Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-03 / 121. szám

1964 július 3. péntek nögead 5 A szécsényi járás bizonyítani akar Beszélgetés a pártbizottság másodtitkárával A megyei operatív bi­zottság legutóbbi ülésén elismerésben részesítette a szécsényi járás dolgozóit, vezetőit, mert az elmúlt évtől eltérően gondos szer­vezési munkával készültek fel a nyári mezőgazdasági feladatok elvégzésére. Fel­kerestük Géczi István elv-, társat, a járási pártbizott­ság másodtitkárát, hogy tájékoztasson bennünket a felkészülés részleteiről. Kérdés: Mit tettek, hogy az idén idejében végezzenek a gaboru-be- takarítással? Válasz: Az elmúlt esz­tendő sok mindenre meg­tanított bennünket. Első­sorban, hogy valóban a já­rás gardáinak kell len­nünk, mindent a legaprólé- koeabban kell ismernünk, nem szabad elbizakodnunk, ellenben bízni kell a ’árás szorgalmas dolgozóiban. Erre nyomatékosan felhív­tuk a községek vezetőinek a figyelmét is. Ilyen gon­dolatokkal készítettük el intézkedési tervünket, amelyben benne van a já­rás dolgozóinak a vélemé­nye is. Pontosan ismerjük a feladatokat és a felada­tok megoldásához szüksé­ges erőket. Több mint tíz­ezer hold, jó termést ígérő kalászos terület vár az idén letakarításra. Kemé­nyen meg kell érte dol­goznunk. Igaz. a munka zömét gépekkel végezzük, hogy minél több emberi erőt takarítsunk meg. A járásban ötvenkét arató­gép működik. Az a felada­tuk, hogy a meghatározott időre 6340 holdról vágjak le a gabonát. A kombáj­nok száma 14, a részükre kijelölt terület 2300 hold. A gépekre kijelölt felada­tot mindern körülmények között el kell végezni. Er­re biztosítók, hogy a gépi munka megszervezésére nagy tapasztalatokkal ren­delkező felelősöket jelöl­tünk ki, a gépekre pedig a legjobb traktorosokat osz­tottuk be. ők részleteire bontották a feladatokat. Például egy kombájnnak az idény alatt 150—200 holdról, egy aratógépnek pedig 150 hóidról kell a gabonát levágni. Biztosí­tottuk, hogy zavartalan legyen a kombájnokból ki- került gabona szállítása. Véleményünk szerint, na a gépekre kijelölt felada­tokat elvégzik, akkor jól ki­használjuk a gépkapaci­tást Tanácskoztunk a trak­torosokkal. a hangulatuk jó, nagy bizakodással in­dultak a munkára, ame­lyet az is igazol, hogy kö­zülük többen munkaver­sen v vállalásokat tettek. A gépek már munkához is láttak. Az első benyomá­sunk az, hogy fokozni kell a munka ütemet, mert s munkakezdés lassú. Hibák is előfordulnak. Peldau a Mihálygergére irányított aratógépet kötöző zsinór nélkül küldték ki, es amíg nem vittek zsinórt, az nem ♦udott dolgozni.1 Az ilyen 'r.ietesség igen sok draga -*t elrabol, az aratasi >k idején ilyet nem '■"tünk meg, hiszen •iy rohamosan be­érett. A termelőszövetke­zeteknek nagyobb gondot kell fordítaniuk a trakto­rosok ellátására is. Adja­nak nekik meleg ételt, szállást, hogy hiányt ne szenvedjenek. Kérdés: A szeszélyes időjárás okozott-e vala­milyen zavart ? Válasz: Sok gondot oko­zott. A gépállomások bri­gádvezetői és a tanács dol­gozói közül területi felelő­söket neveztünk ki, akik­nek állandó feladatuk, hogy a termelőszövetkeze­tek és a községek vezetői­vel közösen ellenőrizzék: a vihar hol döntötte le a gabonát. ők jelölik ki, hol dol­gozhat a gép, hol kell kézi erővel aratni. Sajnos mint­egy 2200 holdat kaszával kell levágni. Már a mun­kaerő szükségletet felmér­tük, befejezés előtt áll az aratókkal való szerződés- kötés. Eddig 788 férfi és 2214 nő vállalta az aratást, a férfiak jelentősebb ré­sze ipari munkás. A szer­ződés értelmében munka­díjnak holdanként 70—100 kiló gabonát kapnak. Cél­tudatosan törekedtünk ar­ra, hogy a kézi aratók zö­me ipari munkás legyen. Szabadságolásukat mi­nisztertanácsi határozat szabályozza és a munkában való részvételükkel előse­gítik, hogy a tsz-tagság vé­gezhesse a hordást, a kaz- lazást és egyéb más fon­tos feladatokat. Mi az el­múlt évi tapasztalatokból tudjuk, milyen nagy je­lentőségű a munka ilyen formában való megszerve­zése, hiszen az elmúlt év­ben például a lassú hor­dás okozta a legnagyobb lemaradást. Erre nagyon nagy gondot kell fordíta­ni, mert a viharkárok egy­re több kézikaszálásnak adnak munkát, különösen Nagylóc, Sipek és Holló­kő körzetében. Kérdés: A partszerve­zetek milyen mérték­ben kapcsolódnak be a munkába? Válasz: Ebben az évben nagyon nagy súlyt helye­zünk arra, hogy a párt- alapszervezetek aktív részvevői legyenek a nyá­ri mezőgazdasági munká­nak. Az alapszervezetek­nek a gazdasági felada­tokra kell fordítaniuk a figyelmet. Rendszeres be­szélgetést kell folytatniuk az aratókkal, nem utolsó sorban példát mutatni a munkában. Vagy például rendszeresen érintkezniök kell a cséplőgép munka­csapatokkal,, hiszen az ő jó munkájukon múlik, hogy minél kevesebb szem­veszteséggel kerüljön a ga­bona a magtárba. Az alapszervezetek tagjainak mindenütt ott kell lenni, tanácsokat adni, lelkesí­teni a munkára, segítsé­get adni a nehézségek el­hárításában. Az elmúlt napokban a párttitkárok, tanácselnö­kök. tsz-elnökök részvéte­lével körzeti megbeszélé­seket tartottunk. Részlete­sen megbeszéltük a fel­adatokat, többek között, hogy az aratás megkezdé­séig fejezzék be a növény­ápolást. Kérjenek segítsé­get a nőtanácstól, mozgó­sítsák az asszonyokat. Több KISZ-alapszervezet vállalta, hogy szállító bri­gádot szervez. Területeket vállalnak, amelyről beta­karítják a gabonát. — Az alapszervezetektől tehát azt várjuk, példamu­tatással, okos emberi szó­val értsék meg, hogy az aratás cséplés idejére a szombat délutánt, a va­sárnapot is munkával töltsék. Hiszen nagy do­logról van szó, a dolgozó ember kenyeréről. Az egész járás területén már teljes ütemben megindult a munka. Nagyon bízunk abban, hogy dolgozóink szorgalmas munkájával határidőre sikeresen be is fejezzük. B. Gy. Csak a gyorsabb ütemű műszaki fejlesztés, üzem- és munkaszervezés segíthet a férti munkaero-gondok megoldásában Tanácskozott a A ZIM salgótarjáni gyár­egysége népművelési ott­honában tartotta ülését a salgótarjáni városi pártbi­zottság. Az egybegyűlteket Jedlicska Gyula, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte, majd Szalai Gáspár, a városi pártbi­zottság titkára számolt be a megyeszékhely munka­erő helyzetéről és az ezzel kapcsolatos gondokról. Salgótarján munkaerő szükséglete eddig a vidé­kiek letelepülésével és az ingázók növekedésével spontán megoldódott. Az üzemek gyors fejlődésének következtében azonban hir­telen megnövekedtek a lét­számgondok. A munkaerő- igények kielégítése egyik­másik iparágban nagy ne­hézségekbe ütközik, az építőiparban pedig állan­dóan hiányzik a munkás­kéz. Míg a munkaközvetítő irodában 1962-ben, 10 be­jelentett férfi munkahelyre 12 jelentkező jutott, addig 1963-ban ez a szám hétre csökkent. Ugyanakkor a harmadik ötéves tervben gyáraink, üzemeink, válla­lataink munkaerőigénye, s ezzel együtt a foglalkozta­tottak száma tovább nő. Előzetes adatok szerint az öblösüveggyár a feilesztés során, úiabb 300 férfinek és 70 nőnek biztosít mun­kaalkalmat. A Tűzhely­gyár 170 férfi, 400 nő, az Acélárugyár pedig 200 fér­fi és 80 női munkaerőt tud foglalkoztatni 1966 elején. Helvből a szükségleteket kielégíteni nem lehet. A beiárók számát sem célsze­rű növelni, mert az utazás sok időt vesz el a munkás szabadideiébői, a tanulás­tól. a pihenéstől, a csa­láddal való foglalkozástól, ugyanakkor nénaazHacá- gunknak is íelentős több­letköltséget okoz. Tartalékként jelenleg csak a háztartásban elfog­lalt nők. csekély mérték­ben a munkakoron túli salgótarjáni váró személyek, és az ifjúság egy része vehető figye­lembe. Tehát nincs más lehetőség, mint a meglévő munkaerővel ésszerűen, tervszerűen és szervezetten gazdálkodni. Ez azt jelen­ti, hogy a takarékosság mellett, tovább kell növel­ni a munkaerők hatékony­ságát. Ehhez az szükséges, hogy üzemeink vezetői gyorsít­sák a műszaki fejlesztés ütemét. A férfi munkaerő biztosítása céljából az ed­diginél nagyobb gondot fordítsanak a nehéz fizikai munkák gépesítésére, a szállítás, rakodás, anyag- mozgatás gépi megoldása. E tekintetben nagyok a lehetőségek, kimeríthetetle- nek a tartalékok. Az Acél­árugyárban kilencszázan. a Tűzhelygyárban pedig há- romszázhatvanan foglalkoz­nak anyagmozgatással. JELENTŐS mennyiségű munkaerőt lehet megtaka­rítani a korszerű üzem- és munkaszervezéssel. Ezért meg kell javítani az együtt­működést a munka- az üzemszervezés, valamint a munkaügyi osztályok kö­zött. Enyhítheti a gondo­kat a belső átcsoportosítás, de sokat ielent a f’-tal szakmunkások helves fog­lalkoztatása. a több szak­ma elsajátítására való ösz­tönzés. A kérdés megoldását ne­hezíti, hogy gyárainkban ielentős a munkaerő-hul­lámzás. Jelenleg eléri a ?o százalékot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a ván­dorlás összefügg a rossz munkakörülményekkel. a vezetők, sőt a munkások belvfelen magatartásával, a felvilágosító, nevelő mun­ka hiányával. Szalai Gáspár külön fog­lalkozott a női munkaerők foglalkoztatottságánál je­lentkező problémákkal. Hangsúlyozta: munkába állításukat több tény aka­dályozza. Ezek közé tarto­zik; a szakképzettség, a si pártbizottság szociális létesítmények hiá­nya és az a helytelen szem­lélet, mely lebecsüli a női munkaerő képességeit. A VITÁBAN Holcze^ Károly, az Öblösüveggyár munkaügyi vezetője a fia­talkorúak nagyobbarányu foglalkoztatottságának le­hetőségeit ismertette. Mol­nár Béláné, az acélárugyár nőbizottságának titkába s nők fokozottabb megbecsü lését tette szóvá. Kovács Gyula, a Vasötvözetgyár munkaügyi vezetője a mun­kaerőgazdálkodásnál je lentkező sok megkötottsé get kifogásolja. Varga Gyű ia, a Síküveggyár igazgató­ja a szakmai tanfolyamok városi színtű összehangoló sát és megszervezését ja­vasolta. Molnár István, a Tűzhelygyár pártbizottsá­gának titkára a nehéz fi­zikai munkák gépesítésé­nek szükségességéről szólt Dr. Frajna Ferenc, a Tűz helygyár üzemorvosa a vál lalatok vezetőinek a segít­ségét kérte a táppénzes ál lomány csökkentéséhez. Jedlicska Gyula, a városi pártbizottság első titkár? bevezetőjében ismertette a megye munkaerő gondjait, majd így folytatta: van né­hány olyan figyelmeztet jel amely arra int bennün­ket, hogy ha idejében nem fogunk hozzá a munkáért probléma megoldásához akkor meglepetések érhet nek bennünket az éves ten teljesítésénél, a eazdaságo* termelés megvalósításánál Sokszor elmondtuk, meg állapítottuk, hogy gyára­inkban,- üzemeinkben sok . vándorló, az igazolatla» mulasztó, növekszik a táp­pénzesek száma. De még kevesebbet tettünk, hogy ne így legyen. SZALAI Gáspár válasz; után. a pártbizottság meg vitatta a második féléve« munkatervét. , Kaparélánc javítás A nógrádi bányákban a munkahelyi szállítást leg­inkább a különböző típu­sú kaparókkal végzik Ezek vonszolólánca a nagy igénybevételtől kopik, pusztul. Felújításuk a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat feladata. Legutóbb a kányásiak részére soronkívül kellett kijavítani a B-tipusú kapa­ró vonszoló láncát. A mun­kát három műszakban vé­gezték. A javítást újítás teszi könnyebbé. Korábban ugyanis a csapszögeket kézzel tömöritették, most pedig egy szerkezet se­gítségével, illetve egy kar mozgatásával a légkala­pács végzi ezt a nehéz munkát. Nagy Balázs István, a lég­kalapácsnál Kralik József készre sze­reli a kijavított vonszoló­láncot.

Next

/
Thumbnails
Contents