Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-17 / 133. szám
1%'4. július 17. péntek NÓGRAd 0 Nem vészharang kongatás ... Hegy mielőbb Tarjánba érjen a víz Az ég kékjét elborították a felhők. Eső szagát hozza a felélénkülő szél is, amely jólesően mérsékeli a rek- kenő hőséget, és a perzselő napsugarak hatását.. Ki tudja hányadszor tekintenek az ég felé, s kérdezik egymástól: mit gondolsz lesz eső?... Bár ne lenne — mondják többen is egyszerre az Északmagyarországi Regionális Vízmű építői közül. Nékik most elsőszámú közellenségük a nyári zivatar, zápor. Elegük van belőle. — Háromszor öntötte el az árkokat. A nagy talajvíz miatt mind beszakadt. Tizenkét szivattyú éjjelnappal dolgozik, de mindhiába. A betervezett munkákat az előírt határidőre nem tudtuk elvégezni, magyarázza Füzeskéri József főépítésvezető az Északmagyarországi Regionális Vízmű Il-es telepének Litkei főhadiszállásán. Az esős időjárásra panaszkodnak a Gombás István vezette brigád tagjai is. A 12 főt számláló brigád három helyen vetett horgonyt Mihálygerge és Litke között. Laczkó Bercze és Oláh János jár elől. ők kóstolgatják” a földet. Vagyis megvizsgálják a talaj ösz- szetételéj; homokos, kötött vagy kemény és hogy mennyire vizes — mondja Máthé János aki alife látszik ki az árokbój. — Sár ez nem föld — méltatlankodik a szőkehajú Pásztor Gyula miközben lapátjáról lékotorja a ráragadt vizes földet. — Tíz lapát, egy tisztítás, azután újra kezdjük, fordítja tréfára a szót a szőkés-barnahajú bronz barnára sült Nágel József. — Felül még csak hagy- ján, de 20 centi után nehezen birkózunk vele... erősíti meg az előbbieket Hegedűs János bácsi, a brigád legidősebb tagja. Panakkodnak? Nem! Csak azt mondják ami bántja őket. Szeretnének gyorsabban haladni. Pedig nehéz munka amit végeznek. Egész embert kiván. Kora reggeltől, 8 órán át, a fogós földbe mártogatni a lapátot; s embermagasságig kidobálni a földet az árok mellé —, nem gyerekjáték. Még akkor sem, ha fiatalok, erősek, és bírják a nehéz munkát is. Kedélyesen mondják: Munkaidő a munkára terelődik a szó. Hegedűs Jani bácsi komótosan. szinte megrágva minden szót közli, hogy a norma szerint naponta 6 métert kell előbbre jutAz esőzés után vödörrel is merik a vizet az árokból. után még futballozni is van kedvük. Ma korán abbahagyjuk a munkát, mert meccs lesz. Feladjuk a leckét a mihálygergei focistáknak. .. E kis kitérő után újra ni a gödörben egy-egy brigádtagnak. — Sikerül ? — Mikor hogy. Egyszer igen, máskor nem. Hó végére azonban egyenesbe jövünk. Igazat mond. így vallott brigádvezetője, akivel nem sokkal később Mihályger- gén a falu szívében találkoztam, amikor három társával együtt egymásba illesztette az eternit csöveket. — Vigyed egy kicsit balra a ház felé — így a brigádvezető. — Jó hangzik . ismét. Oláh István és Oláh Béla meghajlott derekukat ezután kiegyenesítik. Sikerült a csőösszeállítás. Pár pillanattal később a brigádvezető is fürge mozdulatokkal kikászálódik az árokból. Cigaretta pihenőt tartanak, amíg karéjba állva váltogatjuk a szót. — Az időjárás közbeszólt —. mo”'” az egyik. — Cs. ' az ütem, de elkesere nincs ok, emígy a másik. — Csak mostmár jó maradjon az idő, summázza a beszélgetést a brigádvezető. — Tizedikéig 260 méter csövet