Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-14 / 105. szám

«JÖGSiD

1364 június 14. vasárnap.

rJ^áeiúzimk,»,

modozzunk. meg a virágot, meg a szavakat.

Köszönjük jambusok és felező nyolca- köszönjük sok. S az örökmozgódról a

Négy évig baktattunk emeletről le és fel, újra meg újra. Mindig csak mentünk, mentünk. Táblához és helyünkre, le az udvarra és fel az osztályba,

fizikakönyv azt állította, hogy nincs.

Mindegyikünk megírta édesen buta verseit, mindegyikünk álmodta, hogy nagyot, óriásit tesz. Később ez elszállt. Nem, nem a

talán? Egyikünk sem tudja. Viszontlátásra!

Elbúcsúzunk tanárainktól. Megköszönjük a munkát, virágot adunk, s valami mégis hiányzik. A hiéletünk egy szakasza. Búcsúzunk. Egymástól, tanárainktól, iskolától, s talán a várostól is. Viszontlátásra, mondjuk, viszontlátásra, de ez a viszontlátás már olyan bizonytalan. Mikor, évzáróra, évnyitóra, beirat- nagy tervek, az idő múlt el. hol lesz ez, lesz-e ^egyai- kozni 5 közben mindig Okos, megfontolt 18 éves

elszállt egy sóhaj. Majd, emberek beszélnek terveik- majd ha mi leszünk ne- ről, vágyaikról, s még ál- gyedikesek, ha mi érettsé- maikról is. Tizennyolc éves gizünk. S most ez is meg- emberek dolgoznak az történt. Lezárunk valamit, örökmozgójuk©,. Mert mi befejezünk egy korszakot, mégis megépítjük. Már el E egyszerre csak ott állunk indultunk; anyagot szerez- tüket kell megköszönni, az óriási kapu előtt, mely tünk, szerszámot is hozzá, Köszönetét mondani, hogy mögött a csupa nagybetűs erőnk és tehetségünk van. hittek bennünk. Hitték ELET van. Néhányan ko- Rajta hát, építsünk örök, , , , . ____ , ’ pogtatva, néhányan óvato- mozgót! Dolgozni, rakosh

ogy tehetségesek vagy nk, gan> néhányan robbanva, gatni, illeszteni, s mikor hitték, hogy lesz majd topogva és rohanva nevet- majdnem kész, újra szét- erőnk nagyot alkotni. S ve és félve, borongva és szedni, kezdeni előlrőL

az ó naav hitük seaített bátran, ki így, ki úgy, de r

.. . mindnyájan belépünk a S ha egymástól bucsuerot adott, uj lendületet. kapun s kicsit apróbetűs zunk, szóljunk így: „Kezd- hogy mégis induljunk, dől- életünk érettségi bizonyít- iűk el azonnal, mert azu- gozzunk tovább. Küszköd- ványát szorongatva, tial- tón már késő lesz. Dolgozóink mert érdemes Ha kan elmotyogjuk; „Tanár ni és küszködni, rajta in- n ’ T , „ úr, én készültem!” Pedig dúljunk, vágjunk neki!”

elkeseredtünk, ha mely- ott már nem kérdi t(51ünk

pontra jutottunk, ha nem senki. Nincs fogfájás és lóvolt erőnk újra kezdeni, gás, nincs tiltott cigi, nincs tanáraink segítettek. Azt semmi, semmi, csak egy mondták, bűn a középszeBENNÜNKET '

Jelentés Miskolcról;

Szakközépiskolai igazgatók tanácskozása

ÖT MEGYE és két me- ítélésében. Ezek egyik for- technikusok kerülnek ld, gyei jogú város szakközép- rása nem ritkán a „steril” az iparitanuló intézetből iskoláink igazgatói tanács- műveltséget hirdető lateni- érettségi nélkül szakmun- koztak Miskolcon. A meg- er tanár, aki nehezen tud- kások. a közgazdasági beszélés tájjellegű volt. hi- ja elképzelni azt, hogy ál- technikumokból könyvelők, szén Nógrád, Heves, Bor- talános műveltséggel pár- alapfokú statisztikusok, sód. Hajdú, Szabolcs me- huzamosan szakképesítést üzemgazdászok. A szakkö- gye' és Debrecen megyejo- is szerezhet a fiatal. Sokan zépiskola olyan áj iskola- gú város, valamint Miskolc bizony féltik a humán mű- típus, amely tartalmában megyejogú város szakkö- veltség arányának zsugoro- egyesíti a szakmai és álta- zépiskoláinak igazgatói dását. A jelenlegi ideigle- lános képzést. Érettségit és adtak egymásnak találko- nes tantervek azt bizo- alapfokú szakmai képesí- zőt nyitják: a szakközépisko- tést egyidejűleg ad, de tílák tantárgyi kötelezettsé- zennégy éves korban még Vitaindító referátumé- jégéiben pusztán a belső nem kényszeríti végleges ban Medgyes Béla, a Mű- ,, pályaválasztásra a. fiatalovelődésügyi Minisztérium arany va- zo kát, hiszen a szakközépisszakoktatási osztályának ^ szakközépiskola nem kólái érettségi birtokában helyettes vezetője adott út- _. . . . lrr, bármely felsőfokú oktatási

baigazítást, tartalmi érté- szakgimnazium, ahogy ezt intézménybe való felvéte_

kelést a szakközépiskolák egyesek feltételezik. De is kérheti, helyére, feladataira vonat- ugyanakkor, nem szakmun- kozóan. kásképző intézmény. Noha

Az előadás előrebocsá- szakmunkások kerülnek ki tóttá: megnőtt az érdek- a szakközépiskolákból, ez lődés a szakközépiskolák az iskolatípus mégis minőMedgyes Béla referátuma után sokan jelentkeztek hozzászólásra.

MIND A Nógrád megyei, mind a többi megyékből iránt. Tavaly mindössze ségileg más. mint a hagyó- érkező és hozzászólásaikhét osztály éi ettségizett az mányos szakmunkásképző egész országban, az idén intézetek.

40 osztály készült fel az érettségi vizsgákra. Két

SOKAN NEM látják a technikumok, MŰM ipari

irat, mit szorongatsz s mutatod: íme az életem, az rűség, úgy nem lehet, ál- eddigi életem.” líteunk magasabb mércét

És kérdeztek és feleltettek. szidtak és ösztönöztek.

S még elmeséled azt is, hogy sok szép dolgot akartál. Akartál verset írni. s

búcsúztató diáktársainknak válaszul azt feleljük: „Csak tőlünk búcsúzzatok, hitünktől és eszményeinktől ne. Azok maradjanak itt, s ahogy mi hittünk bennük, úgy legyen az ti_ . , . örökmozgót építeni, fölfe- étek is. Akarjátok, ahogy

De nemcsak mi búcsú- dezn; és űrhajós lenni, be- mi akarunk, küzdjetek és

esztendő múltán 17 ezer tanulóintézeteU és

művelt, érettségizett szakmunkást bocsátanak ki új- tipusú középiskoláinkból.

gazdasági technikumok közé ékelődött speciális minősítésre vállalkozó iskola

Sok még a téves nézet szerepét. Pedig a dolog szakközépiskoláink meg- egyszerű. A technikumból

ban véleményt nyilvánító szakközépiskolai igazgatók hangoztatták: nagy jövő előtt állnak szakközépisköz- k°tóink, e rangnak megfelelően kell foglalkoznia

társadalmi szerveinknek iskolareform törvényünk új, sokat Ígérő hajtásával.

Párkány László

zunk. Elbúcsúztatnak bennünket, s virágot adnak

aranyozni a templom tornyát is. Azután tanultál.

törekedjetek tesszük!

ahogyan mi

nekünk. Édesapák és édes- Tömegvonzást és energiát anyák gratulálnak. S mi? megtanultad, hogy vannak

Hallgatunk, elvesszük a v; ragot, meghatódunk, s néhány köszönő szót mormogunk. Pedig nekünk kellene eléjük hordani a vi- rágerdőt, s köszönni mindent hangosan. Mert, hogy itt vagyunk, hogy érettségizünk, hogy felszabadultan, gát nélkül tudunk tervezni mindezt elsősorban ők tették lehetővé. Elrugdosták a köveket az utunk- ból, adtak alapot, s hitet arra, hogy tervezzünk, 41

Kiss Ágota gitrm. IV. o. tanuló

A

rn■■ 1 ■■ r n r

Tűkor uj szama

Gazdag tartalommal jelenik meg a Tükör június 16-i száma. Tokió címmel nyilatkozatot közöl dr. Sir Jenőtől atlétáink olimpiai felkészüléséről. A Szabó család tagjai közül Gizi alakítója, Kiss Manyi szó

cikkezik Gulyás Pál. Kaján karikatúra-oldala, képriportok: az ügetőről, a

százhalombattai építkezésről, színes képriport Kovács Margitról, a világhírű kerámikusról, kulturális tükör, tárcanovella, bűn

Harmincöt mai magyar novella

immár hagyománya iro- nyian a mai valóságnak dalmi életünknek, hogy ezer arcára figyelnek, mai

illenének a fiatal prózaírók antológiájába. Ezt

időnként együtt jelentetik problémákra keresnek vá- nyílván a Kiadó is érezte,

meg a fiatal magyar írók laszt, áttételesen még azok novelláit, mintegy bemu- is — mint Sánta Ferenc — tatva így az előző antoló- témájukat a múltból

gia óta megtett fejlődés merítették. útját.

s ezért tartózkodott a „fiatalok antológiája” megjelöléstől, Az ő jelenlétük emeli ugyan a gyűjtemény színvonalát, de valamenylal meg. Egy falusi fórra- ügyi regény, sakk-rovat és dalmárról rajzol portrét keresztrejtvény teszi vál- Salamon Pál. Az öreg pa- tozatossá a Tükör új szárászokról és a nyugdíjról mát.

Ebből a szempontból (jelen esetben az elkerül- Gondos Ernő válogatása hetetlen), három korcso- jól sikerült. A „Körkép” az port jelentkezését figyel- utóbbi évtizedben feltűnt, hetjük meg az antológiá- igen tehetséges prózairók ban. Az egyik az „idős fialegkifejezőbb és egyénisé- talok” csoportja (Bor Amb- gükre legjellemzőbb írá- rus, Fejes Endre, Galabár- sait tartalmazza. Érdekes di Zoltán, Sánta Ferenc), és örvendetes, hogy fia- akik már sem koruk, sem tál prózaíróink mindany- rangjuk szerint nem igen

Ha szabad kategorizálni nyiük itt közölt novellája

fcGtodáXMá,

msKÉ

^ ^ast'taS'z.Ufz-wS'

saját írói szintjük alatt marad. Igaz, valóban szép írás a Vonó Ignác (Fejes), megrendítő és döbbenetes a Halálnak halála (Sánta), de hát az antológiát mégiscsak megelőzte már a Rozsdatemető, és a Húsz óra, és így az olvasónak némi hiányérzete támad ar említett novellák olvasásakor.

Az antológia javarészt az 1957—60 között jelentkező prózairók (Baráth Lajos, Gerelves Endre, Szakonyi Károly stb.) alkotásait tartalmazza. örvendetes, hogv

felismerted? sítást a férj. — ... A por- tér... Felesleges, mi majd <

Az asszony rémülten bó- tát... Nem, inkább a rénd- intézkedünk... Sajnálom, j lintott. őrséget... Várj... Előbb a most nem érek rá...

— A Feri — suttogta televíziót... Hátha csak va- Még be sem fejezte az )

maga elé Gosztola. — A lami filmet forgattak... utolsó mondatot, balkézé-í

_________________

B

rabács Feri! A bizalmi Én addig magamra kapok vei már tárcsázott is a má-1 szjnte mindannyiok írása emberem, a jobb kezem. A valamit... sik városi készüléken egy A mondandójában és forrnászállitási osztály vezetője. — Halló, igen, itt az ügye- titkos számot. Y jában egyaránt ielentőA fegyelmi bizottság tag- letes — emelte a kagylót — Riadó csoport?. .. Jak- A SPbb. mint az előző. a ja. ö a bűnszövetkezet fe- a füléhez a Televízió köz- sa elvtársat kérem... Szer- ? Visszhang című antológiávusz, itt Ditró. Teherautós l ban olvasható novellájuk, rablás az Étkészletek Gyá- í Különösen vonatkozik ez

