Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-20 / 110. szám

1964. június 20. szombat. NÖ08Ä0 5 A félév vége előtt as építőipar Aratás előtti beszélgetés Csökkent a termelékenységi mutató Jól és gyorsan — Ahol a gép nem bírja Takarmányprémium Mint azt annak idejen közöltük, a Nógrád me­gy® Építőipari Vállalat teljesítette első negyed­éves tervét. A teljesít­mény értékét fokozta, hogy az építők az év leg­nehezebb szakában érték el. A téli hónapokban már hosszú esztendők óta nem sikerült, annyit végezniük, amennyit ter­vük előirt. A beépített, forintösszeget illetően pe­dig a több, mint harminc­öt millió túlszárnyal min­den eddigi eredményt. A folytatás nem sikerült Sajnos, azonban _ a foly­tatás már nem egészen méltó az első negyedév­hez. A vállalat tervosztá­lyának tájékoztatása sze­rint, az év első öt hónap­jának összesített eredmé­nye 69 607 ezer forint, a tervezett 72 400 ezer fo­rinttal szemben. Az el­maradás felülmúlja a két és félmillió forintot. Ah­hoz, hogy a vállalat adós­ságát pótolja, júniusban mintegv huszonegymillió forint beépítését kellene biztosítani. termelékenysége köztudo­másúan igen magas. A tényleges okok A legtöbb objektumon befejező, szakipari mű­veleteket yégeznek, amely­nek technológiája a ha­gyományos módszereket követi. Ez a magyarázat azonban, véleményünk szerint kevés. Az elmara­dáshoz és ezzel együtt a termelékenység csökke­néséhez feltétlenül hozzá­járult az is, hogy a föld­munkák gépesítése, vala­mint a gépi vakolás és meszelés távolról sem éri el a tervezett arányt. A viszonylag szervezettebb építkezéseket pedig gyak­ran anyagok, szerelvé­gadására. Az egyhónapos nagyjavítást 13 malomban felhasználták a kapacitás nyék késedelmes érkezése vetette vissza. Rendkívül rontja a vállalat eredményességét a vidéki építkezések szer- \-ezetlensége. Jellemző, hogy míg Salgótarjánban az egy munkásra jutó ter­melési érték eléri a 10— 16 ezer forintot, a vidé­ki , építkezéseken alig érik el a 10 ezret. Részben hibásak A szervezetlenségért és az alacsony termelékeny­ségért csak részben hibá­sak a munkák helyi ve­zetői, illetve dolgozói, hi­szen itt még gyakrabban fordul elő az anyag, al­katrész és szerelvényhiány és munkagépekkel sin­csenek megfelelően fel­szerelve. készen áll az új gabona fogadására, őrlésére. Az idén tavasszal három község tsz-tagjai egy ter­melőszövetkezetben kezd tek hozzá a munkához. Kicsit nehezen indultak neki a közös munkának, ami érthető is, hiszen nem olyan könnyű megszokni az egyesüléssel bekövetke­zett új helyzetet. A nehéz kezdet ellenére Bokoron, Cserhátszentivánban és Kutasón egyre erőtelje­sebben bontakozik ki a Cserhátvölgye Tsz munká­ja. Mihalik János elnöknek ts könnyebb már a dolga, mint a kezdet-kezdetén. A tavaszi vetéseket idő­ben és jól elvégezték. A kapásnövényeket is mara­déktalanul elvállalták meg­munkálásra a tagok, és a növényápolást határidőre befejezik. A rétek kaszá­lásával egy kicsit megkés­tek, azért a vezetőség el­határozta, hogy prémiumot tűz ki a rétek gyorsabb lekaszálása érdekében. A kaszálást munkaegységre végzik, s minden munka­egységre még 5 kilogramm szénát adnak a tagoknak célprémiumként. A nagyobb gondot mégis az aratás jelenti az össze­vont termelőszövetkezet­ben is. Az elnök és Nagy Elek agronómus állandóan azon töri a fejét: hogyan lehetne a legjobban meg­oldani a gyors és jó ara­tást. — összesen 660 holdon kell aratnunk a három köz­ség határában — tájékoz­tat az elnök. — Ha a tag­sághoz és a meglévő gé­pekhez viszonyítjuk, ez nem sok. De ha a területet néz­zük, már nehezebb a hely­zet, mert lehet, hogy szá­mításaink nem válnak be és többet kell kézzel arat­ni, mint amennyit terve­zünk. ( — Mennyit terveztek kézzel aratni a 660 hold­ból? — kérdezzük. — Számításaink szerint a 44 hold rozsot csak kéz­zel aratjuk. Ezenkívül mintegy nyolcvan holdon akarunk még kézzel arat­ni. A tsz vezetői tudják, ho­vá lehet gépet küldeni. Ezen a vidéken kombájn nem él meg, csak az ara­Á malmok várják az új gabonát A malmok többsége fel- befejeződött, a 196-ból 150 készült az új gabona fo­A vállalat termelékeny­ségi mutatószáma is foko­zatos csökkenésről árul­kodik. Ha az első. negyed­évet száz százaléknak vesszük, a termelékeny­ség áprilisban már 4,7, májusban pedig 7,1 szá­zalékkal csökkent A terv­osztály az elmaradás és a termelékenység csök­kenésének legfőbb magya­rázatát abban látja, hogy jelenleg igen kevés a szer­kezeti munka, amelynek bővítésére is. Ennek nyo­mán többek között a bé­késcsabai és a hódmező­vásárhelyi malom 20-20 tonnával, a kaposvári 13 tonnával, a Tótkomlósi 10 tonnával több gabonát tud naponta feldolgozni. A 13 vidéki malom pótolja ugyanis majd a január 1- én leálló fővárosi „Gizel­la” malom munkáját. A szokásos évi karbantartás a malmok többségében már Akik a második kaszálásról, magfogásról megfeledkeztek A várakozásnak meg-. Sok tsz-ben a saját nö­felelően elég szép ter­mést kaszáltak pillangó­sokból a termelőszövet­kezetekben. A legtöbb he­lyen időben, .jó minőség­ben sikeíült a kaszálás. A betakarítással azonban sok tsz még késlekedik. Márpedig ez a késlekedés nagyon . káros. Ugyanis ahol még tarlón van a takarmány, akár' renden, akár ágason, ott nem tud­ják időben elvégezni a tarlóporozást. Ez pedig rendkívül fontos a máso­dik kaszálásból tervezett magfogás érdekében. A termelőszövetkezetek előzetesen; ugyan bejelen­tették a Növényvédő Ál­lomásnak a tarlóporozás iránti igényüket, azon­ban arra már kevés gon­dot fordítanak, hogy az állomás gépei optimális időben . elvégezhessék a munkát. A tolmácsi tsz- hez például háromszor mentek el a növényvé­dők» hogy beporozzák a tarlót, azonban mind a háromszor eredménytele­nül tértek vissza. A tol- mácsíak sem takarították be a pillangósokat a te­rületről. De ugyanígy jár­tak Terényben, Szúpata­kon és más községekben is. vényvédő gépekkel vég­zik el ezt a munkát. Saj­nos nagyon szakszerűtle­nül. Úgy látszik, Teres­kén, Érsekvadkerten, Romhányban, Szurdok­püspökin, Ecsegen és Keszegen nem tudják, hogy a porozást kora hajnalban és az esti órák­ban kell végezni. A nap­közben történő porozás­nak nem lesz megfelelő a hatása, a felszálló lég­áramlatok más növények­re és a hasznos rovarok­ra sodorják a porozószert, amiből sok kár szárma­zik. Nem kell különösebb számítást végezni ahhoz, hogy lássuk, mennyi kár származik a szakszerűt­lenül, vagy egyáltalán el nem végzett tarlóporzás- ból. Azok a termelőszö­vetkezetek, ahol elmu­lasztják ezt a fontos ten­nivalót, veszélyeztetik a második, kaszálásból re­mélt magfogást is. Sok­kal kevesebb pillangós magra számíthatnak ott, ahol nemtörődöm módon kezelik az aprómagvak betakarítását, illetve a későbbi takarmányhoza­mokat befolyásoló szak­mai tennivalókat. Az érsekvadkerti gépállomáson az egyik gépszínt munkásszállásé alakítják át. (Koppány felv.) CSÖRÖG a telefon, Ben- czés Béla, a Nógrái Szén- bányászati Tröszt Szolgál­tató Üzemének igazgatója, Polhuber Gyula bácsit ke­resi: — Szorospatakra ment —, hallatszik a vá­lasz. — Hatvan éves korában is úgy futott föl a 35 mé­teres' kémény vaslétráján, mint a nyúl. Amolyan ezermester féle ember. Ha éjszaka álmából felkölte- nék. gondolkodás nélkül sorolná, hol, milyen veze­ték, vagy szivattyú talál­ható az üzemben. Karban­tartó lakatos és tűzoltópa­rancsnok volt. Már nyug­díjban volt, amikor csal­tam vissza. Nem jött. Azt mondta: jólesik a pihenés. Egyszercsak hallom ám, hogy a tanácsnál segédke­zik —, emlékszik, a közel­múltra az igazgató. Amikor búcsút vett a kollégáktól, barátoktól, is­merősöktől, szívet melen­gető érzéssel lépett ki a vállalat kapuján: * fiai, Gyula a nagyobbik, aki JMjjutkáj folytatója az j szakmájá­nak, és Béla az esztergá­lyos méltó képviselői a Pol­huber névnek. Közülük az idősebb a szivattyú , javító műhely­ben dolgozik. Sovány arcú halkszavú, csendes ember. Elsőnek a papát említi, aki ma Szorospatakon a kisebbik testvérnek segít kutat fúrni. Aztán saját életére terelődik a szó. Salgótarjánban kisiparos­tól tanulta a szakmát. Utána került jelenlegi munkahelyére. Akkor 1940- et írtak. Lakatosra nem volt szükség a vállalatnál, ezért egy évig hegesztő­ként dolgozott. Közben a szivattyúk javításához szakembert kerestek. A ve­zetők választása őrá esett. Azóta ezt csinálja. A pa­pával 24 évig dolgozott együtt. Ismerték egymás gondolatát is. Elég volt egy-egy pillantás, egy-egy elharapott szó, tudták, ki­dinasztla nek mit kell tenni. A szakma kiváló dolgozó­ja és negyvennégy éves. Az élet nagyon megtörte. Nem csoda. Hét évig volt kato­na és fogságban, aztán el­vesztette két gyermekét. Felesége beteges. NEHEZEN szól erről. Egy-egy kurta, igen, vagy nem után hosszú hallgatás­ba merül. Az öcsé délutános. ezért Pplhúber Gyulától érdek­lődöm felőle! — Ö is vasas maradt, eszterga yos — mondja — Az após, Szabó Jani bá­csi tanította a szakma for­télyaira. Azt mondják, jó kezű gyerek. Kiváló dolgo­zó kitünetése van. Amikor Salgótarjánban járt a vil- léghírű űrhajós pilóta, Nyikolájev, akkor szocialis­ta címért küzdő brigádja felvette az ő nevét. — Találkoznak-e mun­kaidő után ? — Nem. Ök a bánvavá­tógépek. De sokszor naég: aratógéppel sem lehpt a kalászost levágni, mert dőlt a gabona, vagy a traktorista nem vállalja a veszélyes hegyoldalak le- aratását. — Hogyan szervezték meg a kézi aratást? — A terület nagyságához mérten szervezünk arató- ■ párokat. Mi körülbelül két- két és fél holdat számítunk egy-egy aratópárra. Ezek- szerint hatvan aratópárra lesz szükségünk — magya­rázza az elnök. — Mi lesz ha több ga­bonát kell kézzel aratni? — Nem hiszem — biza­kodik az elnök. — De ha mégis így lenne, akkor sem ijedünk meg, mert van rá lehetőség, hogy több aratópárt szervezzünk. Ar­ra is gondoltunk, hogy7 a községekből eljáró üzemi dolgozók segítségét is kér­jük, ha úgy alakulna a helyzet. Ä munkaerőviszonyok felmérése azt igazolja, hogy a Cserhátvölgyében külö­nösebb baj nem lehet a kéziaratás megszervezésé­vel. Előre megbeszélték zt is a tagokkal, hogy milyen premizálást kap­nak az aratásnál és csép- lésnél. Az áratási és csép- lési munkákban megszer­zett minden egyes munka­egység után két-két kilo­gramm terményt, számol­nak el. A terményt azon­ban nem búzában, hanem takarmányban adják ki. Ezzel elősegítik a háztáji állatállomány takarmány­ellátását is. — A cséplőcsapatokat hogyan akarják összeállí­tani? — ügy gondoltuk, hogy három cséplőcsapatot ho­zunk létre, mert mind­három községünkben elég­sok a csépelnivaló. Min­den községben a korábbi években kialakított csép­lőcsapatok dolgoznak majd. Ezzel még kevesebb gon­dunk lesz, mint az arató­párok kialakításával — mondja az elnök s még hozzáteszi — Csak jó csép­lőgépeket kapjunk a gépál­lomástól! Pádár András fosban, én pedig Dózsa-te- lepen lakom. Bélának ko­csija is van. Szabadidejé­ben két kislányával meg a feleségével járják az or­szágot. Inkább csak a papa és a mama születésnapján ta­lálkoznak. Gyula bácsi pe­dig hol az egyik, hol a má­sik fiánál jelenik meg, mindig ott, ahol segíteni kell, vagy ajándékot adni az unokáknak. — Még nem telj« a kép — marasztal az igazgató, amikor ismét szobakénül a Polhuber család. — A vej, Sedlai István is itt dolgozik. A villa­mos részleg főművezetője és beruházási előadó. Egye­temre készül, ezért jelen­leg egy hónapos tanulmá­nyi szabadságon van. RÓLA IS csak jót mon­danak. — Ilyen becsületes, mun­kát szerető emberekből áS a Polhuber család —, »- kától a fülemben az igaz­gató búcsúszava. Vertese Kár«*»

Next

/
Thumbnails
Contents