Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-19 / 109. szám
1964. június 19 péntek N «5 G R .4 O 5 Megoldás előtt a város vízellátása Régi mulasztást pótol a regionális vízmű Ötmillió forint kútépítésre - Háromszorosára nőtt a fogyasztás Kényszerű intézkedések - Szökik a víz SALGÓTARJÁNBAN a lakosság száma az elmúlt 14 év alatt csaknem 30 százalékkal — 34 ezer főre — emelkedett. A városias életmód biztosítása és a nagyarányú városfejlesztés néhány, a kommunális ellátás körébe tartozó szolgáltatási ág fejlesztését, így a vízellátást is sürgetik. Az ivóvízbeszerzés és a vízvezetékhálózat építése a felszabadulás után ütemes fejlődésnek indult. A vízkutatást a város határán túl a szomszédos községek területére — a mátraszelei völgybe — is kiterjesztették. Ezen a területen az elmúlt nyolc év alatt öt új kút épült, több mint ötmillió forintos költséggel. De jelentősen fejlődött a lakások közműellátottsága is. Míg 1949-ben 17,1, addig 1963 végén a lakások 61,8 százaléka fogyasztott vizet a hálózatból. Fürdőszobával a lakások egytizede sem rendelkezett 14 évvel ezelőtt. Azóta ez a szám több mint háromszorosára emelkedett. De nőtt az ipari üzemek vízfogyasztása, melyek szükségletük egy részét a városi hálózatból elégítették ki. A most épülő lakások bekötésén kívül gondoskodni kell az olyan külső területek vízellátásáról is, ahol a meglévő ásott kutak szennyezettsége nem engedi meg azok használatát: Ezért az elmúlt években hasonlóan az idén is, a lakosság folyamatos vízellátása érdekében szükségesek a takarékossági intézkedések. Indokolja ezt az is, hogy Salgótarjánban a vízvezetékhálózatba bekapcsolt fürdőszobával, vagy mosdófülkével és vízöblítéses helyiségekkel ellátott lakások aránya megasabb, mint a vidéki városok átlaga. Ezzel szemben 1963- ban az egy lakosra jutó napi vízfogyasztás alig haladta túl a 80 litert, ami egyharmada a hasonló népességű nagyvárosi beépítésű településeknél. A LAKOSSÁG megfelelő minőségű és mennyiségű vízzel történő ellátása érdekében olyan víznyerő helyek felkutatására volt szükség, melyek 15—20 év távlatában is megoldják a város ilyenirányú goqdjait. így született meg az Észak- Nógrádi Regionális Vízmű megépítésének terve, mely a város vízellátásán túl a mátraszelei kutak átállásával közvetve a Mátrano- vák-Kazár-Nemti körzet vízellátását ( is biztosítaná. A regionális vízmű építési munkálatai kisebb hiányosságoktól eltekintve megfelelő ütemben folynak, a napi 5 ezer köbméter víz beszállítása biztosítottnak látszik. A város vizet szállító csőhálózatának mintegy 40 százalékát 1934 előtt fektették le. Az eltelt csaknem fél évszázad alatt majdnem teljesen korrodálódott. Emiatt az elmúlt évben minden nyolcadik napra jutott egy csőtörés, amely kisebb- nagyobb zavarokat okozott. A hálózat szerelvényei elavultak, egy részük használhatatlan, ezért a megtermelt víz 20 százaléka elcsorog, vagyis a hálózati vízveszteség a közismerten vízszegény Salgótarjánban túlhaladta a 286 ezer köbmétert. Ez több, mint Balassagyarmaton, Nagybá- tonyban és Kisterenyén a háztartásoknak adott meny- nyiség. Az elcsurgó víz megtakarításával 25 literrel tudnánk emelni az egy lakosra jutó vízfogyasztást, vagy biztosítani lehetne a /Patyolat évi vízszükségletét. Az 1963. év végén meglévő csőhálózat teljesítő képessége naponta 8778 köbméter volts'" Az elmúlt évben a vízművek együttes maximális termelése elérte a 7500 köbmétert, ami 85 százalékos kihasználást jelent. A LITKE melletti Ipoly- partról beérkező vízmeny- nyiség egy új mentesítő gerincvezeték lefektetését, valamint a meglévő 65 kilométernyi hálózat nagy részének teljes rekonstrukcióját kívánja meg. Tamás Pál sem lehet exportálni, mert az, hogy hol győz a szocialista forradalom, attól ,ügg, hol jönnek létre a 'orradalom objektív és zubjektív feltételei, vagyis hol éleződnek ki az osz- •.