt, tizenöt perc alatt ál- rom esztendeje kitüntetett lapítottak meg a vercsopor- Gyarmati Lajosné várakovéradó állomás népes asz- *?t, határoztak meg a vo- zott. Tulajdonképpen nem szisztenciájával. ro,s yéreejtek számát, s a js a gyár munkása, csak a , , ... ,. . . . versullyedest. A belgyó- férje dolgozik itt. GyarmaEUsonek het ejszaka1 mu- gyaszati vizsgálóvá alaki- ti Alajos azonban beteg, és szakot befejező munkás tott sarokszobában dr. Ba- eljött helyette ő az asszony. I??0!!.®™™ a A™; lázs Miklós és dr. Halász Májusban adott utoljára József, a véradó jelöltek vért, a segíteni akarás uug uoigozoii az egeszseg- egészségüsvi állapotát vizs- azonban most megint ide- ugyi szolgalat. A második egeszsegugyl allapotat vlzs. hozta. Szomszédja viszont, a fiatal Palóc Károly elővizsgálatra. szbr vállalkozott a legne- ____________ mesebb emberi cselekedett án egészen délután fél ötig dolgozott az egészség- ügyi szolgálat. A második emeleti folyosót és jóné- gálja. Néhány fiatal férfi hány irodáját rendezték be készülődött a Széljegyzet egy rendelethez Illő-e tanult emberhez a tisztaság? Nógrád megye tanácsa- szerint 6 a lakókkal egye- nak 9/1959. sz. rendeleté- zett meg a szemét ilyennek 18. §. (3 bek. h.) pont- forma kezelésében. A la- ja arról intézkedik, hogy a kők egyike szerint a me- házfelügyelő kötelesége „a gyei tanács rendeletével lakók által összehordott ellentétes intézkedés az szemétnek a szemeteskocsi IKV igazgatójától szármajáratának megfelelő idő- zik. Az igazgató szabadsá- pont előtti kiszedését biz- gon lévén, vele sajnos, nem tosítani, a szemeteskocsi sikerült beszélnünk, megjelenésekor — ahol Az IKV társaságunkban szükséges — a szemetet lévő dolgozója szigorúan feladni.” Ennek megszegé- megintette a házfelügyelőt, se szabálysértés, amiért Szemrehányással illette, akár ezerforintos bírság is amiért a szeméttárolókat kiszabható. A balassagyarmati kórház közelében lévő tizen- kétlakásos bérházak egyikéből érkezett hozzánk a panasz, amelynek kivizsIegalább negyedéve nem rendeltetésszerűen használja. Jutott a bírálatból — a tárgyaláshoz nem tartozó módon — a lakóknak is, akik mindenféle kacatot gálása előtt szükségesnek őrizgetnek a száritóhelyi- láttuk az ötéves rendeletet s®sben. A kritika egy monism ét elolvasni. Olvasónk data ide kívánkozik: „Meg- azt sérelmezte, hogy az egyeznek a házmesterrel, egyik házban a szeméttá- aztán mennek bejelentést roló teljesen kihasználatlan, a másikban szerszámokat tárolnak. így a lakók vagy lakásukban őriztenni a Nógrádhoz. Hát tanúit emberhez illő az ilyesmi?” Tanult s nemtanult emgetik napokon keresztül az berhez egyaránt illő a IKV kiadta dabellákban a tisztaság. A megye egész nyáron különösen bűzlő területére érvényes rende- szemetet, — vagy a pincé- let megtartása egyaránt ilbe, illetőleg a padlásfeljáróba hordják tárolni. A Balassagyarmati In lő a házfelügyelőhöz és az ingatlankezelő vállalathoz. Az utóbbihoz azonban gatlankezelő Vállalat ez méginkább illő, hiszen ott ügyben illetékes dolgozója társaságában a helyszínen vizsgáltuk meg a panaszt. Megállapítottuk, hogy észrevétel helytálló, szemlén ugyancsak résztvevő házfelügyelő állítása a házfelügyelőnél tanultabb emberek dolgoznak, — olyanok, akiknek hiva- az tali kötelessége, hogy a A rendelet megtartatásáról gondoskodjanak. — b z. — #•ádi tájak Hollókői strand (x) re. — Egy kis izgalmat érzek — válaszolt őszintén a kérdésre — de örömet is. Ki tudja, kinek menti meg az életét az én vérem. Erre gondolni felemelő érzés. Mikor nekem szóltak, még öt munkatársam csatlakozott hozzám, valamennyi szegkovács. És mindannyian először adnak vért. — Fetűnően kevés volt az alkalmatlannak minősített véradó jelentkező — referált másnap Kormos Ida — megyei véradó felelős. A gyár régi és fiatal munkásaiból kétszáznegyvenegyen adtak vérükből, összesen nyolcvan litert vettünk le a két nap. Az üzemek kérésére sorrendiséget is megállapítottunk, az Energia gyárrészleg