Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-09 / 100. szám

4 nögrad * 1964. június 9. kedd. Pedagógusok az iskolán kívüli nevelésben Osztrák kulturális küldöttség* érkezik Salgótarjánba A NEVELÉS egyre in­kább társadalmi üggyé vá­lik. Természetesen e te­vékenységben fontos szerep jut & szakembereknek, a pedagógusoknak. Járásunk­ban — a szécsényi járás­ban — 25 általános iskola, egy mezőgazdasági techni­kum és egy a múlt évben indult gimnázium és szak­középiskola működik. Ezen intézményekben 186 peda­gógus tanít, beleértve az óvónőket, illetve a képesí­tés nélküli nevelőket is. Legtöbbjük jelenleg igen elfoglalt ember. Sokan töltenek be társadalmi tisztséget, s az úttörőmoz­galomban is tevékenyked­nek. Iskolán kívüli tevékeny­ségüket is elsősorban az út­törő mozgalomban fejtik Ki Általában a csoportve­zetői és rajvezetői tisztsé­geket látják el. Bátran el­mondhatjuk, hogy járá­sunkban az úttörőmozga­lom és az iskolai munka kölcsönhatása mind az út­törőcsapatokra, mind az is­kolákra nézve kedvező. Különösen jó munka fo­lyik Nógrádszakál, Nagy- lóc. Rimóc és Nógrádsipek községekben. A csapatveze­tők tevékenységéből különö­sen kiemelkedik Demus Gyula. Rács Katalin. Hor­váth Sándorné, és Szekré nvesi Mária munkája. Elismeréssel szólhatunk azokról a pedagógusok­ról is. akik a közsé­gekben a művelődési há­zak vezetését, vagy műked­velő művészeti csoportok irányítását, látják el. A KISZ járási bizottsága és az alapszervezetek tőlük evenként főleg a kulturá­lis szemle megrendezése­iében várnak segítséget BIZOTTSÁGUNK egyik legfontosabb feladata a KISZ korosztályú fiatalok ideológiai, erkölcsi és poli­tikai nevelése. A tizen­négy-tizenhat éves fiatalok körében e célt mindenek­előtt a KISZ-oktatás szol­gálja. A különböző oktatá­si formák vezetése mind több felkészültséget köve­tel. Játékos módszertani elemeket kell összekapcsol­ni komoly tartalommal, ép­pen ezért sok esetben pe­dagógusokat kell felkér­nünk a propagandista tisztség betöltésére. Ez ok­tatási évben 17 pedagógus propagandista vezetett va­lamilyen oktatási formát. Melega Ernő ludányhalá- szi pedagógus munkája kü­lön szót érdemel. Az okta­tás beindulása után bizony kissé magára maradt. A község vezetői sem adták meg a kellő segítséget, a szervezés gyengült, a hall­gatók száma csökkent. Az idős, de a fiatalokat szere­tő propagandista a járási bizottságtól kért ekkor se­gítséget. Beszélgettünk a község vezetőivel. Segített a művelődésügyi osztály és a ludányhalászi tantestület is. Ezután minden előadá­son résztvett legalább há­rom pedagógus, nőtt a hallgatók száma, sikereseb­bé váltak az előadások, eredményesebbé a viták. SZERETNÉNK, ha a lu­dányhalászi példa másutt is hatna. Szeretnénk, ha minden község minden tantestületéről a legna­gyobb elismerés hangján nyilatkozhatnánk. Hisz az iskolán kívüli nevelésben nagy feladat vár a peda­gógusokra. Virág József a KISZ szécsényi járási bizottságának nevelési felelőse Salgótarján nyári kul­turális programjában ki­emelkedő érdekességé eseményre számíthatunk június első felében. Június 12-én Magyaror­szágra, illetve Salgótarján­ba érkezik a kőnigsbergi vasművek szakszervezeté­nek 70 tagú fúvószenekara és kultúrküldöttsége s az Acélárugyár vendégeként öt napot tölt körünkben. A kőnigsbergieket Ko­vács József, az acéláru­gyári művelődési ház igaz­gatója fogadja a határon s kalauzolja Salgótarjánba, ahol a vendégzenekar jú­nius 13-án délelőtt 11 óra­Párizsban június 2-án nyitják meg a Galerie de Elysée-ben az év „legna­kor térzenével köszönti a várost. Délután 2 órakor az üzem főkapujánál kü­lön az acélárugyáriaknak kedveskednek zenével a vendégek, este 7 órakor pedig a Zója-ligetben a königsbergiek és az acél­árugyáriak nagyszabású közös hangversenyére ke­rül sor. A vendégek ötnapos itt- tartózkodásuk során hang­versenyeznek a galyatetői üdülő vendéginek. elláto­gatnak a Mátra-vidék legszebb helyeire, megte­kintik