Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-02 / 94. szám

1984. június 2. kedd. W ö G R Ä tf 5 Megtérülő befektetés A korszerű biztosítás tapasztalatai a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél A Nógrádi Szénbányásza­ti Tröszt üzemeiben hosz- szú időkig kísérleteztek a korszerű biztosító anyagokkal. Az elmúlt két évben azonban rohamosan fejlődött a korszerű bizto­sítás aránya. Tavaly év végén már 85 kilométer hosszúságban volt korsze­rűen biztosított bányavá­gat. Bár jelentősen növe­kedett ez az arány, azon­ban az ország szénbányá­szati trösztjei között még­is az utolsók között van­nak. A korszerű biztosítástól általában a fafelhasználás és a fenntartási műszakok csökkenését várják. Ez az utóbbi azonban nem követ­kezett be olyan arányban, mint ahogy tervezték. 1960- ban több mint 423 ezer fenntartási műszakra volt szükség, tavaly pedig 491 ezerre. Érdekes viszont, hogy amíg egy folyóméter fával biztosított vágat fenn­tartására évente átlagosan 3,35 műszakot fordítottak, addig a korszerű vágatok­nál csak 0,52 műszakra volt szükség. Az üzemeknél évről-év- re jobban elévülnek a fő­szállító vágatok, ebből kö­vetkezik, hogv mind na­gyobb a fenntartási igény. Egyébként a nem megfele­lő vágatarányt is lecsök­kentették 20 százalékról 15 százalékra, ami ugyancsak igen sok fennartási műsza­kot emésztett fel. Ezzel szemben a korszerűen biz­tosított vágatoknál évről- >vre egyenletesen csökken fenntartási igény. Beszédes példák Érdemes külön vizsgál­ni a tröszt két legkorsze­rűbben biztosított aknaüje- mét Kányást és Tiribest. Kányáson 1957-ben folyó­méterenként évente 2,67 fenntartási műszakra volt szükség, * legutóbb pedig Az ipolytamóci terme­lőszövetkezet három év­vel ezelőtt 55 holdon a megyében elsők között lé­tesített öntözéses kertésze­tet. A termelőszövetkeze­tek, de maguk az ipoly- tarnóciak is nagy érdeklő­déssel kísérték az új kez­deményezést. Ugyanis az eddig ismert áztatásos ön­tözés helyett szórófejes öntözést alkalmaztak. Fel­ismerték az Ipoly adta le­hetőségeket: egy MA 90-es motort szereztek be, 4—5 méter csövet, amellyel ál­landó áztatás alatt tar­tották a földet. Az év vé­gére nagyon kedvező eredmények születtek. Minden kertészeti növény­féleségből nagy termést takarítottak be és csak­nem háromszázezer forin­tot jövedelmezett a kerté­szet. Azóta az Ipoly mentén a tarnóciak példájára egy­más után alakulnak az ön­tözéses kertészetek. Az el­múlt évben örhalomban, legutóbb Ludányhalásziban és más termelőszövetkeze­tekben is. Az Ipolytamóci terme­már csak 1,66-ra. A fajla­gos fenntartási költség 1959-ben folyóméterenként még 378 forint volt, s az­óta mintegy 100 forinttal csökkent. Igaz a tartósan biztosított vágatok aránya megduplázódott. Kevesebb fával Hasonló a helyzet Tiri- besen is, ahol hét és fél­kilométerről 11,5 kilomé­terre növekedett a korsze­rűen biztosított vágatok hossza. A fajlagos fenntar­tási igény pedig 3,35-ről 2,09-re csökkent. A korszerű biztosítás szaporodásával természe­tesen a fafelhasználás is csökkent. Kányáson pél­dául 1957-ben 100 tonna szén kitermeléséhez 5,54 köbméter fára volt szük­ség, legutóbb pedig már csak 2,6 köbméterre. Ti- ribesen 4,28 köbméterről 2,74 köbméterre csökkent a 100 tonnára eső bánya­fa felhasználás. Az utóbbi időben egyre jobban elterjed az acélbiz­tosító szerkezetek alkalma­zása. Ennek költsége lé­nyegesen nagyobb a fa költségénél és a megtaka­rítás évek múlva jelentke­zik. Ha csak a TH-gyűrű értékét hasonlítjuk össze, a megtakarított bányafa értékével, akkor 10—11 évre van szükség, hogy az acélgyűrű ára megtérül­jön. Ha azonban ehhez hozzávesszük a fenntartá­si költségek csökkenését, akkor 3—5 év alatt meg­térül a korszerű biztosító anyag ára. Korszerű anyaggal Az elmúlt évben elké­szítettek a trösztnél egy korszerű biztosítási katasz­tert. Valamennyi meglévő vágat állapotát fenntartá­lőszövetkezetben pedig egyre nagyobb népszerű­ségnek örvend a tagság körében az öntözéses ker­tészet. Telek Géza, a ker­tészeti brigád vezetője nagy szakértelemmel