Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-02 / 147. szám
HUMOR *u;-ö. 1 / // Kép, szöveg nélkül A JUBESNimKA ÜZAZAOABAN . . . — Rosszul szabályozták be, a tavalyi anyagból teleltetett! SIPEKI SZERENCSÉJE Bohózat SZEREPLŐK: Hudek osztályvezető, Sipeki, Kövecs csoportvezető, Olga adminisztrátor. SZÍN: Az osztályvezető hivatali szobája. HUDEK: A mai nappal, Kövecs kartárs, hozzákezdek a rendcsináláshoz. Azaz, kollektív munkával felszámoljuk a lógásokat! KÖVECS: Éppen ideje, osztályvezető kartárs. Itt van nálam a kimutatás. Ma Kovácsnét nem is számítva, négyen hiányoznak. HUDEK: Csak négyen? Hétfőn mindössze, a portás volt bent, meg én. KÖVECS: (A kezében tartott jegyzékre mutat.) Ezek mind betegek. HUDEK: Tudom. Az, akinek tegnap még semmi baja sem volt, ma szívbaj, kolera, szúnyogcsípés és egyebek miatt otthonmarad. De fizetés napján orvosi bizonyítvánnyal felszerelve pontosan megjelennek. KÖVECS: Ez igaz. HUDEK: Hát ennek a mai naptól kezdve vége. Mutassa csak, kik hiányoznak. KÖVECS: Tessék. Itt van elsőnek az a Hozenfritz. A felesége telefonált, hogy súlyos gyomorbántal- makkal a lakásán fekszik. Éjjel a mentők mosták ki a gyomrát. HUDEK: Helyesebben pumpálták. Egy ilyen részeges szeszkredencet, mint a Hozenfritz, csak szivattyúval vagy lopótökkel lehet rendesen kitisztítani. Biztosan megint berúgott az este, mi? Holnap meg savtúltengésre fog panaszkodni. írja csak /fel: Hozenfritz ellen megindítjuk a fegyelmi eljárást. KÖVECS: Megfontolandó, osztályvezető kartárs. Valami enyhébb büntetéssel kellene sújtani. Elvégre ő mégiscsak... HUDEK: Mi az a mégis csak? Már maga is mentegeti? KÖVECS: Én? Dehogyis. Csak hát tetszik emlékezni. .. Hozenfritz (súgva) a személyzeti főosztályvezető feleségének... HUDEK: A rokana? KÖVECS: Egyeneságú... HUDEK: Hm, hm... hát ez kényelmetlen... HUDEK: (meggondolja magát) Na jó... A Hozenfritz ügyet lezártuk. Ki a következő? KÖVECS: Szúnyogné. Epebántalmai vannak. HUDEK: Ugye, epebántalmai? De tegnap tudta szidni a zsírtalan üzemi kosztot. Azért maradt otthon, mert nagytakarítást csinál! Gondoskodjék róla, hogy a beteglátogató egy óra múlva a lakásán legyen. Majd adok én neki epebántal- makat! KÖVECS: Ahogy gondolja, osztályvezető kartárs. Ámbár Szúnyogné mindig lelkes híve volt önnek. HUDEK: Nekem? KÖVECS: Bizonyára el tetszett feledkezni róla, hogy Szúnyogné kartárs eddig minden termelési Nem holmi csinált erőszakolt összefüggésről van szó a címben. A legdiszkrétebb emberi érzés és a legprózaibb közgazdasági kategória igen is jól megférnek egymással, sőt mi ‘öbb: dialektikus összefüggésben állnak. Bátorkodom ezt a tételt fenntartani azért mert közismert dolog, ha az emberek lelki egyensúlya biztonságosabb, jobban megy a munka, következtetésképpen mindnyájunk kincse, az államkassza is tömöttebb lesz. Fordítva viszont úgy hat ez a kölcsönösség, ha az államkasszában több van, olyasmire is több jut, ami az emberi érzések kivirágzásához közvetve, vagy egyenesen hozzájárulhat. Ügyes pénzügyi szakember ki tudná számítani, hogy mennyibe kerül az államnak egy csók, egy ölelés, mert nem kétséges, hogy azokat a körülményeket, melyek között egy csók elcsattanhat, egy ölelés végbemehet, egyrészt állami erőből kell megteremteni. Másrészt ugyanakkor ezek következménye is állami kiadásokat, közvetlen állami költségeket eredményezhet. A hiba ott van, hogy nem mindig bánunk gazdaságosan ezekkel az anyagi eszközökkel. Megtörténik még manapság is, hogy ájllami kocsiSzereleni éj áíLíuukasszu, avagy: javaslat pad-iigyben val, hivatalos kiküldetésben keresi fel kedvesét az osztályvezető a vidéki kisvárosban, azért vesznek motorcsónakot az