Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)

1964-08-19 / 161. szám

1964 augusztus 19. szerda. NÖGRAD 5 Tsz* tan ácsadó; A nyári istállótrágyázásról Szénfaltól a főmérnöki székig AZ ISTALLÓTRAGYA­ZÄST nálunk még nem minden gazdaság végzi szakszerűen. Sok helyen tavasszal, közvetlenül a ve­tés előtt hordják ki és szántják alá a télen össze­gyűlt és sok esetben még éretlen istállótrágyát. Na­gyon rossz szokás ez, mert a friss istállótrágyának leg­alább 3-4 hónapig érnie, 1 azaz korhadnia kell. Ugyancsak idő kell a táp­anyagok felbomlására is, hogy a növényzet számára felvehető vegyületekké ala­kulhassanak át. A tava­szi vetések előtt kihordott istállótrágyából rendszerint alig van haszna a növény­nek. Ha szükség esetén mégis ebben az időben kell trágyázni, akkor legalább érettebb trágyát hordjuk ki és mielőbb szétterítve gyorsan szántsuk le, lehe­tőleg a tavaszi trágyázás­ra kevésbé érzékeny nö­Tavasszal néhány nóg­rádi asszony hátikosár számra árulta a zöldbor­sót a környékbeli falvak­ban. Amikor megkérdez­ték tőlük, hogy hol ter­mett, a felelet ez volt: „A háztájiban". A tsz vezető­sége utána nézett és kide­rült, hogy Kulcsik Ferenc- né és Rottek Józsefné a tsz borsóföldjén rakták meg hátikosarukat. Az ő esetük sajnos nem egyedülálló a nógrádi Bé­ke Termelőszövetkezetben. Hessz Mihály, Kulcs Fe­renc, Drozdik Ferenc a a magnak meghagyott négy holdas szarvaskerepet le­geltettek le, ezzel több ezer forintos kár érte a terme­lőszövetkezetet. A községben akad egy pár „szorgalmas” asszony, aki a tarlóra járt kalászt szedni. A kertészetben több a kalász, mint szétszórva a tarlón. Kényelmesebb is a szedése, miért ne szednénk ott — gondolták. „Példá­jukat” többen is követték. A kocsisok megálltak a házak előtt és kévéket do­báltak le. Mikor Gyuricza István vb-elnök és Emmer Ferenc, a járási pártbizott­ság instruktora rászólt Laczkovszki András foga- tosra, „én nem látok sem­mit” — volt a válasz. Kulcsik János, a cséplő­gépnél rozsot rejtett el, hogy azt majd hazaviszi. A gép­nél dolgozó tagok észre­vették és szóltak Berinkei Mihálynénak, a fegyelmi bizottság elnökének, ki ha­tározott fellépésével meg­akadályozta ezt. A pártbizottság javasla­tára nemrégiben tsz veze­tőségi gyűlést hívtak ösz- sze, ahol a következő ha­tározatot hozták: akik hoz­zányúltak a közös tulaj­donhoz, azokat felelősségre kell vonni a taggyűlés előtt. Itt az ideje, hogy a szö­vetkezeti tulajdon herdá­lok megfékezzék! A jövő­ben a vezetőség, a tagság együtt teremtsen rendet a tsz-ben. Szigorúan vonja felelősségre azt a néhány tsz-tagot, akik a becsüle­tes munka helyett, a má­sok által megtermelt kész­hez nyúlnak. Sz. R vény — mint például a burgonya — alá. A tavaszi istáUótrágyá- zásnák nagy hátránya, hogy a nálunk gyakori ta­vaszi szárazság miatt a termésfokozó hatás helyett átmenetileg rossz termést eredményezhet. Az isfállótrágya termés­fokozó hatása legjobban az augusztusi és szeptemberi trágyázással érhető el. Ugyanis ezekben a hóna­pokban a talajban élő bak­tériumok működése igen erőteljes és az istállótrá­gyát igen rövid idő alatt tudják átalakítani humusz- szá. Éppen ezért a téli és a tavaszi