Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)

1964-05-06 / 71. szám

MOGKAU 1964. május 6. szerd-’ TANÍTÓNŐK Nógrádsjpek a szécsényi lén pedig jó helyezést ér- bosok vezetője. Az iskolai járás egyik távoli faluja. A tek el. foglalkozásokon nemcsak járási székhellyel csak rit- Laczkó Brigitta a kisdo- társasjátékozik a gyerekek­kel, hanem megmutatja az asztaliteniszütő helyes ke­zelését, megköti a kislá­nyok kibomlott hajszallag- ját és vidám dalokra ta­nítja őket. Meló Mária a Hazafias Népfront Bizottságában dolgozik. Sok értékes ja­vaslata volt a község csi­nosítását, rendezését illető­en. ö szorgalmazta, hogy az egyik gabonaraktár he­lyén megnyissa kapuját a községi könyvtár. György Zsuzsa a helyi KISZ szervezet munkájá­ban vesz részt. Még máig is emlegetik a?t a tábortűz­zel egybekötött műsort, amit a falu feletti hegyen rendeztek. Amig délelőttjüket és délutánjukat a tanítás kö­ti le, addig estéik jórészét a társadalmi munkának ál­dozzák. Ezután pedig a tan­könyvek fölé hajolnak. Az Egri Pedagógiai Főiskola felvételi vizsgájára készül­nek, hogy ennek elvégzése után itt Nógrádsipeken, vagy a megye más vala­mennyi falujában éljenek hivatásuknak. Kovács Margit György Zsuzsa az első ősz tályban tanít. ka autóbuszjárat köti ösz- sze. Itt tanít és vesz részt a falu. életében az a négy ..címzetes” tanító kisasz- szony, akik tavaly érettsé­gi után jelentkeztek tanítói munkára. Meló Mária- Laczkó Bri­gitta. Szekeres Mária és György Zsuzsa munkájuk mellett tevékenyen részt vesznek a község társa­dalmi életében. Szekrényesi Marika a köz­ségi úttörő csapat vezetője. Tartalmas és gazdag prog­rammal dolgoz­nak a gyerekek. Az irányí­tás alatt tevékenykedő kul- túrcsoport nevét megismer­te a környék lakossága, a járási kultúrális seregszem­Laczkó Brigitta a kisdobosaival. (Fotó: Csúzi Zsuzsa) PINTER -XZ-APO : ■'A-ÍN: KOCCiMöS VAhAHAT ^Cávútn új film a májusi mús&rhM \ Filmszínházaink májusi műsorán három feltétlenül figyelmére érdemes, bár művészi értékét tekintve nem éppen problémamen­tes alkotással találkozhat a néző. Már nem olyan időket élünk Közülük, amivel elsőként ismerkedhetünk meg. Kál­lai István forgatókönyvé­ből készült és Már nem olyan időket élünk cím­mel kerül közönség elé — Salgótarjánban éppen ezekben a napokban. Az új magyar film ugyan fonák, de eléggé reálisnak ható és időszerű­ségében is elfogadható alaphelyzetből bontakoztat­ja történetét. A tekintélyes intézet mérnökét, Telkes Zoltánt és gazadsági szak­A Salgó vendégkönyvébe: HatrÓKkocsma vagy eszpresso A fővárosból érkezett vendég egy csendes hét­köznapon hosszú várakozás után megkapta, s elfo­gyasztotta vacsoráját a Salgó Éttermében. A népte- len helyiségből ezután átballagott a presszóba egy feketére» 21. ÖRA. Egy híján minden asztal foglalt. Kel­lemes hangulat, tánc. A bejáratnál szennyes szürke munkaköpenybe öltözött férfi tűnik fel. Bűvészmoz­dulatokkal csikket varázsol elő, majd cipőtalpa alá „tünteti”. Elővarázslás után hamut hint cipője orrá­ra. Zsebkendőjével előbb lábbelijét, majd orrát tisz­títja meg. Gyors tudakozódás egy törzsvendégtől. A bűvész nem részeg. Enyhén elmebeteg, de nem köz- veszélyes. 22. ÖRA. Vörösbarna és fekete lány a szomszéd asztalnál. Két, sportosan öltözött férfi lép hozzájuk. Hangfoszlányok. A férfiak ismerkedni akarnak, a lányok nem. 23. ÓRA. A falon kétnyelvű felirat tájékoztat ar­ról, hogy képeslap a felszolgálónál kapható. E sze­rint a vendéglátó vállalat a presszóban külföldi ven­dégekre is számít. Az ő mulattatásukra engedélyez­né azt a matrózkocsmára emlékeztető egzotikumot, hogy a helyiségben huszonegy vendég álldogál, ja­varészt kalapban, s nem csekély hányaduk üvegből issza a sört?... A még mindig bohóckodó bűvésszel senki sem törődik. Mutatványának unalma — vagy a szesz? — már álomba ringatta az egyik vendéget. 23 ÓRA 30 PERC. Záróra. Fizetek! Fizetni!... Volt ez meg ez. Igenis, kérem; ennyi meg ennyi. Kö­szönöm! — Egy pillanatra még, kedves kartársnő! Meg­engedett dolog, hogy másféltucat vendég állva iddo- gáljon egy zenés presszóban? — Nem, nálunk csak ülvefogyasztás van, kérem. — S ha csak az van, miért szolgálja ki őket? — Mert nem szeretem, ha a kezemet és fülemet megégetik cigarettával. — Mit csinálnak??? — Megégetik cigarettával... De nem szólhatok semmit, mert rögtön utána mosolyogva kérnek bo­csánatot. Elnézést! A szomszéd asztalnál is fizetné­nek. .. — b. z. — Az erdész ismét gallya­kat vágott, de most már nagyobbakat, erősebbeket, aztán összekötötte a disz­nó két-két lábát, és a bo­tokat befűzte. — Aki este vaddisznó­húst akar enne, az segít­sen. .. — szólította közte­herviselésre a csoport fér­fi tagjait1. 'Liszkai elsőnek ajánlko­zott, aztán Sípos is oda­lépett. hogy segítsen. Vál- iukra vették a disznót. Hetven-nyolcvan kilós le­hetett az állat, s a fül­ledt melegben nem volt könnyű megindulni vele. — Felvisszük a házam­ba. Ott szétszedjük, eloszt­juk. s lefelé már köny- nyebb lesz — vigasztalta a többieket az erdész, akik szorongva nézték, hogy bukdácsol a két fiatalem­ber. Ugyanis rövidesen rájuk kerül a sor. Ropogott az avar Sípos 61. ép Liszkai lába alatt, de férfiasán tartották magu­kat. Háromszáz métert te­hettek meg, amikor a vé­konyabb dongájú kérte Sí­post, hogy álljanak meg. Cseréltek. Mások léptek a helyükbe. Pálos és az öreg nyu­gatnémet megint seregnaj- tóként kapaszkodtak a me­redek hegyoldalon. Hall­gattak. -Hiszen úgysem ér­tenék egymás szavát. Az őrnagy a családjára gondolt, s arra. hogy már ötödik napja eljött otthon­ról, de még egy levelező­lapot sem küldött nekik. Hiába, nagyon lefoglalta ez 'az ügy. minden ideg­szálával erre koncentrált... Jól sikerültek a szerelő' által készített fényképek. Sipos nem tudja majd le­tagadni. hogy találkozott a szakaszvezetővel. De talán nem is a fényképen fog meglepődni, hanem azon a hangszalagon, amelyről majd viszonthallhatja a közte és a szakaszvezető között lefolyt beszélgetést. Elég nehéz volt megoldani ezt a technikai trükköt, de sikerült. Bár a beszélge­tésnek eleje nincs meg, a lényeges momentumokat rögzítették. (A hallgató mikrofont a lépcsőház fa­lára tapasztották, s a rend­kívül érzékeny, minden rezzenést, moccanást rög­zítő készülék, ha halkan is dé felvette a két ügy­nök párbeszédét.) Az erdész nevetve biz­tatta az éppen soron lévő két teherhordót, hogy most már tartsanak ki, mert rö­videsen megérkeznek. Va­lóban. egy kis hajlatot kell még megmászniuk, s aztán eléjük tárul a csodálatos kis tisztás az erdészlakkal. Gerendákból készült, a te­tején pala, ablakaiban mus­kátli. — Jöjjenek, be fogom mutatni idomított állatai­mat meg a vadászsólymo­mat — hívta a csoportot Járíás. — Persze csak ók­kor, ha akarják. .. De még be sem fejezte a mondatot, amikor a ház mögül egy őzike szaladt oda hozzá. Mint egy kis­kutya, a hátsó lábaira állt. Mellső patáival nekitá­maszkodott az erdésznek. Orrát beledugta Jártás nadrágzsebébe, és valamit keresett. — Szereti a cukrot, mondta az erdész. Megsi­mogatta az őzike fejét, az­tán elővett egy szem koc­kacukrot, és odadta neki. Az őzike vidáman ropog­tatta az édességet. Éva s még néhányan odamerész­kedtek a rozsdabarna sző­rű állathoz... — A legszívesebben le- heverednék erre a nagysze­rű, zöld szőnyegre — mondta Pálos az erdész­nek. — Egész