Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-16 / 132. szám

1964. július 16. csütörtök

NÖGRAD

\

5

dliKtfaloa, 1964 július

Luefalván zsákutcaszerúen végetér az országút. Tréfásan azt szokták mondani, hogy itt már vége van a világnak, „innen már a drótostót is visszafordul”. Ez a kicsi, alig nyolcszáz lelket számláló község, mely a világtól elzárva, hegyek közé ékelődve alakítja új életét, már a legrégibb történelmi forrásokban is szerepel. Igaz ugyan, hogy eredetileg valamivel arrébb, a Kosztolik-hegyen állott a település, amíg előbb a tatárok, később a törökök földig nem rombolták.

Szende Miklós a község hetvenesztendős evan-. gélikus lelkésze negyvenhét éve lakik a lucfálvi völgyben és pályafutása alatt érdekes adatokat bogozott ki a kisközség történelméből. Lucfalva (akkor még: Luczin) az 1548-as adóösszeírásban - például a teljesen elpusztult községek sorába szerepelt. 1865-ben a község porráégett, csak különépült, idén kétszázhetvenéves temploma maradt épségben 1873-ban kolera pusztított a községben és 133 házában száztizenhat halottat számláltak. Érdekes

legenda fűződik ahhoz is, hogy miről kapta a község először a nevét: Luczina: Állítólag a völgyben állott, q kimagasló kúpalakú hegyen egy Sámson nevű rablólovag vára. Ennek a rablólovagnak három gyermeke volt: Sámson, Márk és Lucia. Az egyikről Sámsonháza, a másikról Márkháza és a harmadikról Lucfalva nyerte a nevét.

A községet ma túlnyomórészt szlovákok lakják. A történelem kútfői szerint a szlovák őslakosság alig két évszázada települt ide Turócz, Zólyom, Liptó és Árva vármegyékből. Szlovák kultúrájukat hűségesen őrzik: a község nagy ünnepségein egyformán felhangzanak a magyar és a szlovák énekszámok, szavalatok és a különféle tánccsoportok nemcsak magyar, hanem szlovák népi táncokat is előadnak. A felszabadulás éve óta a község lakói szép összefogással alakítják új életüket. A nemzetiségi és a felekezeti széthúzást a feledés homálya fedi.

Előlegfizetés a termelőszövetkezetben

Keresik kutatják az újat Luefalván is. Birkóznak a régivel és hogy le tudják-e győzni, az többi között az akaraterejüktől is függ.

A boldoguláshoz egyetlen út vezet. Magas szintre emelni a gazdálkodást. A feladat nagy. Hirtelen dombok, trágyázatlan földek, amelyeket időnként még az elemi erők is duplán tépáznák. Az idén is, az aszályos tavaszt, pusztító vihar követte.

Bízni és cselekedni

Mégis mert élni akarnak, lépésről-lépésre, haladnak előre. Az erők egyesítésére öszevonták a lucfalvai és a márkházi termelőszövetkezeteket. 3426 holdra nőtt a területük, amelyből a szántó 1737 hold. a tagok száma 265-re emelkedett. Artner Géza, a tsz főmezőgazdásza azt mondja: „Minden lehetőség megvan, hogy a gazdaság felvirágozzék. Az ehhez vezető út. hogy a tagok bízzanak és hasznosan cselekedjenek.” Néhány évvel ezelőtt még olyan vitákkal forgácsolták erejüket, hogy helyet kapjanak-e az asszonyok a vezetésben? Ma már mindenütt az arányuknak megfelelően képviseltetik magukat. A pártszervezet, a tömegszervezetek mind a gazdaság felvirágoztatásáért tevékenykednek.

A gyümölcs beérik

Már ismerik, melyik úton kell járni. Gépesíteni a gazdálkodást, növelni az állatállományt. Egy millió 467 ezer forint értékű gépparkjuk van. 92 tehén, 30 hízómarha, 170 növendék marha, 80 koca, 196 hízósertés, 180 süldő. Ez évben mint új állattenyésztési ágat a pulykanevelést is meghonosítják: 967 darabot nevelnek.

