Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-05 / 97. szám

1*84. Június 5. péntek «N 0GRÄD 5 Tsz-tanácsadó i A szellőztetéses széhaszárító üzemeltetéséről Mégis tizennyolc lakás épül - olcsón Kinek használt a romhányi presztízs-háború ? A jóminőségű szénaké- szités alapfeltétele, hogy a takarmányt fiatalon, még zöldbimbós állapotban ka­szálják le a gépek, a terme­lőszövetkezeti tagok. A ko­rai kaszálás előnye, hogy jól szervezett, gyors beta­karítással tápanyagban és vitaminban gazdag, kevés nyersrosttartalmú szénát nyerhetünk. A sarju gyor­san fejlődik, s még az ara­tás előtt befejezhetjük ' a második kaszálásu lucerna betakarítását is. Kedvező első kaszálás idején általában a rend sodrást követő napon, ha a harmat már felszáradt, hordjuk a takarmányt a szárítóra. Ekkor a takar­mány már fonnyadt, de nem száraz, levelei nem peregnek. Az előfonnyasztás álta- ládban egy-két napig tart, de rossz idő esetén tovább is elhúzódhat. A lekaszált ta- takarmányt általában hat­van százalékos víztarta­lommal, kedvező időjárás esetén aznap este amikor kaszáltak, vagy másnap, ha a harmat már felszállt, sza­bad rendsodrózni. Nedves, átázott vagy harmatos ta­karmányt ne hordjunk be, mert igy sok felesleges vi­zet viszünk a kazalba, ez pedig egyenlőtlen száradást eredményez. Az a leghelye­sebb ha a szénaszáritóra 40-45 százalékos víztar­talmú, fonnyasztott takar­mány kerül. Rakodásnál a kazlat ne nagyon tapossuk. Tömődött foltok ne keletkezzenek, mert azt a levegő kikerüli, nehezen szárad. Az ilyen foltok helyén a legtöbbször bemelegszik a széna, ezért helyes, ha az elevátor lera­A SALGÖTARJÄNI já­rás termelőszövetkezetei­ben nagy gondot fordíta­nak a jó minőségű és meg­felelő mennyiségű szarvas- marha állomány kialakítá­sára. A termelőszövetkeze­tek az idén már ennek megfelelően alakították a takarmány termelési tervü­ket is. A járás területén a szarvasmarha-állomány meghaladja a kétezret. Ez a szám a múltévinél 1,5 százalékkal magasabb. Eb­ből a termelőszövetkezetek 4055 szarvasmarhát tarta­nak számon, s többi a ház­táji gazdaságokban van. Már maga az is figyelem­reméltó, hogy a háztáji gazdaságokban háromezer­nél több szarvasmarha van. Néhány évvel ezelőtt a háztáji gazdaságok egy­másután eladták az állato­kat, ma pedig aktív szarvasmarha-tenyésztők, és a borjúkat a termelőszö­vetkezetnek adják el. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tsz-gazdaságokban az idén három százalékkal emelkedett a szarvasmarha­állomány. Emellett a tsz- ek természetesen tehenet is vásárolnak. Ebben az év­ben már 99 szarvasmarha került vásárlás útján a termelőszövetkezetek istál­lóiba. Somoskőújfaluban, ahol a tejtermelés mindig jelentős volt, 16 tehenet vásároltak. Nagy gondot fordítanak kó helyet az egyik dugónál jelöljük ki, hogy ezek a tömődött részek több leve­gőhöz jussanak. A kazal minden egyes részét egyforma magasan kell felrakni. Az egyenletes rétegvastagság igen fontos a takarmány egyenletes szárítása érdekében. Ahol vékonyabb a réteg ott ki­sebb a levegő ellenállása, s az mindig az ilyen helye­ken igyekszik elszökni. A vastagabb szénarétegeket így elkerüli, nem szárítja. Az egyszerre felrakható rétegvastagság általában négy méter. Ahogy azon­ban a kazalréteg emelke­dik úgy húzzuk felfelé a dugót. A dugónak soha sem szabad kiállni a kazalból, még újabb réteg felra­kása közben sem álljon ki fél méternél jobban. A du­gó jól zárt legyen. Ha re­pedés van rajta, belsejét tömjük ki száraz szénával, s úgy zárjuk, le a tetejé't, repedések ugyanis elveze­tik a levegőt. A kazlat kis­sé domborúra rakjuk, hogy a ráteritett ponyváról a viz lecsoroghasson. Gondosan ügyeljünk arra, hogy a du­gók mindig függőlegesen álljanak, s a kazal szélével párhuzamosan