nyugodtan ta­nár úr... Lehet.. . Tele­pedjenek csak le, mind­járt hozom a többi állato­mat is... Láttak már ido­mított galambot? — Nem! — hangzott kó­rusban a válasz. — Tubi-tubi-tubi! — ki­áltott Járíás egészen kül­lőn ös turbékoló hangon. Egyszerre vagy tíz-tizenöt galamb röppent elő a ház mögül. Rászóltak az erdész vállára, fejére kinyújtott karjára. Mindegyiket el­hessegette, s csak azt tar­totta magánál, amelyik a mutató újjára repült. — Bukfencet! — suttog­ta parancsolóan a gálám­nak. De a madár nem mozdult, csak sandán né­zett' a gazdájára. — Bukfencet! — ismé­telte Járfás. A galamb ekkor egy fél­méternyit felröppent, meg­fordult a levegőben, zu­hant néhány centit s anél­kül, hogy szárnyait egyszer is megbillentette volna, visszazuhant az erdész uj­jara. A kirándulókból akarat­lanul is kitört a csodálko­zás. Felcsattant a taps. Az erdész még egyszer produ­kálni akarta a madarat. \ — Bukfencet! A madár ezúttal azon­ban megint nem teljesítet­te gazdája parancsát. Jár­fás még egys.zer elismétel­te a parancsszót, de a ga­lamb nem mozdult. Járfás mentegetőzött és megcsó­kolta a galamb csőrét. (Folytatjuk) értőjét, Zombori Évát egy hivatalos kiszállás kény­szerű együvé kerülése a vidéki magányosságban bensőbb kapcsolatba hozza. Ezt a kapcsolatot s a kö­rötte kavarodó vihart pró­bálja elemezni a szocialis­ta társadalmi morál szem­üvegén át a feleség, a vő­legény, a barát s a hiva­tal más-más nézőszögéből a Már nem olyan időket élünk. Gábor Miklós és Váradi Hédi kettőse mind a hu­moros-ironikus jelenetek­ben, mind a drámai hely­zetekben kitűnő. Sinkovits Imre tragikomikus figu­rában nyújt elsőrangút és tetszett a feleség alakjá­ban Dallos Szilvia. Karambol A másik bemutatásra kerülő új magyar produk­ció a Karambol. Máriássy Judit írta, Máriássy Félix rendezte az erősen giccs határán balanszírozó tör­ténetet, amely egy nagy kutató laboratóriumban hozza össze a fiatal, de komoly, tudós mérnököt s az egyszerű kis kifutó- lányt, akiből a szerelem tudásban is méltó élettár­sat formál. Ezt a boldogsá­got azonban minduntalan megzavarta egy fékezhe- tetlen természetű huligán, a bikaerejű Terpinkó. aki nemcsak valóságosan, de már-már lelkileg, képlete­sen is karambolt idéz elő a hősök életében. Rokonszenves egyéniség Éva alakjában Balogh Zsuzsa főiskolai hallgató és Latinovits Zoltán We­ber mérnöke. A szerelem másik arca Érdekes montázsjáték Gabriella Parca: Olasz nők gyónnak című könyvé­nek filmváltozata, amely nálunk A szerelem másik arca címmel, a neves Zvat- tini rendezésében kerül, ve­títésre. Hiteles nyersanya­got, újságokban napvilágot látott „lelki postákat” vett alapul a film, amely Zvat- tini mellett tizenegy fia- tál rendezőt foglalkoztat. ' Igaz. megfázó történetek X állnak itt össze, látszólag alig összetartozóan, mégis egyetlen cél szolgálatában.. A nők sokféleképpen meg­nyilvánuló megaláztatásá­ban a társadalmi gyökere­kig igyekszik hatolni a hi­teles és bátor szociográ­fiai körkép. , A rövid történetekben i bőven jut helye az alkotó­nak a káros előítéletek, a képmutatás ostorozására, j Tartózkodóan, inkább csak (jelzésszerűen utal a film a ] leányanyák jól ismert, meg- i alázó helyzetére, a szülők ; hibáira a gyerekek felvilá- Jgositása teltén, kitér a há- i zasságon kívüli szerelmi J élet problémáira és több i történet központi kérdése | az az igazságtalanság, hogy a férfiak más morál szerint J élnek, mnt amit a nőktől i megkövetelnek. Ezekre a történetekre alig tíz perc jut a film ke- ! rétében. így nem várhat­juk, hogy a rendezők mű- ; vészi magaslaton, izzó ; drámákban bontsák ki té- j májukat. a l t

Next

/
Thumbnails
Contents