Negyedik fejezet

MEGLEPŐEN RÖVID, DE AZ ÉBER OLVASÓNAK MÉGIS SOKAT ELÁRUL

— Itt most — mordult gyölegeket is viszik... Nem fel egy mérges, zsémbes is nézem tovább, felmegy hang — nagyszabású üze- a vérnyomásom... Elné- mi lopás folyik, kérem, zést, ha nem fejeztem ki Meg van szervezve min- magam elég választékodén. Az éjjeli őr, az ördög san...

tudja, hol kódorog, ezek E pillanatban szertefosz- az elvetemült huligánok lőtt a gyárudvar a sürgö- pedig ezalatt átdobják a lődő rablókkal, a képer- kerítésen, és teherautóra nyőre ismét felkerült a rakják a zsákmányt. Meg- „Rövid szünet” jelzés áll az ember esze. Rendőr és folytatódott az élénk — sehol! Hallatlan dolog ritmusú tánczene. ez, kérem... Annak az ar- Gosztola párducként ugrában. .. Igen. igen, a Repcési úton... Most is tart... öten-hatan lehetnek. .. Egy szakasz elég... Kösz... A kihallgatást holnap reggel én vezetem.. i Még benézek... Siessetek!

Letette a kagylót, sóhajtva zsebrevágta a Fülest, amelynek keresztrejtvényeit. az utolsó kivételével, a délutáni műsor kezdete óta mind megfejtette. Be- lebújt a kabátjába, feltette kalapját, és kezet nyújtott a szolgálatos tisztviselőnek.

„ . . , .... „ — Hat betű — fordult

je. És a bemondó hangja? pontjában egy köpcös em- vjssza az altéból. — Becé- Mintha már hallottam berke. Porcelánkék szeme zett háziállat a macska

— Ércát, aki most a lámpa alatt rótt a kapcsolóhoz. Felkatáll, és a rakodást irányít- tintotta. Nekitámaszkodott v°tóa valahol! hirtelen felcsillant. &r- nern jgn ki. és nem is be

ja .annak a főpernahajder- a falnak, szája széle re- — Mit tegyünk? — tör- tem... A szünet alatt?... cézett. Nem tudja, mi lehet?

nak az arcát, remélem, megett. Ügy zihált, mint. a delte kezés sírva Gosztolá- Felehetően még most is Az ügyeletes meelepetfelismerik az illetékesek. A hegynek kapaszkodó gőz- né. — A végén noég téged tart?... írom. kérem... Ét- ten rázta meg a fejét,

többinek sajnos nem tu- mozdony. is belekevernek. készletek Gyára?... Rep- — Nem tesz semmit —

dóm bemutatni a fejét... — Láttad? — kédezte — Azonnal hívd fel az cési út 63... ön a válla- legyintett a nyomozó.

Tessék, már az export gön- halottsánadtan. — Te Is üzemet! — adt= ki az ut* lat v^etö^e, Gosztola Pé- t*o]pto*wk)

1 elbeszélésre. Fenákel Judit Marad a riport ja bátor 1 szocialista szellemű írás, ió J ötvözete az irodalmi ri- 1 nortnak és a novellának \ Fzakonyi Károly Emberi 1 üdvözlet-ie mély és alaoos. Aminek pedig a legiob- ban örülhetünk: e kötet- 1 ben már eev úi „csoport” alakulásának, forrongásá> nak. is tanúi lehetünk, a ; lenifiahtiaknak. akik a 1 két évvel ezelőtti antológiában méff nem szerepeltek. Közöttük — leealáhbis

! e gyűjteménybe v»+t írásuk alapián — Simontfy András és Szentaallav Gé> za látszik jelentős igéret- ! nek.

Hiányossága az antoló- \ giának, hogy semmiféle

> elemző tanulmány nem I segíti benne ae olvasók tájékoztatását.

K. X.

\