Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-05 / 70. szám
6 *>' ÖLG R AT? 1364. május 5, kedd Marx Károly sírjánál Kincsesműhely Szépítik iskolájukat és községüket 146 érvel ezelőtt, 1818. május 5-én született Trier városában Marx Károly. 1849-től haláláig Londonban élt és ott is van eltemetve, családjával, közös sírban. A közelmúltban néhány hetet tölthettem el Londonban. Egyedül nem igen merészeltem „városnézésre” indulni a 10 milliós városban. így hát rokonságom és annak baráti köre, zömével ott élő magyarok', igyekeztek idegenvezetőim lenni. A Londonban eléggé ritka egyik verőfényes napon ■endége voltam annak a Gyula bácsinak, akivel rokonaim révén ismerkedtem össze, aíki már néhány évtizede óta londoni lakos és angol állampolgár, de még mindig kitünően beszéli a magyar nyelvet és mindig Örül, ha van alkalma arra, hogy magyarul beszélhessen. Délelőtt a Buckíngham- palotát és környékét mutatta meg nekem, majd megnéztük a királyi palota előtti zenés őrségváltást, aztán meghívott ebédre is. Vendéglátóm mindenekelőtt az óhaza felől érdeklődött. Dióhéjban elmesélte élettörténetét is. Jelenleg gyári adminisztrátor helyi viszonyok között kielégítőnek nyilvánított fizetéssel ; politikai felfogása valami, amit ő úgy határozott meg, hogy az az .igazi” demokratizmus. Végre rátértünk beszélgetésünk során az ebédutáni program kialakítására. Nekem volt már régen tervem, csak nem tudtam, hogyan hozakodjam ezzel úgy elő, hogy az ne kerülőn elutasításra; végre is kirukkoltam vele: , — Menjünk el a Highgate-temetőbe! — javasoltam házigazdámnak. — Mit keresnél te ott? Hogy jutott pont ez az eszedbe, amikor ebben a hatalmas városban annyi sok más érdekes látnivaló van; a Britich Múzeum, Madame r Thussout panoptikuma, Greenwiich, stb — lepődött meg Gyula bácsi. — Tudod, itt ezf nagy ember sírját szeretném lát- togatásommal megtisztelni; ebben a temetőben van örök pihenőhelye Kari Marxnak és családjának. . . — Csakugyan — mondta kissé nyújtott hangon. — Már egy negyedszázada élek itt ebben a hatalmas városban s ezt tőled kell megadnom, aki alig 20 nap óta tartózkodói itt. , . Én ugyan nem vagyok se kommunista, se szocialista, mert én „igazi” demokrata vagyok, de sokat olvastam és hallottam Marxról és értékelem azt, hogy mit köszönhet neki az emberiség. — Na talán mégsem az egész emberiség — válaszoltam. Hiszen a tőkések aligha tapsoltak és tapsolnak azon tanakodnak, melyeket Marx hirdetett. .. Jó másfél órás utazás és szép gyalogséta után kiérkeztünk Highgate-ba. Elénktárult a részben lan- kás domboldalon fekvő temető. Lassan, nézelődve indultunk meg a közben beszerzett irányítás alapján szótlanúl a kavicsos úton a munkásmozgalom nagy vezérének sírja felé. Az út fordulójában egyszerre feltűnt a síremlék, tetőzetén a sokszor látott és így közismert, de ezúttal télje- jes egészében más — mellszobor. . . Némán és megilletődőt- ten állottunk mindketten a koszorúkkal és virágokkal elborított, aránylag egyszerű, de összhatásában mégis monumentális síremlék előtt. Gyömyörű — még angliai viszonyok között is gyönyörű — napsugaras délután volt ez. Teltek és teltek a szótlan percek és negyedórák: mindketten gondolatokba merültünk, .kiki, a maga módján... És valahonnan lágyan, mintha fuvolaszó lett volna és mégis határozottan, fülembe csendültek a*" jól ismert szavak; „Kísértet járja be Európát, a kommunizmus ki- sértete”... „Mi csak láncainkat veszthetjük, de helyébe nyerhetünk egy egész világot! Világ proletárjai egyesüljetek!” Most már láttam a síremléken ezt a szöveget an goi megfogalmazásában. Előttem pedig gondolatban visszafelé pergett életem filmje, s -egyszerre csak 1918-ban találtam magam a Galilei-kör egyik értekezletén, majd 1919-ben Újpesten, áhol ifjúmunkások előtt tartottam előadásokat s szép lassan mindaz, ami életem során a továbbiakban lepergett. .. Az idő pedig észrevétlenül is jól. eltelt és amikor a néma hallgatásból feléledtünk, a nap utolsó délutáni sugaraival aranyozta be a kegyelet helyét. Aztán lefelé ballagtunk az enyhén lejtős úton. — még mindig szótlanúl. Végül is Gyula bácsi törte meg a csendet. — Vajon mát szólna <5 ha most élhetne és láthatná ma a világot? Mire én: — A mérnök tervez és ha reálisak tervei úgy azok — előbb vagy \utóbb — meg is valósulnak. dr. Szálkái Géza Eí részséí tünk védelmében Nem véleteln, hogy az átlagos életkor állandóan emelkedik és néhány évtized alatt a hatvan év fölé növekedett. Jelentős szerepet játszik ebben az is, hogy az általános kultúra -ín vonala mind maga- abbra emelkedik és ezzel Párhuzamosán a közegészségügyi szabályokat is mind többen tartják be Napjainkban különösen ok tájékoztatás jelenik meg a romlott ételek fogyasztásának veszélyéről, köztudomású, hogy minél ovább áll valamilyen főtt tel, annál valószínűbb, hogy étkezés céljára alkalmatlanná válik. A töltött káposztáról mégis az a hír, tarja, hogy minél többször melegítik fel, annál izletesebb lesz. Elöljáróban elárulom, hogy a régi megfigyelés alapvetően igaz és néhányszor felmelegítve valójában jobb ízűvé válik ez a közkedvelt magyar étel s még az állott ételek káros hatásával sem fenyeget. ,De más ételekkel annál inkább vigyázni kell. Fertőzött élelmiszerrel terjedhet például a tífusz, a pa- ratifusz, a vérhas, a kolera, a sertésorbánc, a tuberkulózis, a lépfene, a fertőző májgyulladás és még sok más bélfertőzés. Bármennyire is furcsának tűnik, de a legtöbb baktérium egy bizonyos mértékig nem jelent veszélyt. Általában grammonként százezer baktérium az a határ, amíg az élelmiszerek nem tekinthetők kársítónak. E számon félül már fennálll a megbetegedés lehetősége és minél nagyobb a baktériumok száma, annál veszélyesebbé válhat az étel A jégszekrény és az elektromos hűtőszekrény sem nyújt védelmet, ha a belehelyézett étel már romlásnak indult. Azt is figyelembe kell venni, időleges működési zavarok,, mint például az áramszolgáltatás szünetelése, vagy a jégszekrény párolgása is rontja ezeknek az élelemmegóvó berendezéseknek a hatékonyságát. A már| használatra előkészített ésí egyébként is romló ételeket egy hétnél semmi eset-; re sem ajánlatos továbbra ; is háztartási hűtőberendezésben tárolni. A falusi pincék hűtésének hatékonysága is több tényezőtől függ. Függ elsősorban a hőmérséklettől és a nedvésségtől. Ne bízzunk abban, hogy eddig még nem okozott 'bajt a pincében huzamosabb időre letett étel. Sokszor csupán jelentéktelennek tűnő gyo- mörrontást okoz csak, de ez nem mindig múlik el ynyom nélkül és nem ritkán másokat megbetegítő bacillusgazdává válik az. aki a romlott /ételt elfogyasztotta. És ezzel elérkeztünk a savanyú, töltött káposzta „titkához”. A rostos és ezért nehezen emészthető káposzta minden melegítéssel omlósabbá, ízletesebbé válik, ugyanakkor savanyúsága, ha megfelelő fokú azt is biztosítja, hogy baktériumok ne szaporodhassanak el benne nem kívánt mértékűvé, magyarán, az étel ne rpmojjék meg. Dr. V. PA főosztályvezető így szólt az új titkárnőhöz: — Rövid beszélgetésünkből is látom, jól fogunk együtt működni. Mindig ilyen értelmes, kitűnő munkaerőre vágytam. Félóra múlva csengett a telefon és Ilonka, az új titkárnő így szólt a beszélőhöz: — Hogyne kérem, a főosztályvezető elvtárs itt van, Kapcsolom. Alig telt el egy perc, a főosztályvezető becsengette a titkárnőjét: — Mondja kérem, miért kapcsolta be azt a Komo- róczit? Miért mondta neki, hogy itt vagyok? — Kérem, ez a színtiszta igazság. Megkérdezte, hogy a főosztályvezető ■ itt van-e? Csak nem hazudhatok.! TESSÉK jól idefigyelni, a hírecske érdekes. Már jó ideje tisztes színvonalra emelkedett a magyar óragyártás. Ez az iparunk azonban nem tel- jesitőképes ipari drágakövek nélkül. Ezért rákényszerültünk, hogy a méregdrága szintetikus drágaköveket — a vérvörös rubint és a mély kék zafírt — mázsaszámra hozzuk be külföldről, mégpedig nemes valutáért. Most aztán kiderült, hogy az ajkai timföldből a magyar szakemberek szorgalma és tudása — képes előállítani a korund nemesebb változatait, a természeti ritkaságnak számító átlátszó krsitályos drágaköveket. A magyar műhelyben előállított rubii^ és zafír nemcsak az óragyártásban, és nemcsak az ékszeriparban használható fel, hanem a finomműszerek tengelycsapágyául- is. A kisérléti mintapéldányt megvizsgálva a legjobban érdekelt órások kijelentették, hogy „a magyar műrubin minősége egyezik a külföldiével”. Es ez a mondat az, ami a napi krónikás , figyelmét külön is megragadja. Megint léptünk