trágyázásról át kell térni a nyári és őszi trágyázásra, mert télen már lényegesen lassúbb ez a folyamat. A lehetőségek szerint tavasszal csak ki­egészítő trágyázást végez­zünk. A jó minőségű, idejében alászántott trágya korha- dási folyamata következ­tében a talaj élő és elha­ló parányi szervezetei om­lóssá, morzsái ékossá teszik a földet. Megkfel a föld és olyan lesz, mint a süppedő szőnyeg. A későbbi munkák az ilyen talajon könnyen végezhetők. A beérett talaj A Mezőgazdasági Kiál­lítás egy kissé mindig te­rített asztala is volt az or­szágnak. Gazdag, bőséges és ünnepi asztala. Idegyűlt mindennek a java, a szé­pe: tejtermékek és hús­áruk, gyümölcsök és bo­rok, a veteményeskertek és mindennemű földiter- termesztésű emberi táplá­lék mintapéldányai soka- sodank és halmozódnak itt fel. De ugyanitt sorakoztak minden alkalommal a jászlak mellett, itt álltak az állásokban és az ólak­ba a ménesek és gulyák díszei, a nyájak, falkák legkülönbjei. Érdeklődve és szeretettel mustrált mindent a vásárnéző, ki hozzáértéssel, ki csak ámuldozva. S a sok tanul­ság, a valósággal megbá­mulni való, a földművelő és állattenyésztő munka szép eredményei láttán, vendégnek érezte itt ma­gát mindenki, s a legter­mészetesebb érzése volt az, hogy vendég is akart lenni. Nem lesz ez másként az idén sem, 1964-ben, hi­szen immáron hatvannégy mezőgazdasági kiállítás és vásár tanulságai van­nak mögöttük. Sőt az idei kiállításon a nagy készü­lődésnek, sürgés-forgásnak az a legfőbb éltetője, hogy most pedig olyasmival áll­janak az ország elé a ki­állítás rendezői, amivel felülmúlhatnak minden ezelőtt voltakat. Vendéglátó-gazdai mi­nőségben is nagyon ki szeretne tenni magáért ez a kiállítás. Külön szakmai biztotság alakult még az év elején, hogy mindent átgondoljon, a legkisebb részleteket is alaposan el­tervezhesse. így aztán a leginkább hozzáértő szak­emberek válogatták ki a a csapadékot magába szív­ja és megőrzi. A trágyahordás folyama­tosságának biztosítása és mielőbbi befejezése érde­kében a trágyahordás ide­jére jól meg kell szervez­ni a gépi fogat — valamint a kézi munkát. A trágya­hordás idejére annyi mun­kaerőt kell biztositani, hogy a járművek a fel- és lerakásnál ne sokat vá­rakozzanak. Fontos dolog, hogy a kihordott trágyát még aznap beszántsék. ANNÁL inkább is, mivel a szétterített és a nap he­vének kitett trágya két nap alatt elveszti nitrogéntar­talmának 20 százalékát, egy hét alatt pedig már a felét is. A nyáron kihordott is­tállótrágyát kötött talajon 14-16 centiméterre, laza ta­lajon 16-18 centire szánt­suk alá. Az eke után hen­gert és fogast járassunk. A trágyázásra kerülő táb­lák kijelölésénél elsősorban azokat kell számításba ven­ni, amelyek régen kaptak trágyát, soványak, kizsarol­tak, és amelyeken vöröshe­re, lucerna vagy egyéb pil­langósnövény régen volt. Barlai Gábor világhírű magyar konyha ételeit, italait legméltób­ban képviselő üzemeket, lacikonyhásokat, termelő­ket és italmérőket. De nemcsak a kínálásnak, a felszolgálásnak is a legkü- lönbnek kell lennie, méltó módon az országos vendég­sereg igényéhez és kíván­ságához. — Nem biztos, hogy ér­demes lesz a légaknát le­mélyíteni. várjunk még a döntéssel. Mérjük fel újra a lehetőségeket, nehogy feleslegesen költsünk el milliókat — hallom ahogy belépek. A főmérnök tele­fonál. Feletteseivel, a tröszttel beszél. — Jó! Értem. Egy hét alatt úgy gondolom el tud­juk végezni a pontos mé­réseket, tegyük attól füg­gővé a beruházás megkez­dését. Alig hogy a telefont le­teszi, újra nyilik az ajtó. Tar.