dolgozóinak 13,5, a TMK-sok 10 százaléka segített nekünk. U. M. Két és félmillió felújításra A Salgótarjáni Bányagépgyár felügyeleti hatósága az idén majdnem két és félmillió forintot biztosít a különböző felújítási munkákhoz. Az ösz- szegből 70 ezer forintot építési jellegű munkák elvégzésére irányoztak elő. Ebből az összegből teszik rendbe a kisvasúti pályát, amelyre 250 ezer forintot költenek. A vízhálózat kijavítására 250 ezer forintot irányoztak elő. Mikor is kezdődik... Az ötéves Béluskát az óvoda festésének idejére a nagymami vállalta. Szeretett itt lenni, hiszen mondani sem kel, hogy nagy szeretet övezte. Eljött az idő, amikor Béluskáért megjelent az anyuka. — Gyere kisfiam, már az ovi olyan szép lett, majd meglátod, még új játékok is vannak. Hiába mindez Béluská- nak, nem vonzza öt egy kicsit sem a játék. — Én itt maradok a Maminál, szeretek itt lenni, Egyszer aztán mentő ötlete támadt az anyukának, és így szólt kifiához: — Béluskám tudod mennyire vár már a kis barátnőd, Csilla? Ott volt tegnap este is nálunk és kért, hogy ne menjek haza nélküled. Béluska meglepődött, s a következő pillanatban már ölelte is nagymamát és így szólt: — Mégis megyek Mamikéin, hiszen Csilla is így akarja.- tj Körzeti orvosok, egészségügyi dolgozók tanácskoztak Rétságon Fehér köpeny a látogatóknak A napokban Rétságon szülöttjét. Az óvó eíősza- megbeszélésen vettek részt bályok minden bizonnyal i i. ” eredményeznének a járás körzeti orvosai és egészségügyi dolgozói. A résztvevők megemlékeztek Semmelweis halálának évfordulójáról, majd a csecsemő-halálozás első félévi alakulását elemezték. Megállapították, hogy a járásban az előző évek hasonló időszakához viszonyítottan romlás következett be. Az első negyedévben ugyan az országos átlagnál jobb volt az eredmény, a második negyedévben azonban 6,1 tizedet mutatott a statisztika. Megállapították: néhány csecsemő halálát az okozta, hogy a szülők nem vitték időben orvoshoz beteg kicsiiüket. Éppen ezért elhatározták, a jövőben az eddiginél több egészség- ügyi felvilágosító előadást tartanak az orvosok, és védőnők, több anyák iskolája tanfolyamon képezik ki a leendő kismamákat a csecsemőgondozás tudnivalóira. Az orvosok illetékes helyen javasolni fogják: a szülőanyák látogatásakor néhány ország példájára vezessék be nálunk is a fehér köpeny viselését. Illetékes egészségügyi hatóságok pedig tegyenek intézkedéseket, hogy a kórtermékben csak közvetlenebb hozzátartozóik keressek fel az anyát és újjavulást a csecsemő halálozási statisztikában is — állapította meg a tanácskozás. Sajnálom, hogy személyesen nem találkozhattunk, s nem mutathattam meg azt az aggódó levelet, amelyet leánya, a 16-éves Marika érdekében a jóindulatú szomszédok írtak szerkesztőségünk címére. Pedig lett volna miről beszélgetnünk még akkor is, ha a beszéd tárnája egyáltalán nem hízelgő önre, apára nézve. A kis bányatelep lakói féltő gonddal figyelik családja életét. Különösen önről, s nagyobbik lányáról, Marikáról esik szó. Előbb azonban szóljunk az apáról. A nyilvánosság előtt jelentem ki: felelőtlenségével, túlzott italfogyasztásával évek hosszú sora óta keseríti családja életét. Tudja ezt ön is, de hadd mondjam el mégegyszer. A munkakönyvé arról tanúskodik, hogy egy évet sem tud egy helyen dolgozni. Legutóbb egy hónapig sehol sem fogadták munkába, mert mikor a Katalin üzemből leszámoltatták, híre már a környező bányákba is eljutott. Pedig ha dolgozott, havonta több mint 2500 forintot is keresett. De ha eljött a fizetés napja, nem törődött sem a családdal, sem a kötelességével, az italboltot választotta. Fizetése egy részét ott hagyta. Később a családot üldözte a pénzért, mert kellett az italra. Hiába fogadkozott józan állapotban: soha többet, csak még az egyszer bocsássanak meg, az addig tartott, míg újból meg nem kóstolta az italt. Pedig — ön tudja legjobban — már kétszer volt elvonó kúrán, a társadalom segítő szándékával itt is találkozott. Sajnos