Nógrád. 1964. augusztus (20. évfolyam. 146-170. szám)
1964-08-18 / 160. szám
6 NÓGSAD 1384. augusztus 18. kedd OLYAN MINT AZ EMBER... Szelíd és gyilkosán haragos. tündöklőén tiszta és szürkén piszkos, kellemes é kegyetlenül zord szolid és hivalkodó. Egyszóval: különleges. Fenséges. Ilyen a Balaton. És kiismerhetetlen. Akárhányszor is találkozunk vele, mindig új és új oldalát tárja elénk. Az ember leül a mólónál és néz. Áttekint a túlsó partra, ahol az öreg hegyek őrködnek, vagy az ellenkező oldalra, ahol az éggel ölelkező síkság nyújtózik. Nézzük a vizet, az apró tarajokat, a víz ritmikus mozgását, emelkedését süllyedését: lélegzését. Milyen nyugtató ez a látvány. . . Jelzőt is nehéz rá találni. Talán csak ez jut eszünkbe ilyenkor és csendesen mormoljuk a szót: szép, szép, szép. És milyen vidám!... Hátán hintáztatja a ki- vénhedt és új hajókat, vitorlásokat, apró csónakokat, s a legújabb „járműveket” a számtalan tarka gumimatracot. Vajon gondol-e arra a mai ember, hogy egykoron a gardahalászok: verejtéke is szaporította a tó vízét? Irtózatos küzdelem volt a?, a létért! Rég volt. Emlékeit már csak néhány múzeumi tárgy őrzi. És a jól ismert méltóságosan assú dal: „Hej halászok, halászok. ..” S az a Cso- konay. versre írt másik is, amelyet ugyancsak megőrzött az emlékezés: „öh Ti- hanynak riadó leánya, szállj ki szent hegyek közül. ..” A mai Balaton fölöttébb érdekes. A múlt és a jelen találkozása teszi különlegessé. S a jövője mégin- kább .. Éppen olyan mint az ember: szüntelenül gyarapszik, gazdagodik, hogy mind több és több százezernek nyújtson oázist, kellemes vízével, környezetével. Új szállodák, sátorvárosok és campingek jelzik az igényt: egyre többen követelik jussukat, hazánk e gyönyörű természeti kincséből. Zsibongó kavalkád. A martinász megmártja magát a vízben aztán elfekszik a fövényen. így pihen. A kamaszok vitorlást bérelnek és nekivágnak szélirányban —, gyakran az ismeretlen veszélynek. A nyugat-német pénzember különleges yachtjával borzol hullámokat. És a pe- cás izgalommal figyeli az úszó rezzenését: harap-e? A siheder lány pedig némi fürdőruhában fitogtatja magát. Gyakran nem is hiába. Hiszen nincs annak megmondhatója, hány szerelem szövődik a Balatonnál. Az esték? Tüzes borok és tánc. Badacsony és környéke megtenni a leg jobbfajta bor- nakvalót. És elegendőt is. Az utóbbi évek sokat pótoltak. Hosszú évtizedek mulasztását tünteti el a híres borvidék rekonstrukciója. Szőlőligetek futnak a meredek sziklák felé. Szebben mint valaha, még a nagy filoxéra járvány előtt, amely máról-holnapra tarolta le az életet, és tette koldussá a gazdák sokaságát. S a holnap. ,. Már készülnek az új tervek. Jövőre új táborok nyitnak kaput, újabb tízezrek előtt. Csak a campingek befogadó képességét negyvenezerrel akarják növelni. Az idén éppen annyi ember táborozott campingen kívül ott, ahol még helyet talált... S ez nem is volt könnyű, mert a Balaton-partcn már az idén is füzérként ölelte körül a sokezer színes sátor. Megvédik a környéket is. Az év végén megszüntetik a badacsonyi hegy „elhor- dását”. Befejezik a bazaltkő bányászását. S talán —, ilyen elképzelés is van — a meglévő kötélpályát személyszállításra alakítják át. A búcsú napjai ezek. Tovatűnik lassan a nyár. Az üdülő emberek rengetegét felváltják a munkások, mérnökök és más szakemberek, hogy jövőre még nagyszerűbbé tegyék majd itt az életet. Egy a Balatont körülövező sátorvárosokból. Szöveg és kép Vincze György