haladja­nak felfelé. A szellőztetést azonnal meg kell kezdeni, amikor a berendezést teljesen szé­na fedi. Az első nap éjfé­lig járjon a ventillátor. Az­után már csak nappal dol­gozzon,ha a levegő relativ páratartalma nem haladja meg a 80-85 százalékot. Ha lég-nedvességmérő nem áll rendelkezésünkre, akkor sem járassuk a ventilátort a gümőkóros állatok elkü­lönítésére. Egy-egy terme­lőszövetkezetben fertőzés­mentes állományt alakíta­nak ki. Erre azokat a ter­melőszövetkezeteket jelöl­ték ki, ahol a feltételek biztosítva vannak. Ka- rancslapujtőn, Kisterenyén, ahol újonnan épített is­tállók és jó takarmányozá­si lehetőség van, fertőzés­mentes állományt helyez­nek el. Újabban Nagybá- tonyban is végrehajtották a beteg állatok szelekció­ját. Dicséretre méltó a kar zári termelőszövetkezet ál­lattenyésztési munkája is. Jól gondozott állományuk van, és technikumot vég­zett állattenyésztő irányít­ja a munkát. A gondos állattenyésztés már érezteti hatását. Az elmúlt évi 6,1 literes fejési átlag ebben az évben 7,2 literre emelkedett. De van­nak már olyan termelőszö­vetkezetek. mint a ka- rancslapujtői, ahol a fejési átlag 12,5 liter, Kazáron 12,2, amelynek a jelenlegi viszonyokhoz képest na­gyon jók. SZÉPEK A hízómarhák is. Mátramindszenten pél­dául 20 hízómarhát nevel­nek, amelyből egy az I. osztályú, 19 pedig osztályon felüli, úgynevezett extrém. Cereden, ahol szintén 20 hízómarhát nevelnek 10 el­ső ozstályú, 10 osztályon felüli marhát hizlalnak. korán reggel és késő este, éjszaka, esős időben, köd­ben és harmatnál. Ezeket a szábályokat azért helyes betartani, mert amit nap­pal megszáritunk azt éj­szaka benedvesiti a levegő, s feleslegesen fogyasztjuk a villanyáramot. Kivételt ké­pez az az eset, amikor a takarmányt nagyon nedve­sen hordjuk be, s a kazal hőmérséklete 35 C fok fö­lé emelkedik, akkor be kell kapcsolni a ventillátort, de csak addig, mag a takar­mány lehűl. Beázás ellen a kazlat ponyvával védjük egészen addig, mig be nem tetőz­zük. A ponyvát mindig kössük le, hogy a szél el ne vigye. Nappal azonban ha az idő jó és a ventillá­tor működik, a ponyvát le kell venni, mert a víz ki­csapódik alatta, s akadá­lyozza a száradást. Egy egy réteg száradási ideje általában egy hét, ez azonban függ a behordott takarmány víztartalmától, a szárítás alatti időjárás­tól, a réteg vastagságától. Pintér Sándor megyei szaktanácsadó Évente mintegy 2 mil­liárd forinttal terheli az államháztartást az ipari-, építőipari munkások, az üzemi műszakiak ide-oda- vándorlása, munkahelyük cserélgetése. Évente az állami ipar dolgozóinak közel 40 szá­zaléka változtatja munka­helyét, keresi jobb anyagi boldogulását, képességei­nek megfelelőbb beosztá­sát, az emberségesebb bá­násmódot, a gondosabb tö­rődést ügyes-baj os dolgai­val. Ez az országon belüli népvándorlás a kétmilliár­dot kitevő veszteségidőkön, termelési kieséseken, a be­tanítással járó, valamint a fel-, és leszerelések költ­ségein túlmenően azzal a súlyos kárral is jár, hogy, összetanult munkaegyütte­sek felbomlanak, a belépők és az ottmaradtak kizök­kennek a termelés kiala­kult ritmusából, a szemé­lyek cserélődése átmeneti­leg magához vonzza a köz­figyelmet. Miután ez a helyzet hovatovább komoly zavarokat is okoz vállala­taink tevékenységében, a munkaügyi és személyzeti osztályok mind gyakrabban vizsgálják a munkaerőhul­lámzás okait és azok elhá­rításának lehetőségeit. A vizsgálatok megállapításai két csoportba sorolhatók. Az egyikbe azok tartoznak, amelyeknél a kilépések okainak kiküszöbölése álta­lában meghaladja a helyi vezetés hatáskörét, vagy legalábbis nem kizárólag a helyi vezetésen múlik. Ilyen például a kooperációk hibáiból következő hullám­zó anyagellátás, az üzem gépberendezésének korsze­rűtlensége, a szociális