fektettünk le. Hó végéig meg lesz az előírt 1000 méter — erősködnek. — Azt akarjuk, hogy a tarjániáknak minél előbb legyen vizük — nyomja meg a szót Oláh Béla. — Ezt üzenetnek is vehetem? — Igen... Még néhány szippantás a cigarettából aztán a csikk nagy ívben az országút túlsó oldalára repül. Egykét perc sem telik el. s a brigádvezető az árokból dirigálja társait: jobbra balra, egyenesebben, tartsd egy kicsit, várjál, mehet szavak röpködnek gyors egymásutánban. Pár perc, s a hosszú eternitcsövek összesimúlnak a föld gyomrában. Nem messze tőlünk, viszont vascsövek nyújtózkodnak az országút széléig. Ez már Révai János és brigádjának birodalma. A gondjaikra bízott árokásó gép azonban most pihen. Magasan van a talajvíz. Az eső tovább nehezítette az árok tisztítását. Előbb ki kell szivattyúzni a vizet. azután sódert rakni az aljára, erre kerülnek a vascsövek,, majd földet hánynak rá, de úgy. hogy a hegesztett részeket látni lehessen. Amennyiben a nyomáspróba után minden egyezik, akkor betemetik Caak ezután indul meg az árokásó gép. amelynek nyomába szegődik a brigád. Mindezt Révai János bácsi, az idősebb korosztályt, képviselőt brigád, szikárarcú, középtermetű vezetője mondta el. ök is bizakodnak. Nevetve mondják: Ha kidühöngte magát a Me- dárd. gyorsabb ütemet diktálhatunk. .. Nagy szükség is van rá. Ez csendül ki Füzeskéri .József főépítésvezető szavaiból is, amikor a megtett útról, s a jelen nehézségeiről cserélgetjük gondolataikat. — Kevés a férfimunkaerő. Itt vannak a nyári szabadságolások is. Még kevesebben leszünk mint eddig. Törtük a fejünket hogyan segíthetnénk magunkon. Azt tervezzük, hogy a salgótarjáni strandA kezelőszemélyzet részére készül a Il-es telepen a három darab készenléti lakás A szovjet gyártmányú kan algs árokásó gép 1 70 centi mélyről termelte ki a földet. nál dolgozó 61 kubikost, augusztus végén áthozzuk ide. Ez sem jelent teljes megoldást. Még akkor is 90 fő hiányzik majd. Pedig de sok a gondunk. Főleg az első félévi adósság törlesztése szorít. Csak a vízműnél az éves terv 14 millió 260 ezer forintjából az első félévben 4 millió 260 ezer forintot teljesítettünk. Hátra van még 10 millió. Egyedül képtelenek vagyunk megbirkózni a feladattal. El kelne a segítség. Még most nem késő. Tadűlőre jussunk a szécsényi Rákóczi Ferenc tsz-ei, hogy melyik úton hordjuk el _a kitermelt sódert. Aztán itt van a villanyhálózat építése. Lassú a tempó, mert lassú az erdöirtás. De van egész friss probléma is: három kilométeres szakaszon a tervtől eltérően a rossz talaj miatt, a vezeték biztonsága érdekében az eternitcső helyett acélcsövet kellene lefektetni. Ez a mi javaslatunk. — A mi munkánk kiemelt beruházás — ismétli Bállá Gyula főművezető irányításával készül a szűrőház és a gépalapozás. Ián a rövidesen megalakuló koordinációs bizottság tud majd operatívan segíteni, mondja nem titkolt vágyakozással. — A munka neheze azonban továbbra is az Önöké. — Nem is akarjuk más vállára rakni. Vállalom, ha a bizottság működik, nem telik három hétbe, hogy többször egymás után, majd így zárja ezt a témát: nagyobb figyelmet és támogatást érdemelne... Valóban. Nem vészharang kongatás akar ez lenni, csupán jelzés, amelyre érdemes felfigyelni. Szöveg: Venesz Károly Fotó: Koppány György