Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-06 / 98. szám
1964. Jdstítis 8. «»«bat N 6 Q i A 5 3 Mindenkinek munkája szerint Káros az egyenlősdi Saoesali»ta rendszerünk mély emberiességgel, történelmileg igazságot szolgáltatott a dolgozó osztályoknak, megszüntetve a társadalmi egyenlőtlenséget. Alapfokú szemináriumi tétel: nálunk nincsenek mások munkájából fényűzően élő osztályok, kizsákmányoló tőkések, földbirtokosok, csak dolgozó rétegek. Megvalósítottuk a munka társadalmát, amelyben mindenki képességei szerint dolgozik és munkája minősége, bonyolultsága, mennyisége alapján részesedik a megtermelt javakból. Kár volna tagadni, hogy ez a humánus elv a hétköznapok gyakorlatában nem egyszer csorbát szenved. Szép számmal akadnak még nálunk olyanok, akik kifogásolva az igazságos elveket, saját szájízük szerint valahogy így gondolkoznak: minél kevesebbet adni és minél többet kapni a társadalomtól, vagyis minimális munkáért maximális bért. Ar „életművészek" A régi társadalom élős- diségének, haszonlesésének képviselőit ma is megtaláljuk a dolgozó osztályok soraiban, a lógósok, a nap- lopók, az ingyenélők és az úgynevezett „életművészek” formájában. Ők azok akik valamiféle életbiztosításnak, holtiglan szóló egyoldalú „eltartási szerződésnek” tekintik népi államunk humanizmusát, türelmét. Zúgolódnak, ha zsúfoltak járműveink a csúcsforgalom idején, elvárják, hogy legyen gazdag választékban és kiváló minőségben áru az üzletekben, kérik a panasz-, könyvet, ha nem ízletes az üzemi koszt. Igényeik vannak nagy közösségünkkel szemben, de önmagukkal, társadalmi kötelezettségeikkel szemben mélységesen igénytelenek. A társadalom felelősség- teljes feladata nevelni, figyelmeztetni, segíteni ezeket az önmagukról megfeledkezett embereket. Ha a felvilágosító szó, az egyenes beszéd nem használ, az eddigieknél hatásosabb módszerekhez szükséges folyamodni. Ahogy a Népfront kongresszusán Kállai Gyula beszámolójában mondotta, konkretizálni kell ezekkel az új „pa- ratizákkal” szemben a szocialista bérezés elvét: minimális munkáért minimális bért, semmilyen munkáért semmilyen bért. Maszek munkák A fegyelmezetlenséget, a lógást ma már nem csupán a késések és az igazolatlan hiányzások számával mérjük, mint ahogy az ingyenélőket és életművészeket sem kereshetjük kizárólag a kétkezi munkások soraiban. Találkozhatunk olyan nézetekkel, hogy „a fizetésért bejárok, napi hat-nyolc órát a munkahelyen töltök, ha azt akarják, hogy dolgozzam, hát fizessék meg külön” Jutalommal, célprémiummal és más egyéb kedvezményekkel, juttatásokkal gyakran szentesítik is ezt az önző és cinikus felfogást. Vannak vállalatok, intézmények, ahol polgárjogot nyert a másodállások, a magántervezések, a szakértői díjazások rendszere. Minden tiszteletet és elismerést megérdemelnek azok a mérnökök, technikusok, közgazdászok, akik ilyen körülmények között is teljes tehetségüket, szorgalmukat és legjobb tudásukat — nem egyszer szabadidejüket is — a gyár, a vállalat, a szövetkezet ügyeinek lelkiismertes intézésére áldozzák. Jogszabály szerint Érthetetlen, hogy üzemeinkben és intézményeinknél csak elvétve alkalmazzák a keresetcsökkentést, mint a munka értékelésének egyik módját. Pedig az a dolgozó, aki ismételt figyelmeztetés ellenére sem végzi el lelk.'smeretesen, gondosan múmiáját, nem csupán prémium és más kedvezmény elvonására szolgált rá, hanem a fizetéscsökkentésre is. Ezt egyébként jogszabályaink lehetővé tennék. Népszerűtlen dolog azonban figyelmeztetni a dolgozót, hogy elégedetlenek feladatának elvégzésével és még- inkább népszerűtlen, ha a kereset csökkentésében kell az ilyen éles bírálatot konkretizálni. A gyakorlatban legtöbbször ha egyegy osztályon béremelésre kerül sor, előbb-utóbb még az arra érdemteleneket is jutalmazzák, ahelyett, hogy megmondanák: ezért a munkáért még a pillanatnyi fizetési besorolás is méltánytalanul magas. E liberalizmus velejárója azután az a munka szerinti elosztással gyökeresen ellenkező egyenlősdi, amely sok vállalatnál és intézménynél tapasztalható. Rugalmasabban Minimális munkáért minimális bért, maximális munkáért maximális bért. A két szélsőség együtt adja az átlagot, mint ahogy a munka szerinti díjazás elvének következetes alkalmazása hol ilyen, hol olyan konkretizálást igényel a produktumtól függően. Persze, nincs szükség sem a bérezési formák, sem a személyi keresetek rendszerének gyökeres megreformálására, csupán a meglévő elvek rugalmasabb alkalmazására. Ahol ténylegesen a végzett munka mennyisége és minősége szerint fizetik nemcsak a prémiumot, hanem az alapbéreket is, ott kevesebb lesz a lógós és dologkerülő, s a mások munkájának gyümölcseit élvező „életművész.” Mégegyszer a műszaki fejlesztésről Általánosan elfogadott igazság, hogy a termelés fokozásának, a termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének egyik nagyon fontos feltétele a műszaki vezetés megfelelő színvonala Nagy jelentőséget tulajdonított ennek a tényezőnek pártunk VIII. kongresszusa, azóta pedig a Központi Bizottság nem egyszer figyelmeztetett erre bennünket. Legutóbb, 1963 december 5-i határozatában halaszthatatlan feladatként jelöli meg a műszaki vezetés színvonalának állandó javítását. A ZIM Salgótarjáni Gyáregységének párt végrehajtó bizottsága a nemrég megtartott ülésén ismét napirendre tűzte ezt a kérdést. A műszaki vezetés színvonalának megvizsgálására az -indított bennünket, hogy különösen az új gyártmányok ■ bevezetése óta, a gyáregység hidegüzemének vezetői, de rajtuk kívül a technológiai osztály és a szerkesztési csoport sem birkózik meg feladataival. A naponta torlódó operatív termelési problémák magukkal sodorják a műszaki vezetőket, s egyre kevesebb idejük jut a rájuk bízott termelési tennivalók hosszú időre megalapozott, jó megszervezésére, megtervezésére, előkészítésére. 'Asszonyok versenye Palántáiják az ipolytarnöci káposztát — Versenyben dolgoznak a munkacsapatok Több mint 170 tagot pat tagjainak tevékenysége, kaegységet írtak jóvá mun- számlálnak az ipolytarnöci A csapat tagjai már tavaly kaegységkönyvében a múlt Beke Termelőszövetkezet- is igen eredményesen dől- esztendőben, ben, s ebből meghaladja a goztak. Tőkei Kálmánné, a A csapat tagjai, a tavaszázat az asszonytagok csapat vezetője 329 munka- lyi eredményeken felbuz- száma. Érthető tehát, ha a egységet teljesített. Gonda dúlva, elnyerték a szocia- közös gazdaságban, ahol a Pálné, aki a legidősebb lista címet, újabb vállalást növénytermesztés és a kér- asszony tagja a közös gaz- tettek. Versenyre hívták a teszet hozamainak növelé- daságnak, 230 munkaegysé- négy asszonycsapatot is. A set tűztek célul az idén. get gyűjtött. Varga Imréné termelőszövetkezet vezető- megnóvekedett az asszo- négy gyermeket nevel, s sége jutalomban részesíti a mégis több mint 300 mun nyok szerepe. Az asszonyok ennek megfelelően nagy szorgalommal láttak munkához. Különösen a hat munkacsapat tagjai szorgoskodnak a közösben. A hatvanhárom asszony már kora tavasszal munkához látott. Amikor a növénytermesztésben és a kertészetben még nem akadt munkájuk hetven holdon a legelőt megtisztították a bokroktól. Ahogy az idő engedte hozzáláttak a növényápoláshoz is. A 25 hold cukorrépát már megkapálták, és sokat segítettek abban is hogy a jelentős állatállománnyal rendelkező közös gazdaságban már hatvan holdról betakarították a takarmányt. Az ipolytarnöci termelő- szövetkezet megyeszerte híres őszi káposztáját is ezek asszonyok ápolják. Még a héten befejezik húsz holdon a káposzta kiültetését. Ezenkívül hat hold paradicsom öt hold uborka, öt és fel hold paprika. 5 hold kelkáposzta s egy hold dinnye gyomtalanítását, s az érés idején a szedését is az asszonyok végzik. A közösben végzett munkára igen jó hatást gyakorol a szocialista címért küzdő egyesült munkacsaverseny győztesét. Megállapítottuk, hogy a hiba egyik fő oka: a műszaki vezetés egyes ágazatai egymástól elszigetelten tevékenykednek. Elemi tény, hogy a termelés folyamatossága, ütemessége, gazdaságossága azon dől el, milyen a műszaki előkészítés. Már pedig nálunk a szerkesztés gyakran nem számol a gazdaságosság szempontjaival, a technológiai osztály a gyártóeszközök rendelkezésre álló teljesítő képességével. Ennek az lett a következménye, hogy például a zománcozó üzem nem biztosította sem mennyiségileg, sem minőségileg a napi terv teljesítéséhez szükséges alkatrészek zománcozását. A hullám persze tovább gyűrűzött, a zománcozó teljesítménye lassította a szerelőszalagok ütemét: kevesebb készáru hagyta el a vállalatot. Természetesen, kevesebbet kerestek a dolgozók. S MIKÖZBEN a helyzet egyre kuszáltabbá vált, az üzem a felelősséget a technológiai csoportra, a technológusok a MEO szervezetre hárították. A végrehajtó bizottság félbeszakította ezt a meddő és értelmetlen vitát. Rámutatott, hogy mindenek előtt a műszaki előkészítés tevékenységét kell összehangolni, biztosítani annak egységes irányítását. Mi késztette erre a végrehajtó bizottságot? Az, hogy nagyon elharapódzott a fejvesztett sürgetés, a termelési program indokolatlan megváltoztatása. A kapkodás miatt a- műszaki vezetés képtelen áttekinteni a műhelyek termelését, a gyártás készenléti állapotát. Megesik, hogy a szerelő-szalagokon naponta kétszer-háromszor is cserélik az árufajtát. A műszaki vezetők munkájában a tervszerűségen felülkerekedett az ötletszerűség. Lépten-nyomon tapasztalni, hogy ami egy csoportÚj rendszerű silókontbájn A szovjet ipar újdonsága az SZK—18 típusú kombájn, amelyet a silózásra szánt kukorica és napraforgó betakarítására szerkesztettek. A vontatótraktor oldalához kapcsolják és a kezelését is a traktorvezető látja el. külön bombáin«* nem kell vezető feladata volna, azzal a főmérnök, vagy az üzemvezető foglalkozik. Nem hallgathatjuk el, hogy ennek minden egyében kívül az is az oka. hogy a hidegüzem tizenkilenc műszaki vezetője közül nyolcnak ma sincs szakközépiskolai képesítése, sőt négyen még az általános iskolát sem végezték el. Ha egy üzem vezetőit ..eltemetik” a napi problémák. természetesen nem marad ideje arra, hogv a fejlett technológiai eljárások bevezetésén fáradozzék, korszerű irányítási módszereket dolgozzon ki. Pedig ma már egvre sürgetőbb egyik másik probléma rendezése. KÖZISMERT. hogy a termék úgynevezett átfutási idejének meggyorsítása érdekében világszerte nagy jelentőséget tulajdo- ítanak a belső anyag- és alkatrészmozgatásnak. Gyáregységünk munkájában a legfontosabb alapanyag a finomlemez. A mérések bebizonyították, hogy a lemez, beérkezésétől a készáru kiszállításig, több mint egy kilométeres utat tesz meg az üzem területén. Az öntvényalkatrészek is csaknem egy kilométert vándorolnak üzemek és üzemrészek között. Ez meglehetősen lelassítja az áru átfutási idejét. Az sem közömbös a számunkra, hogy a gyáregység munkáslétszámának huszonhárom százaléka foglalkozik anyagmozgatással. Ráadásul a szállítás műszaki feltételei mindennek nevezhetők, csak korszerűnek nem. Az anyag- mozgatás elmaradottsaga más kellemetlen, körültekintő műszaki vezetéssel elkerülhető következményekkel is jár. Nagy elhatározások ellenére, újra és újra elnapoljuk például a szállítás egyes — nehéz fizikai munkát igénylő — műveleteinek gépesítését, illetve kisgépesítését. Vajon megéri? Aligha, hiszen 1963 első negyedében 1340 vagont fogadott a gyáregység, az idén pedig 1487-et — tehát 10,6 százalékkal többet. De míg tavaly 28.5 vagon után fizettünk 61,200 forint késedelmi fekbért, az idén csaknem négyszer ennyi vagonért 307,524 forintot! Okosabb lett volna ezt a pénzt a szállítás kisgépesítésére fordítani? Minden bizonynyal. EZ A PÉLDA is — s mellé felsorakoztathatnánk többet is — azt bizonyítja, a műszaki vezetés jelenlegi színvonala a hidegüzemben és a vele közvetlen kapcsolatban álló felsőbb elvi. irányító osztályok munkájában elmarad a követelményektől, s ez enyhén szólva nem kifizetődő a gyáregységnek, a népgazdaságnak, A kérdés fonákja, hogy a hidegüzem és az említett osztályok műszaki dolgozói nagyon sokat és áldozatosan dolgoznak. De az idegeskedésből, gondokból rengeteget megtakaríthatnának, ha munkájukat megfontoltabb, tudományosan végiggondolt, megtervezett alapokra helyeznék. Molsár Istváa, JF i a pártbizottság J titkár*
