Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-10 / 127. szám
1 1964. Julius 10. péntek. nOgrad Az idén a megye negyven községének határában 5000 holdon javítják mega termőföldet különféle ké mtai anyagokkal. A Talajjavító Vállalat gépkocsijai, vontatói már hetek, hónapok óta szál lítják az érdekelt községek határába a mészkőport, mésziszapot, vagy lápi me szét, attól függően, hói és mire van szükség. Rövi desen megkezdődik az anyag szétterítése a földeken. Térképünk azt mutatja, hogy mely községek határában, mekkora területen végeznek az idén kémiai talajjavítást. Lesz-e elég ipari tanuló? A mezőgazdaságban és az építőiparban több jelentkezőt várnak Pillantás a népgazdaságba Kétharmad - egyharmad A „hivatalos” vakáció lassan már egy hónapja tart, de az iskoláikban talán nagyobb most a forgalom, mint a tanév közepén. Most dől el, ki, hol tanul tovább: folyik a beiskolázás. Gazdasági és oktatási vezetők már hónapokkal ezelőtt tervet készítettek arról, hány fiatalt vonjanak be az idén a szakmunkásképzésbe. A számok megállapításánál figyelembe vették, mennyi munkaerőre tartanak igényt a különböző gazdasági ágak, minisztériumok, hol kell számítani gyors fejlődésre, nagyobb létszámra, hány gyerek akar szakmát tanulni: s így például vidéken — ahol több a jelentkező — több helyet biz- tos.tottak. A fontos számítások után elkészült a terv: 260- féle mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakma várja a fiatalokat. A többi most már rajtuk múlik: lesznek-e elegen olyanok, akik a két és fél száz szakma valamelyikét választják hivatásul. Mindenki fodrász lesz... Egyelőre még sem határozott igennel, sem biztos nemmel nem válaszolhatunk. A jelentkezések első szakasza ugyan lezárult április 30-val. a pótfelvételek azonban most, június 20. és augusztus 15-e között folynak, s az előző évekhez hasonlóan a jelöltek nagy része még ebben a második időszakban jelentkezik. Az érettségi »ettek és a lányok aránya nagyjából kielégítő (ahol van jelent- kenő, «yetoeeoek eléazör ezt a hit kategóriát leszerződ tetni). a nagyipari szakmák jelentős részét, és a szolgáltató iparba is elegen készülnek, de néha ' aránytalanul sokan választanak még egy-egy szakmát, más ágakról meg mintha elfeledkeznének. Évek óta divat, s érezhető az idén is, hogy túl sokan szeretnének női fodrászok lenni, s a lányok kozmetikusok. (Ugyanakkor kevés például a férfi fodrász). Ugyancsak nagy a tülekedés a híradástechnikában, a műszeriparban, miközben egy sereg legalább olyan érdekes és legalább olyan jól fizető más munkahelyen kötéllel fogják az embereket. Kőműves mindig kell A párthatározat óta megsokszorozódtak az igények az építőiparral szemben, a kereseti lehetőségek is jók, mégsem tudnak elegendő szakmunkást felvenni. A budapesti vállalatok a fővárosban is elhelyeznének már vidéki fiatalokat, munkásszállást is ígérnek, így is kevés a kőműves, a víz-, gáz- és központifűtés szerelő. Nincs elég építőgépész és ács sem. Pedig — bármilyen gyorsan is fejlődik az építési technika — jó kőművesekre, ügyes ácsra még hosszú ideig nagy szüksége lesz építőiparunknak. Ezekre a szakmákra azonban igen kevesen vállalkoznak. A mezőgazdaság nagy problémája: nem jelentkeznek elegen mezőgazda- sági -ualnnunkiutnak. A tsz-eknek, ál lénia gazdaságoknak a gép—itáa. keini- zálás sőréd émtől évre több általános és szakmailag művelt dolgozóra van szükségük, s egyre többféle szakmunkásra. A lehetőségek megvannak: a komlótermelőtől a baromfitenyésztőig, a méhésztől a borkezelőig és a növényvédő gépészig 21 féle mezőgazdasági