Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-06 / 98. szám
1964. június 6. szombat NÖGRÄD 5 Ma már igény a jó szakember Huszonöt fiatal ösztöndíja — Állandó kapcsolat a közös gazdasággal Termelés, piac, fogyasztó Nem öncél a termelés A megye országgyűlési képviselőinek a napokban megtartott ülésén a nógrádi mezőgazdaság jövőjét leginkább érintő kérdésekkel foglalkoztak. A csoport ülését megelőző, úgynevezett előkészítő vizsgálatok során ugyanis kiderült, hogy kevés az egyetemet, főiskolát végzett szakember a nógrádi közös gazdaságokban. Hét év alatt hét agrármérnök Jelenleg jóval több, mint 4000 hold szántó jut egy- egy főiskolát, illetve egyetemet végzett agrármérnökre. A közép- és felsőfokú technikumot, vagy szakmunkásképzőn végzetVerseny — papíron A pataki termelőszövetkezetben annyiból áll a szocialista versenymozgalom megszervezése, hogy a járási ncüanács titkára egy alkalommal beszélgetett a tagokkal a versenymozgalom jelentőségéről, a tsz vezetősége pedig papíron kijelölte, hogy kik vegyenek részt a versenymozgalomban. Ennek aztán az lett a következménye, hogy az irodában három brigádot tartanak nyilván, de amikor a tagoktól megkérdeztük mit tudnak a versenymozgalomról, évközben ér- tékelték-e munkájukat, értetlenül néztek ránk. A pataki szocialista munkaverseny szervezés tipikus példája annak, hogy egyes tsz-ekben miért nem bontakozik ,ki az egészséges munkaverseny. Az történt ugyanis, hogy a termelőszövetkezet vezetősége megelégedett azzal, hogy a nötanács járási titkára egy alkalommal beszélt a tagokkal a munkaversenyről. Annyit tett mindössze, hogy az irodában papírra vetette azok névsorát, akiket úgy gondolt hajlandók versenyezni. Ezzel elintézettnek is vette a dolgot. A tagság azonban csak annyit tudott a szocialista munkaversenyről amit a nötanács titkárától hallott. Érthető, hogy az évvégén, amikor a tsz vezetősége felsőbb utasításra a versenymozgalomban résztvevő tagok részére meghatározott őszeget — hogy eleget tegyen a rendelkezéseknek — szét akarta osztani, a tagság egyhangúlag azt kérte, egyenlő arányban osszák el a rendelkezésre álló összeget. Tizenegy forint jutott fejenként. Ezévben a termelőszövetkezet vezetősége újabb kísérletet tett az értékelésre. Sajnos megint csak az értékelésre és nem a munkaverseny szervezésre, akkor kiderült, hogy az a munkacsapat, amelyet nem jelöltek szocialista munkaversenyre, a munkában lényegesen jobb eredményeket ért el. így aztán a szocialista brigád cím elnyeréséért folytatott versenymozgalom Patakon végleg holt vágányra jutott. B. Gy. ték száma is alatta van az országos átlagnak, noha az utóbbi három év alatt 79-ről 600 fölé nőtt például a termelőszövetkezeti szakmunkások száma. Nagyjelentőségű fordu- lathak tartják viszont a megye vezetői, hogy — kiváltképpen múlit év elejétől kezdve — megváltozott a szakemberek iránti érdeklődés a termelő- szövetkezetekben. Múlt évben érkeztek az első egyetemet végzettek a megyébe. Az előző hét év alatt évente ismétlődően 25-30 fiatal agrárszakembert kért a megye a különböző főiskoláktól, egyetemektől, 1963-ig azonban még ezzel egyetlen szövetkezet igényét közel sem elégítették ki. S végül .múlt év nyarán az első hét agrármérnök érkezésével megtört a jég. A múlt évi, és idei „agronómusfogás” tapasztalataiból most már határozottan levonták a tanulságot: a termelőszövetkezeteknek saját fiataljaikkal kell megoldaniok szakemberutánpótlásukat. Ezért a közös gazdaságok mindinkább a tervszerűen megalapozott intézkedések útján, az ösztöndíjrendszert választják. Kitűnő pályázati feltételek Most 26 termelőszövetkezetnek van ösztöndíjasa. A fiatalok közül 15-en egyetemeken, főiskolákon’ öten felsőfokú technikumban, hatan pedig mező- gazdasági technikumban tanulnak. Az ősszel újabb A NOGRADMARCALI Aranykalász Termelőszövetkezet neve tavaly év végén az ismeretlenség homályából került felszínre: egyik napról a másikra a megye határain túl is ismerik. Ez a szövetkezet nyerte el ugyanis a termelőszövetkezetek versenyében Nógrád megyében az első helyezést. Az egy tagra eső jövedelem megközelítette a húszezer forintot. Ubrankovies Istvánt, a szövetkezet elnökét május elsején kormánykitüntetéssel jutalmazták kiemelkedő munkásságáért. A napokban nyilvánosságra került, hogy a szövetkezet elnyerte a megye tizetötezer forintos első díját. Ilyen előzmények után bárki nyugodtan azt képzelhetné: egy ilyen él-szövetkezetben már olyan megolajozottani zökkenőmentesen megy a munka, hogy már a vezetőknek alig vannak gondjaik.^ Az élet, a gyakorlat azonban másról tanúskodik. A baj akkor kezdődött, amikor a szövetkezet tagsága úgy határozott, hogy kihasználva előnyös anyagi helyzetét, az idén nagyobb mértékben építkezik. Az epertábla sarkában kijelölték az új major helyét, amely minden követelménynek megfelel, azonkívül közel esik az országúihoz és a faluhoz egyaránt, 1 tehát az állattenyésztőknek, dohányosoknak nem kell majd a sarat 25 állami és termelőszövetkezeti ösztöndíjas nógrádi fiatal kezdd meg tanulmányait az egyetemeken. Ösztöndíj ■ A legerősebb termelő- szövetkezetek sürgetik legjobban a szakembereKet. Ezekben a közös gazdaságokban már lemondtak az úgynevezett állami ösztöndíjasok iránti igényről is és saját szövetkezeti ösztöndíjalapot létesítettek. Saját szövetkezeti ösztöndíjjal küldött agráregyetemre egy-egy falubeli fiatalt például gz őrhalmi Hazafias Népfront és az érsekvadikerti Magyar Csehszlovák Barátság Tsz. Két ösztöndíjasa van a nádujfalusi közös gazdaságnak. A megyei párt-, a tanács, és más társadalmi szervek is új módon közeledtek a termelőszövetkezetek szakemberellátásának megoldásához. Az utóbbi három év alatt hatvan agronó- mus-lakást vásároltak a termelőszövetkezetek. Idén újabb tíz agrármérnöki lakás épül a megyében. Több szakmunkásképző iskola, és mezőgazdasági technikum építését is szorgalmazták. A megye országgyűlési képviselőinek javaslatára tűzték napirendre egy megyei szintű társadalmi bizottság létrehozását, amelyik az egyetemen tanuló nógrádi ösztöndíjasok ügyes-hajós dolgaival törődik és állandóvá teszi a kapcsolatot a főiskolás fiatalok és a közös gazdaságok között. dagasztaniuk, ha beáll az esős évszak. Százas istálló, dohánypajta, hideglevegős szénaszárító szerepel az idei építkezési tervükben. Építkezni azonban manapság nem könnyű még egy jóhírfi, erős termelőszövetkezetben sem. A nehézségekre nemcsak a szövetkezet vezetői és tagsága panaszkodik, hanem személyesen is meggyőződtem állításaikról. Mert bár napjainkban olyan időszak van a mező- gazdaságban, amikor me- gyeszerte a legélénkebb, legforgalmasabb a határ, az épülő major helyét mly kihaltnak találtam, hogy arra talán még a madár sem jár. A százas istálló alapjai már kirajzolják ugyan az új, korszerű gazdasági épület kereteit, de az építkezés áll. mert nincs elegendő tégla. Hiába mennek Ponciustól Pilátusig, eddig még ígéretnél többhöz nem jutottak. A beruházási iroda már legutóbb nagyon biztatta őket, hogy ezentúl fokozatosan biztosítják az építkezéshez szükséges anyagot, de ez- ideig semmi változás nem történt. Ha csak az nem számít változásnak, hogy a cserhátsurányi tsz-építő- brigád odébbállt más vidékre, ahol a munka folyamatossága biztosítva van. A balassagyarmati Tüzép sem tehető felelőssé .„Tizenöt százalékkal többet termelhetnénk, lenne hozzá kapacitásunk, anyagunk. Így a sorozatnagyság növelésével nem kevesebb, mint ötmillió forintot nyerhetnénk csupán az önköltségben. A minisztérium mégsem engedélyezi a terv túlteljesítését. Ilyen formán nincs értelme a versenynek, a tartalékok fel- tárásánajc.” Körülbelül ez Volt a lényege az egyik értekezleten elhangzott pa- naszoshangú felszólalásnak. Több más üzemben is felbukkantak hasonló kérdések: vajon milyen „magasabb szempontok” szólnak egyes üzemek termelésének visszatartása, kapacitásának kihasználatlansága mellett. Előtérben az ember igénye Valóban vannak olyan vállalatok, amelyek nem használják ki megfelelően termelési lehetőségeiket, és ez igen gazdaságtalan, rossz dolog. Az ilyen esetekben azonban nem az a baj, hogy az irányító' szervek nem terveznek maximális kapacitáskihasználást, hanem az, hogy a vállal-.t termékeire nincs szüksége a népgazdaságnak, mert korszerűtlenek, elavultak, gazdaságtalanok. Egyszer s mindenkorra már a múlté az a gyakorlat, amely kizárólag a termelés mennyiségi növelését, az erőforrások mindenáron való kiaknázását szorgalmazta, megfeledkezve a fogyasztók igényeiről, a népgazdaság szükségleteiről. Évekkel ezelőtt gyakran • hangoztatott jelszó volt, a n.agyfokú anyaghiányért, hiszen a tizedrészét sem kapták meg az idén a tavaly felhasznált téglameny- nyiségnek, viszont az elnök arról meggyőződött, hogy a szécsényi téglagyárban ott hever a tégla, csakhogy azt minőségi kifogással az ország más sarkaiba diszponálják. A szövetkezet azonban mindenképpen szeretné teljesíteni építkezési tervét, hiszen ez a további fejlődésnek egyik előfeltétele. A HIDEGLEVEGÖS szénaszárító viszont' az egri ÄVESZ lassú, tervszerűtlen munkája következtében nem üzemel. Mintegy nyolcszáz méter távolságból kellene elvezetni a villanymeghajtású ventillátorhoz az áramot. Tizenhat betongyám és nyolc oszlop ugyan már régebben megérkezett, amit a tsz-tagok az ÁVESZ felvonulásának könyveltek el, de azóta a szerelőknek nyomuk veszett. A kényszervárakozás idejét a szövetkezet szakmunkásai arra használtak fel, hogy módosítsanak a szénaszárító alapkonstrukcióján. Mert attól félnek, hogy az elkeskenyedő légjárat kevés ahhoz, hogy a kazal vegén több méter szélességben elvégezze a szárítást. (Jogosnak látszik az a véleményük, hogy a megyei tanács mezőgazdahpgy a szocializmusban a legfőbb érték az ember, a gazdaságpolitika mégis másodlagos' feladatának tekintette a lakosság ellátását. Igaz, hogy a lakosság szükségleteinek maximális kielégítése nemcsak a ma, hanem a holnap törvénye is, s a jövő még nagyobb jólétet, előrelátást, beruházást, a termelés bővítését igényli. Az ötvenes években a hibás gyakorlatot még „elmélettel” is igazolták, mondván: a termelés hasztalan növekszik szüntelenül, mégis mindig elmarad a szükségletek, a vásárlóerő mögött. És amikor hiány volt fogyasztási javakban, csakúgy, mint beruházási eszközökben, elkelt minden áru, lehetett bármilyen silány és korszerűtlen. Akkor a termelő diktálta a feltételeket. Rosszban jó Az utóbbi években a szemünk láttára válik nagykorúvá a fogyasztó, a rendelő, aki ma már igényeket támaszt, megszabja, hogy mit is kapjon pénzéért. A termelés közvetlen célja a szükségletek kielégítése, ami mindinkább érvényesül a tervezésben is. Ezt tükrözi többek között az az általánossá vált gazd"ságpolitikai gyakorlat, amely megtiltja az üzemeknek a termelést, ha nincs a gyártmány iránt kereslet és konkrét rendelés. Bármennyire is sajnálatos dolog, hogy a gépipar az utóbbi időben tervét nem teljesítette, csökkent a termelés fejlődési üteme, mint minden rosszban, ebben is van valami jó: nem sági osztálya nem járt el kellő körültekintéssel a szárítók típusainak kiválasztásánál, a szövetkezet pedig nem alkalmas hely kísérletezésre.) S MINTHA CSAK különleges „véletlenek,, sújtanák a szövetkezetei, a tízholdas dohányszárító váza is elhagyatottan mered a magasba. Itt ugyan már nem a megyei beruházók és a villanyszerelők, hanem az egyik társszövetkezet akadályozza az építkezést. A dohánypajta faanyagát ugyanis a nagybátonyi termelőszövetkezettől vásárolta meg a marcali Aranykalász Tsz, mégpedig olyan méltányos módon, hogy a faanyag árát már tavaly, előre kifizették, hadd segítsenek a gyengén gazdálkodó termelőszövetkezeten. A nagybátonyi szövetkezet ezt azzal hálálta meg, hogy még május végén is kocsiztak a marcaliak Nagybátonyba a hiányzó famennyiségért,. Telefonon, levélben, személyesen kellett sürgetni őket, hogy legalább a' szükséges famennyiség egy részét idejében megkapják. A SZÖVETKEZET tehát tervez, de a terv egyenlőre csak papíron szép. A valóságban mások mulasztása, tervszerűtlen munkája nehezíti a megvalósulást. Lakos György pazaroltunk anyagot és munkát, elavult, értékesíthetetlen termékekre, s ezzel együtt csökkent a felhalmozott készletek növekedésének üteme. A termelés és a szükségletek összhangjának megteremtését aligha képzelhetjük el szűkös, nemzeti keretek között. A hazai gyártásban, mint reális igénnyel szükséges számolni a baráti és a tőkés országokba irányuló exporttal és fordítva: az itthoni szükségletek maximális kielégítésénél nélkülözhetetlen támaszkodni a nemzetközi műnk-megosztás eredményeire és a saját lehetőségeinkre. Ez létkérdés ma már, ha valóban korszerű színvonalon kívánjuk kielégíteni a növekvő hazai igényeket. Képzeljük csak el a korszerű tudomány és technika jelenleg körülbelül egymillió fajt i gépipari termékfélét és körülbelül 200 ezer féle vegyi- és műanyagot ismer. Rugalmasan Igényeink, szükségleteink a. tudomány és a technika viharos iramú fejlődésével együtt növekednek. Nevetséges dolog tehát a hazai vagy a világpiac viszonylagos szűküléséről beszélni. Sokféle igény mar?dt kielégítetlen a hel- és külkereskedelemben, miközben egyes vállalatok rendeléshiány miatt r*m tudták tervüket teljesíteni, termelésüket növelni. A szüntelen fejlődő termelés,f gyarapodó életünk napról- napra új igényeket tárgjiszt. Ezek a megújuló, növekvő új szükségletek ugyanakkor ösztönzőleg hatnak a ■ tórmelésre. Jelenleg az ipar és az egész népgazdaság fejlődé_sének meggyorsítása azon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek gyorsan és rugalmasan álltáim" z- kod'ni a szükségletek változásához. Versenytárs az idő is Nincs más megoldás, minthogy a termelő üzemek is alaposan megfontolják, mire fordítanak munkát és anyagot. Megkülönböztetett gondosságot igényel a gyártás előkészítő szakasza, a termék tervezése, fejlesztése, a munkafolyamatok korszerűsítése, a lelkiismeretes minőség. Szó sincs arról, hogy ma már nincs mód a versenyre. Ellenkezőleg. Minden üzem, ha akarja, ha nem, benevez a versenybe, s a piaci üzletfeleken kívül komoly versenytárs a tudomány, a technika haladása, az idő.S e versenyben minden osztálynak, műhelynek, brigádnak meg kell találnia a helyét, feladatát. A termelés nálunk nem öncél, nem is profit kedvéért, hanem a szükségletek kielégítéséért van. Érdemes tehát alaposan tanulmányozni a piaci viszonyokat, a fogyasztó, a rendelő igényeit. A kapacitások kihasználása, az ipar töretlen, gyors fejlődési üteme csak ezen az úton biztosítható. Nagy Ferenc Az erős tsz gondjai Kovács