igazgatói alapból, mert Sárika imádja a természetet, az igazgató pedig Sárikát, s a kiküldetés meghosszabbításának igazi oka a kedves, aki nem tud újabbb teljes hétre oly könnyen gyorsan elszakadni. Ezek a dolgok azonban esetlegesek. Ezúttal egy állandó beruházás hibáiról szeretnék szólni, mely szorosan összefügg a szerelemmel, annak szinte egyik technikai feltétele, ilyenkor nyáridon. Nevezetesen a kispadokról.. . Nevezik őket pihenő padoknak is, de ez csak azért van, hogy igazi rendeltetésüket nehezebb legyen kibogozni. A nap huszonnégy órájából ugyanis legalább kétharmadban a szerelmeseké a ligetekben, parkokban felállított soksok pad. S mi a tapasztalat? Ezeken az ötszemélyes padokon két ember, egy férfi és egy nő üldögél, közel egymáshoz simulva, s ott ásít a piros deszka hosszabbik fele üresen. Oda nem lehet leülni, mert ezt tiltja a szokásjog, a fiatal évek emléke és a tapintat. Szép is volna, ha leülnék a Margit szigeten szalon- názni egy szerelmespár mellé! Legkevesebb, hogy megátkoznák a gyomromat, amiért megéheztem, a lábamat, amiért elfáradtam, a szokásokat, amiért nem állva eszünk, s talán még a tanácsot is, mert kevés padot csináltatott. Mindez tetézve ismétlődnék meg este, amikor a szerelmesek mint főbérlők sajátítanak ki egy-egy padot kettesben, s onnan lesik a felhők mögött búj- káló holdat, elhallgatják a lombok susogását, a tücskök ciripelését és egymás érverését, szívdobogását, ilyenkor az ember inkább meggyorsítja lépteit, elfordítja fejét, s eszébe sem jut, hogy odakéredzkedjék, jóllehet úgy szeretne maga is leülni, egyedül lenni, bámulni a semmibe és úgy üldögélni, olyan kényelemben vagy lábtartással, ahogy még otthon sem illik De még mielőtt magamra zúdítanám a szerelmesek haragját, előrebocsáj- tom: mindezért nem haragszom rájuk. Nem ők a hibásak, nem ők tehetnek róla. Alapvető tervezési hiba az egész konfliktus forrása, az állami pénz ésszerűtlen felhasználásából fakad minden baj. Hogy precízebben fejezzem ki magamat: alacsony a pad-park kapacitásának kihasználási foka! Kicsit ma- gyarabban: a régi tervek szerint megépített padokban improduktív kapacitás rejlik. Hogy ezen mit értek? Hát azt. hagy a nap nagyobb részében két ember üldögél egy pádon, amelyen öt is elférne kényelmesen. De azért nem azt javasolom, hogy öt embert ültessünk egy pádra, vagy három szerelmespárt. Inkább azt, hogy a parkokban ligetekben egy / és kétszemélyes ülőkéket állítsunk fel. Az egyszemélyeseket a magamfajta álmatlan kószálónak, a kétszemélyeseket a szerelmeseknek. Aki pedig sem nem szerelmes, sem nem szereti az esti és az éjszakai csöndességet egyedül — aludjon odahaza, vagy ha nincs jobb dolga, pislákoljon a tv képernyője előtt. Remélem, hogy ennek az újítási javaslatnak a magját megszívlelik az illetékesek és a szerelem meg az államkassza örömére meg is valósítják. Az újítási díjat postán kérem. értekezleten Hudek kartárs intézkedései melleti szólalt fel... Még annál a bizonyos leltárhiány- ügynél is. És Szúnyogné kartársamnák igen nagy befolyása van dolgozóinkra. Egy szavával hangulatot tud teremteni mellettünk, vagy. . HUDEK: Ellenünk. Ezt akarta mondani? Hát vegye tudomásúl, hogy én nem hagyom lekorrumpálni magam egy Szúnyogné miatt. Majd én magam nézek a betegsége után. Ha bejön és hoz orvosi bizonyítványt küldje egyenesen hozzám! (Kis szünet után megenyhülten) Persze, legyen udvarias hozzá! Ki a harmadik? KÖVECS: A Lajos. HUDEK: Micsoda Lajos? KÖVECS: Az altisztünk. HUDEK: Ja igen. Hát neki má baja? KÖVECS: A szive. .. HUDEK: Meg a vidéki rokonok. Tegnap megjöttek egy kis hazaival, ma pedig Lajosnak meghasad a szive. KÖVECS: Kár lenne rá haragudni. Olyan rended ember. És szolgálatkész. Meg titoktartó. A múltkor is, hiszen tetszik rá emlékezni... Rózsika.. , HUDEK: Miféle Rózsika. Nem beszélne világosabban? KÖVECS: Hát nem emlékszik? A telepről... az á kis szöszke... Akit, amikor Hudek kartárs felesége itt ért... és a Lajos magára vállalta. HUDEK: (Ellágyulva) Tényleg. KÖVECS: Itt volna még Sipeki. A könyvelésből. HUDEK: Sipeki? Szóval ő sem jött be. KÖVES: Ö sem. HUDEK: Hát ez már egyenesen szemtelenség! Tud-1 tómmal ő még soha nem hiányzott. KÖVECS: Eddig még valóban nem. HUDEK: Hát ez az! Eddig rendszeresen bejárt, ed most minden átmenet nélkül lóg. Nos, maga1 mit szól ehhez? KÖVECS: Igazán nem értem. .. Sipeki csupa ambíció, csupa. HUDEK: Még most sem érti?!... A maga Sipekijel makk-egészséges, aki csak akkor hiányozhat, ha' valóban beteg. Ez ugye világos?... Namármost. Ha holnap megérkezik nem szólunk neki egy árva szót sem, hanem szépen kocsiba ültetjük és bevisszük a kórházba. Részletes klinikai kivizsgálásra. (Egyre jobban belemelegedik) Azl is megmondom magának: Sipeki lesz az elrettentő példa. Fegyelmiéit árás, társadalmi bojkott) leleplező cikkek özöne a faliújságokon... Mozgalom az újfajta népbetegség: a sipekizmus ellen. .. Megmutatom, hogy rend lesz itt hamarosan!... (Megittasulva) Sipeki leleplezése után rohamtempóban indul meg a termelés. Az egész! minisztérium rólunk beszél, nekünk tapsol az ország!... KÖVECS: (Zavartan köhécsel) Én azt hiszem Hudek kartárs, hogy kicsit talán... HUDEK: Kövecs kartárs, maga mindig fontolgat! Perspektivikusan kell nézni a dolgot. Pers-pek- ti-vi-ku-san! KÖVECS: (Megadja magát) Ahogy gondolja, Hudek kartárs. OLGA: Hudek kartárs, megjött Sipeki. HUDEK: (Gúnyosan) Elég korán. Mit akar? OLGA: Jaj, hagyja. Rossz ránézni. Feje és karja merő pólya. Olyan szegény ördög, akár egy frissen kiásott múmia... HUDEK: Jó, hát küldje be azt a szegény múmiát, SIPEKI: (Be) Jónapot, Hudek kartárs... HUDEK: Na, mi van Sipeki?! SIPEKI: Lelöktek az autóbuszról és egy teherkocsi alá kerültem. HUDEK: (Gúnyosan) Papír van? SIPEKI: (Átnyújtja) Tessék. (Kövecshez magyarázó- an) Muszáj voltam bejönni, mert Zámbó kar- társ nem ismeri ki magát a DILIMPEX-szám- láin... De már megyek is. (Kivonszolja magát.) HUDEK: (Bosszankodva) Na tessék! Fütyültek az egész mozgalomnak! Az ember egyszer akar rendet csinálni és az a kétbalkezes direkt elüt- teti magát egy autóval. Hát mondja, nincs szerencséje ennek az átkozott Sipekinek?!-FüggönyAndrás Endre »»«»*»♦*»«**»**«< Kiselőadás az anyagi érdekeltségről Kedves Hallgatóim, önök bizonyára sokat foglalkoztak már az anyagi érdekeltség kérdéseivel. Anyagi érdekeltségnek azt nevezzük, ha egy dolgozónak 1600 forint az alapbére, ha nem csinál semmit, és 1650-re is felmegy, ha napnap után megfeszített 8 órai munkával, maradéktalanul teljesíti a tervét. Ez az 50 forint különbség hivatott sarkallni a dolgozót .hogy tervét egyenletes erőfeszítéssel, munkaidejét és termelőenergiáját jól használva, havonként teljesítse. Mert ha nem teszi ezt, akkor nem kapja meg az 50 forintot, csak az 1600-at. Jól megjárja! Vannak még persze nálunk öntudatlan dolgozók) akiknek ez az ösztönzés nem használ, mert anyagiakban az ösztönzésnek csak a másik fele, az önzés ragadja meg a fantáziájukat, Hogy valakinek többet jelentsen 500, mint 50 — elképesztő! öntudatos dolgozó, kedves halgatóim, nem lehet anyagias! Öntudatos dolgozónak elég az 50. A múltkor is kint járt a lakásomon a házkezelő- ségtöl egy vizszerelő, az is öntudatos volt, mert elég neki az 50, Ha húszast adok, azt mondja, az bor- pedig nem fogad e! bcrra- rav^Ió. öntudatos dolgozó valót. Igaza van. Alföldi lare