be­ruházások egynémelyiké- nek elodázása, az anyag- mozgatás féjletlensége. Az okok Ezek a helyileg objektív körülmények azonban 1962. áprilisában hagyta határozatikig jóvá a Nóg- rád megyei tanács végre­hajtó bizottsága, hogy Romhányban tizennyolc la­kást építsenek.. Mintául a 132/60. számú típusterv szolgált. Ennek rajzai egy kétemeletes, kétlépcsőhá- zas épület csinos képét mutatják. Mivel a két lép­csőház szerkezetileg azo­nos, és mivel az épület­szekciók tűzfalban végződ­nek —, semmi sem szólt a beruházónak az ellen az ötlete ellen, hogy igények­re és anyagi lehetőségek­re tekintettel háromlépcső­házas megoldást válasszon. A megyei tanács vb terv­osztálya jelentette az Épí­tésügyi Minisztérium Mű­szaki Fejlesztési Főosztá­lyának, hogy mi módon kívánja hasznosítani a tí­pustervet. Az ÉM az en­gedélyt furcsa indoklással tagadta meg; azzal, hogy a földszintes házak szom­szédságában rosszul festene a kétemeletes épület. Az, hogy a telektől mintegy száz méternyire már áll­nak emeletes épületek, az indokolás szerkesztőjét, aláíróját nem befolyásol­ta. A főosztály ugyanakkor többnyire csak akkor ve­zetnek elvándorláshoz, ki­lépéshez, ha az üzem dol­gozóinak nem adnak éssze­rű magyarázatot arra, hogy átmenetileg vagy tartósan, miért kell hátrányosabb feltételek között dolgoz­niuk, vagy a körülmények egyénileg és egyesekre néz­ve válnak oly nyomasztó­vá, hogy nem tudják és nem akarják belátni az üzem átmenetileg hátrá­nyos adottságait. Az okok másik csoportja az előzőnél szélesebbkörú és többrétű. Arról ad ké­piét, hogy az adott üzem­ben, gyárban mi mindent tehetnének a helyi vezetők az elvágyódás, elvándorlás — és másik helyi üzem híján — az elkedvetlene- dés ellen. A helyüket cserélők igen jelentős része ifjú munkás, 18—25 éves. Van közöttük, aki már második munka- könyvvel lép be új helyé­re, mondva, hogy az elsőt „elvesztette”, maga is res- telve a túlsók bejegyzést. Ez a nyugtalanság, csapon- gás kizárólag életkori sa­játosság? Nem vitás, hogy a könnyű szívvel lebonyolí­tott munkahely-cserélgetés­ben ez is közrejátszik. De a fiatal vándorlókról ösz- szeírt oknyomozó adatok azt is feltárják, hogy na­gyon sok helyen tisztázat­lanok a fiatal munkásokkal kapcsolatos nézetek. Az Al­földre. települt egyik szer­számgyárban például kegy­nek tekintette a fiatalok oktatója, hogy foglalkozik az üzemi életben még já­ratlan, a gépekkel még ku­tya-macska barátságban lé­vő félig paraszt-fiatalok­kal. Türelmetlensége és azon­nali kemény szigora követ­keztében többen annyira elrettentek, hogy a sokat- ígérő szakmunka helyett, inkább a szomszédos gyar­azt javasolta, hogy építse­nek inkább négy egyeme­letes lakóházat Romhány­ban. Az az apróság (?), hogy így kettővel kevesebb lakás épülne, szintén nem esett latba. A tervosztály tájékoztat­ta a minisztériumot, hogy a tizennyolc lakás tervezé­se már majdnem befeje­ződött. A műszaki fejlesz­tési főosztály 1962 július 11-i keltezéssel a megismé­telt jogos kérelmet épp­úgy elutasította, mint nem sokkal később a Miniszter- tanács Lakás- és Kommu­nálispolitikai Főosztálya. Lakás kell, nem vita Ez volt az álláspontja ezek után a megyei ta­nács vb-nek és megkötötte a kivitelezési szerződést az ÉM Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalattal. A minisztérium persze tudo­mást szerzett a megállapo­dásról, és — mint „köz­nyelven” mondják — be­fagyasztotta a bankhitelt. Mivel a kivitelező vállalat vezetősége bízott abban, hogy előbb-utóbb mégis győz a népgazdaság és a ba mentek segédmunkás­nak. Kéz kezet mos Másutt viszont a gya­korlott fiatal szakmunkás képiességeiben nem bíztak, alacsonyabb kategóriájú, gyengébben fizetett mun­kával tömték és amikor ez kedvét szegte és szóvá tet­te, „rámásztak”, mígnem