Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-25 / 165. szám
NÓGRÁD I IBM. augusztus 35. teedd. Ä fégi magyar színpad „^Mj&gj^ticUza^b0lyj%&ateJ& a izíítíJLzei"*'* ^Mindnyájunknak el kell menni!” Elmentek mind! Thália papjai az országúton hagyták az Ekhós szekereket. A .drámai hős”, a „kedélyes apa,,, a „komikus”, az „intrikus”, de még a súgó is fegyvert ragadott és arra a színpadra léptek, ahol a siker babérkoszorúin vérrózsák is virultak. A nagy tragédia bukása után, aki megmaradt a szereposztásból, lassanként haza szállingózott és munkához látott. Érezték, hogy csak a ázínjátszás lehet az egyetlen, amely az a élt nemzetben a lelket fel tudja éleszteni és a halálos elcsüggedéstől megóvni. Egy-egy kellőleg hangsúlyozott szó, egy tekintet, mozdulat, gyógyító ír volt a sebekre. Így történhetett meg. hogy a magyar színészet akkortájt sokkal virágzóbb napokat é’h mint az elnyomatás é'űben. Ez azonban nem volt ír' ire a győztes Hatalomnak. Bach úrék különös fi öveimet szenteltek a magyar színészetnek és siettek azt „megrendszabá- lyozni”. Csak kiragadott példákat ismertetek a hosszú rendeletből. Így például azt, hogy ha valamely társulat egy városba megérkezett, annak minden tagja nyolc napon belül köteles volt a hatóságnál jelentkezni és tartózkodási engedélyt kérni. (Rendőri felügyelet!) Rendőri felügyelet 1852. február 25-én a soproni cs. kir. kerületi kormányzóság kiadott rendeletében utasítja a helyi hatóságokat, hogy amint valamelyik igazgatónak az előadási engedélyt megadják, arról a csendőrparancsnokságot azonnal értesítsék. A megyei főnökök* rendőrigazgatók, csendőrparancsnokok, valamint a színházi cenzorok részére minden előadáson egy-egy ,ingyen páholy” volt biztosítandó. (A „potya jegy” őse!) Ám a nyilvános felügyelet mellett volt titkos íj. Ezeknek a jegyét a hatóságok fizették. E jeles urak havonként jelentést tettek a látottakról a felettes hatóságaiknak. Ezeknek a hivatalos uraknak jogukban állt, — ha jónak látták — az egyes darabokat még az előadás közben megszakítani, amit azzal indokoltak, hogy más olvasva a színjáték, és más előadva. A dráma veszélyes volta az előadások alatt derülhet ki. (Nem is voltak olyan ostobák!) Tilos ruhadarabok A színészekre is — börtönbüntetés terhe alatt — hoztak olyan rendelkezésekét, mint hogy a színpadon tilos volt papi, hivatalos, vagy egyenruhában megjelenni. Tilos volt továbbá gyülekezetekre, klubokba járni. Fegyvert, jelvényt, katonai ruhadarabokat hordani és politizálni. Különösen szigorúan tilosak voltak a „színpadi rögtönzések”. A dohányzásért a színházban azonnali elfogatás járt. (Az egyetlen okos rendelkezés!) A kormányzóság időről- időre közölte a megyei hatóságokkal azon darabok jegyzékét, amelyek eltil- tattak, vagy csak bizonyos változtatásokkal kerülhettek színre. A tiltott listán szerepelt: Tóth Kálmán: Egy királyné, Csepregi: A i őtlen végrendelete, Szigligeti: Apafi Mihály, Ha- raytól: A szerelmes pap és még sok-sok más. A cenzorok a legnagyobb magyar drámával, a Bánk Bánnal is alaposan elbántak. A számtalan törlés és javítás közül csak egyet idézek. Miután tilos volt az, hogy a királynét a nyílt színen ölje meg Bánk, a cenzori utasítás szószerint a következő: A derék cenzor „ . : . A 4-ik felvonás 113. lapján azután hogy hitvány ne bántsd hazámat’ a következők iktatandók: Bánk: Ah vért, vért, vért nekem! (A királyné kezéből a tőrt kicsavarja. A kirélyné rémülten az oldalszobába fut. Bánk utána rohan, — szünetben; bent a királyné sikoltása hallik — Bánk visszajön.) Bánk: Vége, volt — nincs! De ne tapsolj hazám, mert nézd. mint reszket a bosszúálló! (Kint nagy zaj, zendülés, kiáltások. Petur bán szava hallik: „Irtsuk ki mindet!”) örvendj becsületem, lemosta mocskod a vérke- resztség — Ö, Melinda — ki! a tető mindjárt reám szakad! (elvánszorog, a zúgás tart és a függöny legördül.) . . .” íme a derék cenzor úr átköltöt-te Katonát! De mennyi humor van ezekben a félelemtől reszkető utasításokban. Hát igen, száz esztendeje ilyen és hasonló módon „rendszabályoztaték” meg a magyar színészet. Fehér Tibor Mikes György: — L—E — F—U — Szatirikus kisregény 8. Zimányi csalódott volt és sértődött. „Ügy látszik, Emmike nem értette meg a felfedezés jelentőségét. Vagy talán megértette, de n ’ érdekli a dolog?” lédike jutott az eszébe, és alig várta, hogy elmondhassa neki a nagy újságot. Reggel a lány bement hozzá a laboratóriumba. — Mondd cicu, mi bajod van velem? Olyan furcsán viselkedsz az utóbbi napokban. .. Csak nem haragszol rám valamiért? — Szivecském — felelte a kutató, és megfogta a lány kicsi kezét —, neked mondom el először: egy új. csodálatos gázt fedeztem fel! — Jaj, ez nagyszerű! — tapsikolt Hédiké. — Mindig tudtam, hogy te egy nagy vegyész vagy! — Jól figyelj ide! Látod azokban a csövekben lévő fonadékot? Nos, az az ene- ioid. Ha az eneloídba sót szórunk.:: — Lehet, hogy Kossuth- díjat kapsz érte? — Hát... — mosolygott szerényen —, megérdemelném. .. Tehát, ha sót szórunk az eneloidba.. . — Mennyi pénz jár egy első fokozatú Kossuth-díj- jal? — Fogalmam sincs... Az eneloidba került só... A lány megrázta Zimányi kabátujját. — Cicu, tényleg olyan óriási a felfedezésed? — Óriási! — Nagyobb felfedezés, mint a penicillin? — Véleményem szerint nagyobb... — Sokkal? — Sokkal. — Akkor. . . akkor lehet, hogy Nobel-díjat is fogsz kapni? — faggatta mohó szemmel Hédiké, és izgalmában kidugta a nyelvét. — Könnyen meglehet. . . De addig még sokat kell dolgoznom... — Mondd, mennyi pénzt jelent egy Nobel-díj? — Nem tudom.. . Sokat... Rengeteget. . . — Dollárban, ugye? — Azt hiszem... A lány megnyalta a szája szélét. — Hol is hagytam abba? Ja igen, ott, hogy sót szórunk az eneloidba. .. A só hatására. .. Hédiké már nem figyelt a főnökére. Gondolatai másutt jártak: Stockholmban. .. A svéd király éppen átnyújtotta férjének a Nobel-díjat és ő ott állt a vegyész mellett. Gyönyörű, Párizsból rendelt ruhában, körülötte fotóriporterek, filmesek, televíziósok. .. — Figyelsz rám? — kérdezte Zimányi. — Persze, hogy figyelek — felelte a lány, és arra gondolt: „Sürgősen beszélnem kell vele a válásról. Amíg nem késő”. — Nagyon szeretlek, cicu — lehelte a férfi fülébe —, de most ne beszélj annyit, inkább csókolj meg! S akkor elkezdődött a küzdelem az eneloiddal. Zimányi úgy dolgozott, mint egy megszállott. Egyik kísérlet követte a másikat. Az órák, napok összefolytak: mindegy volt, hogy nappal van-e, vagy éjszaka. A százötvenhatodik kísérlet végül is sikerült. Sikerült előállítania a sűrített eneloid-gázt, amely már nemcsak egy-két óráig Készül a Madách-centenárium programja Díszelőadás— Ünnepi tanácsülés — Bemutatják a Civilizátort Lassanként végleges formát ölt a Madách centenárium ünnepségeink országos és megyei programja. Az eseménysorozat a jelenlegi tervek szerint október 2-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésével kezdődik. Ezt követően, másodikén este a Nemzeti Színházban a költő halhatatlan műve, Az ember tragédiája díszelőadására kerül sor, amely előtt Ilku Pál művelődésügyi miniszter mond megnyitó beszédet. A megyei ünnepségsorozat október 3-án Csesztvén ünnepi tanácsüléssel kezdődik. Ennek keretében Jobbágy Károly. József Attila díjas költő, méltatja Madách irodalmi jelentőségét. Ugyancsak 3-án délután kerül sor a csesztvei kúriában berendezett emlékmúzeum megnyitására, a Madách szobor és emléktábla leleplezésére. Ennek az eseménynek Mihályfi Ernő országgyűlési képviselő lesz ünnepi szónoka. A délutáni programon előreláthatólag részt vesznek az Akadémia meghívására hazánkba érkezett Ma- dách-műfordítók s az írószövetség küldöttei is, akikét előzőleg a megye és a balassagyarmati járási tanács ebéden lát vendégül Balassagyarmaton. Ugyancsak részesei lesznek a november 3-i csesztvei ünnepségnek a TIT országos irodalmi választmányának küldöttei, akik 19 megyét képviselnek a centenáriumon s október 4-én délelőtt Salgótarjánban, a megyei tanács dísztermében emlékülést tartanak. Balassagyarmaton október 4-én nyílik meg a Pa^ lóc Múzeum emlékkiállítása, ekkor kerül sor az emlékmű és emléktábla megkoszorúzására este pedig a tervek szerint Ma- dách-est lesz a város művelődési otthonában. Október 12-én a Salgótarjáni, József Attila Művelődési: Otthonban a Budapesti MÁV Filharmonikus Zenekar ünnepi hangversenyt ad a centenárium tiszteletére magyar szerzők müveiből, 15-én Madách és Nógrád megye címmel Miklós Róbert, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa magyar szakos nevelők részére ismertetőt tart Salgótarjánban, október 22-én a balassagyarmati városi tanács rendez ünnepi tanácsülést Madách-portré leleplezéssel egybekapcsolva. Készülnek az ünnepségekre a megye irodalmi színpadai és színjátszó együttesei is. A Salgótarjáni Acélárugyár színjátszó együttese október 4-én tervezi bemutatni Madách: A civilizátor című e',”<’el- vonásos drámáját, ezt mutatják be december elején a balassagyarmati színjátszók is. Ú3 KÖNYV NEM TUD MEGVÁLJ TŐLE — Hát ez mi? — Nyerte a lottón, de még nincs jogosítványa! (Gerő Sándor rajza) hat, hanem napokig — ha a számítások helyesnek bizonyulnak. Nevet is adott a gáznak: Lefu 156. Lefu a lelkiisme- retfurdalás rövidítése, a 156 pedig a kísérletek számát jelenti. Két kis palack feküdt az asztalon. Körülbelül akkorák voltak, mint az autoszifon-patronok és a külsejük is hasonlított ahhoz. A vegyész — aki több mint tíz kilót fogyott néhány nap alatt, mert táplálékot alig vett magához — nevetve, gyögyör- ködve simogatta őket. Az első palackot egy