Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-20 / 162. szám

1964 augusztus 20 csütörtök NÓGRAD 5 „Néhány év múlva többet láthatunk...” Az első lépés és a többi... cA mxL eredményei — a holnap alapjai Több mint négyezer hold. Kövér kalászosokat, vastag cukorrépát, fejlett kukorica csöveiket nevelő táblák kapcsolódnak egybe, mióta a szécsényi II. Rákóczi Ter­A főmajor már most a kialakuló valódi nagyüzem képét mutatja. Csak a meg­lévő épületek értéke több, mint 7 millió forint. A ma­jorgazda mégis azt mond­Horváth József, a ter­melőszövetkezet fiatal ag­ráregyetemet végzett állat- tenyésztője mindjárt azt is sorolja, mit építenek még a közeljövőben. Az itatá­A termelőszövetkezet főma jorja, már a kialakuló nagyüzem képét mutatja. Négyszáz szarvasmarhá nak építettek itt korszerű szállásokat a szövetkeztiek melőszövetkezettel egyesült ja: „Néhány év múlva en- sós módszerrel nevelt bor- Benczúrfalva és Pöstyén- nél sokkal többet láthat- jak korszerű szállása mel- puszta apró gazdasága is. nak itt.” Pedig a két tehén- lett itt kap helyet az új Azóta mintegy hétszáz tér- istálló —, egyenként száz 100 férőhelyes szarvasmar- melőszövetkezeti tag szór- férőhelyesek — most is tel- ha istálló, a gabonamagtár, goskodák kinn a földeken, ve állatokkal. A fejést már a gépműhely, a gépszín. Emberek helyett gépek vé gzik a munkák nehezét. A szarvasmarhaistállóban a fejés mellett gépesítik a szállás tisztítását is. Képünkön: a kaparó szalag helyét készítik a szövetke zet tagjai Sokezer forintot jelentő tervek! Ha megvalósulnak többmilliós hasznot hoznak a közösségnek. Éppen úgy mint ahogy most már két milliót szá­molnak az idén a 100 hol­das kertészet jövedelme­ként. Ahogy Lenti László, a főkertész mondja, a nagyszerű eredmények tit­ka, hogy korán munkához látnak, nem tétlenkednek a kertészkedő fiatalok, akik most is negyvenen dolgoz­nak. Májusban már friss paradicsomot szállítottak Salgótarján piacára. S csak a két és fél holdas terü­leten fekvő hollandágyak háromezres bevételt hoz­tak az idén. Növekvő eredmények, év­ről évre erősödő gazdaság. Ez ma a szécsényi terme­lőszövetkezet, melyben a fi­atalok, öregek egyaránt megtalálják számításukat. Ahogy Sümegi János ,a termelőszövetkezet elnöke mondta: „Az eredménye­ket a szövetkezet vezetői­nek. tagjainak együttes erőfeszítései szülték.” S ezek az erőfeszítések teszik jövőre még gazdagabbá a szövetkezetei. Néhány esztendeje a szécsényi gazdák csak az elveit ismerték a nagyüze­mi gazdálkodásnak. Ma a gyakorlat bizonyítja, sike­rült megvalósitaniok a ko­rábbi elképzeléseket. a milliókat hozó kertészet­ben, a mintegy ezer szarvasmarhának, sertésnek sezállástadó majorokban, a traktorokon. így formálják egyre biztosabban Szé- csényben a jövőt. régen gépek végzik, s ma­holnap teljesen száműzik innen a nagy erőfeszítése­ket kívánó kézi munkát. A munkálatok már foly­nak, hogy teljesen gépesít­sék a takarmány szállítást, az istállók tisztítását is. A kertészet, Lenti László főkertész és negyven fia­tal birodalma. Ezekben a napokban több száz láda paprikát indítanak útnak Tavaly ősz óta gyakran látom Telek Imrénél, a fő­téri tizenhármas építésve­zetőjénél. Mindig fél öt után. Leült egy asztalhoz, rajzokat tanulmányozott, grafikonokat rajzolgatott. Órákon keresztül. Aztán megindultak a mérnökkel, ki az épülethez. Emeletröl- emeletre jártak, néha sö­tétedésig. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Találgattam, cé­lozgattam. Nevettek mind a ketten. Rázták a fejü­ket. Most itt ülünk a Nógrád megyei Tanács Építőipari Vállalatának egyik irodá­jában. Beszélgetünk. Su­gár Gizella huszonnégy éves. Mosolygós, zöldes­szürke a szeme, és mikor ne­vet, elővillannak nagy, fe­hér fogai. Egy esztendeje már, hogy diplomás épí­tészmérnök. És most már jó lenne eldöntenie, mit is kezdjen önmagával. Hat esztendeje, mikor a Budapesti Építés- és Köz­lekedéstudományi Műszaki Egyetemen felvételi vizs­gára jelentkezett, termé­szetesnek vették. Pesten már régen nem feltűnő, ha nő is építész akar len­ni. De itt, Nógrádban már sokan megkérdezték tőle, hogy jutott eszébe erre a pályára lépni. Ha munkájáról, problé­máiról, terveiről kérdezik, Sugár Gizella szívesen, ko­molyan válaszolgat. Nincs romantikus háttér, szó sincs az elhivatottság ellenállhatatlan, már gyer­mekkorban türelmetlen sürgetéséről... egy kicsit inkább a véletlen tette, hogy építész lett. Berczur- falvai földműves szülők gyermeke. Balassagyarma­ton járt gimnáziumba. Na­gyon szerette a magyart, történelmet. Matematika, fizika? Ment magától, ta­nulni nem nagyon kellett, csak az órán jól odafigyel­ni. Az is elég volt a jeles­hez. De még harmadikban is úgy volt, hogy magyar­történelem szakos tanár lesz. Negyedikbe járt, ami­kor a kezébe került egy prospektus féle: milyen egyetemre, főiskolára le­het jelentkezni, milyen kö­vetelményeket kell teljesí­teni a felvételi vizsgán. Jóformán percek alatt döntött. Miért? Hát a ma­tematika, meg a fizika miatt. Az ábrázoló geomet­riát is megkedvelte a gi- miben, másodikban külön tanfolyamra is járt, s most eszébe jutott, milyen jó volt meghúzni egy-egy vo­nalat a tussal, számolgatni, spekulálni, aztán megint meghúzni egy vonalat, el­matatni a rajz fölött, néha napokig. Jelentkezett és sikerült a felvételi vizsga. Hogy került Salgótarján­ba, a tanácsi építőipari vállalathoz? — Az egyetemen nem gondoltam, hogy Salgótar­jánba kerülök. Ha utána­járok, talán én is lehettem volna társadalmi ösztöndí­jas, mint néhány kollé­gám. ötödéves koromban kaptunk egy listát, hol le­het elhelyezkedni. És én Salgótarjánt választottam. De nem tudtam, hogy itt két építőipari vállalat is van, s amelyik a listán szerepel, az a tanácsi, utá­na sem jártam, látatlan­ban elfogadtam ... Helyte­len volt..: — Miért? Nem szeret itt dolgozni? Csalódott? — Nem olyan egyszerű az. Itt rendesek hozzám, de ... nézze, először is én idővel tervezni szeretnék. Lakásokat. Ez a vállalat lakásokat jóformán nem is épít. Azonkívül, annyi­ra szerteágazó a munka, nincs alkalmam, hogy egy nagyobb objektumon ala­posan megtanulhatnám a kivitelezést. Aztán, vala­hogy balszerencsém is volt. Amikor ide kerültem, az előkészítő osztályra he­lyeztek. Aztán a salgótar­jáni építésvezetőségre, technikusnak. Az jó volt, jártuk az építkezéseket... De év végén megbeteged­tem. Két hónapig voltam betegállományban. Az idén áprilisban az egyik építés- vezetőnk kilépett, felaján­lották: vállaljam el a posztját. Nem mertem el­vállalni. Tudtam, hogy sok az nekem: sem gyakorla­tom, sem helyi ismeretem. Most a műszaki osztályon dolgozom. Lényegében ad­minisztrációs tennivalókat látok el. Levelezek a beru­házókkal anyagszállítási ügyben, felülvizsgálom az építési naplókat, s a be­ruházók észrevételeit to­vábbítom ... Elgondolkozva rázza meg a fejét. — Ne gondolja, hogy ezt itt szándékosan így igazí­tották. Hiszen mondtam, felajánlották az építésve­zetői beosztást. A jóakarat megvolt. Talán, ha nem jön közbe az a betegség, másként alakul. De még akkor is. .. Tessék meg­érteni: egy nagyobb volu­menű, érdekes lakóépüle­ten, gyakorlott építésveze­tő mellett, technikusi mun­kakör: nagyon megfelelt volna nekem, hasznomra lett volna. Azért is járok olyan gyakran, munkaidő után Telek Imréhez, — akit még az egyetemen is­mertem meg —, a főtéri tizenhármasra. Rajzolga- tunk, tervezünk, mindent megmutat nekem ... Vagy szívesen dolgoznék tervező irodában. Ahol az ember résztvesz egy feladat meg­oldásában és a kivitelezést is rendszeresen látogatja, művezet... Kicsit a véletlen sodorta erre a pályára. Az egye-' temen megfelelt a követel­ményeknek. De alighanem az egyetemi évek idején* sem sokat törte a fejét, mi lesz az államvizsgái után, mi lesz „kint az élet­ben”. Most már sejti, mit* csinálna a legszívesebben. És mi az, amit a legjob­ban tudna csinálni. Talán, i mert az eltelt egy eszten­dő folyamán ilyen feladat­tal csak messziről találko­zott. Vagy, mert látja volt* kollégái gazdag munkahét­köznapjait, megelégedett­ségét. Sugár Gizellának jó.( Már tudja, mit akar. Vá-' lasztott is. És nem kell egész életében őrlődnie a megfontolás nélkül meg­tett első lépések miatt... Megtanulta — járni úgy is lehet, hogy ehhez a sa­ját lábát használja az em­ber... Csizmadia Géza C sinos fiatalasszony forgolódik a diny- nyeföldre épített „guliba” körül. A szanaszét heverő szalmát húzza ősszéb, ne­hogy elvigye a szél. Az idegenek közeledésére a kutya barátságtalanul vakkant, de gazdája csití- tó szavára mehúnyászko- dik. Jókora darab földön, összesen tizenöt holdon termelnek dinnyét Ecse- gen. Görög-és sárgadiny- nyét vegyesen. A munkák elvégzésére az ország leg­híresebb dinnyetermesztői közül szerződtettek em­bert. Így kerültek Ecsegre Csuha Jánosék. Hortról jöttek még márciusban. Első dolguk volt kiásni a gulibát. Ez egy terjedel­mes földkunyhó. Alig lett kész a gödör, betemette a kései hó. két nap múlva meg teleszaladt esővel. rDiíinijhek Sokat küszködtek az idő­vel. Elkészült a dinnyés-la­kás, máris ültetni kellett a dinnyét. Csukáék gyep­kockába vetették a diny- nyemagot, s ahogyan gya­rapodtak a fészekben a növények úgy szaporo­dott a munka is. A dinnye kényes növény, s ezen a vidéken különösen nagy gonddal kell ápolni. A fi­atal horti házaspár és a férj édesanyja erejét meg­feszítve dolgozott egy fél­éven keresztül. Lett is eredménye munkájuknak, mert a dinnye szépen fi­zetett. Leülünk a gulibában. Egyszerű a berendezés. Két ágy, apró tűzhely, asztal, s ahová a legtöbb világosság jut, rózsaszínit gyerekágy. Ifjabb Csuha János birodalma. A dinnye- termesztő dinasztia újabb tagja egy hónapja szüle­tett. Az idősebb Csuha János — ő is csak hu­szonhat éves — nincs itt­hon. Csécsén akadt elin­téznivalója. A feleségével beszélgetünk. A szőke me­nyecske talpraesetten vála­szolgat, s látszatra egy cseppet sem keserítik a mostohább életkörülmé­nyek. A termelőszövetke­zettől megkapnak min­dent, de azért nehéz lehet a határban, földkunyhó­ban élni. A magánnyosság nem bántja, mert Szentes mellett nőtt fel a tanyavi­lágban, megszokta. Most meg már nincs egyedül, mert Jánoska sok gondot okoz. P. A.

Next

/
Thumbnails
Contents