odébbáll.t. A magunk nevelte fia­talság igazságérzetét az idősebbeknél is jobban bántja, ha „kéz-kezet mos”- klikk-szellemet lát maga körül és ha ebből anyagi, erkölcsi hátránya szárma­zik, ha ellene szólását Sfm- mibe veszik. Az idegenbe, más tájra költözést is ha­marabb vállalja, semhogy ettől szenvedjen. De efajta jelenség nem csak a fiatal munkásokat, hanem az idő­sebbeket is helycserére készteti. Nemcsak pénzkereset Az eddig említetteken kí­vül még igen sokféle olyan oka van a munkaerőhul­lámzásnak, amelyet ki le­het helyileg küszöbölni, ha azt a nagyon lényeges kö­rülményt megszívlelik a termelés irányítói, a sze­mélyzeti és munkaügyi Ve­zetők, hogy a legkezdetle­gesebben gondolkodó em­ber is eljutott a tizenki­lenc év során odáig: a munkahelyében nemcsak a pénzkereseti forrást látja. Igénye és jogos igénye van arra, hogy gondjaiban, ba­jaiban, becsvágyai tjan a munkahelyének támaszát, segítségét meglelje. Ahol úgy tapasztalja, hogy ezt nem kapta meg, onnan el­megy, mert hiszi és tudj ', hogy valahol lenni kell olyan üzemnek, ahol már ilyen szellemet talál. Nyerges Agnes lakosság érdeke, folytatta az építést. E közben az amúgy sem sovány akta­csomó tovább hízott Az ügy megjárta a Miniszter- tanács Tanácsszervek Osz­tályát is, ahol az illetéke­sek — az ÉM-hez hason­lóan — négy egyemeletes, különálló ház építése mel­lett törtek lándzsát. Hogyan számoltak? Ekkor utazott a fővá­rosban a megyei tanács vb elnöke. Dr. Szabó János, az építésügyi miniszter he­lyettese meghallgatta a megyei vezetőt, s úgy dön­tött, hogy a két lehetőség közül természetesen a gaz­daságosabbat kell válasz­tani. A miniszterhelyettes elé az ÉM. Tervezési Főosz­tályának véleménye került. E szerint a kétféle lehe­tőség realizálása között a költségekben lényeges kü­lönbség nincs. A szakvéle­mény nem volt tekintettel arra a „csekélységre”, hogy az alapozás és egyes szer­kezeti elemek elkészítése akkorra már háromszáz­ezernél több forintba ke­rült. Az ÉM. még egy adut kivágott: közölte, hogy a kiszemelt telek feltöltött területen fekszik, ahol alá- pincézésről nem lehet szó. A tizennyolc-lakásos el­gondolást méginkább hát­térbe szorította a Minisz­tertanács Tanácsszervek Osztályának és az ÉM. megbízottéinak véleménye, amely szerint a népgazda­ságot csak (!) ötvenezerfo- rintos kár érné, ha a ti­zenhatlakásos elképzelés győzedelmeskedne. Ez már igen! Valóban érdemes kidobni ötvenezer forintot a még el sem ké­szült ház ablakán ahhoz, hogy két lakással — keve­sebb épüljön... Pontosabban számolt a. megyei tanács tervezőire-' dája és a Központi Döntő- bizottság, mely egyértel­műen kereken fél mii iára becsülte az esetleg kelet­kező kárt. Tárgyalást tárgyalás kö­vetett, míg végül bebizo­nyosodott, amit a megyei tanács vb. tervosztálya az időpocsékoló vita első má­sodpercétől állított: a ti­zennyolclak ásos megoldás az ésszerűbb, a gazdasá­gosabb. Oktalan csatározás Főbb ütközeteiben ismer­tettük csupán a pmesztizs- háborút, amely nélkül a lakók már tavaly ősszel beköltözhettek volna ti­zennyolc lakásba. A csa­tározás miatt legjobb eset­ben is csak jövő június­ban. .. Sokba került a hadako­zás. Az építkezés színhe­lyére kiszállított anyagok megőrzéséről gondoskodni kellett. Az erre fordított pénz éppúgy az állam zse­béből került ki, mint kerül majd az, amelyet az épí­tő vállalat ismételt felvo­nulására költenek. Vesz­teséget okoz a kénytelen- ségből tárolt anyag érték­csökkenése. A késedelmes­kedés miatt még most is sokan fizetnek méregdrága albérletet azok közül, aki­ket az állam gondoskodá­sa mielőbb lakáshoz kívánt juttatni. Kinek használt mindez? Senkinek! csak ártott! Borváró Zoltán Szarvasmarha-tenyésztés a salgótarjáni járásban Miért vándorolnak?

Next

/
Thumbnails
Contents