minden jó akarat eddig hiába való volt. Miért aggódnak a bányatelep lakói? Azért, hogy megtud-e állni, emberré, szerető férjjé, gondos családapává tud-e újra válni? Miért aggódnak a telepi emberek? Azért, hogy ott lesz-e Marika szeptemberben a gimnázium II. b. osztályában, ami éppen az Ön viselkedése miatt ma még bizonytalan! Ott lesz-e Marika a II. b. osztályban? Bennünket is foglalkoztat most. Bűnhődhet-e egy fiatal, 16 éves kislány apja felelőtlensége miatt? Mert ha ön, Varga Dénes nem áll meg a lejtőn, Marikának a tanulás helyett a korai fizikai munkát kell választania. Pedig kár lenne. Még ilyen családi viszonyok között is 3,2-es átlaggal végezte a gimnázium első osztályát. És azok az álmok vajon valóra válnak-e, melyeket a fiatal 16 éves kislány sző magában, amit nem mer elmondani az apjának, ö is látja: ha nem keres az apa, pénzre akkor is szüksége van a családnak, még az anya keresetén kívül is. És mennyi szégyent, mennyi megaláztatást hozott már családjára — a köztiszteletben álló feleségére, az apát féltő két gyermekére? Tudni, érezni kell ezt is Varga Dénes! Ügy tudom, hogy egy hónapos „szünet” után újból dolgozik a Kisterenyei Téglagyárnál. De vajon meddig? Űj munkahelyén tiszta lappal fogadták vezetői, munkatársai. Álljon meg a lábán, gondoljon családjára, végezze becsülettel dolgát — ez egy apa legbensőbb és legfontosabb teendője. Ne vegyen el, inkább tegyen még többet a család asztalára! Az a levél, amely a szerkesztőség címére érkezett, azt bizonyítja, hogy a társadalom segíteni szeretne Önnek és családjának. Most még alkalma kínálkozik, ragadja meg a segítő szándékot, fogadja el a baráti jobbot. Hiszen már bizonyította — ha rövid időre is — tud apához méltóan gondolkodni, viselkedni, nem veszett és nem is veszhet el családja, a társadalom számára. Somogyvári László ^ Jogi tanácsadó Hz állampolgárok feljelentési kötelezettségéről A Nógrád ez év júius 8-án megjelent számában szereplő, „Hallgathat-e, aki bűncselekményről tud” című, sok helyes megállapítást tartalmazó cikkhez szeretnék hozzászólni. A társadalmi tulajdont a Büntető Törvénykönyv teljes tekintélyével védi. Kötelező tehát feljelenteni azt, aki a társadalmi tulajdont bármi módon — lopással, csalással, rongálással stb. — megkárosítja. Kisebb súlyú esetben, például az üzemben észlelt ötven-hatvanforintos értékű szerszám ellopásának észrevételénél, nem kell feltétlenül a rendőrséghez, vagy az ügyészséghez fordulni. Ilyenkor elég. ha a megtévedt dolgozó művezetőjének figyelmét felhívjuk. Helytelen volna azonban csupán a tolvajt megintenünk, mert így — jogi tájékozatlanságunkban — cinkosává válnánk. Aki külföldre akar utazni, megkapja az útlevelet, — feltéve, hogy utazása állami, gazdasági érdekeinket nem veszélyezteti. Tiltott határátlépés és embercsempészés esetében akkor kötelező megtenni a feljelentést, ha a bűncselekményt fegyveresen, három vagy több személy szövetkezésével, légi jármű jogellenes külföldre vitelével követték el. Hasonlóan feljelentést kell tenni, ha tényleges szolgálatot teljesítő katona tesz előkészületet tiltott határ- átlépésre. A BTK szerint az ösz- szeesküvés esetében nem mindegy, vajon csupán készül-e valaki a bűncselekményre, avagy már meg is valósította. A törvény a közeli hozzátartozókat csak akkor mentesíti a feljelentési kötelezettség alól, ha megkísérelt vagy befejezett összeesküvésről van szó. Ha ellenben valaki arról értesül, hogy hozzátartozója öszeesküvésre készül, köteles feljelentést tenni. Az egészséges közvélemény annyira elítéli az emberölést, hogy erre vonatkozóan nem ír elő fel- jelentési kötelezettséget a BTK. Természetesen azonban, hogy aki embertársának megöléséről, vagy arra irányuló előkészületről szerez tudomást, a bűn- cselekmény megelőzése, illetve a bűnös mielőbbi elfogása érdekében saját lelkiismeretének és a társadalomnak tartozik azzal, hogy értesítse az ügyészséget vagy a rendőrséget. Dr. Szabó István megyei főügyész