irá­nyítja a munkálatokat. Az elmúlt esztendőben többek között magas termést ho­zott az őszi káposzta, amelynek sajátosan oldot­ták meg a tárolását. A MÉK mezőgazdasági szak­emberek tanácsára a ká­posztafejeket beforgatták a földbe és tavasszal, ami­kor kibontották, ‘teljesen friss volt. A piacon cseme­geként kapkodták a vásár­lók. Az idén már sok tapasz­talattal kezdték meg a kertészetben a gazdálko­dást. Tíz holdon újburgo­nyát termelnek, amit jú­nius végén, július elején küldenek a piacra. Hu­szonöt holdon káposztát, 5 holdon kelkáposztát és paprikát, paradicsomot és uborkát. A kertészeti ter­mékekre szerződést kötöt­tek a MÉK-el. A terv sze­rint a kertészetnek az idén 340 ezer forintot kell jöve­delmezni. si műszak igényét felmér­ték és éppen a vágat vár­ható állapotának megfe­lelően elégítik ki az igé­nyeket. Ezt az idén kiegé­szítették a vágathajtási törzslapokkal, amelyre rá­vezetik a végzett fenntar­tási munkát, a beépített anyagot és az összes költ­ségeket. Érdemes még egy össze­hasonlítást tenni. A kor­szerűen biztosított vága­tok évenként mintegy 22 ezer műszakmegtakarítást eredményeznek a tröszt területén. Ennyivel több kerül a termelésre. A korszerű biztosító anyagok alkalmazása, ha első látásra nem is látszik gazdaságosnak mégis igen fontos persze nem a rövid életű vágatokra. Céí, hogy a jövőben méginkább olyan vágatokat biztosítsanak korszerű anyaggal, amely­nek a fenntartási körül­ményei és a vágat élettar­tama azt legjobban indo­kolttá teszik. B. J. Verseny 499 féle borral Nagy külföldi érdeklődés előzi meg az augusztus má­sodik felében sorra kerülő 4. Budapesti Nemzetközi Borversenyt. Eddig húsz országból jelentkeztek a szőlőtermelő gazdaságok, borkereskedő cégek, össze­sen 499 féle borral. A bu­dapesti borversenyen elő­ször vesz részt Luxemburg, valamint Uruguay. A 4. Budapesti Nemzetközi Bor­verseny után, az Országé Mezőgazdasági kiállításoi rendezik meg hazánkban az első borcímke-kiállítást. Czőke Gyula, a Tol- ^ mácsi Gépállomás igazgatója nagyon megfon­tolt, higgadt ember, de a múltkoriban már elvesztet­te türelmét. Értesítést ka­pott, hogy Végh Károly, az egyik traktoros gépével he- kirohant a kerítésnek. Sze­rencsére különösebb baj, azonkívül, hogy a kerítés összetört és a traktoron ki­sebb rongálódás keletke­zett, — nem történt. A ke- rítésnekrohanás fekete úton és néhány pohár után következett be. Végh szigorú megrovást kapott és pénzbüntetést. Enyhe büntetés ez ahhoz képest, hogy nem az első karambolja volt. Hogyan is történt? Mik voltak az előzmények? Végh gondolt egyet, ha­zaugrott a gépével, aztán jöttek a barátok és nem tudott ellentállni, a pohár fenekére nézett. Több sem kell a motoros embernek, máris kész a baj. Azután máskor is előfordult már a traktoros legénnyel, hogy eltűnt a munkahelyről. Nagyon bosszantotta az igazgatót, hogy egymás után kicsapong a traktoro­sa. Pedig ha szemmel tart­ják, akkor szorgalmas, jó munkás a fiatal Végh Karcsi. Mosolygós, lányos arca jámborságot sugároz, olyan, mint az ártatlan bá­rány. Öntözéses kertészetek az Ipoly mentén Javult a gyapjú minősége 3ól jövedelmező üzemág a juhtenyésztés Birkanyírás megyeszerte Megyénk az aktív juh­tenyésztő megyék közé tar­tozik, 1964-ben a juh ál­lomány elérte a 72 ezret. Ebből az állami gazdasá­gok tulajdonában 23 ezer 374, a termelőszövetkeze­tek tulajdonában 39 ezer 900, a háztáji gazdaságok­ban pedig 8 ezer 500 van. Valamennyi jó gyapjúter­mő fajta. Ezekben a na­pokban az egész megye területén megkezdődött a juhnyírás. A gyapjútermelés 1961- tpl évről évre emelkedik. Amíg 1960-ban 620 mázsa gyapjút termeltek, 1961- ben már 910 mázsát, 1962- ben 1100 mázsát, 1963-ban pedig 1175 mázsát. Ebben az évben, az eddig lefolyt nyírás alapján újabb emel­kedés várható. Ez kétség kívül azt igazgolja, hogy az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben egyre nagyobb gondot for­dítanak a juhtenyésztésre. A télen jól teleltek az állatok a gazdaságok meg­felelő takarmányt biztosí­tottak részükre, jó volt a gondozásuk is. A