egyet előre, mégpedig egy eddig számunkra ispieretlen területen. Az sem lényegtelen dolog, hogy valutát takarítunk meg. De százszor lényegesebb a magyar tudósnak, szakmunkásnak, és iparnak újabb sikere. létrejött tehát a magyar kincs-műhely. Ez tény. És tény az is, hogy soha előbb, az „idegen világban” — nem jöhetett volna létre. Megint gazdagodtunk. .. Megjelent „a háztáji kézikönyv” A Földművelésügyi Minisztérium és a Szövetkezetek Országos Szövetsége kezdeményezésére az ország minden községében részletes intézkedési terv készül a háztáji gazdaságok növénytermesztési és állattenyésztési lehetőségeinek kihasználására. A tervek készítésének és végrehajtásának részesei és egyben felelősei is a földművesszövetkezetek. E munka elősegítése érdekében a szövetkezetek országos szövetsége fölmérte a háztáji gazdaságok lehetőségeinek kihasználásához szükséges eszközöket, az ezzel kapcsolatos jó tapasztalatokat. Az összegyűjtőt^ hasznos és gazdag anyag •,kézikönyv a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének elősegítésére” cimmel nyomtatásban is megjelent. A kézikönyv mellékletben közli a háztáji gazdaságok termelését érintő legfontosabb rendeleteket is. Kicsi, mindössze 246 lakosú község Alsótold, az iskolának is csak 64 tanulója van. Az addig csendes kis községben az utóbbi hónapokban a fiatalok kezdeményezéseként pezsgő kultúrális élet kezdődött. Megszervezték az ' iskola énnekkarát, mely minden jelentősebb ünnepen műsorral kedveskedik a község lakóinak. Az iskolások most az anyák napjára készülnek. Maguk készítette ajándékokkal. színvonalas műsorral köszöntik majd áz édesanyákat. Meglepetésül csinosították az iskola környékét élősövényt ültettek a bejárathoz. Hasonlóképpen élősövénnyel díszítették az üzlet előtti kis teret. Terveikben parkosítás is szerepel, amit a következő hetekben valósítanak majd meg. Az Állami Biztosító jutalomsorsolása A Salgótarjáni Bartók Béla úti Állami Általános Iskolában tartotta az Állami Biztosító a balesetbiztosítással rendelkező tanulók részére, a már hagyományossá vált évi jutalomsorsolását. A sorsoláson 179 tanuló lett tulajdonosa a különféle társasjátékoknak, könyveknek, tanszereknek, fényképezőgépeknek és karórának. Ezenkívül szellemi vetélkedőn tettek tanúságot a tanulók felkészültségükről, amikor a győztesek különféle jutalomtárgyak köziül választhattak. (Koppány felv.l Játék a balassagyarmati p ark öreg fái alatt dUd nem tud hazudni Dél felé egy kellemetlen látogató előtt nyitotta ki a főnoki ajtót. Ez már sok volt a főosztályvezetőnek: — ‘ Nézze, Ilonka! Én nem érek/ rá mindig és mindenkinek. Jklondja azt, hogy majd megnézem, itt van-e? Érti? És ha én akarok valakivel beszélni, csak akkor mondja azt, hogy itt vagyok. Próbáljon meg néha hazudni! Sajnos, előfordul, hogy szükség van rá. Kettőkor a minisztériumból telefonáltak sürgős ügyben. Ilonka így' szplt a beszélőhöz: — Rögtön megkérdezem a főosztályvezető elvtárstól, hogy önnek itt van-e? Amikor a főosztályvezető megtudta, hogy Csemcsei kereste, a hivatal legfőbb revizora, rászólt Ilonkára: — Neki persze, hogy itt vagyok! Mire azonban a titkárnő visszajött a telefonhoz, már nem volt senki a vonalban. Az illető dühösen lecsapta a kagylót. Ilonka jelentette, mire a főnök kioktatta: — Ha ez a Csemcsei a minisztériumból jön, l azonnal beengedni! És másnak nem vagyok itt! Megértette?! Pár perccel, később Ilonka leszaladt a büfébe egy duplát inni. Ezalatt a hivatalsegéd „helyettesítette”. Ö vette fel a kagylót, amikor csengett a telefon. A minisztériumiból telefonáltak. Közölték, hogy Csemcsei helyett a főnöke, moyga Kovásznál fog elmenni. Ilonka visszajött és a hivatalsegéd jelentette: — Telefonáltak, hogy valami Kovásznál fog idejönni. — Hiába jön! Ügy sem engedhetem be — jegyezte meg a titkárnő. így is történt. Amikor Kovásznál megérkezett, sajnálkozva mondta: — Sajnos, a főosztályvezető elvtárshoz nem lehet bemenni, mert fontos értekezletet tart, jelentést ír, ezenkívül beteg és házon kívül van. A főosztályvezető csak az ajtó becsapódásának, zajára figyelt fel. Kijött és megkérdezte: — Ki volt itt? —• Valami Kopásznai. Diplomatikusan elküldtem. Tessék nyugodt lenni. Már tudok hazudni . .. Palásti László