A múlt esztendőben 22 forintot ért az egy munkaegység értéke és néhá- nyan hitüket vesztették. De ahol ilyen milliós értékekkel gyarapodtak, mint amilyet már felsoroltunk és tegyük hozzá a 2 millió 671 ezer forint értékű építkezéseket, nincs ok ki- csinyhitüsködni. Mert ha ezekhez az értékekhez párosítjuk az alkotó émbert, akkor előbb utóbb elkövetkezik a gazdag gyümölcsö- zés.

Kiváló szakemberek

Más emberek élnek ma már a lucfalvai völgyben is. Nem szlovák kisebbség, hanem egyenrangú polgárai a Magyar Népköztársaságnak. Ugyan olyan joguk van a magasabb műveltséghez mint bárki másnak. És hogy nem alább- valók mutatja, hogy kiváló szakemberek lettek: Brin- za János üzemág vezető neve ismert a völgyben. Hasonlóan Mucsina Jánosé, aki a márkházai üzemágat vezeti. Brinza Andrásné is, aki a környező tanyák népét vezeti. És az egyszerű gyalogmunkások, mint

Molnár Ferenc, Hugyecz Pálné, Pribisán Jánosné és mindahányan úgy kerülnek be a völgy újjászületésének történetébe mint a maért és holnapért becsülettel küzdő emberek.

Egyesítik az erejüket, amelyet semmi nem bizonyít ékesebben, mint az. hogy Lucfalva és Márkháza népe összefogva a magasabb termésért együtt műveli a hatalmassá terebélyesedett gazdaságot.

Követésre alkalmas kezdeményezés

Egyedülálló, újszerű

kezdeményezésről érkezeti hír Lucfalvárói: a község vezetői összeültek és megbeszélték, hogy a következőkben rendszeresen tájékoztatják a Nógrád Szerkesztőségét községük eseményeiről, problémáiról. Ennek érdekében öttagú szerkesztő bizottságot választottak, amelynek tagjai a következők: Brindza Jánosné. Mucsina nevelő, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi titkára (a szerkesztő bizottság vezetője). Jeszenkszki Sándorné

nevelő, a Nőtanács helyi titkára, Szlivka Jánosné iskolaigazgató, Artner Géza. a tsz mezőgazdásza és Papp Zoltán, tanácstitkár. A szerkesztő bizottság szoros kapcsolatot tart tart a Nógrád Szerkesztő Bizottságával és rendszeres tájékoztatást küld.

A kezdeményezést különösen indokolja, hogy a község összes lakosságának 15 százaléka előfizetője a NÓGRÁD-nak és ezért szeretnék, ha több hír, tudósítás adna hírt községük élénk társadalmi életéről.

A híres tánccsoport egy része Szlivka Jánosnéval, az iskolaigazgatóval. A táncokat Képes Gyuláné nevelő, tanította be

Telefon nélkül

Amikor a községben jártunk, arról panaszkodtak a falubeliek, hogy három nap óta el vannak zárva a külvilágtól, elromlott a telefon és nem javítják ki.

De nemcsak az említett három napon van ez így, hanem nagyon gyakran. Nem is beszélve arról, hogy egyetlen telefon van a községben a községi tanácsnál. Szüksége volna a termelőszövetkezetnek is, az iskolának is telefonra.

Telefonon még abban az esetben is nehezen teremthetnek kapcsolatot, ha netalán jó a tanácson elhelyezett egyetlen- készülék. Salgótarjánt, a járás székhelyét például a következő állomásokon keresztül kapcsolják. Lucfalva, Nagybárkány, Sámsonháza, Tar, Pásztó, Salgótarján.

Sokszor emberélet is függ ezen. Az egyik éjszaka egy szülőanya kért orvosi segítséget. De a telefon akkor is rossz volt. Motoros futárt menesztettek, de mire a mentők megérkeztek, a csecsemő megszületett. Csak a szerencsés véletlenen múlott, hogy nem történt komolyabb baj.

De a legutóbbi nagy vihar idején is segítségre szorult a község, és nem tudtak kapcsolatot teremteni a külvilággal.

Érdemleges megoldást várnak a postától a lucfal- vaiak.

Gyerekek a régi falu kopott utcáján

Heghallgatást kérnek

Lucfalva megfiatalodott. A régi falu mellett 35 új házzal fiatal falurész épült. Nem lehet szó nélkül hagyni azonban, hogy a régi falu elhanyagolt. Az utca rendezetlen, és szennyes. Igényesség, szorgalom kellene. hogy mindez másként legyen. A tanácsházán arról panaszkodtak, hogy amikor „tiszta udvar, rendes ház” címet akarták odaítélni, az öreg faluban egyetlen portát sem találtak. Nem méltó ez a szorgalmas szlovák néphez.

Nem szabad azonban mindezért csak őket okolni. Már számtálan társadalmi munkával bizonyították. tudnak és akarnak a községük szépítéséért dolgozni. A művelődési házat, az iskolát többszörösen annyi társadalmi hozzájárulással építették fel, mint

a beruházási összeg volt. Az utcát is rendbehoznák, ha az Egri Útfenntartó Vállalat, amelyhez az útépítés tartozik nagyobb gonddal foglalkozna Luc- falvával.

A lefolyó árkok Iszappal teltek, a házak alapjáig érve omladozik az útfal. Ezért roskadtak meg a kerítések. Segítsenek, építsék meg az utat, hogy a falusiak azután kicsinosíthassák a házuk környékét.

Minden tanácsülésen szóvá teszik ezt. Legutóbb Bacsa András tanácstag interpellált. Hallják meg végre jogos kérésüket.

Az oldalt írta:

Lakos György és

Bobál Gyula

(Foto: Koppány György)

BAPTISTÁK...

Tavasz óta szorgalmasan tatarozzák a baptista imaházat a lucfálvi „hivök”. Nincsenek sokan, mindösz- sze hat-nyolc család választotta a harmincas vál- ség-években azt a hitet, amely nem járt egyháziadó fizetéssel.

A baptisták legtöbbje fendes, szorgalmas ember. Brinza András például 414 Kollár János 242 munkaegységet gyűjtött tavaly a növénytermesztési brigádban. A baptista-fiatalok jó munkát végeztek az erdősítések kapálásánál s olyan is akad köztük, aki a KlSZ-brigáddal. részt vett a szövetezeti burgonya porozásában. Igaz ugyan, hogy KISZ-tag egy sincs közülük, mert a baptista fiataloknak nem szabad televíziót és mozielőadást nézniük, nem szabad táncolniuk és „világi” dalokat énekelniük.

S ez az, amiért szóba- hozzuk most a „baptistaügyet”.

A tanácsházán mesélték, hogy az egyik „hívő’ apa lelketlenül megverte tízen- kétéves kislányát, mert rajtakapta, hogy a leányka titokban a televízió műsorát nézte a művelődési otthonban. S minthogy felesége védelmére kelt gyerme-. kének ,a baptista vallás szent nevében neki is kijutott a verésből. Ilyen kirívó eset ugyan ritkán fordul elő, annál nagyobb azonban a hitközségben uralkodó lelki terror.

Beszélgettünk baptista fiatalokkal, akik irigykedve emlegették Csehszlovákiába települt játszópajtásaikat. Ezek ugyanis, amióta kiszakadtak a lucfálvi közösségből, művelődésükre és szórakozásikra igénybe veszik a civilizáció és

T-Ml+nrrrt amim A*£~A*

sut táncolni is eljárnak. Irigylik őket a lucfálvi fiatalok és keresik a módot, hogyan tudnának kitörni a komor közösségből, hogyan nyerhetnék vissza szabadságukat, amit szüleik elraboltak, megtakadtak tőlük. Ügy mondják, ez is egyik oka annak, hogy a baptista fiatalok legtöbbje Salgótarjánban, vagy még távolabb keres munkahelyet. Itt mái nem érvényesülhet úgy a lelki terror, ide nem hat el a rideg szülői tekintet.

Amikor a baptista-vallás behatolt a községbe, a szülök még nyomorban, bizonytalanságban éltek. Ma már a lucfálvi fiatalok is jól tudják, hogy boldogabb életüket maguk alakíthatják. Nagy tehát az ellentét a vallási szigor és szívük vágya, akarata között. S jó látni, hogy pártszervezet és KISZ-fiatalok, társadalmi szervek és pedagógusok milyen türelemmel segítik kivezetni a baptista-fiatalokat a kötöttségek börtn-