Budapest nevezetes­ségeit és tanulmányozzák a salgótarjáni üzmek éle­tét. gyobb kiállítását”, amelyen mindössze hét képet mu­tatnak be: Cézanne, Gau­guin. Van Gogh, Bonnard. Valminck, Soutine és De­rain festményeit. Értékü­ket több mint egy milliárd régi frankra becsülik. A kiállító Alex Maguy nem „közönséges képkereske­dő”: a háború előtt szabó volt, de 17 éves kora óta szenvedélyesen gyűjti a festményeket. Első Soutine-képét 1945- ben 45 ezer frankért adta el egy képcsarnoknak, amely néhány évvel később 7 millióért sem volt hajlan­dó neki visszadni. Ez elég biztató kezdet volt. A kiállításon bemutatás­ra kerülő Héo remekmű közül csak négyet szánnak eladásra, de Alex Maguy nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy mind a hetet bemutassa a nagyié zönségnek. Hét kép, amelyet még nem látott a világ _ c.' t M1K1TOB Első fejezet VIHAR — EGYELŐRE EGY POHÁR VÍZBEN alszanak. Szinte élettele­nek. Hiába, munkahelyek, nem lakóházak. Csak a Televízió Köz­pont kivétel. Itt ebben az időben is folyik a munka. Erről árulkodnak a kivi­lágított ablakok is. Egy első emeleti kis szo­bában nagyot ásított az ügyeletes, és kényelme­sebben dőlt hátra a szé­kén. .. Csendesnek, nyu­galmasnak Ígérkezik/ ez a mai este. A mezőgazdász baj nélkül lement, és most a filmközvetítés is zavar­talanul folyik. Igaz, kicsit Megfigyelték, mennyire niás egy-egy városrész hangulata a nap különböző időszakában? Álljanak meg egyszer például a Szabadságtéren, ilyenkor kora őszi nap dél­utánján, mint amilyen a mai. A parkokban néhány áramvonalas gyermekkbcsi, meleg mackóba bújtatott, hancúrozó apróságok, a padokon kismamák és nagymamák. Négy óra múlt pár perc­cel. A hivatalokban véget ért a munka, ember-áradat önti el a teret. Van, aki hazafelé igyekszik, mások a gyerekért a napközibe, vagy bevásárolni az üzle­tekbe, vagy a fodrászhoz. Ezren ezer felé. Az úttest autókkal teli. Sűrű egy­másutánban degeszre tö­mött tizenötős autóbuszok totyognak az egyik oldalon a Szemere utca, az átelle­nes oldalon a Kossuth La­jos utca irányába. Nyüzsgő, zsibongó, lük­tető itt most az élet. Búcsúzóul rögzítsék ma­gukban ezt a pillanatfel­vételt, aztán térjenek visz- sza kilenc óra tájban, és vessék össze fényképüket a mostani látnivalóval. Néptelen, kihalt a ha­talmas tér. A higanygőz lámpák fénye nem oldja fel, csak sárga körökkel pettyezi a sötétséget. Mint­egy véletlenül, befut egy kedvetlen, fáradt autóbusz, szusszan picit, aztán épp­oly üresen, amiként jött, tovább áll. Az impozáns épületek dermed t-komoran öreg, és unalmas ez a „Szivek a viharban”, de úgy látszik, a nézők las­san beletörődnek a meg- változhatatianba.. . Helye­sen teszik...Ha nincs ínyük­re a műsor, legfeljebb kikap, csolják a készüléket. Le­fekszenek szépen. Az na­gyon egészséges dolog. Aludni... alukálni... szun­dizni. . szundikálni. .. haj- csizni... hajcsikálni... Dúdolgatás közben elbó­biskolt. Szemhéjai még megrebbentek néhányszor, aztán tartósabban is lezá­rultak. Megesett ez már mással is... Éktelen lármára ébredt. Csörgött, csörömpölt, csi­lingelt mind a három vá­rosi telefon. Mielőtt a leg­közelebbi hallgatót füléhez emelte volna, gyorsan az ellenőrző képernyőre te­kintett. Semmi különös... A lány és szerelmese, egy­mást gyöngéden átölelve, éppen nekiindult a hori­zontnak. Távolodó alakjuk egyre kisebbedik... Ez már a finálé.. . De mi történ­hetett közben? Filmszaka­dás? Vagy kétszer perget­ték ugyanazt a jelenetet? Ismét olvashatatlanok vol­tak a. feliratok? Mindjárt kiderül. — Halló. .. igen... Ho­gyan ... Mikor?... Ne tes­sék tréfálni, kérem... Hi­hetetlen!. .. Az egész csa­lád látta?... Utána né­zünk. .. Köszönöm... A viszontlátásra. — Ez teljesen bezson­gott — dörmögte, és már hallózott is a másik kagy­lóba: — .. .Jó estét kivánok... ön is?... Igen... Biztos, hogy nem szellemkép, vagy egyéb torzulás?... Hogyne, feltétlenül kivizsgáljuk ... Minden