Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-01 / 119. szám

NÖGRÄD 1964. jUIius 1. szerda DANI, A VÖRÖSSIPKÁS Mikor nyílhat meg újra a kazár! művelődési otthon? E GY KICSIT érzelgős mesének hat a tör­ténet, színészről szól, és az lyesmi — ég tudja — min­iig csak a „Nemzet nap­számosával történhet meg. Nem a nagy úttörők; Déryné, Szerdahelyi, Eg- •essy, Lendvay élettörténe- éről szólok, hanem olyan színészről, aki nem állott íz elismerés magas polcán, nint a többiek. Szathmáry Dániel vidé- :en játszott Emberségéről, ehetségéről és bohémsá- áról ismerte az ország. A vándorló truppot ép­en Makón érte „1848” és lső volt, aki jelentkezett Máriás lobogó alá, Kos- jth felhívására. A Makón toborzott zász- ialj őrnagya és parancs­oka egy Damjanich neve- itű kemény kötésű kato- a Danit, a kedélyes, vi- m fickót azonnal tobor- '■> káplárnak nevezte ki. ani el is látta ezt. a po&z- >t becsülettel. Ö volt a 'dvenc a vörössapkás mvédeknél, de még a szteknél is. Am ez a víg katonaélet wn tartott sokáig, parancs tt, hogy a makói zászló- ; azonnal vonuljon Sze- :d alá, mert a szerbek a íriócai gyűlésükön ki- ondották, hogy elszakad- k Magyarországtól. Te­lt, emberek, aki magyar; iszára, kapára! Az ellenségeskedésnek ső helye Magyarbecse, nden pillanatban itt kel- ,t várni az első támadást , volt a mi emberünk is 5ben, sőt azon az estén volt a napos káplár. <éső éjszakába hajlott idő. Ellenőrizte az em- reit. Ballépésére — hi- talos útja közben — a n messze fekvő csárda é vette az útját. Megnézem — morfondí- :ott félhangosan —, gy nem tekergeti el ide .'-kéttő... — Nézed ám .. . hallotta, Int kétoldalról beléka- tak és már bent is volt kármentős söntéspult előtt. Hunyorogva nézett körül. Csupa tiszt volt kö­rülötte, mind az ő tisztjei. Nem rosszból tették az <5 elrablását — dehogy is, hi­szen a komédiás káplárt nagyon szerették — de unatkoztak és egy kicsit szórakozni akartak a tiszt urak. No meg persze kár­tyázni. Mondják: könnyű Katót táncba vinni, így hát Dani ottrekedt. ÚJFÉLTÁJT lódobo­gás a csárda előtt. Dani az asztalra vágja a kártyát és kifelé rohan. Késő! Az ajtóban ott állott Damjanich és halkan meg­szólalt: — Ki a napos káplár? ... Dani, mint aki nyársat nyelt, úgy állt meg előtte és alig tudta kinyögni: — Alázattal kérem ... — és könnybe borult a sze­me. — ... őrnagy úr ... — Szót sem!.,. Holnap lefokoztatom!... Átnézett rajta és a döb­bent tisztek felé szólt hal­kan: — Meglátom, tiszt uralni, hogy nemsokára „ott5*“is éppen ilyen vitézek lesz­nek-e, mint „itt”,' a kár­tyaasztalnál?!!! Mindenki szó nélkül kul­logott a századához. Épp jókor, mert éjfél után két órakor riadót fúj­tak és szakadásig verték a dobokat. A csapatok csa­tárláncba fejlődtek. Ezt a gyalázatot le kell mosnom magamról! — ez volt Dani minden gondo­lata. Nyár kezdetén történt mindez. Ezen a napon is már három órakor hasadt a hajnal pírja és bevilágí­totta a csatamezőt. Szathmáry Dani hangja felrázta dermedt bajtár­sait. Lassan szedelőzköd- tek és álltak csatárláncba. — Vörössipkások — zen­gett a hangja. — Az ellen­séget ott láthatjátok! Ők már készek a harcra! Mi is! Ne féljen hát senki! Mindent az első ágyúlövés dönt el! Az első ágyúgo­lyó! T A katonák dideregtek a sorban. Ő maga is vaco­gott és így szólt a mellé - egedi fiúhoz: — Ha van, adj már egy kortyot!. .. Hadd múljék el az álmosságom!... Pajtása egy szalmával befont üveget kotort elő valahonnan és mindketten lekucorogtak mellé. Ekkor dörrent el odaát az első ágyúlövés! Porfelhő burkolta el mindkettőjüket. Mire az el­oszlott és a többiek oda­rohantak, Dani ott feküdt két láb, — bajtársa, Sze­gedi Pista fej nélkül... A győztes csata végezté­vel Damjanich végiglova­golt a zászlóalja arcvonala előtt, majd az elesettek után érdeklődött. — Ki? Szathmáry Dani? — kiáltott fel és elhomá­lyosult a szeme. Majd nagysokára, ahogy szokta, halkan megszólalt: Szívemből szerettem ezt a katonát!... Ezt a ked­ves, vidám komédiást!... Aztán megkeményedett a hangja ... De ha életben marad, lefokoztattam vol­na!!! Szép történet ez.. való igaz! es ÉN EZT EGY 1897- ben megjelent szí­nészettel foglalkozó kalen­dárium oldalain olvastam. Hősünk után kutatva, a nevét a lexikonokban is felleltem. De a történetet megírta színész fia is, Szathmáry Károly „Régi szép idők” című emlékira­taiban. Legyen tiszteletadás ez a kis megemlékezés a sza­badságharc első hősi ha­lottjának —- aki színész volt! \ Fehér Tibor \,Ctodálátoir JOTKSTOft Tizenharmadik fejezet KÜLÖNLEGES MEGBÍZATÁS Község mozi nélkül —■ Nyolchónapos huzavona a felújítás körül Múlt. év ősze óta nincs művelődési otthona Kazár­nak. Nem látogathatja a községet a Déryné Színház, szünetelnek a mozielőadá­sok. Veszélyes volt a tető­szerkezet, általános átépí­tést kívánt, be kellett zár­ni a bányatelepi épületet. Idestova nyolc hónapja ennek. Nyolc hónapja tart a huzavona az építkezés körül és még mindig senki nem tudja, mikor nyílnak meg a művelődés, szóra­kozás lehetőségei. A húzavona azzal kez­dődött; el kellett dönteni: ki illetékes az átépítés dol­gában, a bányai tröszt, avagy a községi tanács? Az otthon ugyanis mindezide- ig a bányász szakszervezet kezelésében volt, de tulaj­donképpen a falú céljait szolgálta. Ennek megfele­lően az ésszerűség is azt kivánta, hogy az intéz­mény a községi tanács ha­táskörébe kerüljön. Ebből kerekedett aztán a vita; ki legyen a tataroztató? A községnek nem volt pénze a munkára, végül a művelődési minisztérium sietett segítségül 500 ezer forinttal, amivel a Nagy- bátonyi Szolgáltató Vállalat hozzá látott a felújításhoz. Május végéig kapott határ­időt a vállalat, mindeddig azonban csak a kőműves tennivalókkal lett kész, a járulékos asztalos, festő, vízszerelői, villamossági és parkettázási munkák hátra vannak. — Mi okozza a nagyfo­kú késlekedést? — érről kérdeztük a községi tanács elnökét. — Részben az, hogy az épületben lakó családnak nem tudunk otthont bizto­sítani. Én magam tizen­négy helyet jártam végig, de nem megy az elhelye­zésük. Igaz, hogy az álta­lános tatarozást csak a par­kettázás hátráltatja, azt is csak a két lakószobában. — Tudomásunk szerint a nagyteremben meg lehet­ne kezdeni a vetítéseket. — Itt már valóban csak a villanyszerelést kellene elvégezni, de a bánya ra­gaszkodik hozzá, hogy az épületet a teljes befejezés után bocsátja rendelkezés­re. — Ez mikorra várható? — Egyelőre sejtelmünk sincs. Most már a járási tanácshoz fordultunk gon­dunkkal, mert a községben általános az igény, hogy a művelődési otthon mielőbb betölthesse rendeltetését. Az igény mielőbbi, meg­nyugtató kielégítését nyolc hónap után, azt hisszük teljes joggal várják a mű­velődni kívánó, szórakozni vágyó kazáriak.- b. ­KERESKEDELMI GRAFIKA Fiatal rajzolók plakáttervei Salgótarjánban v berendezést ízlésesen sziti ki és dekorálja a ztár mögött falra fel­lelt plakát. Azzal vi- ztalja a látogatót, hogy alkoholizmus — gyó- :ható betegség. z a butik talán épp kül- e. következtében — va- igos aranybánya. Nyi- ól ’ zárásig tömve van. zsközönsége állandó, : a razziák ritkítják át- íétileg. Több pénzt hoz -endéglátóiparnak, mint reprezentatív közúti loda. Az üzletvezetőt kivéve, a személyzet nőkből áll. Derekasan megállják a he­lyüket, ékes bizonyítékául annak, hogy a fizikai fá­radalmakat és a lelki meg­rázkódtatásokat a gyen­gébb nem képviselői álta­lában könnyebben viselik el, mint a férfiak. A „gyen­gébb nem,, ez esetben in­kább csak költői szóhasz­nálat. A borkimérő, á fe­ketehajú Ancika például az imént egymaga hajított ki az utcára két drabális, részeg makecolót, akik is­metelt tilalma ellenére, ká­romkodva snóbliztak az egyik sarokban. Az italboltban jelénleg tartózkodó vendégek egyen­kénti ismertetése túlságo- sar unalmas kriminológiai tájékoztató lenne. E helyett vessük tekintetünket Ve­rébre. Ott üldögél az egyik asztal mellett. Nem vefez részt az általános zsivaj­van. Szolgálatban van, vár valakit. Honnan kapta csufne- vét? Talán, mert hatalmas, idétlen törzséhez, gorilla karjaihoz képest arányta­lanul kicsiny madárfejjel látta el a természet? Vagy az alvilág gyengéd célzás­ként, hogy agysejtjeínek állománya körülbelül a verébével egyenlő? Mert máskülönben semmi hason­latosságot nem találunk közöttük. Köztudomású, hogy az utcák, parkok szür­ke-fürge, rokonszenves kis madara sem idült alkoho­lista, sem gátlástalan bűnö­ző, sem aljás szadista. Már­KERESKEDELMI grafi­ka címmel nyílt kiállítás június 20-án Salgótarján­ban, a KPVDSZ klubjá­ban. A kiállítást a KPVDSZ rendezte, azok­nak a fiatal tehetséges gra­fikusoknak a munkáit gyűjtötte egybe, akik ki­rakatrendezőként, illetve grafikusként jelenleg is Salgótarjánban és a me­gyében dolgoznak. A KPVDSZ kezdeményezése elsősorban azért rendkívül hasznos, mert elsősorban lehetővé teszi fiatal gra­fikusainknak azt hogy számot adjanak eddigi munkájukról, tevékenysé­gükről, a közönségnek pe­dig arra, hogy tehetséges fiatal alkotók műveivel is­merkedjen meg. A jól rendezett kiállítás szemléletesen mutatja, hogyan jutottak el mai eredményeikig grafiku­saink, milyen utat tettek meg a mostani, sajátosan szellemes, élénk ritmusú, biztos rajzkészségről és anatómiai tudásról tanús­kodó alkotásokig. pedig ezek a jelzők a Ve­rébre mind ráillettek. Nyílt az ajtó, az új ven­dég a' pénztárig törte ma­gát, és gyorsan belépett az iroda-fülkébe. Jóllehet ele­gáns öltözéke kirítt ebből a környezetből, jövetelére senki sem figyelt fel. A ré­szegek reflexei lassan mű­ködnek. Nemsokára az üzletve­zető, magas hajlotthátu. cit­rom orrú ember kidugta a fejét és intett Verébnek. Beengedte az irodába, ő maga kijött, és hátát az aj­tónak vetve, beszélgetésbe elegyedett a pénztáros­nővel. Odabent megkezdő­dött a tárgyalás... — Most tehát mindent ért, ugye? — törölte meg izzadó homlokát jó félóra múltán az ügyvéd. — Az a feladata, hogy bejusson a lakásba és ártalmatlanná tegye az öreget, meg a ku­tyát. Akkor háromszor fel­gyújtja és leoltja a szobá­ban a villanyt. Én öt perc múlva ott vagyok. Akkor maga olajra léphet, a fe­A kiállításon öt ki­rakatrendező, illetve gra­fikus szerepel plakátter­vekkel: Udvarnoki Emőke, a Nógrád megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Balassagyarmaton, Fülöp Éva és Kocsárdi Nándor ugyancsak e vállalat Sal­gótarjánban dolgozó kira­katrendezői. Kerekes Lász­ló, a MOKÉP és Légrádi Jenő, az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat gra­fikusa. A plakátterveket a zsűri a napokban értékel­te. Első díjat Kerekes László Táborozáshoz című munkája ,a két második díjat Kocsárdi Nándor Nyár, illetve Fülep Éva Gyümölcslé című terve, a két harmadik díjat Udvar­noki Emőke Husi és Lég­rádi Jenő Konzerv című munkája nyerte. A KERESKEDELMI szak­emberek és a közönség köré­ben méltán nagy érdeklő­dést kiváltó kiállítás a megyében élő fiatal grafi­kusok tehetségét dicséri. A kiállításon szereplők a to­vábbiakban a Magyar Hir­detőnek is bemutatják pla­kátterveiket, amelyek né­melyike országos szinten is bizonyára megállja a he­lyét. A közönség a kiállí­tás után azt várja fiatal grafikusainktól, illetve ki­rakatrendezőinktől, hogy mindennapi munkájuk so­rán is minél többet hasz­nosítsanak, illetve használ­janak fel ötleteikből, új­szerű kompozíciós és szín-’ megoldásaikból. A KIÁLLÍTÁS július 10-ig tekinthető meg Sal­gótarjánban. (te) ladatát teljesítette. Vilá­gos? Veréb bólintott és vára­kozóan nézett partnerére. Az elővett tárcájából két ropogós százast és az író­asztal szélére helyezte. — A másik nyolcat hol­nap este, a munka elvég­zése után, a helyszínen kapja meg. És még egyet, jj Ha addig egy korty, sze­szes italt is fogyaszt, kénytelen leszek viszrfia- jort alkalmazni magával szemben. § Az ügyvéd úr kitűnő, pszichológiai érzékkel ren-í delkezett. Tudta, hogy Ve-v réb számára ez az isme-a rétién latin kifejezés ijesz-jj több, mint a legszörnyűbb testi fenyítés kilátásba he­lyezése. Biztató mosollyal hátba veregette a meg­szeppent szörnyeteget. Zöldköves gyűrűjével meg­kocogtatta az ajtó üvegét. A citrom orrú félreállt, s az előkelő látogató éppoly észrevétlenül, ahogyan jött, el is távozott. (folytatjuk.) Madách emlékműsorra készül a Salgótarjáni Irodalmi Színpad A Nógrád megyei Ma­dách centenáriumi emlék- bizottság felhívta a salgó­tarjáni Madách gimnázium és a József Attila művelő­dési otthon irodalmi szín­padát a nagy drámaköltő emlékének méltó megün- naplésére. Az együttes énnek meg­felelően nagyszabású, egész estét betöltő műsort állít össze s Bugán József ta­nár vezetésével már a nyá­ron megkezdi próbáit. Az irodalmi emlékest anyagát érdemes elgondolás szerint Madách és Szontágh Pál levelezéséből, Az ember tragédiája e levelezéssel kapcsolatos részleteiből és Madách kisebb költemé­nyeiből válogatják. Bemu­tatóra az októberi évfordu­ló alkalmával kerül sor. Hasznos vashulladék A karanCslapújtői ál­talános iskolások gyűj­tötte Vashulladékot a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói társadalmi mun­kában formálták húsz pad-lábbá. A szülői mun­kaközösség tagjai az ülé­sekhez szükséges fát mun­kálták meg. Az iskola­kertben felállított tíz pa­dot a gyermekek festették be a politechnikai oktatás keretében. /

Next

/
Thumbnails
Contents