ályellentétek a végsőkig Olyan mértékig, hogy azután már csak a forradalom következhet. Következésképpen a forradalmat senkire, egyetlen népre sem lehet kívülről ráerőszakolni. minden népnek magának kell eldöntenie, milyen társadalmi rendben kíván élni. A békés egymás mellett élés politikája természetesen a különböző társadalmi rendszerű országokra vonatkozik és nem jelenti gyarmattartók és gyarmatok, kizsákmányolok és kizsákmányoltak békés egymás mellett élését. A Szovjetunió és minden szocialista ország fegyveres segítséget, politikai és gazdasági támogatást nyújt a felszabadult országoknak és a felszabadulásukért küzdő népeknek. Kiindez egyúttal rész- ben már választ ad arra a kérdésre is, hogy osztályharc-e a békés egymás mellett élés politikája. De lehet erre a kérdésre bővebben és részletesebben is válaszolni. Osztályharc, mert a béke lehetővé teszi, hogy a szocializmus országaiban sikeresen folyjék az építőmunka, lehetővé teszi a békés versenyt. Ez erősíti a szocialista világrend- szert, a szocialista világ- rendszer erősödése " pedig közelebb hozza a szocializmus vüágméretű békés győzelmét. A békés egymás mellett élésért, a békéért vívott küzdelem szűkíti az imperializmus bázisát, a világra gyakorolt befolyását és fokról fokra elszigeteli .az imperializmust. A leszerelésért azért küzdünk, hogy ne legyen fegyver az imperialisták kezében, ne tudjanak fellépni a függetlenségükért küzdő népek ellen, ne tudjanak beavatkozni a népek függetlenségi harcába. Osztályharc,' mert ha érvényesül a békés egymás mellett élés politikája, ha normális a viszony a különböző társadalmi rendszerű Országok között, ha a burzsoázia kénytelen lemondani a háborús készülődésről, akkor meg lehet gátolni a kapitalista országok közéletének mili- tarizálódását, fasizálását, és lehetővé válik, hogy demokratikus erők, az osztályharc erői szabadabban mozogjank. És végül a bé-‘ kés egymás mellett élés politikája, a béke teszi lehetővé, hogy támogatni tudjuk a gyarmati népeket nemzeti függetlenségi harcukban, önálló gazdasági létükért folytatott küzdelmükben. A szocializmus képes arra, hogy békés versenyben legyőzze a kapitalizmust. Ehhez azonban az kell. hogy f a szocialista társadalom minden területen bebizonyítsa fölényét, de mindenekelőtt legyőzze a legfejlettebb kapitalista országokat az egy főre eső termelésben. Ez az, ami vonzóvá teszi a szocializmust, ez ösztönzi a kapitalista országok munkás- osztályának a szocializmusért vívott harcát. A szocialista országoknak az utóbbi években elért gazdasági eredményei bizonyítják, hogy ez a cél teljes mértékben reális. A békés verseny politikáját csak azok tagadják, akik nem bíznak abban, hogy a szocializmus békében is le tudja győzni a kapitalizmust, nem bíznak magában a szocializmusban. A békés egymás mellett élés politikája az elmúlt években számos fényes győzelmet aratott. Az em- ebriség háború nélkül vészelt át számos súlyos, olykor már-már végzetesnek látszó nemzetközi válságot. Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy ezt a Szovjetunió, a szocialista országok sikeres, következetes békepolitikájának köszönheti. A Szovjetunió Kommu- nista Pártjának XX. kongresszusát, a kommunista és munkáspártok 1957, és 1960. évi moszkvai nyilatkozatát az élet teljes mértékben igazolta. Ha ma enyhültebb nemzetközi helyzetről beszélhetünk, akkor ezt a nemzetközi erőviszonyok helyes elemzésének és az ebből eredő helyes gyakorlati politikának, a békés egymás mellett élés mai viszonyokra alkalmazott politikájának köszönhetjük. Kánikulai Kánikulai Akiknek bírni kell — Jogos ingerültség A hol tojást lehet sütni — Szódavíz- és fagyi-hiány Kánikula herceg sietett az idén. Hetekkel ezelőtt átvette a hatalmat, azóta tartja magát. Aki teheti, árnyékba vonul, bekapcsolja a ventillátort, strandolni megy — de mit csináljon az, akinek a munkahelyén kemencék, kazánok, kohók versenyre kelnek a tűző napsugárral. A munka, a termelés nem állhat meg egy percre sem. Nyolcvan fokban A Tűzhelygyár zománcozó üzemében akkora a hőséj, hogy azt várod, láng- ralobbannak az emberek. Kibírhatatlan a hőség. Kibírhatatlan? De hiszen ezek az emberek itt dolgoznak minden nap, dacolva a hőség ostromával. A zománcszoró asszonyoknál negyvennyolc fokot mértek, de náluk „hűvös” van ahhoz képest, mint ami a kemencénél fogad. Mikor kinyílik a kemenceajté, s a zománcozó munkás a kemence vöröslő száján betolja a kocsit az alkatrészekkel. hetven-nvolcvan fok hőséget kell tűrnie. Mikor az áru kész, újra nyílik a kemence, s / az izzó acélrácsról a munkás leszedi ^ tűzhelyoldallaDo- kat, majd újakat rak helyébe. Csorog a veríték az emberekről. Még a „padló,, is perzseli a lábukat hiszen a kemencék füstgáz elvezető csotornái át, meg átszelik az üzemet. A vas fedőlapodon toiást lehet sütni, teát forralni. Elszívó és vsnHHófor? Az öntöde ürítő műhelyében talán nincs ennyire meleg, itt mégis sokkal nehezebb dolgozni. Ott, ahol ürítik a formaszekrényeket. A forrósággal együtt iekete por csap a munkások arcába. A rátapadó öntödei homoktól félmeztelen testük fekete, s csak a lecsor- gó izzadság rajzol világosabb csíkokat. Az emberek hatalmas iramban dolgoznak, hiszen munkájuk ütemét a szüntelen mozgó szalag mozgása szabja meg Ingerültek. A formaszek- rényből kikerülő homoknak nem szabadna fel- szállhia, ha jó volna az elszívó berendezés, nem lenne olyan kíméletlen a meleg, ha erősebb ventillátor forgatná a levegőt. A város másik legmelegebb üzemében, az ötvözetgyárban, ugyancsak a levegőben bőséggel szálló por nehezíti a munkát. Az emeleten, két kemence közt száz fokot is mértek már, de ha nehéz, párás a levegő a füst leszorul a csarnokba, és a sárgás szürke ködben néha egymást alig látják. A füstelszívást itt sem oldották meg, pedig tudj, isten, hányadik elképzelés, tanulmányút következik már soron... Ha a gép makacs... Meleg van az üveggyárakban is. A Síküveggyárban ilyenkor különösen félnek a táblaüveg repedésétől, hát még, a „gépszakadástól,,. Ha a gép makacs, két-három kilót leadhat egy-egy ember, mire megkönnyebbülten felsóhajt a brigád: elhárították a veszélyt... Az öblös- üveggyárban ennél még komiszabb a munka ebben a kánikulában. A fazekas műhelyekben, egész műszak alatt a kemence szkjánál ülni, forgolódni télen sem túlságosan kellemes. De olyankor legalább a ventillátorok érnek valamit. Most, úgy zúg, mint egy repülőgép motorja, de csak a kinti meleget szórja az üvegfúvókra. Az automata műhelyekben, a géphez közel csak nagy szükség esetén megy a munkás, de az üvegpréseket nem lehet elhagyni. Sok a beteg Már a Tűzhelygyárban is emlegették, hogy a kánikula 10-15 százalékos teljesítménycsökkenést idéz elő. Az öblösüveggyárban nemcsak ez, de a betegek száma is a nagy melegnek tudható be. Naponta 130- 140 ember marad ki betegség miatt. Köztük nagyon sok olyan, akinek a pokoli hőség és az elfogyasztott mérhetetlen mennyiségű víz megviselte a szervezetét. A nyári meleg első tp- hamát mintha enyhítette volna kissé a keddi alapos zápor. De biztos, hogy újra és újra megismétli a‘ támadást. Az első pár hét, mint látható, nem minden üzemet ért felkészülten, hogy munkásai egészségét, biztonságát óvja a melegben még fokozodó ártalmaktól. Hiszen, a tűzhely- gyári öntöde dolgozóitól a világosságot és a levegőt is elbarrikádozó deszkaborítást is csak most, mar a kánikula napjaiban kezdték elbontani. Tizenhárom vagon fagylalt Az üzemeknél valameny- nyire jobban vizsgáztak ezúttal azok, akik a munka után próbáltak enyhülést nyújtani az embe.ekne.:. Tavaly sok panasz volt a sörellátasra. Nem szere-- nénk elkiabálni, de a 3 ipari Vállalatnak eddig sikerült kielégíteni az igényeket. Június első felében 3641' hektoliter sör fogyott Salgótarjánban. E mennyiségnek csaknem fele palackozva került forgalomba. Fagylaltból két hét alatt tizenhárom és fél vagonnal nyalogattak el a tarján! felnőttek és gyerekek, s bár néha-néha á cukrászdákban, espressókbnn azzal fogadják a belepő', hogy éppen most fogyott el — bosszantó fagylalthiányról nem beszélhetünk. Annál több bosszúságot okozott a városban a szódavíz hiánya. A Vendéglátó ipari szikvízüzeme két hét alatt hetvenezer négyszáz üveg bambit, és több mint ötvenezer liter szik- vizet állított elő. de különösen az utóbbi sokkal kevesebb a szükségletnél Kevés a „bocsánat" Előfordul, hogy ha a boltok, vagy a vendéglők szódavizet kémek, az üzem vezetője viszont bocsánatot kér — mert szikvíz nincs. Az üzem vízhiányra hivatkozik, továbbá arra, hogy a víz gyakran rozsdás, szennyezett. Ilyenkor meg kell állnia a termeléssel. Szállítóeszközt sem kap elegendőt a vá' lalattól. Cs. G. Hornyán István jufcásr, Borsos István bojtár, na meg az elmaradhatatlan se gítőtárs, a puli juhokat legeltetnek a karancssági Alkotmány Tsz határában. íVl (Foto: önka)