gyapjú tiszta, növekedett a hosz- szúsága is. A számítások szerint juhonként 20 dxg- mal magasabb lesz a gyap­júhozam és jobb a minősé­ge is. Az első vagon gyapjút a napokban már útbaindí­tották a feldolgozó üzem­be. Az eddig a cserhátsu- rányi termelőszövetkezet által leadott gyapjú érte el a legjobb minőséget, 25 mázsa 69 kilogrammot ad­tak át a gyapjúforgalmi kirendeltségnek, amelyért a termelőszövetkezet 125 ezer forintot kapott. Az elmúlt évihez viszonyítva kilogrammonként 1 forint 10 fillérrel többet, amely a gyapjú minőségének ja­vulását bizonyítja. Rövidesen várható, hogy többi juhtenyésztő terme­lőszövetkezet is leadja idei gyapjú termékét, mert egyre nagyobb ütemben folyik már a nyírás. A birkák nyírását ki­váló szakemberek végzik. Legtöbben Csitárból, Cser- hátsurányból, Sámsonhá- záról és Nagyorosziból, Perőcsényből és Komlóról jöttek. A bírkanyírás alkalmá­val néhány helyen azon­ban azt is tapasztalják, hogy nem az előírt festék­kel jelölik meg az állato­kat, hanem különböző ola­jos festékekkel. Ezzel na­gyon rontják a gyapjú mi­nőségét. A legnagyobb birkate­nyésztő állami gazdaság­ban a kisterenyeiben is jó ütemben végzik a nyírást. Háromszáz mázsa gyapjúra számítanak, amelynek az értéke 1,7 millió forint. — B. — A ságújfalui termelőszövetkezetben dolgozik a nyírópár. A termelőszövetkezet­ben birkánként négy kiló gyapjúra számítanak Kalácska József, az or­szágos hírű tolmácsi trak­toros, akihez a feyvsflmi után került, nagyon jól is­meri Végh Károlyt, eskü­szik rá, hogy „a munká­mást, csak a gépek zúgá­sát hallják. Ez a fiú fiatal, nem csoda, ha türelmét veszti és megfeledkezik magáról. A társai is a munkával vannak elfoglal­A traktoros karambolja ban kiváló fiú”. Pedig Ka- lácskáék nem nagyon szí­vesen osztogatják a dicsé­rő jelzőket. Szőke Gyula is nagyon jól tudta mindezt. Éppen ezért nyugtalankodott a fiatal traktorosért. Tudták, ha most nem fékezik meg, akkor egész életre elvesz­het. Előszedte a terhelő jegy­zőkönyveket és tanulmá­nyozta. Szőke Gyula mes­tereitől még üzemi mun­kás korában megtanulta: sok oka lehet annak, ha egy ember a lejtőre téved. Ezeket most szépen sorjá­ban vette. Az életerős fiatalember hétről-hétre kint él a ha­tárban. Amikör a munka szorítja őket, még a va­sárnapot is kint töltik. Sokszor reggeltől estig, es­tétől reggelig dolgoznak. Napokon keresztül semmi va, s társai közt is akad, aki ugyancsak hajlamos a „kiruccanásra!” így jutott Szőke Gyula odáig, hogy ennek az em­bernek meg kell változtat­ni a környezetét. Olyan em­berek mellé kell beosztani, akik idejében figyelmezte­tik. Megbeszélte munkatár­saival is a dolgot. agyon kíváncsi volt, 1 ' hogy a fiú hogvan fogadja a határozatot, ön­érzetében sem akarta meg­bántani, ezért megvárta, hogy befejezzék a tavaszi munkát, amikor a brigád­szállásokról a gépállomás­ra gyülekeznek a traktoro­sok és segítenek a gépja­vításban. Tehát a vetés után egy szusszanásnyi idejük van. Berendelte őt és beosztotta a Kalácska- brigádba. A fiú nem szó'' semmit, szorgalmasan dol­gozott. Esténként az igazgató is felkereste, meglátogatta a traktorosokat. Meghívta őket televíziót nézni, yagy röplabdázni. Kemény csa­tákat vívtak és nagyon összemelegedtek Végh Ká­rollyal is. Egy este a fiú maga kezdte el: — Szép élet a traktoros élet, de hát az ember fia­tal .. . Szőke érezte, hogy a fiú bizalmába férkőzött. — És ha ebben a brigád­ban maradna? — kérdezte. — Miért, a másikban nem felelek meg? — Megfelel, de ez a bri­gád közelebb dolgozik a faluhoz. Igaz, nem a maga falujához, de motorja van, azzal haza-haza ugorhat. És itt is kell a jó trakto­ros . . . A fiú nem szólt semmit, de látszott rajta, hogy fel­enged, nem érez sértődést. T egutóbb az igazgató- val végigjártuk a gépállomást. Végh Károly tekintetével követte az igazgatót és amikor meg­látogattuk a szálláson Ka­lácskát, az szemébe dicsér­te meg az új brigádtagot S látni lehetett, hogy az őszinte dicséret a fiú szá mára mindennél többet je. lent. Bobál Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents