Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-26 / 166. szám
Dgj a-nn»nA-n cW^^SyjJLCSS ^J. sBSCC'QB NÓGRÁD *- I Bérén kezel ezer ember él. A Bér-patak felső felyásánál," szeszélyes alakú völgykatlanban húzódik meg a község. A házak nagyrésze a hegyoldalakra kuporodott. Tenyérnyi udvarokkal — amekkorát a kapába-görbedt ükapák, ükanyák verejtékezve ki tudtak faragni az elvadult, terméketlen hegyekből. A dédunokák, unokák már visszaereszkedtek a völgybe. Sokan közülük meghátráltak, elmenekültek a Cserhát kemény öleléséből. Mert bizony itt sok dűlőben sziklát szántanak az ekék. Akik maradtak, bírják a természet szigorúságát. Hosszú évekig Béren csak keveset mozdult előre az élet. A változások széle is csak később ért ide. Nehezebben barátkoztak az újjal. Nem úgy, mint olyan községbeliek, ahol lüktető a forgalom, közel a város Ebben az Isten háta mögötti faluban is megismerték mar a mai élet ízét. Kóstolgatják is azóta — kiváltképpen a fiatalabbja! Igényesek lettek a béri- k. De ezeket az igényedet még kordába szorítják i lehetőségek, adottságok. 1 ráadásul az igények is innyira különbözőek, hegy nehéz lenne mindenkit kielégíteni. Az idősebbek csak legyintenek, ha szóba» kerül a szórakozás Helyeselnek a maguk módján, ha a tanácstagok a járdaépítésről beszélnek. Igenlésük , példái azok a vállalási ívek, amelyeken aláírásukkal vállalták, mennyi járdát építenek társadalmi munkában. Ebben a községben hosz- szü évekig egyetlen középület sem volt. Aztán felépült a tanácsháza. az orvosi rendelő, a tűzóltósaer- tár. Egyik fontosabb, mint a másik. Az idén hidak épülnek, s befejezik a községben a járdaépítést. Egy házat művelődési otthonnak neveznek, de jobbára csak filmevetítések célját szolgálja. Van könyvtár is, alig több mint nyolc száz darab könyvvel. A szép, tiszta tanácsivázán Urbán Mhály tanácselnökkel és Molnár Istvánné- val, a tanácstitkárral beszélgetek Bér hétköznapjairól. A község tanácsvezetői panaszkodnak, mert már harmadik éve szeretnék elintézni az új településrészek villamosítását. — Sokáig nem volt pénz. Tavaly lett. Viszont közbejött egy tervezési hiba. Az idén meg kivitelezőre nem tudtunk szert tenni időben — sorolja az elnök. Az Kién tehát ne» lese villany az Újtelepen — hacsak osoda ne*n törteink. Majdnem félsaáz csatád va- koskodtk még petróleumlámpa metlett hosszá hónapokig. De a viMamosrtás csak egyik gondja a községi tanácsnak. Nemsokára újabb nagy munkába fognak a községi vezetők. Házhelyet mérnek ki a faluban élő cigánycsaládoknak. „Honfoglalás” lesz. Végre megoldódik a rendezetlenül települt cigányok elhelyezése. Csendes község Bér. Hétköznap alig látni embert az utcában. Myénkor a termelőszövetkezeti iroda az élet központja. Itt fordul meg a legtöbb ember. Ha a megyétől vagy a járástól érkezik valaki, legtöbbször idejön. Az élet összekapcsolódott a termelőszövetkezettel. Az alig néhányszáz holdas közös gazdaságban szívós küzdelmet folytatnak az emberek, hogy megtermeljék a szükséges terményeket. A béri embereket sosem kényeztette el a természet. Ügy vélem mindent megmond: a béri földek értéke 4 aranykoronánál kezdődik, s alig éri el egy-két hold a 16 aranykoronát. Mit lehet ilyen területen csinálni? Benedek János mezőgazdász válaszol erre: — Állatot tenyésztem’ karmányt termeszteni. Valósággal lehetetlenség a kövön bármit is megtermelni. És hiába kérjük az illetékes szerveket, nem engedélyezik a művelési „ágváltozást” — panaszolja. A termelés tényei, az átlagtermések bizonyítják a legjobban Benedek János szavait. A statisztikai adatok szerint a béri termésátlagok évente rendszeresen a járási termésátlagok alatt maradnak, egy-két, sőt előfordul, hogy négyöt mázsával. Már azt sem lehet mondani, hogy a béri termelőszövetkezet tagsága nem törődik a földdel. A korábbi évek gazdálkodásához viszonyítva sokat javuk a földművelés. Hiába termelnek azonban egyre több szervestrágyát, s kapnak elegendő műtrágyát, pusztít az erózió. Lassan, de kortyörtelenűl. Persze belejátszik a nehézségekbe az emberek — főként az idősebbek — nehezen változó szemlélete, a munkaerőhiány is. Akadnak még, akik azt mondják: „Jó volt az öregapámnak, nekem is jó így.” Ennek a felfogásnak a leszereléséhez évek szükségesek. A munkaerőhiány még csak tetőzi az előbbi gondot, mert at&z-taank tówwp! itUc ua, berek — s ezek közül kerülnek ki az említett felfogás képviselői. Bár az utóbbi egy év alatt visszajött a faluba öt-hat fiatalember. Otthagyták az ipart és inkább itthon dolgoznak. S ez nyilván nem annak a jele, hogy a termelőszövetkezet visszafelé halad. Érdekesek a bériek. Olyan is akad köztük, aki végigjárta a legkülönfélébb munkák stációját, állítólag még utcaseprő is volt, de nem lépett be a szövetkezetbe. De olyan is van jó- néhány, mint idős Zsusza Mihály, aki jómódú, húszholdas gazdaember volt, és a sajátjában nem dolgozott annyit, mint a termelőszövetkezetben. Most is a majorban találkozóm vele. Alacsony, a kora miatt nehezen mozog már, de ott van, ahol meg kell markolni a munkát. Fogatos. Valósággal kényezteti a lovait. Megszólítom, de előbb befejezi a rakodást, s csak azután lép le a kocsiról. — Mit akarnak velem? — kérdezi rekedtes hangon. Említem neki azt a bizonyos téli esetet, amikor egyedül látta el vízzel az állatokat. A nagy munkában elfagytak az ujjai. Nehezen tudok vele beszélgetni, mert mindig ezt válaszolja: „Meg kellett tenni. Szeretek itt dolgozni.” Kevesen vannak a szövetkezetben ilyen emberek, akik nem törődnek a korral, betegséggel, szívós makacssággal dolgoznak. Bennük kipusztíthatatlanü! él a fold, az állatok szeretei SSsuasa, Mihály az ia«o iára! hatatl an fogatos íAg&p , ::r:r'A v— » A tsz asszonyai a dohányt ráarótjak te, a földmű velő mwhn becsülete. A béri termelősaöveéfcezet gyenge gazdaság. Négy- eves fennállása ette még mündig ac állam segítségére szorult. Az idén is csaknem félmillió forintot kaptak. Becsületükre legyen mondva, eddig még csak a kisebb részét használták fel. Pedig a határt sem kímélte a rossz időjárás. A kalászosok nem sikerültek, de veszély fenyegeti a kapásnövényeket is. Tehát újra csak az állattenyésztés. Radván Mihály, a tsz elnök nem is magyarázkodik sokat. Kisétálunk a maior- ba, megnézi az állatállományt. A sertésólaknál áll idős Szikora Pál. Sertésgondozó. Büszkén mutogatja a szép növendékeket és árulja el, hogy már teljesítették a sertés-tervet, míg terven felül is adnak hízott- sertést. Már a jövőévi alapanyag is nevelkedik. A fajtiszta kocaállomány kissé távolabb füvei. Pálak Já"y, , i .űifvi ry .te* Béren, mint '“‘rvlfiiiii a járásban. Waeont a fpjhozam még mindig ato- esomyab. mint a járási átlag. kém, megjegyzéseket, hegy a szomszédos szirákiak szerencsét csináltak az egy- házasdengelegi „házassággal”. A Két tsz egvestilése nagyobb jövedelmet biztosít a szirákiaknak is. Nos törik már a fejüket a bériek is hasonló megoldáson. S ez nem rossz, mert kezdik végre meglátni, hogy csak ez az útja a gazdasági felemelkedésüknek. Minden számításon felül a józan ész is bizonyítja, hogy a béri földeken okszerű gazdálkodást valóban csak úgy lehet folytatni, ha állattenyésztésre rendezkednek be. Márpedig a jelenlegi körülmények között ez lehetetlen. A termelést, a mezőgazdasági munkát kisüzemi kereteken belül, néhányszáz holdon „specializálni” nem lehet. A bériek szorgalmasak)] Gwdasági épületekkel is gyarapodnak. Képűnkön: dohány pajtái emelnek nosné ügyel a termetes állatokra. Ök ketten Szikorá- val gondozzák a sertéseket. Szépek a szarvasmarhák is. A szarvasmarhatenyésztésre jellemző a felfelé ívelő tendencia. Száz holdra több szarvasmarha Dolgoznak, iparkodnak, új gondolatok érlelődnek. Mind több emberben «vőz ismét a földszeretet, visszajönnek a Huba. Szöveg: Pádár András Foto: Koppány György Több mint kétszázmillió forint az édesipar fejlesztésére A Technika Házában az édesipar vezető szakembereinek kétnapos tanácskozása zajlott le. Dr. Dab- ronaki Gyula, az élelmezésügyi miniszter első helyettese beszédében megemlékezett az iparág fejlődéséről és vázolta a legfontosabb tennivalókat. Elmondotta többek között, hogy a következő években is ielentős összeget fordítanák az édesipar fejlesztésére. Több mint kétszázmillió forintot szánnak gépek, a különféle technológiai folyamatokat automatizáló berendezések beszerzésére, több mint H) millió forintot pedig az anyagmozgatás gépesítésére. A korszerűsítést összekapcsolják az önemek teljes rekonstekcíójéval. Az édesipar a következő öt év alatt 182 százalékkal növeli termelését, s 1978- ben a jelenleginél 10 000 vagonnal több csokoládét, cukorkát, stb. ad a lakosságnak. A kétnapos konferencián az édesipar műszaki fejlesztésében elért eredményekről és a feladatokról 12 előadás — köztük csehszlovák és leogyrf szakember tájékoztat«?* hangsott el.