épülő házban, a Ló utca 112 szám alatt nyitotta ki. * V Másnap reggel a következő cikk jelent meg a Hírharsonában, Zamárdi Gyula, a neves hírlapíró tollából: „BRANDSCHULTZ SZAKI ÉS A TÖBBIEK” A Ló utcai építkezésen találkoztam Brandschultz Gusztávval. Ö az építésvezető. Azt hiszem, nem fog megharagudni rám, ha elmondom; amikor beszélgettünk, könnyek ragyogtak a szemében. Könnyek. Férfikönnyek. Kis gyön- gyöcskék a naptól cserzett, markáns férfiarcon. — Mi baj van, Brand- schultz szaki? — kérdeztem aggódva. — Holnap kellene átadni az épületet, de nem vagyunk készen — suttogta elgyötörtén. — Ismét határidő-meghosszabbítást kell kérnünk.. . — Még mindig nem tudom, mi a baj? — Hát nem érti? — jaj- dult fel. — Nem tudjuk betartani a határidőket... Mit fogunk mondani a központnak? Hogyan nézzek azoknak az embereknek a szemébe, akik alig várják, hogy beköltözhessenek ide? — Az építésvezető szégyellősen elfordult és kifújta az orrát. Sajnáltam őt. A szívem megtelt szánakozással, és arra gondoltam, de kár, hogy nincsenek itt a humoristák, a karikatúristák, akik olyan szívesen élce- lődnek, ha ez vagy az a ház nem készül el határidőre. Brandschultz visszafordult, és szipogva így folytatta: — Naponta idejönnek, szegénykék és nézik, hogy hol tartunk... Szegénykék... Nem, ezt nem lehet kibírni, .. Ha rájuk gondolok, majd megszakad a szívem... (folytatjuk) A kötet szerzői — nyelvészek, matematikusok, az automatizálás és a gépi dokumentáció szakemberei — közérthetően foglalják össze a gyűjteményben a matematekai nyelvészet, gépi fordítás és a gépi adatfeldolgozás problémáit. Sok Magyarországon folyó munkáról első ízben adnak nyilvános beszámolót, és több eredeti megoldási kísérletet is bemutatnak erről a fiatal kutatási területről. Külön írás foglalkozik a matematikai nyelvészet strukturális, statisztikai, valamint információelméleti modelljének kérdésével. Több tanulmány szolgál például a korszerű matematikai és strukturális nyelvészet alkalmazására; így kerül bemutatásra a költői nyelv statisztikai feldolgozása, az idegen nyelvek oktatása és a gépi fordítás. Magyar nyelven ebben a műben olvashatunk először a nyelvészet és a gépi adatközlés közös kérdéseiről. A tanulmánygyűjteményt nyelvészek, matematikusok, kibernetikusok, automatizálási szakemberek, logika-kutatók, statisztikusok. valamint a dokumentációs szakemberek egyaránt haszonnal forgathatják. Megbeszélések egyetemi. főiskolai vezetőkkel Az Országos Béketanacs Tudományos Bizottságának tagjai, — köztük számos akadémikus, egyetemi tanár — az őszi hónapokban folytatják a véleménycserét korunk fontos kérdéseiről. A nagytekintélyű testület háromszáz hazai és külföldi vendég részvételével első ízben 1962-ben rendezett tudományos békekonferenciát. A következő hónapokban az új jogi, közgazdasági, orvosbiológiai, történelmi és i rod alom történeti szekció ülésein egyebeik MtaStt szó lesz az atormaienw* övezetek jogi rrobuwnálrol a részleges «áomcaend- egyezmény biotflgM hatásáról. a háboré romantikus és realista ábrázolásáról az aurópai irodalom tükrében, valamint a hadikiadások nővekedésérőL mint az emberiség feilő- ariéséneik kwyikkofcWjAr«