szakmát tanulhatnak a parasztfiatalok az ország 29 iskolájában. A jelentkezők száma azonban — néhány gépész szakma kivételével — még elég alacsony, annak ellenére, hogy ezek a diákok az ipari tanulóknál jóval nagyobb fizetést, az elméleti oktatás alatt olcsóbb ellátást is kapnak. SEMMITMONDÓ tekintet, semmitmondó fülek, semmitmondó orr. Ez a feltűnően jelentéktelen külsejű férfiú az én Szekulesz Jenő barátom. A külső szemlélő valami szolid, szerény kistisztviselőnek gondolná. Aminthogy az is. Egyrészt. Másrészt ő az a hazánkfia, aki négy éve gyengíti az angol imperializmust. Maszek alapon. Jenővel öt éven át voltunk padszomszédok az iskolában. Aztán rövidesen felnőttünk, és sorsunk csónakjait messze sodorták egymástól az élet viharai. Ha nagy néha összeakadunk, őszinte örömmel üdvözöljük és tíz perc múltán szörnyen únjuk egymást. Gondoltam, ezúttal is ez történik majd. Tévedtem. Miután beültünk a presz- szóba és mesélni kezdte utolsó tíz évének történetét, én egyre izgatottabban faggattam, ő pedig — ez az átkozott neokolonialista — mind kényszeredettebben válaszolt. — Tehát éveket töltöttél Londonban? — latit — falelte. MegÉrdemes szakmát tanulni A mezőgazdasági szakmunkásképzésre egyébként is évről évre nagyobb gondot fordítanak. Üj, korszerű iskolákat építenek sok helyütt, így Győrben, Tatán, Zalaegerszegen, sok meglévőt korszerűsítenek, bővítenék, emelik az elméleti képzés színvonalát, új kollégiumokat nyitnak meg, egyszóval minden téren az ipari szakmunkásképzéshez hasonló rangú és színvonalú oktatást terveznek. ijedtem 56-ban, és megsem álltam a Themze partjáig. Régen kivándorolt nagybá- csikámnák volt ott pipa- készítő műhelye, összecsó- kolóztunk, aztán három évig fúrtam nála a pipaszárakat. Szépen kerestem, de gyötört a honvágy, hiányoztak a barátaim, az Ügető, a Nagykörút, és a feleségem. Tudod ez a millió jelentéktelen apróság, ami együtt — Budapest. Végül is írtam a magyar kormánynak. hogy ne haragudjon, én haza szeretnék utazni. — Hát csak gyere — felelte a kormány —. és máskor viselkedj mep- gondoltabban, mert kapsz egy fülest. — így hát szépen visszadisszidáltam. — És mit szólt mindehhez a nagybácsi? — Semmit. Már a kezemben volt az engedély, amikor az öregúr hirtelen jobblétre szenderült. — S mi lett a pipa-műhellyel? — WH.-. más rokona EZ AZ ARANY nem jelige, hanetn fontos feladat megjelölése az ipar számára. Annak a célnak a kitűzése, hogy az évi termésemelkedést az állami ipar egyharmadában létszámemeléssel, kétharmadában pedig a munka termelékenységének növelésével biztosítsa. 1961-ben el is érte ezt az ipar; abban az évben a 12 százalékos termésemelkedés 8 százalékos termelékenység-javulásra támaszkodott. Azóta azonban sehogy sem sikerült ezt a helyes arányt újra elérni. 1962-ben 50-50 százalék volt csak, tavaly még annyi sem, idén pedig megint csak körülbelül fele-fele az arány. Amikor egy vállalat az évi tervét készíti, mindig szemben találja magát a kérdéssel: mennyivel kell növelnie a dolgozók számát és mennyivel a munka termelékenységét. Az első kérdés főként munkaerő-, a második beruházási problémákat is érint. Mert a termelékenység növelésének kétségkívül a technikai fejlesztés a legfontosabb tényezője. A gyártmány akkor készülhet csak el az eddiginél gyorsabban és mégis kevesebb munkaráfordítással, ha több és jobb gép, műszer, szállítóeszköz vesz részt a termelésben. MINDEZ természetesen sok pénzbe kerül. A mostani ötéves terv eddigi három évében összesen nem kevesebb mint ötven milliárd forintot költött népgazdaságunk az ország gépparkjának bővítésére, a termelés és a szállítás technikai fejlesztésére. E cél érdekében nemcsak a hazai gépgyártást növeltük, hanem a gépbehozatalt is. A nagy erőfeszítésekre továbbra is szükség van, ha fejleszteni akarjuk iparunkat, növelni a nemzeti jövedelmet és vele az élet- színvonalat. Az utolsó években megközelítőleg párhuzamosan fejlődött az iparban a gépesítés és a térném lévén, rámhagyta. Azt is, meg a házát is. — No és? — A műhelyt eladtam. — És a házat? — A házat? A házat megtartottam. Valahogy olyan jó érzés, ha az embernek van egy kis családi háza. — Most ott áll üresen a ködben? — MIÉRT állna üresen? Angliában is súlyosak a lakásgondok. Bérbeadtam három családnak. Egy lakik a földszinten, kettő az emeleten. Rendes, becsületes emberek, örülök, hogy segíthettem rajtuk. — Idefigyelj! — ragadtam meg a leabátia hajtókáját. — Ne játszó, meg a szamaritánust. Ezek neked bért fizetnek. Minden hónap elején csenget a postás. és hozza a kemény fontokat! így van? — Nem — rázta, meg a fejét. — Forintban kapom — Ember! — kiáltottam. '— Emlékezz, mit tanultunk az iskolában?! Egy angol melékenység: 1960 és 1962 között az első 12, a második 13 százalékkal. A termelékenység növelésének azonban még egy döntő fontosságú tényezője van: a munka jobb megszervezése. Ennek az a nagy előnye, hogy nem kell hozzá különösebb befektetés. A célszerű munkamegosztás, a jó kooperáció, a munkaidő kihasználása, a folyamatos termelés és a zökkenőmentes anyagellátás — mindez előfeltétele a munkatermelékenység emelésének. ÉS HOGY EZ nem boszorkányság, az kitűnik abból is, hogy egyes iparágakban az idén is megközelítették, sőt meghaladták a kétharmad- egyharmad arányt. így a kohászatban, az energia- térmelésben, az építőanyaggyártásban és a ruházati iparban általában elérték, a közlekedési eszközöket gyártó vállalatok pedig megközelítették a termelékenység kétharmados arányát. Ezzel szemben erősen lemaradt a villamossági gépgyártás, a híradástechnika, a vegyipar, a faipar, a bőripar és a nyomdaipar. A műszeripar pedig az eddigi 9 százalékos termelésnövekedést teljes egészében létszám- emeléssel érte el. A MUNKATERMELÉKENYSÉG növelésének lehetősége különböző az egyes iparágakban, sőt az egyes vállatoknál is. De a feladat sörgőssége semmit sem változott, a kétharmad — egyharmad követelés fontossága és realitása semmit sem kopott meg, ha ezt sok üzemben yés iparágban eddig nem is tudták elérni. A létszámemelés fokozódó nehézségei is arra figyelmeztetik az egyes vállalatokat, hogy állítsák jobban munkájuk homlokterébe a termelékenység erőteljesebb növelését és kisérjék hónapról hónapra gondos figyelemmel fejlődésünk e fontos mutatójának az alakulását. polgárt tizenkét gyarmati dolgozó tart jómódban. Azóta megváltozott a világ, mondjuk, maradt így is fél tucat. Te a lakbérrel nemcsak azt a három angol családot zsákmányolod ki, hanem közvetve még egy csomó gyarmati dolgozót is. Nem szégyelled magad? — Nem — felelte sértődötten. — Én szociális érzékű ember vagyok. Nincs igazad. Nem így kell nézni a dolgot! — Hát hogyan? — Megmagyarázom. Én Anglián a házamért valóban minden hónapban behajtok egy bizonyos összeget. Nem sokat, de behajtok. Ezzel alapjaiba nem is rengettem meg ezt az imperialista nagyhatalmat, de a magam szerény módján csökkentem gazdasági erejét, siettetem eVkeriil- hetelen összeomlását. Előbbre hoztam a kapitalizmus végső bukásának időpontját. így kell nézni ezt a dolgot! ZAVARTAN hallgattam. Mert ha így nézzük, igaza van. Kürti András Adám László Az osztályharcos Szekulesz