ácsot kémek. Döntenie kell az igazgató helyett, aki távol van. Azután egy sor aláírni való. Közben átnézi a jelentéseket is, velünk is vált egy-egy szót, de mire leteszi a tol­lat, már a délelőtti terme­lésről is referáltak neki. — Ha a többi műszak is ilyen esz, nem kell szé­gyenkezni Zagyvának — jegyzi meg röviden. Vé­kony arca derült most is, mint általában mindig. Az első találkozás Amíg várok, emlékeim között kutatok. Egy viha­ros műszaki értekezleten találkoztam vele először. Felszólalásában nagyon megfontoltan elemezte a hibákat. Szenvedélyesen követelte a szükséges anyagot. Ahogy beszélt, az volt a benyomásom — ez az ember igen nagy fele­lősséggel szereti a bá­nyáit. Később igazolódott is ez. Székvölgyön a bányatűz­nél találkoztunk. Arca vékonyabb volt, de csak azon látszott a fáradság, mozgása, beszéde ellentét­ben volt ezzel. Igaz, már a zárójelentés készült. Megfékezték a tüzet és a teljes lokalizálás is biztos volt már. Azt azért senki sem látta rajta hogy azon a i.-^en nagyon keveset aludt, csak félórákra látta a családját. Egy hónap sem telt el Székvölgy után, amikor Forgách-aknán találkoz­tunk. összement a lejtős­akna. Egy hónapba telt, míg újra kijavították. Ideiglenesen, a kritikus hónapra, átvette az akna felelős vezetését is a fő­mérnöki teendők mellé. Inasból Nem bányásznak indult, pedig a vizslási környezet, ízig-vérig bányász volt. A Sándor dinasztia igen te­rebélyes, és ha már csak unokatestvért vagy hat- vanat ismer, gondolkodás nélkül nehezen tudná megmondani, mennyi a bányász közöttük. Az ács és kőműves szak­mát sajátította el nagy­bátyja mellett. Az inasból segéd lett, de nem sokáig épített. Apja mellett dol­gozott csapaton. Sándor János, az idős vájár, aki 35 évi földalatti munka után ment nyugdíjba, 6 évig együtt járt fiával, Gáspárral műszakra. A fia viszont műszak után Szentirmai István tanító­hoz. Tanult. Magánúton égezte el Pásztón a négy polgárit. Fiatalon nősült, de a családi életet jól össze tud­ta egyeztetni a könyvek­kel. Azután jött a szak- érettségi 1948-ban. És az egyetem bányaművelési szakon. Állás a Földtani Intézetnél. Fizetése egy ré­sze a családra, más részé a tanulásra ment. Nem volt olcsó a diploma, amit 1952-ben kapott. — Mi volt a legnehe­zebb? — ismétli meg a kérdést. Gondolkozik, el­mosolyodik és csak azután válaszol. — Amikor a diplomával kikerültem az életbe, ak­kor volt a legnehezebb. Üzemmérnök lettem Bor­sodban. Félév után Tiri- besre kerültem, azután vissza Kisterenyére, ahol mind ott voltak, akikkel együtt lapátoltam. Előttük is, de a többi műszakiak előtt is meg kellett szerez­ni az embernek a tekin­télyt a munkájával. Bi­zony ez volt a legnehe­zebb, mert nem olyan volt akkor a légkör, mint ma. Szerény, de érzékeny Sándor Gáspárnak sike­rült ezt a tekintélyt meg­szerezni mind a régi bá­nyamérnökök, mind a volt munkatársak, a fizikai dol­A palócföld fővárosának, Balassagyarmatnak hagyo­mányos alkotmányünnepi eseménye az ez évben ki­lencedszer megrendezen­dő palócvásár. A Nógrád megyei Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat az au­gusztus 20-tól 23-ig tartó vásáron harmincötmillió forint értékű árut kínál az érdeklődőknek. Azok előtt a boltok előtt, amelyekben különösen nagy forgalom­ra lehet számítani, kisegí­gozók előtt. Persze arról, hogy milyen harc árán, fejezeteket lehetne írni. — Amilyen szerény, olyan érzékeny ember. A kiritikára nagyon gyorsan reagál — ezt mondták róla közvetlen felettesei. Ha ezt az emberi tulaj­donságot vesszük alapul, elképzelhető abban az idő­ben milyen érzésekkel me­hetett haza, amikor bi­zony nem csomagolták sztaniolba a véleményeket. Különösen ha egy olyan munkásból lett mérnökről volt szó, aki az elsők kö­zött került ki az egyetem­ről. A nógrádi szénmedencé­ben többször volt már át­szervezés. Ügy lett főmér­nök 1954-ben a kétrészre osztott Kisterenye egyik bányaüzeménél. Az újabb összevonás után pedig Kis­terenye főmérnöke. Mindenki félt attól a bányától. Mert nem telje­sítette tervét már hosszú idő óta. Olyanok voltak a bányaviszonyok, hogy nem lehetett. A szakemberek azt mondták: legalább egy év kell hozzá, de négy hó­nap alatt sikerült rendbe hozni. Utána rendszeresen teljesítette a tervet, sőt többször élüzem lett. Volt már területi főmér­nök is. A legutóbbi átszer­vezésnél került a Zagyvái Bányaüzemhez főmérnök­nek. Itt is van gond elég. Bányatűz, rossz geológiai viszonyok. Sokszor előfor­dul, hogy azonnal intéz­kedni kell. A Zagyvái Bá­nyaüzem pedig a sok gond ellenére is egyenletesen termel. Gyors átcsoportosí­tásokkal mindig pótolni tudták a termeléskiesést. Ebben nagy érdeme van a főmérnöknek, aki agilis, nem elnéző a hibáknál és nagyon jó szervező. Itt ala­pozták meg a jövő évi tervteljesítés feltételeit is a legjobban, ami viszont előrelátó készségre vall. Hétköznapi tettek Sándor Gáspár hosszú utat tett meg a szénfaltól a főmérnöki székig, de az maradt, aki volt. Össze tudja egyeztetni a műsza­ki irányzó munkát a párt- munkavíl. i v fr-gja az üzemi pártbizottságnak, a tröszt szaksrérvezeti bi­zottságnak és megalakulá­sától a munkásőrségnek is. Nem cselekedett nagy dol­got, csak egyszerű hétköz­napi tetteket, mint any- nyian mások. Ezzel szer­zett tekintélyt magának a munkásból lett mérnök. Godó János tő sátrakat állítanak fel. Augusztus 20-án átalakít­va nyílik meg a balassa­gyarmati gyermekruházati üzlet: ez lesz az ország első boltja, ahol a kiszolgálás minta szerint történik. Ugyanekkor a Rákóczi úton önkiszolgáló cipőbol­tot nyitnak. A vásár tar­tama alatt rádió-, televí zió- és háztartási gépkiál­lítás lesz a Palóc Múzeum­ban. Gallo János három éve jött vissza az iparból a lu- dányhalászi „Ipolyvölgye” Termelőszövetkezetbe fő­kertésznek. Azóta sokat változott a szövetkezet ker­tészete, és eredményes munkájának a hasznát is ér­zik a szövetkezet tagjai (Koppány felv.) A Mezőgazdasági Kiállítás előtt ORSZÁGOS VENDÉGSÉG... DCiiziiUkLh a kilencedik palócvásárra

Next

/
Thumbnails
Contents