jót. — Várj sorodra! — né­zett dühösén az első ké­szülékre, amelyik újra csengetett. A harmadik után nyúlt, homlokát apró izzadság cseppek verték ki. — Halló, itt a központi ügyelet... Kérem, gorom­báskodással nem jutunk semmire... Itt például nor­málisan befejeződött. — Hogyan?. . . Az volt a vége, hogy a lány és a fiú meg­indul az országúton. . . Igen. .. Fix, hogy egymá­sé lettek... Nem, azt spé­ciéi nem mutatták... Bol­dog vagyok, hogy sikerült megnyugtatnom, kedves asszonyom. . . Nem tesz semmit, máskor is szíve­sen. Most már ügyet sem ve­tett az együttes erővel új­fent felcserrenő masinák­ra, hanem a házi készülé­ken izgatottan hívta a le­bonyolítási osztály vezető­jét. — Mondd, Ferikém, va­lami (zűr volt a film köz­ben?. .. Szünet nélkül fut­nak be a reklamációk! Azt állítják, hogy a vége előtt megszakadt a történet, és kéit-három percig egy háló­szobát láttak... Há-ló-szo- bát!... Egy kövér férfi enyelgett egy láthatatlan nővel... Igen, ezt mond­ták. .. Kövér férfi, látha­tatlan nő... Már megbo­csáss, szolgálatban én so­ha nem iszom... Nem, a telefonálók sem voltak be­rúgva. .. Szervezett beug­ratás? Látod, erre nem gondoltam... Rendben van, majd érdeklődöm a nevük és a lakáscímük iránt... Világos.. i Jó, majd refe­rálok. A Jelenkor júniusi száma Színes és változatos tar­talommal jelent meg a Je­lenkor című irodalmi és művészeti folyóirat leg­újabb száma. A folyóirat — többek között — Csor­ba Győző, Vészi Endre. Rá­kos Sándor, Takács Gyula és Vidor Miklós verseit közli. Olvasmányos és ér­dekes novellával Thiery Árpád, Granasztói Pál és Kampis Péter jelentkezik. Lemle Géza egy dunántúli termelőszövetkezet történe­tét írta meg. Bakó József hagyatékából egy doku­mentum értékű riportot publikál a folyóirat. Vál­tozatos a folyóirat Jegyzet rovata is. Itt Lengyel Jó­zsef írását találjuk' az „őszinteség lépcsői” cím­mel, valamint Illés Endre Kellér Andorról írt arc­képvázlata, Várkonyi Nagv Béla „Költészet és fiatal­ság” című jegyzete kapott helyet. A Művészet rovat­ban Shakespeare négyszá­zados évfordulójára írt cikket, a Royal Shakespea­re Com,pany budapesti ven­dégszerepléséről szóló be­számolót, Sartre két drá­májának elemzését, vala­mint a Pécsi Balett leg­újabb produkcióiról szóló kritikát Időzöl a Jelenkor. A folyóirat legújabb szá­mát Ferenczy Béni, Kühnel- Szabó József és Keserű Ilona rajzai díszítik. A szerkesztőség bejelenti, hogy a folyóirat júliusban — a tavalyihoz hasonlóan — balatoni különszámot ad ki. Falusi gimnáziumok Kedves olvasó, légy szí­ves jöjj most velem és1 együttesen kopogtassunk be a néhai való tisztes és nagyszerű egri remetéhez, Gárdonyi Gézához, a haj­dani néptanítóhoz, aki vé­gül az egész nemzet nagv tanítója lett. Kérdezzük ■ meg az preg urat. vagv . még inkább velünk levő V szellemét, mit szól ahhoz a X hirhez, hogy országszerte. I ha még nem mindenütt, de már sok magyar faluban: gimnáziumok épülnek? Gárdonyi, a titkok titkai­nak ismerője, nyilván le­tenné hosszúszárú pipáját és álmodó, átható, mindent látó szemével ránknézne és í azt mondaná: „Tudtam. V Bíztam én mindig a mi né- l pünkben. Azért írtam le ? olv nagv szeretettel Az én o falum minden egyes sorá- X ban a tisztességet, az alko- \ tásvágyat és a Pöhölvék V könnyeiben csillogó jövőt.” 0 így szólna. Mi pedig rábó- j lintanánk. ö Az egy szobából álló és | az egy szobában hat osz- í tálynyi egybezsúfolt kis- X diáksereg iskolája végkéo- pen álomköddé foszlik. El- X száll a szomorú mesékkel, í szürke pára lesz belőle X a múlt egének legsötétebb 0 peremén. És az élet napjá- $ ból, vagy ha úgy jobban I tetszik: a felszabadult népi alkotóerő nagy fényességei­ből — falusi gimnáziumok nőnek ki az új kultúrából. Bizony, izgalmasabb me­se ez, mint az, amit Alad­din gyerek élt át a nagy varázslóval. Izgalmasabb mert azt a mesét csak ál­modták, de ezt — élik __. ( folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents