Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-12 / 129. szám

1964. július 12. vasárnap NÖGRÁD 11 . /HéizihöJ OltÁ: ESETT. A beton fényes lett, szikrákat vetett rajta a fényszóró szétcsapódó fé­nye. Az ablaktörlő engedel­mes surrogással nyomta félre a vizet, hogy egy pil­lanat múlva újra kezdje a teljesen értelmetlen mű­veletet. A vastag vízsugár ömlött az ablakra, a kocsi­ra, az útra, mindenre. Las­sabban hajtott, ösztönösen feljebb engedte a gázpe­dált, mintha csak otthon lenne, s nem itt, az autó­ban. 190-es Mercédes húzott el mellette, akaratlanul is a sebességmérőre nézeti: ö csak nyolcvannal megy. Ezek legalább százzal. Menjenek, ö már nem siet. Ha eddig nem törte össze se magát, se a Rekordot, most az utolsóelőtti na­pon már nem teszi. Hol­nap még aláírja München­ben azt a jegyzőkönyvet, s holnapután usgyi, haza. Elég volt. A zöldbabsalá­tából, a káposztából, meg ezekből a vastag szivaros hangos férfiakból is. Fáradtnak, nyúzottnak érezte magát. Egy csókot akart Évától, jó galuskás vesepörköltet, s leülni az íróasztal mel­lé, a szembenülő Bakos­tól megkérdezni, hogy miz- ujs, s ezzel kész is. Ott­hon lesz. Kialvatlan volt, s ezért fázott. A szorosra kötött nyakkendő miatt dörzsölte az ing. ez is idegesítette. Egy kávé kellene, ami le­mossa a nikotin kesernyés izét, s megmelegiti. Itt va­lahol kell lennie egy ven­dégfogadónak, emlékezett rá. egyszer elüldögélt fél órácskát benne. Csinos volt az a lány, de pocsék löttyöt hozott. S ezért nem tudott megbocsátani neki. De most még ez a lötty is jó lenne. HOHEROK tét, elegáns ruhák, gyöngy­soros nők és nadrágosok. Pulóveres férfiak, pipával, szakállak, kefefrizurák. Vastag keretes sötét szem­üvegek, aranypántos ci­pők, és mezítlábra felvett saruk. Befelé elmosolyo­dott .'a szokott társaság. Bárhova ment az ember ebben az országban, min­den országút melletti sön- tésben, bisztróban, vendég­lőben ez a kép fogadta. Itt mindenki összekevert, itt mindenki mindekivel beszélt, s csak kinn, ami­kor a kocsikhoz igyekez­tek, váltak ismét egyénné, Egyénekké, akiket kocsijuk különböztet meg. Volkswa­gentől a Mercédesig. S azon belül is: 180-as, 190 B-s, 320-as, szóval van néhány kategória. Megint mosolygott, de csak befelé. Közben he­lyet keresett. Végre a pin­cér segített neki. Hahotába fúlt a mese, a térdét csapkodta, még a szivart is letette, hogy átad­hassa magát az önfeledt rö­högésnek, mert rö­högött. Nincs erre más szó, árnyaltabb kifejezés. Fel­húzott ajakkal, kilátszó innyel, mint a lovak, ami­kor pofán veregetik őket. — .. .mondtam neki, hogy ne menjen... de úgy félt az oroszoktól, hogy nekiro­hant a jégnek... ült a par­ton, káromkodott, s öntöt­te a csizmájából a vizet... Most már odafigyelt. Sörösüvegek sorakoztak előttük, a hátuktól nem lát­ta, hány darab lehet, de fejenként legalább három jutott. Egyetlen nő volt kö­zöttük, a szikárra figyelt, mintha a többiek ott se lennének. A négy férfi kö­zül kettő arcát nem látta, csak széles vállukat, meg vastag tarkójukat. egyszerre felhajtotta a ko- a Balaton ... hátunk mö- kalapot, kezén a vastag, nyakot. gött az orosz . ■. szóval köves gyűrűket, a széles mindenesetre kellemetlen váltakon feszülő puha — . . gondolom, a rusz- voa .. arra gondoltam, szövetet, s a szikár tojás­kik megnyaggatták a tyú- jobb, ha nem vele csípnek fején az ezernyi ráncot, s kot, ezredes kellett iieked.. ...ő egy eléggé ismert a szemgödrökben ülő hüllő fi.0 ember volt ...az ezrede sok tekintetet... , olyasmit csinált, amit oda- „ át biztos megjegyeztek ...én „ őrnagy ur. Az ezredes ugye, mint hadműveleti orrf-agya. Aj ezred hadmu- tiszt ...papírok, jelentések, S tisztje. Tervek? Pá­ternek... az más ...amit le- pirok? De. fceruíi azok- het, megúszni... ra a Papírokra? Hányszor húsz ember, hányszor hány Most már a négy férfi is koszos falu, hány Kijev... lazította a nyakkendőjét, követte a nőt, feszülten fi- és amikor már nem voltak mert érezte, elönti a forró- gyeitek, látszott, érdekli tervek... Csak „Balaton” ság. Nem, nem a benti me- őket a történet. Mi lett az volt, jéggel, ami nem vi- legtöl. A tenyere is nedves ezredessel? selte el a hátán az ezre­lett, mint csak akkor, ha dest... tankok, az ezredesre nagyon ideges. Tudta, most — ...otthagytam ...mond- fütyülő legénységgel... a fu­rnér biztosan tudta, hogy tam neki, hogy szerzek va- tás... a menekülés a diadal- a szikár idegesítette fel. tomi járművet... visza- menet helyett! És ha ok, ezek győznek? A TEREMBEN cserélőd­tek a vendégek, odakint- ről motorzaj csapott be, olykor az ablakokon át be­vágott a reflektorok fénye. Nem törődött vele, meg­jövök... dehát ugye.., A no már nem állta to­Eddig sem voltak illúziói. Jól tudta hol jár, sok- szor kikkel ül szemben, ^bbTsUrgetnCakarta: kik mellett hajt el az utón, kik mellett vásárol az üz­letekben. — És mi lett a vége? De így?! Mint otthon, Hány ezredesük volt, hány őrnagyuk, s hány tyu- kocska volt, aki nem az ágyban feküdt melléjük, hanem a . lábuk elé... há­nyán voltak, akik hittek ezeknek, akik a megváltök­KÁVÉT kért, s bár tud­ta ráfizethez, konyakot. Kellett valami, ami felme­legíti, feloldja a gyomrá­ban érzett görcsöt. Igye­kezett nem odafigyelni azokra, akiknek asztalához bekvártélyozta a pincér. Igaz, nem sok ügyet vetet­tek rá. Vékony, szikár férfi be­szélt, szeme körül ezernyi ránc. Kiélt pofa. Hideg hüllő szem, őszes, szőke haj. És szivar természete­sen. Nem akart odafigyelni, nem érdekelte, félmonda­tokból, szófoszlányokból állt csak a társalgásuk, ami elért agyáig. — Balaton... Akaratlanul is odakapta a fejét. Mit akar ez a Ba- talonnal? Mi baja vele? .. __ , A szikár nagyot nevetett: F ÜST volt benn, de kel­lemes meleg. Rengeteg em- — .. .és beszakadt a jég, bér, jellegzetes zsivaj. Sö- s az ezredes... (folytatás a 10. oldalról). annak minden veszedelmét és előnyét. S mar készén is volt a válasszal: Don Cristobal, megtisztel az elismerés, amelyben részesít, de bármily fájdalmas is szivemnek, el kell hárítanom. Úgy vélem, a felfedezés dicsősége nem azt illeti, aki rábukkan valamire, hanem azt, aki elhatározott terv szerint találja meg keresett célját." így hát engedje meg, hogy ezt a dicsőséget vissza­hárítsam önre, Don Cristobal. S nem ellenszolgál­tatásként, csak lovagi szolgálatként megkérném rá: mielőtt a kikötőbe befutnak hajóink, fogadja fedél­zetére azt a lányt, aki véletlenül induláskor a hajómra került, s az Ur kegyes akaratából jó egészségben megmaradt fninden kalandunkon által. S sienai Szent Ágoston segítségével így is történt. Dona Estrella, aki el sem mozdult Pálosból, nagy szeretettel fogadta rég nem látott férjét, nem is említette amaz elmaradt búcsúéjszakát, mert gondo­latai csak a viszontlátás éjszakáján jártak. Don Fernan. do pedig még ezután is sokszor megtette a Kanári szigetek és szülőföldje között az utat, a szentek meg­védtek vihartól, hajótöréstől, s mindig bőségesen megrakták a hajófenéket jólfizető áruval. N éhány év múltán, az indulás előtti estén ismét ott ült az Aranyhorgonyban öreg barátjával és hü kormányosával, Don Miguellel. És Don Miguel, bár jól tudta, hogy ilyen veszély már rég nem fenyeget, a Sierra Norena déli lejtőin termett bort hörpölve és a régiekre emlékezve pajkosan fenyegette meg gazdáját: — Aztán nehogy megint felcsipjen valami Conehi- tát az éjszaka, Don Fernando! — Conchita! Istenem! — merült fel emlékeibe a nagyszerű hajós. Aztán a szeme felcsillant, mert valami az eszébe jutott. — Emlékszik, Don Miguel, arra a taljánra, aki kimentett szorult helyzetünkből? Képzelje, valami Vespucci nevű másik olasz most meg kiderítette, hogy az a Cristobal Colón nem is az Indiába vezető nyugati utat fedezte fel, hanem csak valami Amerikát! Hát érdemes lett volna emiatt magamra zúdítani Dona Estrella szitkait? AZ ÓRÁJÁT nézte, men­ni kellene lefeküdni, de újabb öt perc haladékot adott magának. Itt jó me­leg volt, s nem kellett az utat figyelni. Tudta, hogy alibi csak ez, mert lényegé­ben ezek miatt maradt. A szikár szavait figyelte. — ...integetett a tankok­nak, de azok fütyültek ar­ra, hogy ő egy ezredes, örültek, ha pucolhattak. Egy sáros, koszos SS az öklét rázta, s ordított: eredjetek a pokolba ...hát azt a pofát, amit az ezredes vágott... Látszott, újra éli a tör­ténetet. Még a szemét is lehunyta, hogy hiteleseb­ben bontakozzon ki előtte a kép, amit a múltból fel­idézett. — ...nekiállt magyarázni, hogy ez már a vég... ha itt egy ezredesnek nincs szava, akkor már nincs a Führernek sem... Hörpintett a söréből, s kicsit gúnyosan folytatta. — ...nem ismertem rá... kemény ember volt... hol is ... fene tudja már, de egy koszos faluban szem­rebbenés nélkül húsz pa­rasztot felkötött . .. perszt az még az oroszoknál volt.. akkor került ki Párizsból az orosz frontra, s ha lát­ták volna ... nyolc bőrönd holmival érkezett ... azt hitte, ez is egy sétamenet... Meggyújtotta a kialudt szivart, ellenőrizte, figyelik e partnerei a történetet, s csak azután mondta to­vább: — ... Kijevben azért zargatta a legényt meg a segédtisztjét, hogy kaviárt szerezzenek ... ahelyett, hogy lőszert kunyerált vol­na az ezredének . ■. volt egy tyúkja is, valami tán­cosnő, Lengyelosrzágból keveredett oda . ■ ■ hál az­zal járt mindig ... vitte magával, míg egyszer az ágyból ugrott ki mellőle.. ■ a kocsiban kapkodta ma­gára a ruhát, a tyúkocska meg ottmaradt ... hehehe.. Megint röhögött, tojás­fején hatalmasj nyílás tá­tongott, aranyfogak villog­tak benne. Lehunyta a szemét, hogy ne lássa a szikár szélesre nyitott száját. Undor fogta el, nem tudta mitől, de é- rezte, kavarog a gyomra, — ...o, nagyon prózai. Engem elkaptak az oro­szok, ő meg meglógott roé­amikor a meccsről beszél- gis valahogy ...hazakerült... nak tartották őket... nek, vagy arról, kimenje- Rt meg amerikai fogságba hányán, akik adták nekik nek e a Rómaira, ez úgy fe- "*«••• ín ötvenben jöttem a lapot... TT, , , rr • , , haza... o mar negyven­cseg. Húsz ember! Úristenl héthen csinUa az üzletet... Hányszor húsz, hányszor találkoztam vele Cuxha­ezer, hány millió! És ez venben, midketten hajó­fecseg. A térdét csapkodja, rakakományt vártunk..: Látszott, minél előbb sze­retné befejezni a történe­tet. Ez már nem érdekes. sori iszik, szívja a szivart és fecseg. Az ezredes. A tyúkocska. A kaviár. Ko­szos falu. Kijev. Balaton, Párizs. Bőröndök. Mint va­lami turistaút. München. Hirtelen döbbent rá. hol is volt eddig, s hová tart most is. München. Chemberlain. Esernyője. Es egyezmény. Koncként a világ. Tegyen a Führer, amit szeretne. — ... nezze őrnagy, mondta nekem az ezredes —...csak éppen ö kato­nai rakományt várt... én meg banánfürtöket... mondta is: magának való amit akar. ez? Megnyugtatom: ez is üzlet. Az üres konyakospoha­( rat nézte. Hirtelen villant Nevetett, de már nem benne a kép: hányszor húz- , , , ..........csapkodta a térdét, erölte- ta el a száját otthon, ami­maga sok helyen vegigjott tett voit a nevetés arany- kor erről beszéltek. Hány­v elem... tudja, hogy nem fogai sem villogtak elő. szór mondta Bakosnak is, vagyok éjyj be... már par- Ag) hogy nézd csak, már me­don ... természet... de ez? gint erről cikkeznek. Ki­...S a tankokra mutatott, . FIZETETT, s közben azo- csit szégyeüte magát. . .... kát nézte. A no fonnyadt, amelyek csak úgy söpörtek agyonkozmetikázott bőrét, Ezek még itt vannak. És el mellette... Előttünk az fején a rikítóan Ízléstelen mindig akadnak ilyenek... ^ Xg^i X&*í XiS?*if,^ X&>> XgP\ X£7*i XggTl X^P% KJozsef Sima festménye)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents