Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-14 / 130. szám

MM. július 14. kedd. nögrad 5 Helyzetjelentés a távfűtés építéséről Az aratás karmestere A szerelőké a szó Amíg a gőz útjára indulhat Az építésvezetői iroda szűknek bizonyult. Már hoztak be székeket is, ló­cát is, még mindig kevés. Itt van a csőszerelők épí­tésvezetője és a vállalat főmérnöke. Egy lócán szo­rong az Építőipari Vállalat igazgatója, termelési osz­tályvezetője, párttitkára, az Erőmű igazgatója, a váro­si tanács építési osztályve­zetője, egy másikon a vá­rosi pártbizottság titkára, a megyei bizottság ipari osz­tályvezetője, az erőmű két mérnöke. A salgótarjáni távfűtés építőinek rendes heti koordinációs értekezle­tén vagyunk. Kevés a csőtartó lyamatos szerelés lehetősé­geit, addig fölösleges ide­irányítani még tíz embert, hogy lézengjen. Azonkívül nem megnyugtató szerin­tünk az oszlopállítás üteme sem. Az építőipari válla­latnak nagyobb gyorsaság­gal kéne haladni. A jelen­leg felállítottakon a szere­lést maximum tíz nap alatt elvégezzük. Ha az oszlop­állítás továbbra is ilyen lassan halad, utolérünk benneteket — fordul Kosz- ta Tiborhoz. Koszta fennhangon szá­molni kezd, majd a végén kijelenti: — Szombatra felállítok még egy kilométeres sza­kaszt gyár és a Kemence és Gyárkémény építő Vállalat dolgozóit. A tervezőkre is szükség van A tanácskozás folytató­dik. Üjabb problémák, gon­dok, nehézségek. Még min­dig sok a kényszerű, de az ésszerűsítő újítás is. Égető szükség lenne a tervezők­re. Levelezni nincs idő, in­tézkedni kell, hogy vagy ők jöjjenek Tarjánba vagy a beruházó és a kivitelező küldöttei Pestre. Sürgősen meg kell csinálni a harma­dik, már a városban húzó­dó vonalszakasz programo­zását is, mert itt a föld­munkákhoz ismét társadal­mi segítségre van szükség. De program nélkül nem le­het mozgósítani. Megtud­juk: a mélyépítésvezetőség hozzálátott, hogy a Pécskő utcai új épületek irányából a mélyvezetésű melegvizet szállító csövek ágyát meg­vesse. Végül a városi tit­kár arról ad tájékoztatást mit tapasztalt múlt hét pénteki kőrútján a külön­böző anyagokat. alkatré­szeket gyártó iparvállala­toknál. Kétkedés nélkül Beszámolója bizakodó, mint ahogyan az egész ta­nácskozás hangulata is az. Érződik rajta, hogy a táv­fűtés kivitelezésének na­gyon fontos, gondokkal, erőfeszítésekkel, áldozatos munkával teli első felvoná­sa a végéhez közelít, a szerelők ugrásra készen várják, hogy átvegyék a vezérszólamot. / A magasépítők, mélyépí­tők, szerelők szeme előtt egyetlen dátum: 1964. ok­tóber 15. Tanúsíthatom: a tanácskozás egész ideje alatt egyetlen, kétkedő meg­jegyzést nem hallottam. Hisznek abban — és el is követnek érte mindent —, hogy ezen az őszön siste- regve-száguldva megindul­jon a gőz az Erőműből, hogy aztán forró vízzé szelídül­tén, meleget árasztva kö­rözzön a csövekben, lakás- ról-lakásra. Csizmadia Géza CSALÓKÖZ Bécsben, a Kártnerstras- se és a Graben környékén néha német szót is halla­ni. de a környék legin­kább a magyar túristáktól hangos. A Graben elején, a passzázs-közben például három magyar üzlet is ta­lálható. A vásárlás után a magyarok rendszerint a házban lévő Európa esz­presszóban pihenik ki az alkudozás fáradalmait. Itt találkozott három pesti. Kezükben a frissen vásárolt orkánkabát. Ki­tűnt, hogy az egyiknek 130, a másiknak 140, a harmadiknak 150 schil- lingért adták el ugyanazt az olasz esőköpenyt. Ket­ten közülük felháborod­tak ezen, mire a harmadik így szólt: „No, most leg­alább tudják, hogy miért nevezték el a passzázst „csaloköznek . . A tanácskozás elnöke — lassacskán „tiszteletbeli főépítésvezető” r— Szalai Gáspár gyors iramot dik­tál. A szó Koszta Tibor építésvezetőé, aki különben a jegyző tisztét is betölti, s rendre beszámol az előző tanácskozáson hozott hatá­rozatok, intézkedések vég­rehajtásáról tervmódosítá­sokról, az út alatti csőátfú- rás előkészületeiről, a ma­gasfeszültségű légvezeték áthelyezéséről... Elintéz­ve. .. Megoldva... Elintéz­ve — általában ennyi a „hozzászólás” egy-egy té­mához. Aztán a csótartóknál kis­sé elakadtunk. Ez az a bi­zonyos alkatrész, amely ed­dig talán a legtöbb gondot okozta a koordinációs érte­kezletek résztvevőinek. Kéthete már már úgy lát­szott, ezt is „kipipálhatjuk” a problémák közül. Most kiderül, hogy a szereplők még mindig nem dolgoz­nak, mert az Acélárugyár­ból megígért négyszáz cső; tartóból csak százat, kap­tak múlt hét kedden, azó­ta egyet sem. A városi pártbizottság titkára a tele­fonhoz lép, az Acéláru­gyárat hívja. Rövid párbe­széd. Másnap reggelre tá­jékoztatást kér, hogyan áll­nak a fontos alkatrészek szerelésével, hegesztésével. Közben valaki megjegyzi: „Igaz, hogy a százzal már elkezdhették volna a sze­relést, mire a szemek a csőszerelők főmérnöke felé fordulnak. Nos, neki is megvan a maga gondja: nem érkezett meg Pestről, nagyjavításból a lánctal­pas tíztonnás emelő. Remé­li, hogy kedden elindul Tarjánba és szerdán meg­kezdhetik a csövek emelé­sét. De a főmérnöknek gondjain kívül kétségei is vannak: — Tisztában vagyunk az­zal, hogy ide erősítést kell küldenünk. De száz cső­tartó — semmi. Amíg nem látjuk bisztosítottnak a fo­A főmérnök építésveze­tőjére pillant, az is bólint^ Ha így lesz, rendben lesz. Legalábbis egyelőre. De ezzel még mindig nincs vége a szerelést akadályo­zó problémáknak. Intézkedik az igazgató Ugyanis a felvonulási épület befejezése nyúlik, mint a rétestészta. Pedig emiatt a Gyárkémény és Kazánépítő Vállalat dolgo­zói nem tudnak felvonulni. Koszta Tibor méltatlanko­dik: — Én mindent elkövet­tem. De nem vagyok anya­gos, nem vagyok szakipa­ros. Mégis engem szidnak! Elmondja, hogy az épü­let lefedéséhez kevés a cserép. De miért? Azért, mert az anyagosztály négy­ezer „fületlen” cserepet küldött. Még csak kifúrni sem lehet őket, mert alat­tuk vízre érzékeny anyagot tárolnak. Jön az eső, a lyu­kakon becsorog a víz és tönkre megy minden. Ráa­dásul a nádpalló is, amit hoztak,csak tüzelőnek jó. Most az Építőipari Válla­lat igazgatóján a sor, ő te­lefonál. Az anyagosztály vezetőjével tárgyal, néhány mondat után kissé felemeli a hangját. — Azt mondom, hogy más dolga is van, de uta­sítom, hogy ezentúl maga is hetenként legalább egy- szer-kétszer személyesen keresse fel a távfűtést. A legfontosabb munkánk, ké­rem kiemelten kezelni! Nos, reméljük, hogy ez az utasítás segít a jövőben. Ám a cserépre most van szükség. Szerencsére a vá­rosi tanács ki tudja segíte­ni az építőket, s így a hét végére befejezhetik a fel­vonulási épületet. Ekkora várják az Április 4. Gép­Komplex próba az új kenyérgyárban Hétfőn megkezdték az becslések szerint e hónap új Salgótarjáni kenyér- 20-a körül megkezdhetik gyárban a gépek, bérén- az egyhónapos próbaüze- dezések komplex kipróbá- met. Valószínű szeptem- lását. bér elejére befejeződik a A gépekre már adtak próbaüzem és ez az új lé­tésztát és sütöttek is ke- tesítmény nagymértékben nyeret, azonban nem hozzájárul Salgótarján és könnyű az összhangot környéke kenyérellátásá- megteremteni. Előzetes nak javításához. Késlekedés nélkül — Példás szervezettség, zuhanyozó a földeken Fiatal ember Zahar Ist­ván. Harminckét éves. A Sziráki Állami Gazdaság központi agronómusa. Meg­vallom őszintén, bérelszá­molónak néztem. íróaszta­lán munkautalványok, táb­lázatok, tengernyi papír. Az igazgató Salgótarjánba utazott, a főagronómus meg Bécsben van. — Az érés úgy alakult, hogy rendrevágóval már nem tudtunk dolgozni. így azután percnyi késlekedés nélkül elindítottuk a kom­bájnokat — magyarázza. — Mennyi az lójuk? aratniva­— Kalászosokból 1590 hold, de van 160 hold bor­A gazdaságban nem használnak már magtisztitásra cséplőgépet. Az idei aratáson már az OVP 20 nagy­teljesítményű szovjet magtisztítógéppel tisztítják a ga­bonát Mosolyogva hellyel kínál és szívesen tájékoztat. Szirákon, a gazdaságban június 27-én kezdték meg az aratást. Három rendre- vágó indult. Százhúsz hol­don vágták le az őszi ár­pát. Három napon belül már el is csépelték a kom­bájnok. Július első napján meg hat kombájn kezdte az árpa egymenetes aratá­sát. sónk. Azt is kombájnnal csépeljük el. Szirákon az aratás előtt a legapróbb részletekig ki­dolgozott menetiránytervet készített a gazdaság veze­tősége. Ebben a tervben gépenként, napra meghatá­rozták a tennivalókat. Sőt, még azt is, hogy melyik tábla mikor kerül sorra. — Mi történik, ha köz­beszól az időjárás? Elleniéi: az időjárás A több mint 1000 hold- nyi gabonából 350 holdat már betakarítottak a Ma- gyamándori Állami Gaz­rjpcppf !’> oá í vó génkezelői. A gazdaságban 750 hol­don kell elvégezni a nyá­ri szántást. Eddig ötvpn holdon végezték el ezt a munkát. Három DT és két Sz-100-as traktor szántja a tarlót. Az időjárás azon­ban gyakran keresztül húzza a magyarnándoriak számításait. A múlt hónap­bon is több mint 200 mi- liméter csapadék hullott a I üzség határában. Ez a menn-iség jó egyharmada Qlijuqati Őrjárat A PORNOGRAFIKON A müncheni mozik lá­togatottsága általában húsz százalékos, de abban a filmszínházban, ahol a „Das Schweigen” című Ingmar Bergman filmet vetítik, állandóan sorba- állnak jegyért. Az ok igen egyszerű: a filmben, amelynek rende­zője világhírű művész, olyan közerkölcsiséget sér­tő jeleneteket látni, ami­lyenek eddig még soha­sem kerültek vászonra, — legfeljebb lepedőre. Az egyik német lap a film­mel kapcsolatban megál­lapította : a látogatottság pomografikonja napról- napra emelkedik . . . annak az átlagos csapa- dékmenrlyiségr ek amelyet átlagosan kap évente a határ. A rendkívül szeszélyes idő miatt igyekeznek most is az aratással a talajmun­kákkal. Negyven holdon másodvetésük is van már, amely jó szolgálatot tesz az állatállomány takarmá­nyozásában. Ezenkívül öt­ven hold kölest és 20-25 hold napra f—ót tervez­nek tarlóba vetni az álla­mi gazdaságban. A talaj- előkészítő munkát a gabo­na betakarítása után azon­nal m°'rV“7dik a szabaddá vált tarlón. A MACENASOK Nyugat-Berlínben a Kurfürstendammon , levő Kranzler kávéház előtt a képzőművészeti főiskola nö­vendékei színes krétákkal világhírű festmények má­sát festik az aszfaltra. Az egyik fiatal festő a Mona Lisát festette le, — kitű­nően. Gioconda előtt az aszfalton kis doboz áll, rajta a felírás: „Adomá­nyok részére.” A dobozba sűrűn potyognak a tíz- pfennigesek. Egy járókelő, aki ugyancsak tízpfenni- gessel áldozott a művészet oltárán, nagyképűen meg­szólította a fiatal festőt: „Kedves barátom, azért az igazi Mona Lisa mosolya mégis csak más!” Mire a festő: „Igaza van, de higyje el, hogy Leonardo da Vinci mecé­násai is jobban fizettek...” (palásti) A kérdés nem lepi meg. — Bizony az előfordul­hat. De a szervezést nem zavarhatja. Viszont sokat árthat a terméseredmé­nyeknek. Ugyanis már ed­dig mintegy 2-2 mázsa a holdankénti kiesés őszi ár­pából és búzából a jégkár és az egérkár miatt. • — S ha elromlanák a gépek? — Sajnos az is megtör­ténhet, de ezen is gyorsan segítünk. A gépkezelők na­ponta rendszeresen karban­tartják a traktorokat. A gépcsopprtvezető pedig na­ponta kétszer is megláto­gat minden gépet. Ha va­lami baj van, a szerelők azonnal indulnak. Tehát igaz az a szólás­mondás: szervezés az alap­ja mindennek. Szirákon példásan megszervezték az aratás mechanizmusát. S ez most olajozottan, egyen­letesen működik. Persze ebben a mechanizmusban az ember irányít. Az em­ber mindenütt ott áll a hűséges segítőtárs, a gép mögött. Vajon az emberek­ről hogyan gondoskodnak? — Nálunk nincsenek messziről jött emberek. Munkásszállásról külön nem kellett gondoskod­nunk — magyarázza. Az aratóknak kivisszük az ebédet. Ezek az emberek nagyobb kalóriaértékű éte­leket kapnak a többieké­nél. Hideg szódavíz egész nap rendelkezésükre áll. Egy lajtoskocsit pedig zu­hanyozóval szereltünk fel, hogy akinek melege van, bármikor megfürödhet. Ügy vélem, ez a gondos­kodás kielégíti az igénye­ket. Sajnos sok helyen még ivóvizet sem visznek az zuhanyt. Mindez annyira aratóknak — nem hogy szép. hogy az ember azt gondolná, gombnyomásra megy itt minden, valóság­gal az íróasztal mellől le­het irányítani az aratást. Zahar István azonban nem sokkal érkezésem előtt jött be a kombájnoktól. — Ellenőrzés nélkül a legjobban szervezett mun­ka sem megy. Most éppen a tegnapi munkalapokat egyeztetem. Délután a nö­vényápolást és a takar­mánybetakarítást fogom megnézni. Elsorolja, hogy Kijáró ousztái.. Virágos pusztán és Cigra majorban lucer­nát kaszálnak a srének. Aranyoson rendsodróznak. Hényelpusztán folyik a cu­korrépa kapálása és a má­sodvetés. Tyauka-pusztán a kukoricát kapálják. Eze­ket a munkákat a briaád- vezetők, üzemegységveze­tők irányítják, de végső so­ron minden <»<?y kézbe, a központi agronómus kezé­be fut össze.1 Zahar István a munkák karmestere. Persze nagyon jó az együt­tes is. Ez viszont semmit sem von le a központi ag­ronómus értékéből, mert. hiszen nagyszerű munká­sokat is lehet rosszul irá­nyítani. Legyen távol a főagronó­mus, vagy az igazgató mé­gis, jó kézben van a szak- irányítás. Pádár András i

Next

/
Thumbnails
Contents